potus & co

1976 egy izgalmas év volt a republikánusok számára, pedig nem kellett volna, hogy az legyen. A hagyomány szerint ha a hivatalban lévő elnököt nem akadályozza a két ciklusra vonatkozó alkotmányos korlát az újraindulásban, akkor a pártja automatikusan őt jelöli az elnökválasztáson. Gerald Ford akkori elnöknek azonban akadt egy komoly kihívója Ronald Reagan személyében, akivel az utolsó percekig ádáz küzdelmet vívta. Az “utolsó percekig” nem egy túlzó fordulat, a harc csak a jelölési eljárás lezárását jelentő - Kansas Cityben tartott - konvención dőlt el. Ford a küldötti szavazatok szűk többségével nyerte el a jelölést, a megosztottságot pedig jelezte, hogy a gyűlésen felszólaló Ronald Reagan egyes beszámolók szerint nagyobb lelkesedést váltott ki a tömegből, mint a megválasztott jelölt.

Még messze van a republikánusok idei elnökjelölő konvenciója (a helyszín Tampa, Florida, az időpont edig augusztus 27-30.), de már most az a téma, hogy megismétlődhet az 1976-os forgatókönyv. Abban persze más a helyzet, hogy most nem republikánus az elnök, viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy az elnökjelölt kiválasztását célzó előválasztási küzdelem most is elhúzódhat egészen a konvencióig. Ez rendkívüli lenne, a korábbi kampányokban ugyanis legtöbbször az történt, hogy az első néhány előválasztási forduló után egyértelművé vált, hogy az indulók között ki a legerősebb, a többiek pedig szépen sorban ki is szálltak a versenyből.

Nem mindenki szereti ennyire Romneyt - Forrás: Flickr Romney

A harc elhúzódására azért lehet számítani, mert a pártot végletesen megosztja az előválasztási küzdelem, amely - jelen állás szerint - Rick Santorum és Mitt Romney meccsének tűnik. Leegyszerűsítve a képet nagyjából úgy néz ki a helyzet, hogy a korábban liberálisabb nézeteket valló és nehézkesen kommunikáló Romneyt nem akarják elfogadni a párt bázisát jelentő konzervatív szavazók, a számukra hitelesebb Santorumtól viszont a republikánus elitet rázza ki a hideg. Attól tartanak ugyanis, hogy a választók többségét leginkább izgató gazdasági kérdések helyett erkölcsi és kulturális témákkal (abortusz, vallás) kampányoló Santorumnak esélye sem lenne Barack Obamával szemben a novemberi elnökválasztáson.

A kétségbeesés akkora, hogy nem is csak az a téma republikánus körökben, hogy vajon elhúzódik-e a küzdelem a konvencióig, hanem arról is folynak beszélgetések, hogy talán be kellene szállnia egy új versenyzőnek. A Politico és a CNN által idézett források szerint republikánus stratégák és tisztviselők között kering egy olyan dokumentum, amely végigveszi ennek a lehetőségeit. Úgy számolnak, hogy mivel az 50 államból eddig csak 8 helyen tartottak előválasztást, így a konvención résztvevő küldöttek többségéről még nem született döntés. Nehezítené ugyanakkor egy új versenyző indulását az, hogy a hátralévő előválasztások egy részén már nem indulhatna egy új jelölt a regisztrációs határidők lejárta miatt.

A nagy kérdés persze az, hogy még ha matematikailag van is esélye egy új indulónak, vajon ki lenne az, aki ezt vállalná. A felmerült nevek ismerősen hangzanak: Mitch Daniels indianai kormányzó, Chris Christie New Jersey-i kormányzó, vagy éppen Jeb Bush korábbi floridai kormányzó. A probléma csak az, hogy már korábban egyértelművé tették, hogy nem akarnak elindulni. Tavaly tavasszal - amikor épp csak indult a republikánus helyezkedés - szóba jöttek mindhárman, de ők nem éltek a lehetőséggel. Nem valószínű, hogy bevállalnák ezt a szerepet most, amikor sokkal zavarosabb a helyzet.

Itt az egyre jobban eszkalálódó Rick Santorum-Mitt Romney háború legutóbbi epizódja. Santorum beveti Rombót, aki sárral lövöldözi Romney-t. Várhatóan abban bízik, hogy ez a szórakoztatónak szánt videó a különlegességének köszönhetően népszerűvé válik az interneten, és így ledolgozhat valamennyit a pénzzel sokkal jobban kitömött Romney-kampányhoz képest. A Potuson nem múlik, itt közzétesszük a klipet.

Biztos mindenki emlékszik még Rick Santorum Google-problémájára. A melegek elleni kirohanásai miatt hoztak létre bírálói egy weboldalt, amely a nevét összekötötte az análszexszel. Az oldal népszerűsége töretlen (és a Google működése miatt ez egy öngeneráló folyamat), most pedig egy hasonló poénnal próbálják megnehezíteni (valakik) a republikánus elnökjelöltségért folyó küzdelem egy másik résztvevőjének, Mitt Romneynak az életét.

Ha csak annyit írunk be a Google-be, hogy Romney, akkor az első találatok (nekem a magyar verzióban a második oldal tetején) között lesz a spreadingromney.com, amely szerint a Romney szó jelentése az, hogy "beszarni a félelemtől". Ez utalás az egyébként látszólag az unalommal határosan példás életet élő Romney-család egyik emlékezetes kalandjára.

Romney családtagok körében - Forrás: flickr.com/photos/mittromney

Mint az egykori massachusetts-i kormányzóról szóló, nemrég megjelent könyv (The Real Romney) szerzői részletesen leírták, 1983-ban a család útnak indult Mitt Romney szüleinek a Huron tó kanadai oldalán fekvő nyaralójához. Egy fehér Chevy kombiban utaztak, amely annyira tele volt pakolva bőröndökkel, hogy nem maradt hely a kutyának, a Seamus nevű ír szetternek. Mitt Romney ezért azt találta ki, hogy az állatot betette egy kutyahordozóba, azt pedig felkötötte a tetőcsomagtartóra.

Romney körültekintő volt, és a hordozónak az előre néző oldalát lefedte, hogy megvédje a kutyát a menetszéltől, de így sem sikerült bonyodalmak nélkül megúszni az utazást. Órákkal az indulás után ugyanis az egyik Romney-fiú felkiáltott: "Apa! Ez durva!" A gyerek annak a látványába borzadt bele, hogy a hátsó szélvédőt egy barna folyadék borította be, amely nyilvánvalóan a tetőn utazó kutyából származott.

A gyerekek ugyan kórusban fújoltak, az apa azonban hidegvérrel megoldotta a helyzetet. Félreállt az autóval egy benzinkúton, egy slaggal leverette a kocsit és letisztította a kutyát, majd folytatták tovább az utazást. Seamus nem kapott új helyet, az út hátralévő részét is a tetőcsomagtartóra kötözött hordozóban töltötte. Ez a történet most a kampányban úgy él tovább, mint annak bizonyítéka, hogy Romney hideg profizmussal közelít minden probléma megoldásához. Ha a választóknak ez szimpatikus, akkor akár még jól is jöhet neki a Santorum mintájára elsütött Google-poén.

Normális esetben senki nem figyelne erre az eredményre, de ez most nem egy normális eset. Maine államban szombaton (magyar idő szerint vasárnap) hirdették ki a napok óta tartó caucusok eredményét, és kiderült, hogy Mitt Romney lett a győztes 39 százalékkal. Mögötte jön Ron Paul 36 százalékkal, míg Rick Santorum 18, Newt Gingrich pedig 6 százalékot szerzett.

Ennek az apró államban megszületett eredménynek nincs befolyása arra, hogyan alakul republikánus elnökjelölő konvención a küldötti támogatások sorsa (ahhoz, hogy valakiből elnökjelölt legyen, 1144 delegált támogatására lesz szüksége), ha viszont Mitt Romney ezt is elbukta volna, az újabb csapást jelentett volna számára a keddi vereségek után.

Romney eközben a szokásos éves konzervatív gyűlésen, a washingtoni CPAC-en igyekezett meggyőzni a republikánus bázist, hogy minden személyével kapcsolatos kétkedés ellenére ő az emberük az idei elnökválasztáson. Egyrészt sikeres volt, mert a rendezvényen tartott szimpátiaszavazást ő nyerte, másrészt viszont sokan értetlenül fogadták azt, amikor úgy jellemezte magát, hogy “én egy súlyosan konzervatív kormányzó voltam”.

A “súlyosan” jelzőn többen is megakadtak, a konzervatívok hangadója, Rush Limbaugh rádiós műsorvezető például egyből megjegyezte, hogy még soha nem hallotta, hogy valaki így jellemezte volna magát. Másrészt épp a kormányzósága alatt hozott Romney olyan döntéseket (a legismertebb az Obama-féle egészségügyi reformhoz hasonló modell bevezetése), amelyek nem éppen számítanak jó pontnak most a konzervatívok szemében.

Nem tudom, ki írja ennek a forgatókönyvét, de nagyon jó dramaturgiai érzéke van. Épp amikor kezdene ellaposodni a történet, jön egy csavar, egy fordulat, ami felrázza az embert. Most itt mélyebben nem mennék bele, az [origo]-ra írtam egy részletes összefoglalót Rick Santorum feltámadásáról, de persze biztosan téma lesz ez még egy darabig.