Először volt Michele Bachmann. Aztán jött Rick Perry. Legutóbb pedig Herman Cain. Mindhármukban közös, hogy az elmúlt néhány hónapban rövid időre az elnökválasztási kampány republikánus mezőnyének élére - vagy legalábbis az első vonalba - kerültek a felmérések szerint. Úgy tűnt, hogy nekik esélyük lehet arra, hogy legyűrjék a választásra talán legtudatosabban és legprofibban felkészült, viszont nem éppen inspiráló Mitt Romney-t.

Végül néhány hétnél egyikük sem bírta tovább. A nyár közepén még erősnek tűnő Bachmannt elhomályosította a kampányát auguszusban elindító Perry. Ő aztán több tévévitában is csúnyán leszerepelt, a helyét átvevő Cain felemelkedését pedig egy szövevényes zaklatási ügy állította meg (és fordította vissza).


Newt Gingrich - Forrás: Facebook.com/newtgingrich

A legújabb titkos fegyvernek Newt Gingrich tűnik, aki az elmúlt néhány hétben hirtelen a felmérések élére került, és most róla szólnak a “vajon megállítja-e valaki Mitt Romney-t?” kérdést tárgyaló politikai elemzések és egyéb műfajú okoskodások. Arra többen rámutattak, hogy Gingrich ellen szól, hogy nemcsak harcias nyilatkozatai miatt számít ellentmondásos figurának, hanem azért is, mert egy sor vitatható, visszatetsző ügy kötődik hozzá. A törvényhozásból eleve azért kellett távoznia, mert egy etikai vizsgálatban elmarasztalták, és az sem feltétlenül öregbítette a hírnevét, hogy miközben a Lewinsky-botrány által megtépázott Bill Clinton megbuktatásán ügyködött, addig ő maga is csalta a feleségét egy kongresszusi beosztottjával.

Vannak ráadásul újabb történetek is. Nem feltétlenül jó kampányüzenetnek bizonyult például az, amikor kiderült, hogy ugyan együttérzően szónokol a válság alatt nyögő amerikaiakról, de közben több százezer dollár értékű hitelkapcsolatban áll (jelenlegi, harmadik feleségével együtt) a Tiffany ékszerüzlettel. Legutóbb pedig azért érték támadások, mert kiderült, hogy több mint másfél millió dollárért adott tanácsokat a hitelválság kialakulásáért felelősnek tartott állami kötődésű cégnek a Freddie Mac jelzálogcégnek. Gingrich ugyan azt állította, hogy történészként figyelmeztette a céget közelgő bajokra, de a sajtóhírek szerint ez nem igaz, és sokkal inkább klasszikus lobbistaként alkalmazták, hogy segítsen kivédeni a kongresszusi támadásokat.

Van tehát muníció bőven a Gingrich elleni támadásokhoz, de a politikust a címlapján nagy visszatérőnek kikiáltó konzervatív Weekly Standard főszerkesztője, William Kristol úgy érvel, hogy nem lesz olyan könnyű kicsinálni őt. Szerinte ugyanis például Bachmann-nal vagy Caine-nel ellentétben Gingrichet már jól ismerik az amerikai választók, és a republikánusok a problémás ügyeinek tudatában sorakoztak fel mögötte.

Kérdés, persze, hogy mit szólnak majd ezek a választók ahhoz, amit Gingrich a kedd esti tévévitában tett. Kijelentette ugyanis, hogy nem tartja helyesnek, ha az illegális bevándorlókat akár a családok szétszakításának árán is kitoloncolják az országból. “Kész vagyok elviselni a bírálatokat annak kimondásáért, hogy legyünk már annyira humánusak a törvény betartásánál, hogy ha állampolgárságot nem is adunk nekik, de megtaláljuk a módját annak, hogy törvényesen itt maradhassanak a családjukkal” - mondta Gingrich, aki sokat látott politikusként vélhetően nem lepett meg, hogy riválisai azonnal azzal vádolták meg, hogy amnesztiát akar adni az országban tartózkodó, becslések szerint több mint tízmillió illegális bevándorlónak.

Márpedig a bevándorlási amnesztia szitokszónak számít republikánus körökben, és Gingrich nyilván jól tudja azt is, hogy Rick Perry kezdetben jól indult kampánya részben épp egy hasonló megjegyzésen csúszott el. Ő egy tévévitában szívtelennek nevezte azokat, akik nem értenek egyet vele abban, hogy a gyerekkorú illegális bevándorlók állami támogatást kapjanak iskolai tanulmányaikhoz. Perry megjegyzését már a helyszíni közönség egy része is zúgolódva fogadta, és aztán néhány nap magyarázkodás után végül is visszavonta a szívtelenekről szóló mondatot.

Gingrich egyelőre kitart a kedd esti kijelentés mellett. Kérdés, hogy tőle elfogadják-e a republikánusok, akik láthatóan nagyon szeretnének találni valakit a mondanivalóját sokkal kimértebben és óvatosabban megfogalmazó Mitt Romney helyett.