potus & co

Ez a hét a Közel-Kelet jegyében telik Barack Obama számára. Kedden járt nála a jordán király, csütörtökön mondott egy nagy beszédet a térség helyzetéről, pénteken találkozik Benjamin Netanjahu izraeli kormányfővel, vasárnap pedig felszólal az amerikai zsidók befolyásos lobbiszervezete, az American Israel Public Affairs Committee (AIPAC) ülésén. Érdekes lesz figyelni, hogyan fogadják majd ezen az utóbbi rendezvényen, a csütörtöki beszédre adott első izraeli reakció ugyanis nagyon heves volt.

Obama azzal állt elő, hogy az izraeli-palesztin békét csak úgy lehet megteremteni, ha az 1967-es háború előtti állapotoknak megfelelően hozzák létre a palesztin államot. Mintegy 300 ezer zsidó él olyan telepeken, amelyeket a háború után hoztak létre, nekik most el kellene költözniük. Netanjahu ezért elfogadhatatlannak tartja az amerikai elnök elképzelését, és még a találkozójuk előtt közleményben tiltakozott ellene.

Obama és Netanjahu gy 2008-as fotón - Forrás: flickr.com/photos/barackobamadotcom

Nemcsak az izraeli kormány támadt azonban neki Obamának, hanem republikánus politikusok is. A képviselőház republikánus többségét vezető Eric Cantor (pártjának legmagasabb rangot viselő zsidó politikusa) szerint az elnök árt a béke lehetőségének azzal, hogy folyton egyenlőségjelet tesz a palesztinok és az izraeliek között abban, hogy mennyire felelősek a konfliktusért.

Megszólaltak a 2012-es elnökjelöltségre pályázó aspiránsok közül is ketten. Mitt Romney szerint Obama cserbenhagyta Izraelt, és egyúttal aláásta alkupozícióját a béketárgyalási folyamatban. Tim Pawlenty veszélyesnek és elhibázottnak nevezte az 1967-es háború előtti állapothoz való visszatérés követelését.

Kérdés, hogy milyen következményei lesznek ennek a vitának az amerikai belpolitikában. A demokraták hagyományosan népszerűbbek a zsidó szavazók - és a köztük lévő bőkezű támogatók - körében. A Wall Street Journal által idézettexit poll adatok szerint 2008-ban a zsidó szavazók 78 százaléka támogatta Obamát, ami még egy kis ugrást is jelentett 2004-hez képest, amikor 74 százalékuk szavazott az akkori jelöltre, John Kerryre. (A képhez hozzátartozik, hogy az összes választó mintegy 2 százalékát teszik ki.)

Obama elnöksége azonban változást hozott a mindig is rendkívül szoros izraeli-amerikai viszonyban. Barátibb hangon szól a Közel-Kelet muszlim országaihoz, és közben felszólította Izraelt, hogy állítsa le a telepek építését a megszállt területeken. Izrael ezt visszautasította, aminek látványos következményei lettek: amikor Netanjahu tavaly Washingtonba látogatott, megtagadták tőle az ilyenkor szokásos közös fotót, és Obama állítólag az egyik tárgyalásról is idő előtt távozott.

Ezeket a fejleményeket látva a republikánusok úgy érezhetik, hogy eljött az ő idejük, és magukhoz édesgethetik az értékes szavazói tábort. Ezt az érzetüket erősítheti, hogy már a csütörtöki beszéd előtt akadtak olyan demokrata párti zsidó adományozók, akik jelezték, aggasztja őket Obama Izrael-politikája, és külön figyelmeztették az elnök kampánystábját, hogy kezeljék ezt a helyzetet.

Az egyik ilyen próbálkozás az AIPAC-nél tervezett látogatás lesz. Ez a szervezet ugyanakkor közismert arról, hogy szinte feltétlenül támogatja a mindenkori izraeli kormányt, így kérdéses, hogy mennyire tudja meggyőzni őket saját igazáról Obama. Igaz, az AIPAC állítólag folyamatosan veszít a befolyásából, míg a 2008-ban alapított J Street nevű szervezet ereje egyre nő. Így ha az AIPAC-nél nem jár sikerrel Obama, még mindig elmehet majd hozzájuk. Ott biztos örömmel fogadják majd, a J Street ugyanis már csütörtökön jelezte, egyetértenek Obama beszédének tartalmával.

Mitt Romney minden elemzés és felmérés szerint az egyik legmeghatározóbb figurája a 2012-es elnökválasztási kampányra felsorakozó republikánus mezőnynek. Sikeres üzletember, egykori kormányzóként tapasztalt politikus, a nevét is ismerik országszerte, és nem mellesleg nemcsak intelligens, de jóképű is. Azt ugyan még nem jelentette be, hogy el is indul a választáson, de a lehetséges aspiránsok közül talán ő tette eddig a legtöbbet (értek ez alatt rengeteg utazást, tárgyalást, szervezést, szereplést) azért, hogy sikeres kampánya legyen. Most azonban Mitt Romney bajban van. Méghozzá nagy bajban.

Romney legnagyobb gyengeségének már régóta azt tartották, hogy Massachusetts kormányzójaként egy olyan egészségügyi reformot vezetett be, amely kísértetiesen hasonlít az Obama-kormányzat szorgalmazására tavaly elfogadtatott, a republikánusok által keményen támadott törvényhez. Ennek az Obama-féle reformnak a központi eleme az, hogy gyakorlatilag kötelezővé teszi az egészségügyi biztosítást minden állampolgár számára, és épp ez volt a legnagyobb újítása Romney 2006-os törvényének is. Ezt a kötelezővé tételt kifogásolják azonban leginkább az Obama-reform bírálói, szerintük ugyanis ezzel az állam gyakorlatilag átveszi az ellenőrzést az egészségügy felett (hiszen, aki nem tudja kifizetni a biztosítást, annak az állam támogatást nyújt), és korlátozza az állampolgárok szabad döntéshez való jogát.

Nem minden barátjának örülhet - Forrás: Flickr

Romney is a bírálók közé tartozik, de közben kiáll a saját reformja mellett. Ez az ellentmondás az, amelyet célkeresztjébe vett a talán legfontosabb amerikai konzervatív lap, a Wall Street Journal, amely két napon belül két szerkesztőségi cikket is közölt Romney-ról. Egyik sem volt túl hízelgő a számára, és akkor még finoman fogalmaztam.

Az első cikk csütörtökön jelent meg, és már a címe is sokatmondó volt: Obama jelölttársa. Azért ez volt a címe, mert azt javasolták Romney-nak, hogy ha már ennyi hasonlóság van az egészségügyi reformjaik között, akkor ne a republikánus elnökjelöltséggel próbálkozzon, hanem valahogy üsse ki Joe Biden jelenlegi alelnököt, és foglalja el a helyét a 2012-es kampányban. Ennél keményebb ütés alig érhet egy republikánus aspiránst egy, a pártot általában támogató laptól.

A Journal különböző adatokat idézett annak illusztrálására, hogy miért nem tartja sikeresnek Romney reformját, és maga a kormányzó is elismerte, hogy vannak olyan elemek, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az egykori kormányzó ugyanakkor nem tartja elhibázott lépésnek a biztosítási kötelezettség bevezetését, és a lap szerint ez a legsúlyosabb probléma, ez ugyanis azt jelzi, hogy Romney nem érti azt a kormányzati filozófiát, amelyet egyébként szavakban ő maga is képvisel. A Journal szerint ugyanis nem fér össze az, hogy valaki egyszerre hirdeti a szabadversenyre alapuló gazdaságot, majd ezzel együtt az állam szerepét (és az adófizetők terhelését a növekvő állami egészségügyi kiadásokkal) növeli az egészségügy átalakításával. “Az egészségügy körül zajló durva vita nem ilyen vagy olyan technokrata részletekről szól, hanem az alapvető külünbségekről a kormányzat szerepének megítélésében” - írta a lap a csütörtöki cikkben.

Romney épp aznap mondott egy nagyobb beszédet a hivatalosan még el sem kezdődött kampányát beárnyékoló kérdésről, és ebben ismét megerősítette, hogy nem tartja hibának a massachusetts-i reformot. Megismételte azt is, hogy az Obama-féle törvényt ezzel együtt rossznak ítéli meg, amelyet szerinte vissza kellene vonnia. Helyette azt javasolja, hogy az egyes államokra kell bízni, milyen módon alakítsák a saját egészségügyi rendszerüket, országos szinten pedig többek között adókedvezményekkel ösztönözné az embereket arra, hogy biztosítást kössenek.

Azt egyelőre nem tudni, mit szólnak ehhez a republikánus szavazók tömegei, de a Wall Street Journalt mindenesetre nem sikerült megnyugtatnia. A lap pénteken egy újabb cikket közölt azzal az alcímmel, hogy “Mitt az áthidalhatatlant akarja áthidalna”. Az újság információi szerint Romney azért nem hajlandó megtagadni 2006-os reformját, mert nem akarja, hogy ismét azzal támadják, amivel 2008-ban. Akkor sokan a szemére vetették, hogy gyakran változtatta az álláspontját (korábban liberálisabb nézeteket vallott például abortusz-ügyben, de aztán bekeményített, vélhetően a konzervatív tábor kedvéért). A Journal szerint azonban “jobb álláspontokat változtatni, mint megpróbálni védeni azt, ami intellektuálisan védhetetlen”.

Súlyos szavak ezek, biztos nem utoljára hallottuk őket a 2012-es kampányban.

Elnézést a lemaradásért, tudom, hogy ez igazából tegnapi hír. Pontosabban nem is annyira hír. Nem okozott ugyanis túl nagy meglepetést, hogy Mitt Romney bejelentette, megteszi az első hivatalos lépést az elnökválasztási kampánya felé. Hétfőn egy videóüzenetben közölte, hogy felállít egy úgynevezett tapogatózó bizottságot, amellyel megnyílik előtte a lehetőség az adománygyűjtéshez és a kampányszervezet felállításához.

Romney már régóta az egyik legesélyesebb republikánus aspiránsként van számon tartva. Gyakorlatilag így van ez a 2008-as kampány óta, amelyen ugyan a rengeteg befektetett pénz - nem kis részben saját vagyonából - ellenére elbukott, de annyit sikerült elérnie, hogy országosan megismerték a nevét. Így most nem is kellett sietnie, minden politika iránt érdeklődő ember tudja, hogy ki az a Mitt Romney.

Persze ennek is megvannak a maga veszélyei. Már 2008-ban is problémát okozott számára az, hogy amikor Massachusetts kormányzója volt, akkor még kifejezetten mérsékelt politikusnak számított, így sokan képmutatással vádolták, amikor a republikánus előválasztások során hirtelen átváltozott keményvonalas konzervatívvá.

Kormányzói múltja pedig most különösen fontossá vált, hivatali ideje alatt vezettek be ugyanis Massachusetts államban egy olyan egészségügyi törvényt, amelynek egyes elemei kísértetiesen hasonlítanak a Barack Obama kezdeményezésére tavaly elfogadott, a republikánusok által keményen támadott reformhoz. Romney számíthat rá, hogy ezt sokszor az orrá alá fogják dörgölni (igazából már eddig is megtették többen) a kampány során, ráadásul nemcsak a demokraták, hanem saját pártbeli riválisai is.

Romney a hétfői videóban azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi elnökkel szemben neki van személyes gyakorlati tapasztalata az üzleti életben, így tudja, hogyan lehet munkahelyeket teremteni. Ez egy fontos üzenet, sok felmérés kimutatta ugyanis, hogy az amerikaiak jelenleg leginkább a gazdaság állapota és a munkanélküliség miatt aggódnak. Az utóbbi hónapok állásadatai ugyanakkor bizalommal tölthették el a Fehér Házat is, így egyelőre nem lehet megjósolni, mi lesz az a központi kérdés (vagy történet), amely köré a 2012-es kampány épülni fog.

Ha az lesz a kérdés, hogy ki a karizmatikusabb és inspirálóbb, akkor - mint ahogy a fenti, meglehetősen unalmas és kiszámítható videóból látszik - Mitt Romney nem nagyon fog labdába rúgni. De ha a vezetői tapasztalatokról, a gazdaságról, az állásteremtésről fog szólni, akkor komolyan számolni kell majd vele.

A CPAC elnevezésű (Conservative Political Action Conference) gyűlés minden évben fontos eseménynek számít az amerikai politikában, de idén ez most különösen így van. Február 10. és 12. között mintegy tízezren gyűlnek össze az amerikai konzervatív szervezetek találkozóján, amelyen beszédet mond több olyan politikus is, akik várhatóan harcba szállnak a republikánus elnökjelöltség megszerzéséért a 2012-es választáson. Mivel jövő ilyenkor már javában tudni lehet majd az aspiránsokat, így az idei CPAC egyfajta seregszemleként is felfogható, ráadásul a hagyománynak amúgy is része egy véleménnyilvánító szavazás (úgynevezett straw poll) is a felszólaló politikusokról.

Ez a szavazás nem bír különösebb jelentőséggel (tavaly például a keményvonalas libertariánus Ron Paul nyerte, aki ugyan markáns szereplője volt a 2008-as kampánynak, de valódi esélye nem volt a nyerésre), a győztes viszont legalább biztosan a hírek élére kerül egy rövid időre. Az elnökjelöltségre várhatóan pályázó felszólalók között van Mitt Romney (aki már 2008-ban is elindult), Newt Gingrich (a képviselőház vezetője a Clinton-érában), Haley Barbour (Mississippi állam kormányzója), Tim Pawlenty (Minnesota korábbi kormányzója) és Mitch Daniels (Indiana állam kormányzója). Legalább annyira érdekes azonban az is, hogy ki az, aki nem megy el: sem Sarah Palin, sem Mike Huckabee nem lesz ott, pedig mindketten a republikánus párt konzervatív szárnyához tartoznak, és a 2012-es kampány lehetséges résztvevőiként tartják őket számon.

Mintegy tízezren vesznek részt a gyűlésen - Forrás: facebook.com/cpac

Bár Palin és Huckabee is zsúfolt naptárára hivatkozva mondta le a részvételt, a gyűlést tartalmi kérdések is beárnyékolják. Több szervezet is bojkottot hirdetett, miután kiderült, hogy a GOProud nevű republikánus meleg mozgalom is részt vesz a rendezvényen. Ez jelzi, hogy még a konzervatív tábor sem egységes, pedig ez is csak egy - igaz, nagyon meghatározó - csoportja a republikánus pártnak. Ez persze nem újdonság, mindig is máshova helyezték a hangsúlyt az úgynevezett szociális konzervatívok (számukra az abortusz és a házasság tartoznak a fő kérdések közé) és a gazdasági konzervatívok (akiknek a kormányzati szerep minimalizálása a legfontosabb).

Eközben a képviselőházban épp most küszködnek a republikánus párt vezetői azzal, hogy valahogy egyben tartsák hatalmasra nőtt frakciójukat. Két napon belül egymás után kétszer fordult elő, hogy John Boehner házelnöknek és Eric Cantor frakcióvezetőnek nem sikerült biztosítania a republikánus támogatást két olyan szavazáshoz, amelyeket amúgy mindenki puszta formalitásnak tekintett. Boehnerék erre azzal reagáltak, hogy “nem lehetnek minden nap tökéletesek”, illetve hogy még csak most szoknak bele a többségi szerepbe.

Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy komoly tartalmi kérdésekben is vannak feszültségek a frakción belül, a tavaly novemberben a konzervatív Tea Party támogatásával megválasztott képviselők ugyanis nem hajlandók engedni az általuk legfontosabbnak tartott költségvetési megszorításokból, és tiltakoznak minden olyan lépés ellen, amely felvizezné az erre vonatkozó célokat. Ha összeadjuk ezt a CPAC körüli ellentmondásokkal, valamint azzal, hogy egyelőre teljesen nyitottnak tűnik az elnökjelöltségi verseny, akkor úgy néz ki, hogy izgalmas fordulatok elé nézünk a republikánus politikában.

Szolgálati közlemény: a Potus & Co már követhető a Facebookon is.

Már 2010 utolsó hónapjaiban is keringtek a találgatások Barack Obama lehetséges kihívóiról a 2012-es elnökválasztáson, de a következő hetekben ezek még tovább fognak erősödni, és néhány hónapon belül várhatóan meg is ismerhetünk konkrét aspiránsokat. A Newsweek pedig most az év első napján közölt cikkében bedobott egy olyan nevet, amely eddig nem forgott.

A magazin Jon Huntsman pekingi nagykövetről közöl portrét, és a cikk leginkább akörül forog, hogy vajon a diplomata elindul-e az elnökjelöltségért folyó küzdelemben. Ha így döntene, az csavaros helyzetet teremtene, Huntsmant ugyanis épp Obama nevezte ki pekingi nagykövetté (ami Kína erősödését látva talán a legfontosabb diplomáciai poszt jelenleg az USA számára) még 2009-ben. Ez egy dörzsölt húzásnak tűnt akkor, a Utah államot kormányzó Huntsmant ugyanis a republikánus párt reménységeként tartották számon, vagyis ezzel az elnök látszólag semlegesített egy lehetséges 2012-es ellenfelet.

Jon Huntsman a kép jobboldalán - Forrás: flickr.com/whitehouse

Ha voltak is ilyen hátsó szándékai Obamának, lehet, hogy most csalódnia kell. Huntsman ugyan semmilyen konkrét jelét nem adta annak, hogy indulni szeretne a republikánus elnökjelöltségért, de már önmagában az is sokatmondó, hogy nem mondott egyértelmű nemet a Newsweek erre vonatkozó kérdésére. A lap ráadásul idéz a környezetéből olyan embereket, akik szerint Huntsman folytatott beszélgetéseket egy lehetséges kampányról.

Kérdés persze, hogy mekkora esélye lenne indulás esetén. Sok konzervatív szemében nyilván nem szerzett jó pontokat azzal, hogy beszállt az általuk szocialistának tartott Obama csapatába. Ráadásul meg kellene küzdenie a szintén mormon vallású, és ezért hasonló támogatói körre támaszkodó Mitt Romney-val, aki várhatóan szintén elindul a jelöltségért. Másrészt viszont mérsékelt politikusként biztosan nagyobb esélye lenne az egyik párt mellett sem elkötelezett választók körében, akiknek megnyerése Obama számára is kulcsfontosságú volt 2008-ban. Mindenesetre ha Huntsman elindul, akkor lesz még egy ok a már most is izgalmasnak ígérkező republikánus elnökjelölés követésére.