potus & co

"Ha Barack Obamát újraválasztják 2012-ben, ami most inkább valószínű, mint sem, visszatéréseként a történészek 2010. december 6-át, a Nagy Adócsökkentési Alku napját fogják megjelölni." Ezt nem egy elkötelezett Obama-hívő írta, hanem Charles Krauthammer, a Washington Post konzervatív publicistája, akiről George W. Bush előző elnök is elismerő szavakkal ír emlékirataiban.

Krauthammer felidézi, hogy néhány héttel ezelőtt még mindenki leírta az elnököt (pártja csúnyán leszerepelt a november elejei félidős választáson, ráadásul az ezt követő nagyszabású ázsiai körútján is kudarcok érték), most azonban a törvényhozás két pártja közösen fogadta el azt az adómegállapodást, amelyet személyesen hozott össze az őt eddig keményen támadó republikánusokkal. Az alkut a felmérések szerint a lakosság pozitívan fogadta, ráadásul vannak arra utaló jelek, hogy az elnök hasonló törvényhozási sikerekre számíthat a stratégiai atomfegyverekről szóló szerződés és a melegek katonai szolgálata ügyében.

Krauthammer nincs egyedül az Obamát méltató véleményével. Míg az utóbbi hónapokban egy gyenge, vergődő elnök képe sugárzott az amerikai médiából, addig most az utóbbi napokban egyre-másra jelennek meg az Obamát győztesként, sikeres politikusként bemutató írások.

A Politico például ma arról írt cikket, hogy milyen ügyesen adta el a vitatott adómegállapodást az elnök, és idézik egyik régi hívét, Claire McCaskill szenátort, aki azt mondta: "Amit most látnak, az az, aki mindig is akart lenni. A szíve mélyén ő egy pragmatikus politikus, nem pedig az ideológiák embere, és személyesen sokkal kényelmesebben érzi magát együttműködve a republikánusokkal, mint megosztó figuraként".

Van oka a gondtalan fütyörészésre - Forrás: flickr.com/whitehouse

Ezek persze csak szavak, és ráadásul továbbra is hallani a fanyalgó, csalódott hangokat, de természetesen az amerikai politikában is rendkívül fontos, hogy az állandóan vibráló médiából milyen kép jön át.

Obama 2008-ban is részben azért tudott nyerni, mert a médiából is az sugárzott róla, hogy ő egy nyertes típus. Legendák keringtek arról, mennyire higgadtan menedzseli a kampányát (főleg a riválisok állandóan marakodó stábjaihoz képest), és a beszámolók alapján egy intelligens, a döntéseit megfontoló embert ismerhettek meg a választók. Az elmúlt másfél év kudarcai, a végtelennek tűnő egészségügyi reformvita és a továbbra is gyengélkedő gazdaság miatt aztán ezek a tulajdonságok átalakultak: a higgadtságból érzéketlenség lett, az átgondoltságból pedig tétovaság.

Most a jelzők megint változnak. "A legnagyobb hiba, amit Ronald Reagan ellenfelei valaha is elkövettek, az volt - és ezt elkövették újra és újra -, hogy alábecsülték. Ugyanez igaz Obamára" - írja Krauthammer, és konzervatívként érezhető keserűséggel hozzáteszi: "Az elnök egy nagyon okos ember."

Csak egy rövid bejegyzés: amerikai idő szerint éjfélkor a szenátus után a képviselőház is megszavazta az adótörvényt, amelynek értelmében további két évig a Bush-időszakban meghatározott alacsony szinten maradnak az adók, illetve meghosszabbítják az év végén lejáró munkanélküli segélyeket is. Ezzel egy két héten át tartó kemény vitára került pont, az elnök és a republikánusok közötti megállapodást keményen bírálták nemcsak a demokraták, de még egyes republikánusok is.

Egyre bonyolódik a helyzet adóügyben. Amikor Obama múlt héten megállapodott a republikánusokkal arról, hogy a leggazdagabbak számára sem lesz adóemelés, és ezzel együtt meghosszabbítják az év végén lejáró munkanélküli segélyeket, akkor a reakciók még viszonylag egyszerűek voltak. A republikánusok diadalként élték meg a megállapodást, a demokraták pedig háborogtak.

Azóta azonban a republikánus táborban is felerősödtek a kritikus hangok. A CNN szerint a konzervatív Tea Party mozgalom egyik csoportja, a Tea Party Express tiltakozik az alku ellen, mert szerintük az csak tovább növeli a hiányt, ráadásul mivel az alacsonyabb adók csak két évre szólnak, ezért nincs igazi ösztönző hatása a gazdaságra. "Minél többet hallunk erről a megállapodásról, annál kevésbé szeretjük" - idézte a CNN Levi Russellt, a csoport szóvivőjét.

Kedden egy befolyásos republikánus politikus, Mitt Romney a USA Todayben megjelent cikkében hasonló érveket hozott fel a megállapodás ellen. Szerinte is bizonytalansághoz vezet a rövid távra szóló megállapodás (az adócsökkentést még George Bush előző elnök kezdeményezésére fogadták el határozott időre, idén év végéig, ezt hosszabbítanák meg most még két évre), miközben az alku értelmében még jobban eladósodik az ország. "Obama elnöknek van oka az ünneplésre. Az alku rövidtávú gazdasági ösztönző csomagot eredményez, és ezt pont akkor teszi, amikor neki a legnagyobb szüksége van rá: a 2012-es elnökválasztások előtt" - fogalmaz Romney, aki a 2008-as kudarc után várhatóan ismét indul az elnökválasztáson.

Romney-nak nem tetszik az alku - Forrás: flickr.com/mittromney

Romney lényegében azt mondja, hogy a republikánusok saját magukat lőtték lábon az alkuval. Ha ugyanis a megállapodás eredményeként újabb pénzeket pumpálnak a gazdaságba, és ennek hatására elkezd csökkenni a munkanélküliség, az hatalmas muníciót jelentene Obama számára a 2012-es kampányban. Bár egyelőre túl sok a "ha" ebben a gondolatmenetben, megvalósulása esetén évek múlva úgy fognak emlékezni erre a vitatott alkura, mint Obama egyik legügyesebb és legdörzsöltebb húzására.

"Elfáradtam" - ez volt az első szava Bernie Sanders szenátornak az őt kérdező újságírókhoz a szenátusban pénteken mondott beszéde után. Valóban kimerült lehetett, miután 8 óra 37 percen át szónokolt a szenátusban. Rekordot ugyan nem döntött vele (ezt Strom Thurmond néhai szenátor tartja, aki 1957-ben 24 órán és 18 percen át szónokolt a polgárjogi törvény ellen), de azt elérte, hogy az amerikai politika összes szereplője felfigyeljen rá.

A Vermont államot képviselő szenátor a hosszú beszédben az elnök és a republikánusok között született adómegállapodás ellen tiltakozott, és ha esetleg valakinek esetleg nem lett volna ez egyértelmű a nyolc órás felszólalásból, a végén még ráerősített az üzenetre:"Ez egy hosszú nap volt. Hadd mondjam el egyszerűen, hogy az elnök és a republikánusok által kidolgozott javaslat közel sem olyan jó, mint amilyet el tudnánk érni."

Sanders ugyan a szövetségi törvényhozás kevés független (tehát se nem demokrata, se nem republikánus) politikusához tartozik, de ebben az ügyben a demokraták oldalára állt. A Barack Obama által kedden bejelentett javaslatot ugyanis a saját pártján belül többen tiltakozással fogadták, szerintük ugyanis nem lett volna szabad engedni, hogy az év végén lejáró adócsökkentést a leggazdagabb rétegek számára is meghosszabbítsák.

Sanders (a kép jobboldalán) riportereknek beszél az adómegállapodásról - Forrás: Sanders.senate.gov

Kisebb vita alakult ki arról, hogy Sanders beszéde az angolul filibusternek hívott eszköznek számít-e. Így nevezik azt, amikor a törvényhozásban valamilyen lépéssel - például egy végtelen beszéddel - próbálják megakadályozni egy törvény elfogadtatását. Maga Sanders azt mondta, nem erről volt szó, és a szenátusban elnöklő Harry Reid szenátor stábja is azt mondta, technikailag ez nem filibuster.

A tervek szerint hétfőn le is zajlik az adótörvény vitájáról szóló szavazás a szenátusban, és a demokrata tiltakozások ellenére egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az elnök és a republikánusok megállapodása átmegy a törvényhozáson. Pénteken Obama egy csodafegyvert is bevetett Bill Clinton korábbi elnök személyében, aki a Fehér Házban váratlanul összehívott sajtótájékoztatón állt ki teljes mellszélességgel az adómegállapodás mellett. Obama megtett még egy lépést a clintoni úton?

Közeledik a megállapodás az elmúlt hónapok legnagyobb vitájában, miután republikánus és demokrata politikusok vasárnapi nyilatkozataiból kirajzolódni látszik egy kompromisszum képe. A vita lényege, hogy mi legyen a sorsa azoknak az adócsökkentéseknek, amelyeket még George Bush előző elnök rendelt el, és amelyek idén év végén lejárnak.

Ha a törvényhozók nem tesznek semmit, akkor az adók emelkedni fognak, ezt viszont a politikusok pártállástól függetlenül rossz lépésnek tartanák egy olyan helyzetben, amikor az amerikai gazdaság továbbra is gyenge lábakon áll.

A pártok azon a ponton ütköztek egymással, hogy az alacsonyabb adók fenntartása mindenkit érintsen-e (ezt mondják a republikánusok) vagy pedig csak azokat, akiknek évi jövedelme 250 ezer dollár alatt van (ezt akarja Barack Obama elnök és pártjának többsége is). A kirajzolódó kompromisszum úgy néz ki, hogy senki számára nem emelkednének az adók, viszont a törvényhozás egyúttal döntene a szintén év végén lejáró, és sokakat érintő munkanélküli segélyek meghosszabbításáról is. Utóbbi a demokraták kérése, így a hónapok óta tartó heves vitából ők sem szállnának ki üres kézzel.

A lehetséges kompromisszum azonban már jelzi a demokraták csúnya vereségét hozó novemberi törvényhozási választások utáni változást az erőviszonyokban. Ha ez a megállapodás lesz a vita megoldása, akkor a kulcskérdésben a republikánusok érezhetik magukat nyertesnek, míg a demokraták legfeljebb egy járulékos győzelmet könyvelhetnek el maguknak.

Persze már most vannak olyan hangok, hogy a demokratáknak nem jön majd rosszul később (például a 2012-es elnökválasztási kampányban), hogy a republikánusokat a gazdagok érdekeinek védelmezőiként festhetik le.