potus & co

A karácsony alatti pihenés után újra teljes gőzzel nyomulnak a republikánus elnökválasztási kampány résztvevői. A helyszín Iowa állam, ahol jövő kedden tartják az előválasztási küzdelem első fordulóját. Ez egy úgynevezett caucus lesz, ami nem egy hagyományos választási forma: ahelyett, hogy a választók fülkékben leadnák a voksukat, gyűléseken jönnek össze, és órákon át tartó jelölési folyamat során döntik el, melyik indulót támogatják.

Bár a New York Times egyik publicistája egész jó érvekkel alátámasztva levezette, hogy miért is nem fontos ez az egész iowai felhajtás, ettől még érdemes rá odafigyelni. És nem is csak a hagyományok miatt, hanem azért is, mert ha maguk a jelöltek komolyan veszik, és rengeteg pénzt és időt szánnak az iowai emberek meggyőzésére, akkor valamit biztosan jelezni fog az eredmény.

Meg persze azért is érdemes lesz figyelni, mert nagyon izgalmasnak tűnik a verseny. A szokatlan választási eljárás miatt eleve nehéz megjósolni, hogy ki lesz a győztes, az utóbbi hetek fejleményei azonban még nehezebbé teszik ezt. Hónapokkal ezelőtt úgy nézett ki, hogy Mitt Romney az abszolút esélyes (nem is csak Iowában, hanem az egész jelöltségi verseny megnyerésére), de aztán volt ugye előbb Herman Cain, majd Newt Gingrich emlékezetes felemelkedése. Utóbbiról komoly elemzések sora állapította meg, hogy nem fog elsüllyedni, mert egyrészt dörzsölt és tapasztalt politikus, másrészt annyira régóta szereplője az amerikai politikának, hogy mindenki ismeri a sötétebb oldalait is.

Ehhez képest a felmérések szerint Gingrich azóta visszacsúszott (tegyük hozzá: ellenfelei negatív kampányának hathatós segítségével), és helyette Ron Paul kezdett megerősödni. Ő a szövetségi kormány szerepének radikális csökkentésének üzenetével kampányol évtizedek óta, ötletei között van például a teljes külföldi segélyezés megvonása és a szövetségi jegybank felszámolása.

Paul esetében is érvényesült azonban a szokásos forgatókönyv: erősödésével párhuzamosan megnőtt iránta az érdeklődés is, ami hozta magával a kellemetlen kérdéseket. Konkrétan azt, hogy a 80-as és 90-es években a neve alatt megjelent hírlevelekben közölt rasszista nézeteket mennyire vallja a magáénak. Nem ez az első alkalom ugyan, hogy szembesítették ezekkel a hírlevelekkel (a 2008-as elnökválasztási kampányban is előkerültek), de láthatóan a bírálóit nem elégíti ki az a válasz, hogy egyrészt nem tudott a mások által szerkesztett hírlevél tartalmáról, másrészt ugyan elhatárolja magát a szélsőséges nézetektől, de a szélsőségesek támogatását nem utasítja vissza.

Paul mindenesetre nagyon szervezetten készül az iowai összecsapásra, az őt támogató fiatal aktivisták seregének még azt is utasításba adták, hogy frissen megborotválkozva (ez vélhetően a férfiakra vonatkozik) korteskedjenek érte a konzervatívnak tartott államban. Egy szerdán közzétett kutatás szerint van is esélye a végső győzelemre: Romney vezet ugyan 25 százalékkal, de rögtön mögötte van 22 százalékkal Paul. Érdekesség, hogy a harmadik helyen nem is Gingrich, hanem az eddig inkább a futottak még kategóriában számon tartott egykori szenátor, Rick Santorum áll.

Akár nagy meglepetést is hozhat tehát az iowai forduló, de a vesztes vigasztalhatja majd magát azzal, hogy egy itteni győzelem nem feltétlenül döntő jelentőségű az egész verseny szempontjából. Négy évvel ezelőtt például az a Mike Huckabee nyerte a republikánus caucust, aki aztán a továbbiakban annyira gyengén szerepelt, hogy néhány menettel később kénytelen volt kiszállni a küzdelemből.

A legutóbbi, szombat esti republikánus vitából több beszámoló szerint is Newt Gingrich került ki győztesen, annak ellenére is, hogy az orra alá dörgöltek mindent: a két válásától kezdve a palesztinok sértegetésén át (kitalált nemzetnek nevezte őket) a Freddie Mactől felvett hatalmas pénzekig (részletek ebben a cikkemben). A győzelmi státuszt talán annak is köszönheti, hogy volt egy nyilvánvaló vesztese a vitának, méghozzá épp legnagyobb riválisa, Mitt Romney.

Ahogy a fenti videón is látható, Romney a vita egy pontján odafordult Rick Perry texasi kormányzóhoz, és azt ajánlotta neki, fogadjanak 10 ezer dollárban arról, hogy tényleg kivett-e a könyvének első kiadásából egy egészségügyi reformról szóló részt (Perry szerint igen). Bár láthatóan poénnak szánta, Romney sosem a humoráról volt híres. Sőt, kifejezetten béna viccekről szólnak a kampánybeszámolók, most azonban nemcsak annyi történt, hogy kínos mosolygást váltott ki a közönségéből, hanem úgy tűnik, hogy komoly hibát követett el.

Szinte véget sem ért a vita, és reakciók tömkelege (nemcsak demokrata oldalról) szólt arról, mekkora érzéketlenségről tett tanúbizonyságot Romney. Ő ugyan gazdag családba született, és saját maga is szép vagyont halmozott fel, de a megroggyant gazdaságú Egyesült Államokban most nem feltétlenül célszerű azzal hencegni, hogy valaki tízezrekben tud fogadni.

Update 18:20-kor: És akkor gyorsan árnyaljuk is ezt a tízezerdolláros poén által sugallt képet. Itt egy nagyszerű cikk a New York Timesból, amelyből kiderül, hogy Romney ugyan valóban vagyonos családból jön, de a szegényként felnőtt apja egyáltalán nem kényeztette el. Azt is megtudjuk, hogy Romney ugyan egy rendkívül sikeres befektető céget vezetett, de a munkatársainak nem engedte, hogy elsőosztályon utazzanak, és ebédre rendszerint szendvicset evett az asztalánál.

Nem akarok állandóan azon lovagolni, hogy Mitt Romney hányszor és milyen ügyekben váltogatta a nézeteit, de ezt a videót azért nehéz kihagyni. Egy 2004-es felvétel, amelyen az akkori massachusetts-i kormányzó arról beszél, hogy ugyan a politikusok gyakran dobálóznak azzal a váddal, hogy a riválisaik szélkakas módjára politizálnak, de szerinte ez John Kerryre, az a demokraták akkori elnökjelöltjére tényleg igaz. Fel is sorol egy csomó témát, amelyben szerinte Kerry következetlen volt, és ezen elég jól elszórakozik, de aztán amikor most, hosszú kihagyás után interjút adott az egyébként a republikánusokkal általában barátságos Fox Newsnak, akkor kevésbé találta viccesnek a szembesítést saját nézetváltásaival.

Persze valószínűleg nem ez a régi videó a legnagyobb problémája most Romney-nak, hanem az, hogy gyakorlatilag már nincs olyan közvélemény-kutatás, amelyet ne Newt Gingrich vezetne. Igaz ez Iowa államra, az előválasztási verseny első helyszínére is, ahol a Washington Post és az ABC News felmérése szerint az egykori képviselőházi elnök 33 százalékon áll, míg Romney és Ron Paul képviselő egyaránt 18 százalékon.

Vagy úgyis feltehetnénk a címbeli kérdést, hogy vajon mi következik abból, hogy Herman Cain felfüggesztette a kampányát? Első ránézésre nagyon egyértelmű válaszok vannak ezekre a felvetésekre.

Például az, hogy ezzel még tovább erősödik majd Newt Gingrich, aki a felmérések szerint már most is vezeti a mezőnyt. Több kutatás is azt mutatja, hogy Cain támogatóinak egy jelentős része Gingrichet nevezte meg második legszimpatikusabb jelöltnek, és a kampányüzenetük is hasonló volt. Mindketten a washingtoni elittel szemben pozicionálták magukat, nem mellesleg mindketten Georgia államból valók, és amúgy még jó barátok is. Ha Cain nyilvánosan a támogatásáról biztosítja majd valamelyik jelöltet, akkor az nagy valószínűséggel Gingrich lesz.

Nem olyan biztos azonban, hogy Gingrich nagyon erős lökésre számíthat Cain kiszállásából. Épp akkor kezdett el megerősödni a támogatottsága, amikor Cain meggyengült, tehát feltehetőleg már most az ő táborát gyarapítja sok korábbi Cain-szimpatizáns. Ráadásul Romney stábja sem érzi teljesen veszett ügynek a Cain-támogatók egy részének megszerzését, a Politico szerint ugyanis bíznak abban, hogy esetleg átpártolnak hozzájuk azok, akik az üzletemberi múltat találták vonzónak Cainben. Az egykori topmenedzser Romney legfőbb üzenete ugyanis az, hogy ha megválasztják elnöknek, akkor a vállalatvezetőként szerzett tapasztalatait kamatoztatva fogja rendberakni a gazdaságot.

Ez tehát az egyik megközelítése a szombati bejelentésnek, de ott van az a kérdés is, hogy vajon egyáltalán hogyan történhetett meg az, hogy egy ennyire tapasztalatlan, minden jel szerint zavaros magánéletű ember ilyen közel került ahhoz, hogy pártja jelöltje legyen a legfontosabb politikai téttel bíró versenyben. A legnépszerűbb válasz erre az, hogy Cain története is annak a jele, hogy egy kétségbeejtően gyenge mezőny sorakozott fel a republikánusoknál az elnökválasztásra. Ezen a képen ráadásul Cain meggyengülése/kiszállása sem sokat változtatott, továbbra is tele van az amerikai sajtó a republikánus jelölteken fanyalgó vagy éppen szörnyülködő cikkekkel. És itt most nem liberális kolumnistákra gondolok, hanem olyan elkötelezett konzervatívokra, mint például Charles Krauthammerre, aki pár napja közölt a két mostani legerősebb jelöltet, Romney-t és Gingrichet bíráló cikket.

Könnyen lehet azonban, hogy ez az olvasat is téves. Pénteken jelent meg a New York Times-on egy érdekes elemzés, amely az 1992-es kampányhoz hasonlította a mostani helyzetet. Akkor a demokraták jártak hasonló cipőben, mint most a republikánusok. A párt több meghatározó és népszerű figurája is úgy döntött némi hezitálás után, hogy nem indul (mint most Mike Huckabee vagy Mitch Daniels), és így többek között olyan gyengének és tapasztalatlannak tartott politikusok versengtek a demokrata párti jelöltségért, mint egy bizonyos Bill Clinton nevű arkansas-i kormányzó. Nem övezte őt túl nagy lelkesedés, de amikor végül ő lett a jelölt, a párt felsorakozott mögötte, és sikerült legyőznie az épp hivatalban lévő republikánus elnököt, George Busht.

Sok republikánus bízik abban, hogy valami hasonló történik majd most az ő oldalukon is.

Nagyon érdekessé tette a republikánus elnökválasztási kampányt Newt Gingrich kissé meglepő előretörése. Rick Perry és Herman Cain látványos meggyengülésével úgy tűnt, már senki nem fogja megakadályozni Mitt Romney-t abban, hogy megszerezze a párt jelölését a jövő évi elnökválasztásra. Most azonban több felmérés is azt mutatja, hogy Gingrich nemcsak épp hogy megelőzte Romney-t, hanem fölényesen vezet.

Ráadásul ez igaz minden lehetséges republikánus választói csoportra – mutat rá a Weekly Standard a Rasmussen felmérésére hivatkozva -, a konzervatív Tea Partysokra, az úgynevezett establishment tagjaira és azokra a függetlenekre is, akik várhatóan szavaznak majd az előválasztásokon.

Gingrich a figyelem középpontjában - Forrás: Facebook.com/newtgingrich

Ez életveszélyesnek tűnik Romney számára, akit ráadásul láthatóan felkészületlenül ért ez a fordulat. Rick Perryt mesteri módon intézte el a tévévitákban, Herman Cainnel nem volt sok dolga, mert az ő kampánya a zaklatási vádak (és nem éppen túlzott alkalmasságról tanúbizonyságot adó nyilatkozatai) alatt omlott össze, Gingrich azonban egyrészt náluk jóval ismertebb, másrészt jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezik az országos politikában.

Az egyik nagy fegyver Romney kezében épp az lehetne, ha rámutatna arra, mennyi mindenben váltogatta álláspontját (például egészségügy, klímaváltozás) Gingrich, de ezt nem teheti meg, mert őt magát is épp azzal szokták vádolni, hogy szélkakas módjára politizál. (Érdekesség ugyanakkor, hogy Ron Paul készíttetett egy Gingrich-videót épp ezzel az üzenettel – köszönet Faluvégi Balázsnak, hogy felhívta rá a blog figyelmét.) Közben maga Gingrich bejelentette, hogy nem fog negatív kampányt folytatni egyik republikánus riválisa – így Mitt Romney – ellen sem.

Így elvileg békés hetek elé nézhetnénk, viszont valójában csak annyi történik, hogy a kampánygépezetek szofisztikáltabb üzemmódba kapcsolnak. Gingrich például csütörtökön újságíróknak nyilatkozva úgy fogalmazott: „Nem akarom magam megkülönböztetni Romney-tól. Boldog vagyok úgy, ahogy vagyok. Azt hiszem, ez különböztet meg engem Romney-tól.” Ezt persze könnyen lehetett úgy értelmezni (még ha Gingrich ott a helyszínen vissza is utasította ezt), mint egy burkolt támadást Romney ellen, akit ellenfelei eddig is előszeretettel állítottak be egy meghasonlott személyiségként.

Mitt és Ann Romney - Forrás: flickr.com/photos/mittromney

Közben ugyanakkor a Romney-stábban is dolgoznak azon, hogyan tudják megállítani Gingrich előretörését. A Washington Post például már ennek tudta be azt, hogy Romney a múlt heti hálaadás előtt egy iowai rendezvényen hosszan beszélt arról, hogyan ismerkedtek meg a feleségével, hogy mennyire hűségesek egymáshoz, és hogy mennyire hősiesnek tartja felesége küzdelmét betegségével (Ann Romney-t 1998-ban szklerózis multiplexszel diagnosztizálták, azóta sikerült tünetmentessé válnia). Nem kellett ennél többet mondania ahhoz, hogy átjöjjön az üzenet: az ő családi élete sokkal példásabb, mint Newt Gingriché, aki jelenleg harmadik feleségével él együtt, és egyik korábbi feleségét akkor csalta meg, amikor az asszonyt rákkal kezelték.

Lehet tehát, hogy Romney ezen a fronton próbálja legyőzni ellenfelét, és tudatos üzenetformálásra utal az is, hogy épp most hétvégén adtak egy páros interjút a Parade Magazinnak, és a legutóbbi tévéhirdetések is egy olyan fekete-fehér képpel zárulnak, amelyen a házaspár látható kézen fogva.