potus & co

Közeledik a megállapodás az elmúlt hónapok legnagyobb vitájában, miután republikánus és demokrata politikusok vasárnapi nyilatkozataiból kirajzolódni látszik egy kompromisszum képe. A vita lényege, hogy mi legyen a sorsa azoknak az adócsökkentéseknek, amelyeket még George Bush előző elnök rendelt el, és amelyek idén év végén lejárnak.

Ha a törvényhozók nem tesznek semmit, akkor az adók emelkedni fognak, ezt viszont a politikusok pártállástól függetlenül rossz lépésnek tartanák egy olyan helyzetben, amikor az amerikai gazdaság továbbra is gyenge lábakon áll.

A pártok azon a ponton ütköztek egymással, hogy az alacsonyabb adók fenntartása mindenkit érintsen-e (ezt mondják a republikánusok) vagy pedig csak azokat, akiknek évi jövedelme 250 ezer dollár alatt van (ezt akarja Barack Obama elnök és pártjának többsége is). A kirajzolódó kompromisszum úgy néz ki, hogy senki számára nem emelkednének az adók, viszont a törvényhozás egyúttal döntene a szintén év végén lejáró, és sokakat érintő munkanélküli segélyek meghosszabbításáról is. Utóbbi a demokraták kérése, így a hónapok óta tartó heves vitából ők sem szállnának ki üres kézzel.

A lehetséges kompromisszum azonban már jelzi a demokraták csúnya vereségét hozó novemberi törvényhozási választások utáni változást az erőviszonyokban. Ha ez a megállapodás lesz a vita megoldása, akkor a kulcskérdésben a republikánusok érezhetik magukat nyertesnek, míg a demokraták legfeljebb egy járulékos győzelmet könyvelhetnek el maguknak.

Persze már most vannak olyan hangok, hogy a demokratáknak nem jön majd rosszul később (például a 2012-es elnökválasztási kampányban), hogy a republikánusokat a gazdagok érdekeinek védelmezőiként festhetik le.

Barack Obamának is megvolt a maga Medgyessy-pillanata. Egy vasárnap esti rendezvényen küszködött a "superfluous" szó kimondásával (az itt beágyazott videón a 42. másodpercnél), és amikor többszöri nekifutásra sem sikerült neki, akkor elkezdett viccelődni, hogy ez azért van, mert nemrég felrepett a szája egy kosárlabada meccs közben."Próbálják meg, amikor van 12 öltésük" - poénkodott Obama, majd amikor végül sikerült kiejtenie a szót, akkor a jelenlévők megtapsolták.

A superfluous egyébként azt jelenti, hogy szükségtelen, és az elnök egy néhai legfelsőbb bírósági tag véleményéből idézve futott bele a szóba. Aki esetleg nem emlékszik rá, Medgyessy Péter egykori miniszterelnöknek az útelágazódás szó okozott hasonló gondokat egy parlamenti beszédben.

Vasárnaponként szoktak megjelenni (és amúgy csütörtökön is) egyik kedvenc amerikai publicistámnak, David S. Brodernek az írásai a Washington Postban. Ma épp Charlie Rangel demokrata képviselőről ír, akinek a héten abban a ritkán alkalmazott megalázó büntetésben volt része, hogy a képviselőházban nyilvános megrovásban részesítették. A több mint negyven éve képviselősködő Rangel etikai és pénzügyi szabálytalanságokat követett el, vétkességét a ház illetékes bizottsága is megállapította.

Voltak már erősebb írásai is Brodernek, de ebben is megvillan az a hatalmas politikai tudás, amit évtizedek óta tartó pályája során felhalmozott. 1966 óta dolgozik a Postnál, de oda már tapasztalt, jónevű riporterként került. 1973-ban Pulitzer-díjat kapott, írt több könyvet, és végigcsinálta az összes nagyobb választási kampányt.

Van egy nagyon jó könyv az 1972-es kampányt követő újságírókról, The Boys on the Bus a címe, és kiválóan bemutatja, hogyan működött abban az időben az amerikai írott média. Ebben a könyvben külön alfejezetet is kapott Broder mint a legjobb és legismertebb politikai újságírók egyike. (Crouse le is írja, ahogy találkozott vele az egyik kampányhelyszínen egy szintén legendás figura, Hunter S. Thompson társaságában.)

Broder ugyan publicista (vagy ahogy az amerikai lapoknál hívják őket, kolumnista), de ezt nem a magyar értelemben kell érteni. Értékelő, elemző cikkeket ír, amelyekben a saját meglátásait osztja meg az olvasókkal, de közben riporteri eszközökkel dolgozik. Interjúzik, járja a helyszíneket, így az írásaiban mindig ott vannak az első kézből származó információk, amiktől hitelessé és színessé válnak a legkeményebb elemzések is.

Egyszer találkoztam vele személyesen, az is egy kampányrendezvényen, a republikánusok 2008-as elnökjelölő konvencióján volt St. Paulban. Adott egy rövid helyzetértékelést, majd néhány héttel később Washingtonban megkerestem újra, de mivel az országot járta, nem jött össze a találkozó. (Egy olyan cikkhez szerettem volna megkérdezni, hogy miként is működik az a romlott washingtoni politizálás, amit Obama annyira meg akart változtatni. Végül is nekem is más dolgom akadt, így ez a cikk nem készült el, de az ígéret sorsát látva talán nem olyan nagy baj.)

Bár Broder tényleg a legélesebb szemű elemzők közé tartozik, neki is akadtak mellényúlásai. 2008-ban például ő is kritizálta Obamának azt a döntését, hogy korábbi riválisát, Hillary Clintont kérte fel külügyminiszternek. Broder azzal érvelt, hogy nem szabad olyan embert felvenni, akit aztán nem lehet kirúgni. Ez akkor logikus érvnek tűnt, de azóta látni, hogy Clinton fegyelmezetten végzi a munkáját, és nem érződik, hogy nagy feszültség lenne közte és az elnök között. Sőt, az Obamával szembeni elégedetlenség növekedését látva utólag nagyon is okos lépésnek tűnik az, hogy a külügyminiszterséggel leszerelte a párton belüli talán legnagyobb potenciális ellenfelét. Broder sem tévedhetetlen tehát, de higgadt írásai legalább nem is akarják ezt elhitetni az olvasókkal.

A kétszázadik oldal körül tartok, de egyelőre nagy meglepetésekkel nem szolgált George W. Bush magyarul Döntési helyzetek címen megjelent életrajza. Viszonylag felületesen számol be a történésekről, és nem túl váratlan módon védelmébe veszi a legvitatottabb döntéseit.

Ami esetleg újdonság, hogy bár elnökként nem az önkritikáról való hajlamáról híresült el, itt nem mindig fényezi magát. Tesz utalásokat rosszul sikerült mondatokra, és beszámol olyan helyzetekről is, amelyek nem feltétlenül a kemény vezető képét erősítik. Például ilyen, ahogy leírja, a szeptember 11-i merényletek utáni napokban egyik éjszaka pólóban és alsónadrágban rohant védett helyre, amikor közölték vele, támadás érte a Fehér Házat. (Kiderült, hogy vaklárma volt, egyik saját vadászgépükről hitték azt, hogy támadni készül.)

Egyébként az amerikai politika iránt érdeklődöknek nem rossz olvasmány a könyv. Az élményt kissé rontja, hogy nem túl alapos a fordítás, és nemcsak suta mondatok, hanem nyilvánvaló félreértések is vannak benne.

Bush videóüzenete a republikánusok 2008-as konvencióján

A Legfelsőbb Bíróságról szóló résznél például van egy ilyen mondat: "Nem szimpatizáltam a tevékeny bírókkal, akik személyes preferenciáikat a törvény szövege fölébe helyezik". Bár nem ismerem az eredeti szöveget, biztos vagyok benne, hogy amit itt "tevékeny"-nek fordítottak, az ott "activist"-ként szerepel. A kettő egyáltalán nem ugyanaz, az "activist" bíráskodás ugyanis egy bírói felfogásra utal, arra, hogy az adott bíró nem egyszerűen a törvény szövegéhez ragaszkodva végzi a munkáját, hanem annak szellemiségét, a törvényalkotók feltételezett szándékait is figyelembe veszi. Ez azért nem ugyanaz, mint hogy valaki "tevékeny".

A hibáknak az is lehet az oka, hogy feltehetően sietve készült a fordítás, a magyar kiadás ugyanis egy időben jelent meg az amerikaival. Kapkodásra utal az is, hogy a könyv címe a borítón ugyan Döntési helyzetek, a bevezetőben viszont Kritikus pontok szerepel. Az eredeti egyébként Decision Points, utalva arra, hogy Bush saját magát igazi decidernek tartja, vagyis olyan vezetőnek, aki nem fél a gyors és határozott döntéshozataltól.

Ha befejezem a könyvet, jön róla egy részletesebb beszámoló is.

Semmi eredménye nem lett végül az első nagy találkozónak Barack Obama és a november elejei félidős választásokon győztes republikánusok vezetői között. A legsürgetőbb kérdés az volt, hogy mi legyen az év végén lejáró adócsökkentésekkel, de nem jutottak előbbre.

Obama a találkozó után annyit mondott, hogy megegyeztek abban, majd folytatják a beszélgetéseket, Mitch McConnel szenátor viszont már a beszélgetés előtt világosság tette az álláspontjukat: "Mi lenne, ha senkinek nem emelkedne az adója? Pont."

Az elnök ugyanis azt szeretné, ha a leggazdagabbaknak (akik évi 250 ezer dollár felett keresnek) nem maradna meg a még Bush által elfogadtatott alacsony adó, a republikánusok viszont azt mondják, egy ilyen roskatag gazdasági helyzetben senkinek sem szabad emelni az adóterheit.

Év végéig van határidő, addig kéne valamit lépnie a két oldalnak. Ez egy jó tesztje lesz az új politikai felállásnak, amelyben egy meggyengült demokrata elnök néz szembe a republikánusokkal, akik rég érezték magukat olyan erősnek, mint most.