potus & co

"Elfáradtam" - ez volt az első szava Bernie Sanders szenátornak az őt kérdező újságírókhoz a szenátusban pénteken mondott beszéde után. Valóban kimerült lehetett, miután 8 óra 37 percen át szónokolt a szenátusban. Rekordot ugyan nem döntött vele (ezt Strom Thurmond néhai szenátor tartja, aki 1957-ben 24 órán és 18 percen át szónokolt a polgárjogi törvény ellen), de azt elérte, hogy az amerikai politika összes szereplője felfigyeljen rá.

A Vermont államot képviselő szenátor a hosszú beszédben az elnök és a republikánusok között született adómegállapodás ellen tiltakozott, és ha esetleg valakinek esetleg nem lett volna ez egyértelmű a nyolc órás felszólalásból, a végén még ráerősített az üzenetre:"Ez egy hosszú nap volt. Hadd mondjam el egyszerűen, hogy az elnök és a republikánusok által kidolgozott javaslat közel sem olyan jó, mint amilyet el tudnánk érni."

Sanders ugyan a szövetségi törvényhozás kevés független (tehát se nem demokrata, se nem republikánus) politikusához tartozik, de ebben az ügyben a demokraták oldalára állt. A Barack Obama által kedden bejelentett javaslatot ugyanis a saját pártján belül többen tiltakozással fogadták, szerintük ugyanis nem lett volna szabad engedni, hogy az év végén lejáró adócsökkentést a leggazdagabb rétegek számára is meghosszabbítsák.

Sanders (a kép jobboldalán) riportereknek beszél az adómegállapodásról - Forrás: Sanders.senate.gov

Kisebb vita alakult ki arról, hogy Sanders beszéde az angolul filibusternek hívott eszköznek számít-e. Így nevezik azt, amikor a törvényhozásban valamilyen lépéssel - például egy végtelen beszéddel - próbálják megakadályozni egy törvény elfogadtatását. Maga Sanders azt mondta, nem erről volt szó, és a szenátusban elnöklő Harry Reid szenátor stábja is azt mondta, technikailag ez nem filibuster.

A tervek szerint hétfőn le is zajlik az adótörvény vitájáról szóló szavazás a szenátusban, és a demokrata tiltakozások ellenére egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az elnök és a republikánusok megállapodása átmegy a törvényhozáson. Pénteken Obama egy csodafegyvert is bevetett Bill Clinton korábbi elnök személyében, aki a Fehér Házban váratlanul összehívott sajtótájékoztatón állt ki teljes mellszélességgel az adómegállapodás mellett. Obama megtett még egy lépést a clintoni úton?

Rövid időn belül két monstre cikk is született Sarah Palinről, az amerikai politika jelenlegi vitathatatlanul legnagyobb sztárjáról. Három hete a New York Times közölt róla egy nagyobb írást, most pedig a Time-ban jelent meg egy hasonlóan terjedelmes cikk. A Timesé informatívabb, a Time-é inkább okoskodós, de mindkettő nagyjából akörül forog, hogyan is működik a Palin-gépezet, kik a munkatársai, kikre hallgat, stb. Ezekről megtudunk sok részletet, de a lényegi kérdés persze az, hogy vajon mik a politikus szándékai: elindul a republikánus jelöltségért a 2012-es elnökválasztáson vagy sem.

Egyértelmű választ egyik cikkből sem kapunk, de ez nyilván nem az újságok hibája. Palin a New York Timesnak csak annyit mondott, hogy gondolkodik az induláson, amihez képest a Time-ban annyi előrelépés van, hogy ugyan ott is feltételes módban beszél egy esetleges kampányról, de már arról is közöl részleteket, hogy mihez kezdene, ha ő lenne az elnök. Az újságírónak küldött e-mailben azt írta, hogy az első és legfontosabb feladat a Barack Obama által aláírt egészségügyi reformtörvény visszavonása lenne. Ez önmagában arra utalna, hogy készül az indulásra, a választ azonban nagyon óvatosan nem egyes szám első személyben fogalmazta meg, hanem úgy, hogy ez kell hogy legyen a "következő republikánus elnök" feladata.

A médiában egyre ügyesebben ellavírozó Palin tehát lebegteti a dolgot, bár most már egyre inkább az a helyzet, hogy az lenne a meglepetés, ha végül úgy döntene, hogy nem száll be a versenybe. Azzal, hogy ezekben a cikkekben is nyitva hagyta a kérdést, fenntartja a feszültséget, miközben tett már olyan megjegyzéseket, hogy szerinte le tudná győzni Obamát. A Palin-jelenség tehát tovább él, és minden bizonnyal nem ezek voltak az utolsó nagy cikkek sem a témában.

Update 22:30-kor: a CNN forrásai szerint Palin jövőre külföldi körutat tesz, amelynek során a tervek szerint útba ejti Izraelt és Nagy-Britanniát is. A pontos időpont és a részletes útiterv még nem ismert, de ha valami tovább erősíti a Palin elnökségi próbálkozásáról szóló találgatásokat, akkor ez az.

Update 6:45-kor: na, így higgyen az ember a CNN-nek. A hírcsatorna helyesbítette a hírét: Palin megy külföldre, de nem jövőre, és nem Izraelbe, valamint az Egyesült Királyságba, hanem jövő héten Haitire. Elnézést a félretájékoztatásért.

Elizabeth Edwards soha nem töltött be semmilyen választott tisztséget az Egyesült Államokban, keddi halála után mégis sorban adták ki a részvétnyilvánításokat a legmagasabb rangú politikusok. „Michelle és én mélységesen szomorúan értesültünk arról, hogy elhunyt Elizabeth Edwards” – áll Barack Obama elnök közleményében, akihez csatlakozott Joe Biden alelnök, Bill Clinton korábbi elnök, továbbá sok más demokrata és republikánus politikus. Még Sarah Palin is kiadott egy vigasztaló üzenetet a twitterjén.

Edwards évek óta rákbetegségben szenvedett, és családja hétfőn közölte, hogy az orvosok azt tanácsolták neki, ne folytassa a kezeléseket. Egy nappal később a 61 éves asszony elhunyt.

Elizabeth Edwardsot az tette ismertté, hogy ő volt a felesége John Edwards korábbi észak-karolinai szenátornak, aki kétszer is megpróbálkozott a demokrata elnökjelöltség megszerzésével. Először 2004-ben futott neki, és ugyan alulmaradt, de a jelöltséget elnyerő John Kerry őt választotta alelnökjelöltnek.

A Kerry-Edwards páros bukását hozó 2004-es elnökválasztás másnapján tudta meg Elizabeth Edwards, hogy rákos daganat van a mellében. Sokáig úgy tűnt, hogy az orvosi kezelések hatásosak lesznek, és sikerül legyőznie a betegséget, 2007 márciusában azonban kiderült, hogy kiújult a betegség, és akkor már nem is csak mellében találtak daganatokat.

Búcsúüzenetek Elizabeth Edwards Facebook-oldalán

Férje ekkor már eldöntötte, hogy újra megpróbálkozik az elnökjelöltség megszerzésével, és az előválasztások első fordulóit végig is csinálta. Nem igazán tudott labdába rúgni Hillary Clinton és Barack Obama mellett, a kampánya legfeljebb azért maradt emlékezetes, mert kiderült, hogy igazi piperkőc. Alkalmanként több száz dollárt költött fodrászra, és egy vicces videó is megmaradt arról, ahogy épp illegeti magát a tükör előtt.

Már a kampány alatt megjelentek olyan hírek, hogy Edwardsnak szeretője van, de ő csak 2008 nyarán – amikor már rég kiszállt a versenyből – ismerte el, hogy megcsalta a feleségét. Akkor még tagadta, hogy a nőnek gyereke született tőle, de később ezt is elismerte. Ez után – ekkor már 2009-ben járunk – elvált a házaspár, és míg John Edwards után egy hazudozó, a beteg feleségét megcsaló, piperkőc politikus képe maradt meg, addig Elizabeth Edwards egy érzékeny és okos asszonyként jelent meg, aki hősiesen küzd a betegségével.

A színfalak mögötti történésekről szóló könyvekből és újságcikkekből ugyanakkor azt is lehet tudni, hogy Elizabeth Edwards a politikában is aktív volt, és komoly befolyása volt a demokraták egykor nagy reménységének tartott férje döntéseire. A részvétnyilvánítások tehát egy olyan nőnek szóltak, akinek történetében egyszerre jelent meg a legmagasabb szintű politika és a személyes dráma.

"Nem veszíthetem el az egész demokrata pártot" - mondta Barack Obama a hadsereg egyik tábornokának, David Petraeusnak az afganisztáni háborús stratégia felülvizsgálata közben Bob Woodward legutóbbi könyve szerint. A gyors csapaterősítést, majd szintén gyors kivonulást ígérő stratégiával talán sikerült is megőriznie pártjának bizalmát, de a legújabb belpolitikai ütközetben szembekerült párttársaival, vagy legalábbis azok egy jelentős részével.

A demokrata párt egyes tagjait az háborította fel, hogy Obama engedett a republikánusoknak a hónapok óta zajló adóvitában. Elfogadta, hogy a leggazdagabbak számára se csökkenjenek az adók, cserébe viszont kérte, hogy a lejáró munkanélküli segélyeket is hosszabbítsák meg.

Több demokrata politikus is - vérmérséklettől függően -  felháborodva vagy elkeseredve fogadta ennek a megállapodásnak a hírét. Kedden zárt ajtók mögött tanácskoztak a képviselőház demokrata tagjai, és a kiszivárgott információk szerint többen közölték, hogy nem fogják megszavazni az adómegállapodást. Mivel jelenleg még a demokraták vannak többségben a törvényhozásnak ebben a házában is (amikor januárban beiktatják a novemberi félidős választások nyerteseit, akkor a republikánusok veszik át az irányítást), elvileg még az is előfordulhat, hogy veszélybe kerül a törvény elfogadása.

A CNN szerint többen azt kifogásolták, hogy a megállapodás értelmében még a hagyatéki adóban is olyan változtatások jönnek, amelyek a leggazdagabb rétegeknek kedveznek. Szerintük ez egyrészt igazságtalan, másrészt nem engedheti meg magának az ország akkor, amikor a költségvetés rekordhiánnyal küszködik.

Még nem világos, hogy mennyire súlyos következményei lesznek ennek a belső vitának az elnökre nézve hosszú távon, de most úgy tűnik, mintha két tűz közé szorult volna. Eddig a republikánusokkal voltak kemény összecsapásai adóügyekben (persze más kérdésekben is), most viszont amikor nagy nehezen megegyezett velük, akkor a saját pártjával került szembe. Obama egy keddi sajtótájékoztatón jelezte is elkeseredettségét azzal, hogy közölte, túl magas mércével mérik a saját pártján belül, és minden egyes kompromisszumot árulásnak ítélnek meg. Szerinte azonban nem lehet másképp kormányozni egy "nagy és változatos országban".

Jelzésértékű azonban az is, hogy - mint arra a New York Times rámutat - liberális bloggerek és kommentátorok körében elkezdődött a susmorgás arról, hogy talán az lenne a legjobb, ha a 2012-es elnökválasztáson lenne demokrata kihívója Obamának a jelöltség elnyeréséért.

Obama hétfőn - magyar idő szerint éjszaka - kiállt, és bejelentette, hogy megegyezésre jutottak a hónapok óta húzódó adóvitában. A megállapodás megegyezik azzal, amit sejteni lehetett már a republikánus és demokrata politikusok vasárnapi nyilatkozataiból is: a leggazdagabb rétegnek sem emelkednek az adók jövőre, miközben meghosszabbítják az év végén lejáró munkanélkülis segélyeket is.

A gazdagokat érintő adószabályhoz a republikánusok ragaszkodtak, szerintük ugyanis az elhúzódó gazdasági válsághelyzetben nem megengedhető semmiféle adóemelés. A demokraták viszont azt mondták, hogy ez egyrészt igazságtalan, másrészt további terheket ró az amúgy is súlyos hiánnyal küszködő költségvetésre. Ezt a vitát tehát végül a demokraták elveszítették, és legfeljebb a munkanélküli segélyek meghosszabbításával vigasztalódhatnak.


Obama egyeztet demokrata és republikánus vezetőkkel (forrás: Fehér Ház)

A New York Times arról ír, hogy Obama ezzel elidegeníti saját liberális bázisát, és valóban látható, hogy a demokrata párton belül elindult a fanyalgás. Sherrod Brown ohiói demokrata szenátor például azonnal közölte, hogy nem ért egyet az Obama által bejelentett megállapodással. "Szerintem jobb megegyezést is elérhetett volna" - idézte a CNN az elkeseredett szenátort.

A fejlemény ugyanakkor érdekes abból a szempontból is, hogy a novemberi félidős választások után sokan találgatták, hogy miként reagál Obama a pártja csúnya vereségére. Történelmi párhuzamokat vontak elemzők, és azon spekuláltak, hogy vajon Bill Clinton útját követi-e (aki az 1994-es hasonló vereség után elindult középre, és együttműködött a republikánusokkal) vagy pedig a második világháború után elnöklő Harry Trumanét, aki viszont nyílt konfliktusokat vállalt republikánus ellenfeleivel. Az első példa alapján Obama a clintoni úton indult el, de persze lehet, hogy ezt még korai elkiabálni.