"Ha Barack Obamát újraválasztják 2012-ben, ami most inkább valószínű, mint sem, visszatéréseként a történészek 2010. december 6-át, a Nagy Adócsökkentési Alku napját fogják megjelölni." Ezt nem egy elkötelezett Obama-hívő írta, hanem Charles Krauthammer, a Washington Post konzervatív publicistája, akiről George W. Bush előző elnök is elismerő szavakkal ír emlékirataiban.

Krauthammer felidézi, hogy néhány héttel ezelőtt még mindenki leírta az elnököt (pártja csúnyán leszerepelt a november elejei félidős választáson, ráadásul az ezt követő nagyszabású ázsiai körútján is kudarcok érték), most azonban a törvényhozás két pártja közösen fogadta el azt az adómegállapodást, amelyet személyesen hozott össze az őt eddig keményen támadó republikánusokkal. Az alkut a felmérések szerint a lakosság pozitívan fogadta, ráadásul vannak arra utaló jelek, hogy az elnök hasonló törvényhozási sikerekre számíthat a stratégiai atomfegyverekről szóló szerződés és a melegek katonai szolgálata ügyében.

Krauthammer nincs egyedül az Obamát méltató véleményével. Míg az utóbbi hónapokban egy gyenge, vergődő elnök képe sugárzott az amerikai médiából, addig most az utóbbi napokban egyre-másra jelennek meg az Obamát győztesként, sikeres politikusként bemutató írások.

A Politico például ma arról írt cikket, hogy milyen ügyesen adta el a vitatott adómegállapodást az elnök, és idézik egyik régi hívét, Claire McCaskill szenátort, aki azt mondta: "Amit most látnak, az az, aki mindig is akart lenni. A szíve mélyén ő egy pragmatikus politikus, nem pedig az ideológiák embere, és személyesen sokkal kényelmesebben érzi magát együttműködve a republikánusokkal, mint megosztó figuraként".


Van oka a gondtalan fütyörészésre - Forrás: flickr.com/whitehouse

Ezek persze csak szavak, és ráadásul továbbra is hallani a fanyalgó, csalódott hangokat, de természetesen az amerikai politikában is rendkívül fontos, hogy az állandóan vibráló médiából milyen kép jön át.

Obama 2008-ban is részben azért tudott nyerni, mert a médiából is az sugárzott róla, hogy ő egy nyertes típus. Legendák keringtek arról, mennyire higgadtan menedzseli a kampányát (főleg a riválisok állandóan marakodó stábjaihoz képest), és a beszámolók alapján egy intelligens, a döntéseit megfontoló embert ismerhettek meg a választók. Az elmúlt másfél év kudarcai, a végtelennek tűnő egészségügyi reformvita és a továbbra is gyengélkedő gazdaság miatt aztán ezek a tulajdonságok átalakultak: a higgadtságból érzéketlenség lett, az átgondoltságból pedig tétovaság.

Most a jelzők megint változnak. "A legnagyobb hiba, amit Ronald Reagan ellenfelei valaha is elkövettek, az volt - és ezt elkövették újra és újra -, hogy alábecsülték. Ugyanez igaz Obamára" - írja Krauthammer, és konzervatívként érezhető keserűséggel hozzáteszi: "Az elnök egy nagyon okos ember."