potus & co

A brutális jelző igazából nem a sajátom, Mike Allen pótolhatatlan hírleveléből vettem, de nagyon találónak érzem. A klipet a demokrata párt készítette Mitt Romney-ról, a republikánusok lehetséges elnökjelöltjéről. Az üzenet nem új, Romney-t már régóta vádolják azzal, hogy szélkakasként váltogatja politikai nézeteit, a klip azonban annyira profin tálalja ezt (még ha néhány idézetnél van is olyan érzésünk, hogy azért a kontextust jó lenne ismerni), hogy nehéz elképzelni, hogyan lehetne ezt kimagyarázni. Az igazi (vagy ha úgy tetszik: brutális) erejét egyébként épp az adja – mint Mark Halperin újságíró egy reggeli tévéműsorban elmésen megjegyezte -, hogy tele van poénokkal, amelyek elveszik egy kicsit az élét, és így kisebb az esélye annak, hogy a negatív üzenet visszahulljon a készítőkre, vagyis végső soron Obamára.

Az ínyenceknek itt a hosszabb, mintegy négyperces verzió.

Először volt Michele Bachmann. Aztán jött Rick Perry. Legutóbb pedig Herman Cain. Mindhármukban közös, hogy az elmúlt néhány hónapban rövid időre az elnökválasztási kampány republikánus mezőnyének élére - vagy legalábbis az első vonalba - kerültek a felmérések szerint. Úgy tűnt, hogy nekik esélyük lehet arra, hogy legyűrjék a választásra talán legtudatosabban és legprofibban felkészült, viszont nem éppen inspiráló Mitt Romney-t.

Végül néhány hétnél egyikük sem bírta tovább. A nyár közepén még erősnek tűnő Bachmannt elhomályosította a kampányát auguszusban elindító Perry. Ő aztán több tévévitában is csúnyán leszerepelt, a helyét átvevő Cain felemelkedését pedig egy szövevényes zaklatási ügy állította meg (és fordította vissza).

Newt Gingrich - Forrás: Facebook.com/newtgingrich

A legújabb titkos fegyvernek Newt Gingrich tűnik, aki az elmúlt néhány hétben hirtelen a felmérések élére került, és most róla szólnak a “vajon megállítja-e valaki Mitt Romney-t?” kérdést tárgyaló politikai elemzések és egyéb műfajú okoskodások. Arra többen rámutattak, hogy Gingrich ellen szól, hogy nemcsak harcias nyilatkozatai miatt számít ellentmondásos figurának, hanem azért is, mert egy sor vitatható, visszatetsző ügy kötődik hozzá. A törvényhozásból eleve azért kellett távoznia, mert egy etikai vizsgálatban elmarasztalták, és az sem feltétlenül öregbítette a hírnevét, hogy miközben a Lewinsky-botrány által megtépázott Bill Clinton megbuktatásán ügyködött, addig ő maga is csalta a feleségét egy kongresszusi beosztottjával.

Vannak ráadásul újabb történetek is. Nem feltétlenül jó kampányüzenetnek bizonyult például az, amikor kiderült, hogy ugyan együttérzően szónokol a válság alatt nyögő amerikaiakról, de közben több százezer dollár értékű hitelkapcsolatban áll (jelenlegi, harmadik feleségével együtt) a Tiffany ékszerüzlettel. Legutóbb pedig azért érték támadások, mert kiderült, hogy több mint másfél millió dollárért adott tanácsokat a hitelválság kialakulásáért felelősnek tartott állami kötődésű cégnek a Freddie Mac jelzálogcégnek. Gingrich ugyan azt állította, hogy történészként figyelmeztette a céget közelgő bajokra, de a sajtóhírek szerint ez nem igaz, és sokkal inkább klasszikus lobbistaként alkalmazták, hogy segítsen kivédeni a kongresszusi támadásokat.

Van tehát muníció bőven a Gingrich elleni támadásokhoz, de a politikust a címlapján nagy visszatérőnek kikiáltó konzervatív Weekly Standard főszerkesztője, William Kristol úgy érvel, hogy nem lesz olyan könnyű kicsinálni őt. Szerinte ugyanis például Bachmann-nal vagy Caine-nel ellentétben Gingrichet már jól ismerik az amerikai választók, és a republikánusok a problémás ügyeinek tudatában sorakoztak fel mögötte.

Kérdés, persze, hogy mit szólnak majd ezek a választók ahhoz, amit Gingrich a kedd esti tévévitában tett. Kijelentette ugyanis, hogy nem tartja helyesnek, ha az illegális bevándorlókat akár a családok szétszakításának árán is kitoloncolják az országból. “Kész vagyok elviselni a bírálatokat annak kimondásáért, hogy legyünk már annyira humánusak a törvény betartásánál, hogy ha állampolgárságot nem is adunk nekik, de megtaláljuk a módját annak, hogy törvényesen itt maradhassanak a családjukkal” - mondta Gingrich, aki sokat látott politikusként vélhetően nem lepett meg, hogy riválisai azonnal azzal vádolták meg, hogy amnesztiát akar adni az országban tartózkodó, becslések szerint több mint tízmillió illegális bevándorlónak.

Márpedig a bevándorlási amnesztia szitokszónak számít republikánus körökben, és Gingrich nyilván jól tudja azt is, hogy Rick Perry kezdetben jól indult kampánya részben épp egy hasonló megjegyzésen csúszott el. Ő egy tévévitában szívtelennek nevezte azokat, akik nem értenek egyet vele abban, hogy a gyerekkorú illegális bevándorlók állami támogatást kapjanak iskolai tanulmányaikhoz. Perry megjegyzését már a helyszíni közönség egy része is zúgolódva fogadta, és aztán néhány nap magyarázkodás után végül is visszavonta a szívtelenekről szóló mondatot.

Gingrich egyelőre kitart a kedd esti kijelentés mellett. Kérdés, hogy tőle elfogadják-e a republikánusok, akik láthatóan nagyon szeretnének találni valakit a mondanivalóját sokkal kimértebben és óvatosabban megfogalmazó Mitt Romney helyett.

Kedden New Hampshire államba érkezik Barack Obama, hogy gazdasági terveiről beszéljen a helyieknek. Az elnököknek még nehéz időkben is kijáró szívélyes fogadtatást beárnyékolja majd egy tévékampány, amely éppen most kezdődik. A jelen állás szerint a republikánus elnökjelöltségre legesélyesebb Mitt Romney készíttetett egy olyan szpotot, amely szembesíti Obamát 2008-as ígéreteivel és a gazdaság jelenlegi állapotával.

A klip nem annyira hatásvadász, mint Perry reklámjai, és nem is annyira formabontó, mint Cain egynémely szpotja, viszont szerepel benne egy jó nagy csúsztatás (ami szintén nem idegen az amerikai kampányoktól sem). Idézik Obama egy 2008-as mondatát, amely szerint “ha tovább beszélünk a gazdaságról, akkor veszíteni fogunk”. Mint azonban a New York Times rámutat, Obama itt valójában akkori republikánus riválisán, John McCainen gúnyolódott, az ő stábjának egyik tagja nyilatkozta ugyanis, hogyha a gazdasági válság marad a téma, akkor el fogják bukni a választást.

Romney-ék nem is tagadják, hogy kiforgatták Obama mondatát, de szerintük ez jogos, mert az elnök most, a 2012-es választás előtt épp azt próbálja elérni, hogy lehetőleg minél kevesebb szó essen a gazdaságról, és helyette Romney személyét (leginkább azt, hogyan váltogatta a nézeteit különböző fontos kérdésekben) próbálja a középpontba helyezni.

Ez egyébként Romney első televíziós hirdetése, és ha eltekintünk ettől a jó alaposan megcsavart mondattól, akkor megállapíthatjuk, hogy bizony így kampányol egy magabiztos, már az előválasztások előtt toronyamagas esélyesnek nyilvánított politikus. Republikánus riválisaira egy szót sem veszteget, hanem egyből a fő ellenfélet rohanja le.

Pontosan egy év múlva, 2012. november 6-án elnököt választanak az amerikaiak. Ennek apropóján jobbnál jobb cikkek jelentek meg az esélyekről, a várható befolyásoló tényezőkről és a választói közhangulatról. Két írást emelnék ki, az egyik ma jelent meg a Washington Postban, a másik már napok óta olvasható (de nyomtatásban szintén a vasárnapi magazinban közölték) a New York Times oldalán.

Nem ismételném el az ezekben leírtakat, a tartalmuk amúgy is nagyon egyszerűen összefoglalható: ha nem indul be a gazdasági növekedés, akkor a választás után Barack Obama nagy valószínűséggel csatlakozik a munkanélküliek amúgy is népes táborához. Épp ebből a számára kétségbeejtő helyzetből következik ugyanakkor az is, hogy minden bizonnyal nagyon más lesz ez az Obama-kampány, mint a 2008-as.

Egy 2008-as, emelkedett pillanat - Forrás: saját fotó

Akkor az volt az alapállás, hogy kerülni kell a negatív üzeneteket, mert az nem passzol az olyan inspirálónak szánt jelszavakhoz, mint a remény és változás. Ez többé-kevésbé sikerült is, bár azért bevittek néhány övön aluli ütést a kampány utolsó heteiben szintén erősen negatívba forduló John McCainnek (például ezzel a gúnyolódó videóval). Most Obama nem engedheti meg magának ezt a luxust, a választási győzelemre ugyanis talán az lesz az egyetlen esélye, ha meggyőzi a teljesítményével többségében elégedetlen választókat arról, hogy a republikánus jelölt győzelme még rosszabb lenne.

Van az az unalomig ismételgetett aranyszabály, hogy ha meg akarsz nyerni egy választást, akkor a választókkal el kell fogadtatnod egy általad megrajzolt képet a riválisodról, mielőtt még ő maga megteszi ezt. Valami ilyesmibe kezdett Obama stábja is, akik láthatóan azzal számolnak, hogy Mitt Romney lesz a republikánus elnökjelölt, és már most építik fel azt az üzenetet, hogy ő egy elvtelen, képmutató politikus, aki bármit megtesz azért, hogy hatalomra kerüljön. Az eddigi legélesebb megnyilvánulás az volt, amikor múlt hét vasárnap Obama egyik vezető tanácsadója, David Plouffe a Meet The Press című tévéműsorban azt mondta, hogy Romney “has no core”, amit nehéz szó szerint lefordítani, de valami olyasmit jelent, hogy gerinctelen.

Bár az meglepő volt, hogy egy Obamához ilyen közeli ember fogalmaz meg egy ennyire erős ítéletet, az nem valószínű, hogy maga az elnök is hasonló nyilatkozatokat tesz (legalábbis egyelőre), eddig is az volt ugyanis rá a jellemző, hogy a keménykedést meghagyta környezete tagjainak. A kampányokban ez hagyományosan az alelnökjelölt feladata, de ott van például a legendásan mocskos chicagói politikában edződött főtanácsadó, David Axelrod, akit az egyik első Obama-életrajz írója, David Mendell a Politicónak így jellemzett: “Axelrod mindig nagyon jó volt abban, hogy besurran éjszaka a szobádba, darabokra szeleteli a szívedet, majd valahogy mégsem hagy egy olyan nyomot sem, ami hozzá vagy az általa képviselt jelölthöz kötné a bűncselekményt.”

Ennél jobb kedvcsinálót keresve sem találni a következő egy évhez. Izgalmas kampány lesz.

Herman Cain meghökkentő cigizős hirdetése után nem éppen Jon Huntsmantől vártam volna az újabb szórakoztató reklámspotot. Erre pénteken közzétett egy videót, amellyel Mitt Romney-t támadja. Az üzenet a szokásos: Romney egy flip-flopper, aki állandóan váltogatta az álláspontját fontos kérdésekben (például abortusz, fegyverviselés), függően az épp aktuális érdekeitől és a politikai széljárástól.

Ami újdonság, hogy Huntsman stábja ezt az üzenetet egy ugráló játékgorillával illusztrálja. Nagyon érdekes, és tényleg kíváncsi vagyok, mivel fog visszavágni Romney, akinek valóban ez a vélt vagy valós elvtelenség a legnagyobb gyengesége. Ezzel támadják nemcsak republikánus riválisai, hanem Barack Obama emberei is, akik minden bizonnyal azért is olyan hevesek, mert épp attól tartanak a legjobban, hogy a többi indulóhoz képest mérsékeltnek tekinthető Romney lesz a republikánusok jelöltje a jövő évi elnökválasztáson.