potus & co

Az előzetes adatok szerint minden úgy történt, ahogy arra már napok óta számítani lehetett. Mitt Romney sima győzelmet aratott Nevada államban, így most már elmondhatja magáról, hogy három államban is nyerni tudott (az eddigi ötből), és így még egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy ő legyen a republikánusok jelöltje a novemberi elnökválasztáson. Negyven százalékos feldolgozottságnál Romney 42 százalékon állt, míg legfőbb riválisa, Newt Gingrich 26 százalékot ért el. A másik két versenyben lévő politikus közül Ron Paul 18, Rick Santorum pedig 13 százalékos támogatottságot szerzett.

A nevadai caucus (egy speciális, gyűlésekhez hasonló választási forma) eredménye azért sem túl nagy meglepetés, mert ezt az államot Romney-nak még a számára nem túl szép emlékű 2008-as kampányban is sikerült megnyernie. Akkor segített neki, hogy a helyi mormonok az átlagnál nagyobb arányban mentek el szavazni, és túlnyomó többségük rá voksolt.

Nyerési sorozatban van Romney - Forrás: flickr.com/photos/mittromney

Romney maga is mormon, és a mostani előválasztás során lényegében ez volt az első alkalom, hogy a vallása komolyan téma lett. A mormonokra az amerikai vallásos konzervatívok többsége gyanakodva tekint, és sokan közülük nem tekintik őket valódi kereszténynek. Egyelőre semmi jele ugyanakkor annak, hogy ez hátráltatná Romney-t, a floridai előválasztáson például meglehetősen jól szerepelt az evangélikus konzervatívok körében.

A nevadai adatok is azt mutatják, hogy széles körű támogatással tudott nyerni. Támogatói között nemcsak vallásos konzervatívokat, hanem az állami kiadások visszafogását követelő Tea Party mozgalom szimpatizánsait is megtalálni.

A nagy kérdés az, hogy vajon ez a harmadik győzelem megállíthatatlanná teszi-e Romney-t. Első ránézésre úgy tűnik, hogy igen, de ez a kampány annyi meglepetéssel szolgált már, hogy nem érdemes mérget venni semmire. A jelöltség végső soron annak alapján fog eldőlni , hogy az egyes indulók hány küldöttet tudnak maguk mögött az augusztusi republikánus konvención, és egyelőre csak ezeknek a töredékéről született döntés.

Az eddigi fordulók azt mutatták, hogy Romney számára a legnagyobb veszélyt az őt gyanakodva figyelő mélykonzervatív szavazók jelentik, és az ő szavazatuk továbbra is megoszlik két politikus (Newt Gingrich és Rick Santorum) között. Ha egyikük kiszáll, és koncentrálódik a támogatottság, akkor új lendületet kaphat a konzervatív vonal. Gingrich mindenesetre a nevadai forduló után jelezte, hogy nem adja fel, és úgy számol, hogy az áprilisi texasi előválasztásra behozza lemaradását Romney-val szemben.

Talán változtat a verseny dinamikáján az is, hogy Barack Obama jelenlegi elnök számára kedvező hírek érkeztek a héten. Minden hónap első péntekén közlik az amerikai állásadatokat, és a mostaniak azt mutatták, hogy a várakozásoknál jobban alakult a munkaügyi helyzet. A munkanélküliségi arány 8,3 százalékra csökkent, ahol utoljára három évvel ezelőtt állt. Ez persze még mindig túl magas ahhoz, hogy Obama diadalmenetbe kezdjen, viszont nem igazán passzol Romney fő üzenetéhez sem, amelynek lényege épp az, hogy ő az, aki képes lendületbe hozni a gazdaságot.

Ha az derül ki, hogy a mostani főnök is meg tudja ezt oldani, akkor rá nem feltétlenül lesz szükség. Márpedig - az eddigi előválasztási exit pollok szerint  - épp az Romney legfőbb erőssége, hogy a republikánusok róla tudják leginkább elképzelni, hogy le tudja győzni Obamát. Képlékeny tehát a helyzet, születhetnek még meglepetések a kampány minden szintjén.

Sok meglepetést szült már a mostani elnökválasztási kampány, de ez a floridai előválasztás nem tartozott közéjük. Napok óta világos volt, hogy Romney fog nyerni, és így is lett. A kérdés most az, hogy mi jön ez után? Most már a zsebében érezheti a jelöltséget vagy elhúzódó harcra kell számítani?

Nagyon úgy néz ki, hogy néhány hétig nem kapunk biztos válaszokat ezekre a kérdésekre. Februárban ugyanis csupa olyan előválasztás és caucus lesz, amelyek egyrészt nem bírnak hatalmas téttel, másrészt olyan terepnek számítanak, ahol Romney számít a biztos nyerőnek.

Ezek az államok jönnek a következő bő egy hónapban: Maine, Nevada, Colorado, Minnesota, Arizona, Michigan és Washington. Ezeknek egy jelentős részében közös az, hogy a 2008-as előválasztási küzdelemben Romney úgy tudta ezekben az államokban megnyerni az akkori szavazásokat, hogy valójában egy pillanatra sem számított valódi esélyesnek az jelöltség elnyerésére. A hét állam közül öt ilyen volt (a kivételek Arizona és Washington), és Romney azóta egyrészt tapasztaltabb kampánypolitikus lett, másrészt talán a mezőny is gyengébb most, mint négy évvel ezelőtt.

Nem várhatók tehát a mostanihoz vagy a dél-karolinaihoz hasonló drámai összecsapások, viszont annál inkább fontos lehet az, ami március 6-án következik. Ez lesz az úgynevezett superkedd, amikor egyszerre 11 államban lesznek előválasztások és caucusok.

Az elnökjelöltség hivatalosan a republikánus párt augusztusi konvencióján dől el (amelyre egyébként visszatér a párt Floridába, konkrétan Tampába), ahol az lesz a jelölt, aki legalább 1144 küldött támogatását bírja. Azon az egyetlen márciusi napon 466 küldött sorsa dől el, így ha más nem is, az biztosan egy döntő este lesz.

Ha úgy alakul, hogy Mitt Romney lesz Barack Obama kihívója a novemberi elnökválasztáson, a szavazók világos döntéshelyzet elé kerülnek. Egyrészt ott lesz egy, az állam szerepét a társadalom és a gazdaság alakításában fontosnak tartó jelölt (Obama), másrészt egy, az állam szerepének visszafogását szorgalmazó, az egyéni szabadságban mint társadalomszervező erőben hívő politikus (Romney).

Lesz azonban még egy segítség a választói döntéshez: az énektudásuk. Hétfőn Romney dakadt dalra (egy kampányrendezvényen Floridában, ahol kedden tartanak előválasztást, amelynek ő a toronymagas esélyese), néhány héttel ezelőtt pedig Obama. Most itt megtekinthető mindkét videó.

Romney dala

Obama éneke

Az utóbbi hónapokban cikkek tömkelege született arról (többek között ezen a blogon is), hogy milyen nyilvánvaló gyengeségei vannak Mitt Romney-nak. Szélkakasként váltogatja nézeteit, és így nem lehet tudni, ki is ő valójában. Vagyonát olyan ügyletekkel kereste, amelyek során sok ember elveszítette a munkáját. Titkolta az adóbevallását, majd amikor nagy nehezen kiadta, akkor kiderült, hogy jóval alacsonyabb kulccsal adózik, mint az átlagemberek. Ja, és ha ez még nem lenne elég, akkor ráadásként olyan merev, mint egy fatuskó, és még a poénjai is rosszak.

Sokat megtudhattunk tehát Romney-ról az elnökválasztási kampányból eddig eltelt időben, az utóbbi napokban azonban egyértelművé vált néhány más fontos tulajdonsága is. Nevezetesen az, hogy végtelenül fegyelmezett és hogy nagyon keményen tud küzdeni. Amikor Dél-Karolinában nagy megdöbbenésre súlyos vereséget mért rá Newt Gingrich, akkor arról szóltak a hírek, hogy Romney-t ez letérítette az útról, és talán végzetes csapást is szenvedett. Most azonban azt látjuk, hogy ismét ő vezeti a felméréseket Floridában, az előválasztási küzdelem következő helyszínén.

Kemény is tud lenni - Forrás: Flickr.com/mittromney

Nagyon úgy tűnik, hogy ez nem a szerencse műve. A dél-karolinai kudarc után Romney stábja hatalmas erővel feküdt rá a Gingrich elleni harcra, előástak róla minden olyan lehetséges információt, amely felhasználható ellene, és felkészültek minden tőle érkező támadásra. Az eredménye ennek az lett, hogy Romney szinte ledózerolta Gingrichet a múlt héten tartott tévévitákban. Ha Gingrich odaszúrt neki, arra azonnal megvolt a válasza, amit a korábbi vitákban sziporkázó Gingrich részéről időnként csak hallgatás követett.

Amikor Gingrich-től utóbb megkérdezte egyik tanácsadója, hogy mi történt vele, akkor ő állítólag csak annyit válaszolt, egyszerűen nem tudta elhinni, hogy valaki (Romney) képes ennyit hazudni. Persze, valószínűleg nem állta volna ki Romney minden állítása az igazság próbáját, de ha van olyan amerikai politikus, akinek tisztában kell lennie azzal, hogy a politikai küzdelmeket nemcsak tiszta eszközökkel vívják, akkor az a több évtizede porondon lévő Gingrich.

Amit Romney most produkál, az bekerülhetne minden kampánykézikönyvbe. Legyél higgadt és fegyelmezett, veszélyhelyzetben ne pánikolj, hanem készíts tervet, majd koncentrálj a végrehajtására. Itt persze nemcsak Romney személyes kvalitásairól van szó, hanem a mögötte álló stáb profizmusáról is. Ez a gépezet láthatóan gördülékenyen működik, nem tudni belső feszültségekről és furkálódásról.

Van tehát sok igazság abban, hogy Romney nem egy ideális jelölt. Meg kell izzadnia azért, hogy pártja jelöltje legyen az elnökválasztáson, és ha ez sikerül, ott sem lesz könnyű dolga. Azt azonban már bebizonyította, hogy képes jól reagálni a válsághelyzetekre. Ez pedig nem mellékes tulajdonság egy elnökválasztásra készülő politikus esetében. Gondoljunk csak egy bizonyos Barack Obamára, aki négy évvel ezelőtt szintén hatalmas akadályokkal szembesült, de aztán nagyrészt fegyelmezettségének, profi háttérszervezetének köszönhetően sorra legyőzte azokat.

Megírtam már párszor, hogy most aztán tényleg eldurvul a küzdelem, lekerülnek a kesztyűk, és egymásnak esnek a jelöltek. Most - a dél-karolinai fordulópont után - megint egy fokkal keményebbre váltott a kampány, elég csak megnézni a fenti videót, amely a legutóbbi, hétfő esti tévévitán készült. Mitt Romney azt állítja Newt Gingrich-ről, hogy egy kudarcot vallott vezető, aki befolyással üzérkedett (vagy legalábbis kupeckedett). Gingrich erre azt válaszolja, hogy ez olyan alacsony szintje a vitának, amiben nem akar részt venni, de aztán egy elegáns fordulattal (beidézve egy 2008-as hirdetést) egyszerűen hazugnak nevezi Romney-t.

További fejlemény, hogy Romney végül is közzétette tavalyi - vagyis 2010-ről szóló -adóbevallását és részleteket közölt idei - vagyis a 2011-re vonatkozó - várható nyilatkozatáról. Ezekből az derül ki, hogy a 2010-es és 2011-es években befolyt mintegy 45 millió dolláros jövedelem után Romney várhatóan kevesebb mint 14 százaléknyi adót fog fizetni. Ez jóval elmarad attól, amekkora arányú adót az amerikaiak nagy része fizet, és a különbség oka, hogy Romney jövedelme befektetésekből származik, nem pedig munkahelyi fizetésből.

És akkor ezzel rá is fordulhatunk a mai nap várható legnagyobb attrakciójára, a szokásos elnöki State of the Union (az amerikai sajtóban elterjed közkeletű rövidítés szerint SOTU) beszédére. A kiszivárgott információk szerint Barack Obama fő témája épp a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelem lesz, amihez kiváló illusztráció lehet Romney adózása. Bár nem valószínű, hogy a beszédben konkrét utalást tesz majd a republikánus politikusra, az áthallás mindenki számára egyértelmű lesz.