potus & co

Közhelynek számít az amerikai politikában, hogy hosszú törvényhozási múlttal nem ajánlatos elnökválasztáson indulni, és most Rick Santorum is kezdi megtapasztalni, milyen sok igazság van ebben. A kongresszusi tagokat általában azért óvják a kampányolástól, mert képviselőként vagy szenátorként sok olyan szavazatot adnak le, amelyek aztán később felhasználhatók ellenük.

Ez történik most a kongresszusban 16 évet eltöltő (1990-től 2006-ig) Rick Santorummal is, aki a két héttel ezelőtti előválasztási fordulók megnyerése után az egyik nagy esélyes arra, hogy a republikánus párt jelöltje legyen a novemberi elnökválasztáson. Szerda este tartották a kampányban résztvevő négy politikus közötti legutóbbi vitát, és ezen fő riválisa, Mitt Romney egykori massachusetts-i kormányzó nekiesett Santorumnak, és orra alá dörgölte korábbi kongresszusi szavazatait.

Egy kemény vita az úgynevezett earmarkokról, vagyis a törvényhozás által megszavazott, konkrét projektekre vonatkozó támogatásokról

Santorum támogatott több olyan projektet is, amelyek később pazarlónak bizonyultak (erről vitáznak a fenti videóban). Igennel szavazott arra az oktatási törvényre is, amelyet ugyan a republikánus George W. Bush elnök fogadtatott el, de amely most a republikánusoknál meghatározó konzervatív választók szemében nem számít jó pontnak.

Santorum védekező pozíciót vett fel, és elismerte, hogy követett el hibákat törvényhozóként, de közben elejtett néhány szerencsétlennek tűnő megjegyzést is. Azt mondta, hogy az oktatási programra annak ellenére szavazott igennel, hogy ellene volt az elveknek, amelyben hitt. A helyi közönség ezt zúgolódva fogadta, és kérdéses, mennyire sikerült megnyugtatni őket azzal, hogy hozzátette, a törvényt azért is témogatta, mert az fontos volt Bush elnök számára. “Néha megteszed ezt a csapatért, a vezetőért” - mondta Santorum.

Hamarosan kiderül, milyen hatása lesz ezeknek az epizódoknak Santorum kampányára, jövő kedden ugyanis újabb két előválasztás (Michiganben és Arizonában) következik, egy héttel utána pedig egyszerre 11 államban lesznek szavazások. Elvileg ez a szerdai volt az utolsó (és egyben a 20.) tévévita a jelöltek között, és a beszámolók szerint nagyon kemény ütközetek voltak a jelöltek között. Ha azonban a következő két hétben sem dől el a küzdelem, akkor várhatóan még visszatérnek a képernyőre.

1976 egy izgalmas év volt a republikánusok számára, pedig nem kellett volna, hogy az legyen. A hagyomány szerint ha a hivatalban lévő elnököt nem akadályozza a két ciklusra vonatkozó alkotmányos korlát az újraindulásban, akkor a pártja automatikusan őt jelöli az elnökválasztáson. Gerald Ford akkori elnöknek azonban akadt egy komoly kihívója Ronald Reagan személyében, akivel az utolsó percekig ádáz küzdelmet vívta. Az “utolsó percekig” nem egy túlzó fordulat, a harc csak a jelölési eljárás lezárását jelentő - Kansas Cityben tartott - konvención dőlt el. Ford a küldötti szavazatok szűk többségével nyerte el a jelölést, a megosztottságot pedig jelezte, hogy a gyűlésen felszólaló Ronald Reagan egyes beszámolók szerint nagyobb lelkesedést váltott ki a tömegből, mint a megválasztott jelölt.

Még messze van a republikánusok idei elnökjelölő konvenciója (a helyszín Tampa, Florida, az időpont edig augusztus 27-30.), de már most az a téma, hogy megismétlődhet az 1976-os forgatókönyv. Abban persze más a helyzet, hogy most nem republikánus az elnök, viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy az elnökjelölt kiválasztását célzó előválasztási küzdelem most is elhúzódhat egészen a konvencióig. Ez rendkívüli lenne, a korábbi kampányokban ugyanis legtöbbször az történt, hogy az első néhány előválasztási forduló után egyértelművé vált, hogy az indulók között ki a legerősebb, a többiek pedig szépen sorban ki is szálltak a versenyből.

Nem mindenki szereti ennyire Romneyt - Forrás: Flickr Romney

A harc elhúzódására azért lehet számítani, mert a pártot végletesen megosztja az előválasztási küzdelem, amely - jelen állás szerint - Rick Santorum és Mitt Romney meccsének tűnik. Leegyszerűsítve a képet nagyjából úgy néz ki a helyzet, hogy a korábban liberálisabb nézeteket valló és nehézkesen kommunikáló Romneyt nem akarják elfogadni a párt bázisát jelentő konzervatív szavazók, a számukra hitelesebb Santorumtól viszont a republikánus elitet rázza ki a hideg. Attól tartanak ugyanis, hogy a választók többségét leginkább izgató gazdasági kérdések helyett erkölcsi és kulturális témákkal (abortusz, vallás) kampányoló Santorumnak esélye sem lenne Barack Obamával szemben a novemberi elnökválasztáson.

A kétségbeesés akkora, hogy nem is csak az a téma republikánus körökben, hogy vajon elhúzódik-e a küzdelem a konvencióig, hanem arról is folynak beszélgetések, hogy talán be kellene szállnia egy új versenyzőnek. A Politico és a CNN által idézett források szerint republikánus stratégák és tisztviselők között kering egy olyan dokumentum, amely végigveszi ennek a lehetőségeit. Úgy számolnak, hogy mivel az 50 államból eddig csak 8 helyen tartottak előválasztást, így a konvención résztvevő küldöttek többségéről még nem született döntés. Nehezítené ugyanakkor egy új versenyző indulását az, hogy a hátralévő előválasztások egy részén már nem indulhatna egy új jelölt a regisztrációs határidők lejárta miatt.

A nagy kérdés persze az, hogy még ha matematikailag van is esélye egy új indulónak, vajon ki lenne az, aki ezt vállalná. A felmerült nevek ismerősen hangzanak: Mitch Daniels indianai kormányzó, Chris Christie New Jersey-i kormányzó, vagy éppen Jeb Bush korábbi floridai kormányzó. A probléma csak az, hogy már korábban egyértelművé tették, hogy nem akarnak elindulni. Tavaly tavasszal - amikor épp csak indult a republikánus helyezkedés - szóba jöttek mindhárman, de ők nem éltek a lehetőséggel. Nem valószínű, hogy bevállalnák ezt a szerepet most, amikor sokkal zavarosabb a helyzet.

Valami szokatlan történt az amerikai politikusokkal. Az utóbbi néhány év arról szólt, hogy ha a két nagy pártnak volt valamilyen vitája, akkor abból mindig hatalmas háborúskodás lett, amelynek csak akkor sikerült véget vetni, amikor már tényleg nem volt más lehetőség az apokaliptikus (vagy annak leírt) következmények elkerülésére. Ez történt tavaly tavasszal a kormány leállásával fenyegető költségvetési vitában és augusztusban az adósságplafon felemelése körüli konfliktusban is.

Ehhez képest most kedden szépen csendben megegyeztek a törvényhozási republikánusok és demokraták egy olyan kérdésben, amelyről decemberben még kemény viták folytak köztük. Azon ment a marakodás akkor, hogy mi legyen az ottani társadalombiztosítási járuléknak megfelelő adó szintjével.

Egy korábbi törvény ugyanis a szokásosnál alacsonyabb csintre csökkentette ezt a legtöbb amerikai dolgozó által fizetett adót, viszont ez a kedvezmény csak tavaly év végéig szólt. A Fehér Ház és a törvényhozási demokraták azt mondták, hogy meg kell hosszabbítani, mert az adóemelés súlyos károkat okozhat a továbbra is gyengélkedő gazdaságnak. A republikánusok viszont feltételeket kötöttek ennek támogatásához, és végül csak egy olyan egyezségbe mentek bele, amely mindössze két hónappal - tehát február végéig - hosszabbította meg a kedvezményt.

Így arra lehetett számítani, hogy az újabb határidő közeledtével ismét kiújul a háborúskodás, a kongresszusi tárgyalásokon azonban különösebb feszültségek nélkül megszületett egy megállapodás. Ennek értelmében nemcsak az adókedvezményt tartják fenn, hanem meghosszabbítják a munkanélküli segélyek kifizetését és megmaradnak a jelenlegi szinten az idősek egészségügyi ellátását biztosító Medicare programban résztvevő orvosok juttatásai is.

Az alku elsősorban a demokraták számára jelent politikai győzelmet, miután elsősorban az ő követeléseik teljesültek, viszont hosszabb távon a republikánusok is profitálhatnak belőle. Így ugyanis lesz muníciójuk visszavágni azokra a demokrata vádakra, hogy a republikánus párt csak a leggazdagabb rétegek érdekeit képviseli, és nem támogatja a középosztályt segítő intézkedéseket. Választási évben (nemcsak elnökről, hanem kongresszusi helyekről is szavaznak majd novemberben az amerikaiak) ez is egy nagyon fontos szempont.

Persze az is lehet, hogy még nincs vége a történetnek, és a drámai jelenetek csak később következnek. A törvényhozás várhatóan pénteken szavaz majd a megállapodásról, és lehet, hogy lesznek olyanok - elsősorban a képviselőházi republikánusok legkonzervatívabb tagjainak körében -, akik még megpróbálják megtorpedózni.

A hetek óta bonyolódó, nem éppen könnyen érthető törvényhozási dráma újabb fordulatot vett. Pár napja még arról írtam, hogy a kongresszusi demokraták és republikánusok egymásnak feszültek két törvény miatt. Az egyik egy költségvetési jogszabály volt, amelynek elfogadása nélkül leállt volna a kormányzati gépezet. A másik arról szól, hogy meghosszabbítsák-e az ottani társadalombiztosítási járuléknak megfelelő adó szokásosnál alacsonyabban tartását.

A két jogszabály úgy kapcsolódott össze, hogy a demokraták megmondták, csak akkor hajlandók támogatni a költségvetési szabályt, ha a republikánusok belemennek az adótörvény (amelyhez még a munkanélküliségi segélyek és egyes egészségügyi kifizetések meghosszabbítása is társult) elfogadásába.

Úgy tűnt, hogy végül különösebb drámai jelenetek nélkül át is megy mindkét javaslat a kongresszuson. Előbb elfogadták a költségvetési jogszabályt, amelyet Barack Obama elnök már alá is írt, így elhárult a kormányzat leállásának veszélye. A szenátus aztán megszavazta az adótörvényt is, igaz, az egy kicsit felemásra sikeredett.

Egyrészt csak két hónapra hosszabbították meg az év végén lejáró adókedvezményt és a kifizetéseket, másrészt a szenátusi republikánusok csak azzal a feltétellel voltak hajlandó támogatni, ha egyben törvény kötelezi Obamát arra, gyorsítsa fel a Keystone XL nevű, Kanadától a Mexikói-öbölig húzódó olajvezetékről szóló döntést. (Környezetvédők ellenzik a tervet, és Obama korábban úgy határozott, hogy eltolja a végső döntést a 2012-es választás utánra.)

Egy olyan törvényt fogadott el tehát a szenátus, amely ugyan nem jelentett hosszú távú megoldást, de minden fél számára adott valamit (Obama is jelezte, hogy elfogadja az alkut), és persze lehetővé tette a szenátoroknak, hogy további törvényhozási vesződés helyett végre ráfordulhassanak a pihentető ünnepekre. Az idei évre elvileg már be is fejezték az ülésezést, és a szenátorok többsége haza is utazott.

Úgy tűnik azonban, hogy egy kicsit korán örültek a korán kezdődő pihenőnek. A képviselőházban többségben lévő republikánusok ugyanis jelezték, hogy nem fogadják el a szenátusban megszavazott törvényt. John Boehner képviselőházi elnök vasárnap délelőtt a Meet The Press című tévéműsorban közölte, hogy szerinte a kéthónapos hosszabbítás csak a probléma megoldásának elodázását jelenti. Boehner annak ellenére bírálta most a törvényt, hogy a kiszivárgott hírek szerint szombaton még egy konferenciahíváson arról győzködte a republikánus képviselőket, hogy támogassák a szenátus által elfogadott jogszabályt.

Számos republikánus képviselő ugyanakkor tiltakozott, szerintük épp az ilyen felemás alkuk rombolják a törvényhozás tekintélyét. Azt is mondják, hogy szerintük az adókedvezmény fenntartásával járó bevételkiesést egyes kiadások csökkentésével kell kompenzálni.

A képviselőház hétfőn tárgyalja a törvényt, és ha módosít a jogszabályon, akkor az visszakerül a szenátus elé. Ha a kongresszus nem jut dűlőre az ügyben, akkor mintegy 160 millió dolgozónak kell majd több adót fizetnie januártól, mint idén. Ez az, amit mindenki el akar kerülni (vagy legalábbis mindenki ezt mondja), csak abban nem értenek egyet, hogyan oldják meg. Feszültnek ígérkezik az idei washingtoni karácsony.

Emlékszünk még, mekkora hiszti volt áprilisban, amikor majdnem leállt a szövetségi kormánygépezet? Vagy amikor kis híján csődbe ment az Egyesült Államok augusztusban? Most elvileg valami hasonló veszély fenyeget, mégsincs az a nagy idegeskedés.

A törvényhozásnak péntek éjfélig kell egyezségre jutnia egy, a szövetségi kormányzatot finanszírozó törvényről, és ha ez nem sikerül, akkor leáll a gépezet. Mindenki azt mondja, nem szeretnék, ha ez történne, de a szorult helyzetből mindenki - értsd republikánusok és demokraták - szeretné kihozni az érdekeinek megfelelő legjobb eredményt. Ez egy hetek óta bonyolódó történet, és ugyan az erről szóló híreket igyekeztem szorgalmasan követni, néha az az érzésem, hogy talán már a törvényhozás tagjai is elveszítették a fonalat.

A lényeg azonban viszonylag egyszerűen összefoglalható: év végével hatályát veszti az ottani tb-járuléknak megfelelő adó csökkentésére hozott korábbi törvény, ami gyakorlatilag az összes amerikai dolgozót (mintegy 160 milliót) érintene. A demokraták - élen Obama elnökkel - szeretnék meghosszabbítani, szerint ugyanis ha ez az adó visszatér az eredeti szintre, az sok dollárt vesz ki az emberek zsebéből, és ezzel további veszélynek teszik ki az amúgy is törékeny gazdaságot. A republikánusok nem olyan biztosak ebben, de leginkább abba nem akarnak belemenni, hogy az adó csökkentett szintjének fenntartását egy, a milliomosokra kivetett extraadóból fedezzék.  Itt jön be aztán a képbe a kormány finanszírozását biztosító törvény. A szenátusi demokraták közölték, hogy erről addig nem hajlandók szavazni, amíg nem egyeznek meg az adócsökkentés meghosszabbításáról.

Vagyis lényegében a költségvetési törvényt túszul ejtve próbálják rávenni a republikánusokat arra, hogy fogadják el a demokraták számára fontos adószabályt. Persze a republikánusokat sem kell félteni, ők például eljátszották azt a trükköt, hogy a képviselőházban olyan formában szavazták meg az adócsökkentés meghosszabbítását, hogy hozzákötötték egy, a demokraták által ellenzett olajvezeték megépítését.

Közben persze csúnyábbnál csúnyább dolgokat vágnak egymás fejéhez. A demokraták azzal vádolják a republikánusokat, hogy a gazdagok érdekeit védik az extraadó elvetésével. A republikánusok viszont azt mondják, hogy a demokraták a kormány leállítását kockáztatják saját, kétséges sikerű céljaik elérése érdekében.

Csütörtökön aztán már békésebb hangot ütöttek meg a szerdán még keménykedő felek, úgyhogy valószínűleg a pénteki határidő lejárta előtt tető alá hoznak valamiféle megoldást. Bár egyelőre nem látszik, hogyan fogják megoldani például az adócsökkentés meghosszabbításának fedezetét, de - láttunk már ilyet is sokszor - az is lehet, hogy csak eltolják későbbre. Legközelebb pedig talán még annyi idegeskedés sem lesz, mint most, mert mindenki hozzászokik az ilyen kiélezett helyzetekhez. A végén még ez lesz a normális üzletmenet Washingtonban.