Pont úgy alakult a napom, hogy még a readeremet se nagyon tudtam megnyitni, és csak most este néztem át, mi is történik Amerikában. Egy nagyon szomorú hírrel kellett szembesülnöm: elhunyt David S. Broder, az egyik legismertebb - és egyben legjobb - amerikai politikai riporter. 81 éves volt, régóta cukorbetegségben szenvedett, és a híradások szerint ez vezetett a halálához.

Sejteni lehetett, hogy valami gond van, miután az utóbbi hónapokban csak elvétve jelentek meg cikkei lapjában, a Washington Postban. Az utolsó írását február elején közölték, arról szólt, milyen kihívásokkal szembesül az amerikai kormányzat az egyiptomi helyzet miatt.


Broder gyakori vendég volt a Meet The Press műsorban - Forrás: Youtube

Ennek a blognak az egyik első bejegyzése is Broderről szólt. Nagyon kedveltem írásait, amelyek nemcsak hatalmas lexikális tudásról, de mély bölcsességről is tanúskodtak. Minden riporter számára példát mutatott azzal, hogy ugyan már évtizedekkel ezelőtt megalapozta hírnevét, és a szakmán belül sztárként tartották számon (még ‘73-ban megkapta a Pulitzer-díjat a Watergate-üggyel kapcsolatos cikkeiért), őt mindez nem térítette el hivatása lényegétől. Idős korában is járta a rendezvényeket, meginterjúvolta apró kampányközpontok munkatársait és bekopogtatott egyszerű választókhoz is. Nem egy karosszékből írt újságot, hanem terepre ment, kérdezett, kutatott, hogy minél pontosabb választ kapjon a legjobb újságírókat foglalkoztató kérdésre: mi is történik valójában?

Pályafutása nagy részét a Washington Postnál töltötte, ahol most egy szép hosszú cikkben búcsúznak tőle. A laphoz a legendás szerkesztő, Benjamin Bradlee csábította át még 1965-ben a New York Timestól. Bradlee az életrajzában így írt arról, hogyan látta Brodert abban az időben: “Jó úton járt ahhoz, hogy ő legyen generációja legnagyszerűbb politikai riportere.” Bradlee nem tévedett ezzel a jóslattal. Minden különösebb pátosz nélkül le lehet írni, hogy ma az egyik legnagyobb politikai újságírótól voltunk kénytelenek búcsút venni.