potus & co

2006. január 16-án Pete Rouse küldött egy feljegyzést Barack Obamának. A tapasztalt törvényhozási háttérember volt a kabinetfőnöke a szenátusba két évvel korábban megválasztott és azonnal sztárrá váló politikusnak. A feljegyzés egy esetleges elnökválasztási indulásról fogalmazott meg tanácsokat. “Van értelme annak, hogy elgondolkodj azon, vajon akarod-e használni  2006-os pozíciódat arra, hogy indulj 2008-ban, ha egy személyes és politikai tényezékből álló “tökéletes vihar” alakul ki 2007-ben.”

Ez a fenti epizód részlet David Remnick The Bridge című Obama-életrajzából (épp ma kaptam ajándékba, még nem olvastam el, csak belelapoztam, de ígérkezik annyira jónak, amennyire a kritikusok dicsérték). A feljegyzésből a kulcsszó a Rouse által idézőjelbe tett tökéletes vihar. Obamát valóban nemcsak a saját és stábjának képességei, hanem a körülmények számára szerencsés alakulása emelte az elnöki székbe. A republikánusok romokban hevertek a Bush-elnökség végén, így egy demokrata jelölt eleve nagy eséllyel indult, az eredetileg befutónak tartott Hillary Clinton azonban túlságosan beágyazott volt a hatalmi berendezkedésbe ahhoz, hogy hitelesen hirdesse a sokak által áhított változást.

Nem akarom elkiabálni, de könnyen lehet, hogy most egy újabb tökéletes vihar van alakulóban. Nem sikerült felpörgetni a gazdaságot a 2008-as pénzügyi válság után, és a szövetségi jegybank várakozásai szerint 2013-ig marad a mostani lanyha növekedés. A munkanélküliség továbbra is rendkívül magas (9,1 százalékon áll), miközben egyre többen vannak, akik fel is adják az álláskeresést, és inkább a segélyen való tengődést választják. A washingtoni politika eközben még mérgezettebb, mint korábban, pedig Obama épp a politizálás megújítását, új koalíciók építését ígérte.

A mostani állapotot tekintve tehát egyáltalán nem indul esélytelenként egy republikánus kihívó a jelenlegi elnökkel szemben. A mezőny jelenleg úgy áll, hogy a felmérések szerint Mitt Romney korábbi massachisetts-i kormányzó támogatottsága a legnagyobb, de az előválasztásokon fontos konzervatívok körében népszerűbb nála Michele Bachmann képviselő, aki szombaton meg is nyerte az Iowa államban tartott szimpátiaszavazást. Ez után az egyik, korábban esélyesnek tartott induló, Tim Pawlenty korábbi minnesotai kormányzó be is fejezte a kampányát (csak a harmadik helyet sikerült megszereznie a szavazáson), viszont beszállt a versenybe Rick Perry texasi kormányzó.

Perryt már kampányának hivatalos kezdete előtt is a három legerősebb induló közé sorolták a közvélemény-kutatások, és valóban van mitől aggódniuk a vetélytársainak. Perry egyrészt népszerű a vallásos konzervatívok körében (alig több mint egy hete tartott nemzeti imanapot), másrészt Texast, a második legnagyobb, és nem mellesleg erős gazdasággal rendelkező, államot tíz éve irányító kormányzóként elmondhatja magáról, hogy valódi vezetői tapasztalattal rendelkezik. Ha ezeket a tényezőket összesítjük, akkor jól látszik, hogy Romney és Bachmann számára is komoly veszélyt jelent. Előbbire azért, mert rá gyanakodva néznek a vallásos konzervatívok, utóbbira pedig azért, mert neki nincs igazi vezetői múltja.

Perry viszonylag későn szánta rá magát az indulásra, és döntésében állítólag isteni sugallatok segítették. Lehet azonban, hogy a vallási segítség mellett azt is érezte, hogy alakulóban van számára egy tökéletes vihar.

Volt 1978-ban egy brit kampányhirdetés, amely azóta bevonult a politikatörténetbe. A konzervatívok által megbízott Saatchi and Saatchi ügynökség állt elő a plakáttal, amelyen a munkaügyi iroda előtt kígyózó sor látszódott, felette pedig ott virított a felirat: Labour isn't working. Ez egy többszörös szójáték volt: egyrészt jelentette azt, hogy az épp hatalmon lévő Munkáspárt (Labour) nem dolgozik, másrészt azt is jelentette, hogy nem működik. A konzervatívok a végül 1979-re csúsztatott választást megnyerték, a hirdetést pedig 1999-ben a Campaign magazin az évszáza plakátjának választotta.

Most ezt az akkor hatásos fegyvernek bizonyuló hirdetést veti be Mitt Romney, a legnagyobb támogatottsággal rendelkező republikánus elnöki aspiráns. Felidézi az 1978-as brit helyzetet, majd párhuzamot von az Egyesült Államok mostani állapotával."Jelenleg Amerika 9,1 százalékos munkanélküliséggel, rekordhiánnyal, egyre növekvő államadóssággal és szenvedő családok millióval szembesül. Egy dolog biztos - Obama nem dolgozik/működik" - zárul a hirdetés melletti szöveg.

Romney tehát kitart a kezdeti irány - annak hangsúlyozása, hogy a munkahelyteremtés a legfontosabb, és erre ő a legalkalmasabb - mellett. Szépen építkezik a republikánus politikus lépésről lépésre, kérdés, mivel próbálja majd semlegesíteni ezeket az üzeneteket Obama.

Már az első kérdés megadta az alaphangot: Hogyan fognak munkahelyeket teremteni? Egy New Hampshire-i lakos kérdezte ezt attól a hét republikánus politikustól, akik részt vettek az első igazán komoly elnökválasztási tévévitán helyi idő szerint hétfőn este. Név szerint: Mitt Romney egykori massachusestts-i kormányzó, Tim Pawlenty egykori minnesotai kormányzó, Michele Bachmann képviselő Minnesotából, Newt Gingrich egykori képviselőházi elnök, Ron Paul képviselő Texasból, Rick Santorum korábbi szenátor Pennsylvaniából, Herman Cain egykori üzletember.

Jó eséllyel közülük fog kikerülni az, aki a jövő novemberben esedékes elnökválasztáson szembeszáll Barack Obamával. Igaz, nem volt ott a tévévitán Jon Huntsman korábbi pekingi nagykövet, aki minden bizonnyal hamarosan hivatalosan is elindítja a kampányát, és mivel az előválasztások csak jövő év elején kezdődnek, elvileg még bárki beszállhat közben. Ehhez hasonló vitából is lesz még jó néhány a következő egy évben.

Pörgős vita volt -  Fotó: Cnn.com

A felmérések szerint az amerikaiak többségét foglalkoztató nyitó kérdésre nagyjából hasonló válaszokat adtak mindannyian: alacsonyabb adók, kisebb bürokrácia és visszafogottabb szabályozás. Szerintük a kormány hatáskörét és szerepét csökkenteni kell, és nagyobb szabadságot kell adni a vállalkozásoknak és állampolgároknak. Abban is egyetértettek, hogy Barack Obama rossz irányba viszi az országot, és nemcsak hogy nem találja a megfelelő válaszokat a nagy gazdasági kihívásokra, de politikájával még rosszabbá teszi a helyzetet. “Nem Obama okozta a válságot, de még rosszabbá tette” - jelentette ki például Mitt Romney.

A nagy egyetértésben fel sem tűnhetett, hogy ezek a politikusok igazából egymás ellenfelei a republikánus elnökjelöltségért folyó küzdelemben. A felmérések szerint a legnagyobb támogatottsággal (és legkomolyabb szervezeti háttérrel) Mitt Romney rendelkezik, és a korábbi kampányok alapján nem lett volna meglepő, ha a többiek odaszurkálnak neki. Ilyen azonban nem történt, a vitázók nagyon udvariasan viselkedtek egymással, és egy embert támadtak: a már említett Barack Obamát.

Egyetlen feszültebb pillanat volt, az is csak a CNN kitartóan kérdező műsorvezetőjének, John Kingnek volt köszönhető. King emlékeztetett rá, hogy Pawlenty korábban a demokraták által elfogadott, a republikánusok által keményen bírált egészségügyi reformot Obamney-care-nek nevezte. Ez utalás arra, hogy Massachusetts kormányzójaként Mitt Romney egy hasonló egészségügyi törvényt fogadtatott el, mint az Obama-féle reform (mindkettőnek központi eleme, hogy kötelezővé teszi az egészségügyi biztosítás megkötését). Pawlenty először mellébeszélt, majd csak King sokadszori kérdésére válaszolta azt (láthatóan kicsit elkomorult arccal), hogy azért használta az Obamney szót, mert maga az elnök beszélt arról, hogy a massachusettsi törvényt mintának tekintette.

Nem ugrott rá senki arra a lehetőségre sem, amikor elhangzott az a kérdés, hogy továbbra is kampánytémának tekintik-e azt, hogy Romney a politikai pályája során változtatta álláspontját abortusz-ügyben (korábban liberálisabb nézeteket vallott, a 2008-as elnökválasztási kampányra viszont áttért a konzervatív térfélre). “Case closed”, vagyis “az ügy lezárva” - hangzott a válasz a többi jelölttől, amit Romney minden bizonnyal nagy megkönnyebbüléssel nyugtázott magában.

A nagy egyetértés közben abban volt egy kis vita a jelöltek között, hogy mihez kezdjenek a Medicare-rel, az időseknek nyújtott állami egészségügyi ellátással, amely minden számítás szerint fenntarthatatlan hosszú távon. Van egy republikánus terv ennek rendezésére, amely komoly megszorításokat vezetne be. Newt Gingrich megismételve egy korábbi nyilatkozatát közölte, hogy szerinte le kell lassítani ennek a vitáját, mert másképp nem lehet megnyerni ezekhez a fájdalmas intézkedésekhez a lakosságot. Herman Cain viszont azt mondta, akkora az adósság, hogy sürgős megoldásra van szükség, nem szabad várni.

Volt némi nézetkülönbség arról is, hogy a jelöltek támogatnának-e egy olyan alkotmánykiegészítést, amely tiltaná az azonos neműek házasságát. A hét résztvevő közül öten igennel válaszoltak, Ron Paul viszont azt mondta, hogy a kormánynak semmi köze a házasságokhoz, Herman Cain pedig úgy érvelt, hogy az egyes államoknak a joga eldönteni ezt a kérdést (jelenleg is ez a helyzet).

Nehéz megmondani, hogy volt-e igazi nyertese ennek a vitának. Vesztese talán nem volt, mert komoly hibát nem követett el senki, bár feltűnő, hogy Romney minden tapasztalata ellenére mennyire mereven, gépiesen viselkedik továbbra is vitahelyzetekben. (A szervezők-műsorvezetők dicséretére legyen mondva, dinamikus volt a műsor, sok személyre szabott kérdéssel, visszakérdezéssel.) Magabiztosan és összeszedetten viselkedett viszont Newt Gingrich, annak ellenére, hogy épp a napokban omlott össze a kampányszervezete. A radikálisan libertariánus nézeteket valló Ron Paul hozta a formáját, és helytállt a mezőnyben a legkevesebb politikai tapasztalattal rendelkező Herman Cain is, akinek talán a legfrappánsabb volt a bemutatkozása is: “Nem politikus vagyok, hanem egy problémamegoldó.”

Ha esetleg valakinek kétségei lennének arról, hogy ki most a legesélyesebb a republikánus elnökjelöltség elnyerésére, akkor annak a fenti hirdetés segíthet az eligazításban. Bár még nagyon az elején tartunk a párton belüli versenynek, Mitt Romney már most a fő trófeát célozza meg. A hirdetésben Barack Obama gazdaságpolitikáját támadja, és a zárómondat sem valamelyik előválasztásra, hanem az elnökválasztás napjára (2012. november 6.) utal.

Romney kezére játszanak a legújabb fejlemények. Ő már eleve azzal az üzenettel kezdte el kampányát, hogy egykori kormányzóként és sikeres üzletemberként tudja, mi kell a gazdaság beindításához. A legutóbbi adatok - munakanélküliség, növekedés, lakásárak stb. (lásd a Time címlapsztoriját) - mind azt mutatják, hogy továbbra is súlyos problémák vannak az amerikai gazdaságban. A Fehér Ház magyarázkodik ugyan, de a tényekkel (és ami talán a kampány szempontjából még fontosabb, a borús választói közhangulattal) nehéz vitatkozni.

Hétfőn este (magyar idő szerint kora hajnalban) lehetőséget kap az egykori kormányzó arra, hogy bővebben is kifejtse azt, amit a hirdetéssel üzenni akar. Most tartják ugyanis a republikánus aspiránsok az első igazi tévévitáját (volt már egy május elején is, de azt többen is kihagyták), és leginkább azt lesz majd érdemes figyelni, hogy mihez kezd a felmérések szerint a legnagyobb támogatottsággal bíró Romney, és hogyan viszonyulnak hozzá a többiek

Amikor 2008-ban már érződött, hogy Barack Obamával komolyan kell számolni, akkor riválisai azzal az érvvel próbálták elgáncsolni, hogy ugyan szépen tud beszélni, de nincs elég tapasztalata ahhoz, hogy elvezesse az Egyesült Államokat. Valami hasonlóval próbálkozik most Mitt Romney, aki csütörtökön egy New Hampshire-i farmon jelentette be, hogy elindítja elnökválasztási kampányát.

A republikánus politikus szerint ugyan az amerikai választók jóhiszeműen bizalmat szavaztak három éve a tömegeket inspiráló Obamának, de azóta rá kellett jönniük, hogy kudarcot vallott. A munkanélküliség továbbra is rendkívül magas, és Romney azt ígéri, hogy ő mint egykori sikeres üzletember majd rendet tesz a gazdaságban.

Az amerikai elnökválasztás rendszerint nagyon izgalmas politikai küzdelem, de az egyes politikusok kampánya gyakran unalmas önismétlésekből áll. Az elején kitalálnak egy üzenetet, és ezt sulykolják hónapokon át (emlékszünk még a reményre és a változásra?), persze közben vannak finomhangolások és nyilván alkalmazkodnak az esetlegesen megváltozó körülményekhez.

Romney most láthatóan azzal számol, hogy ez a kampány nem arról szól majd, hogy ki az inspirálóbb figura, hanem arról, hogy ki az, akinek szakértelmében jobban bíznak a választók. Ennek megfelelően fogalmazta meg a szeles időben elmondott beszédét, amelyet még biztosan sokszor hallhatunk majd tőle.

A munkanélküliség pedig tényleg súlyos probléma, jelenleg 9 százalékon áll azok aránya, akik dolgozni szeretnének, de nem találnak állást. Az elmúlt bő hetven évben nem volt példa még arra sem, hogy egy elnököt 7,2 százalékos munkanélküliség mellett újraválasszanak, arra pedig még a legoptimistább elemzők sem számítanak, hogy 2012 novemberére akár csak megközelíti ezt a szintet az állástalanok aránya. Így lehetséges, hogy ami nem működött 2008-ban, az hatásosnak bizonyul most.