potus & co

„Még lesz több is.” Így kommentálta a Politicónak egy, az Obama-kampányra rálátó forrás azt a politikai vihart kavaró hirdetést, amellyel hétfőn állt elő az elnöki stáb. A kétperces filmben olyan emberek szólalnak meg, akik elveszítették a munkájukat egy acélgyárban, miután megvette azt Mitt Romney egykori cége, a Bain Capital. Tisztességben megöregedett melósok beszélnek arról, hogy a gazdagok tönkretették az életüket, hogy kiszívták a vérüket, közben pedig időnként bevágnak egy-egy mondatot a saját üzleti sikereivel büszkélkedő Romneytól.

Nagyon hatásos film, és egyelőre nem látszik, hogy mit tud majd kezdeni vele Romney. A Bain Capital egy olyan cég, amely rossz állapotban lévő vállalatokat vásárol fel, majd aztán átszervezés/átalakítás után eladja, a nyereségen pedig megosztozik azokkal a befektetőkkel, akik rá bízzák a pénzét. Távolról nézve ez egy teljesen logikus és még társadalmilag hasznosnak is tűnő feladat, de persze nem feltétlenül ez jut az eszünkbe, amikor az átszervezés/átalakítás során kirúgott emberek kesergését hallgatjuk.

Ez az, amit kiváló érzékkel próbálnak kihasználni Obamák. Ahogy a Washington Post egyik bloggere fogalmaz, egy kampánymatrica mindig többet ér egy esszénél, vagyis mindig hatékonyabb egy egyszerű üzenet, mint egy bonyolult magyarázat. Márpedig ebben a konkrét esetben nyilvánvaló, hogy Obamánál van a matrica, és Romneynak marad az esszé.

A Politico által idézett forrás megjegyzése alapján ráadásul arra lehet számítani, hogy ez a hirdetés csak a kezdet, és Obamáék ezen a vonalon próbálják majd definiálni Romneyt. Mindent meg fognak tenni azért, hogy a várható republikánus elnökjelöltről a rideg, számító üzletember képét alakítsák ki, aki képtelen átérezni (és így megoldani) a középosztály problémáit. Ehhez alkalmas kiindulópontnak tűnik Romney Bain Capital-es múltja, bár meglepő lenne, ha a republikánus politikus stábja nem készült volna fel egy ilyen jellegű támadásra.

Egyrészt már az előválasztás során is bepróbálkozott ezzel Newt Gingrich, másrészt Romney első komolyabb kampányában, az 1994-es massachusetts-i szenátorválasztáson is befektetői karrierje miatt támadta őt a demokrata Ted Kennedy. Akkor ez sikeres taktikának bizonyult, Romney ugyanis elbukta a választást Kennedyvel szemben.

Kérdés, hogy milyen tanulságokat vont le belőle azóta Romney, és képes lesz-e hatástalanítani Obamáék hatásosnak tűnő fegyverét. A hétfői hirdetésre adott első, tétova reakciók alapján úgy tűnik, még mindig nincs kidolgozva a válaszlépés, de persze nincs is könnyű helyzetben. A Post bloggere szerint a legtöbb, amit tehet, hogy igyekszik elterelni a témát a pénzügyi befektetők ellentmondásos világáról.

Nagyot fordult a világ néhány hét alatt. Legalábbis Rick Santorummal, aki kampányának április elejei felfüggesztése előtt Mitt Romney talán legkeményebb bírálója volt. „Vegyük bármelyik republikánust az országban. Ő a legrosszabb, akit elindíthatunk Barack Obamával szemben” – hangzott például az egyik emlékezetes mondata Romneyról.

Ehhez képest hétfőn este a saját támogatóinak küldött levelében Santorum bejelentette, hogy hivatalosan is támogatásáról biztosítja Romneyt. Közölte, hogy ezt azért tette meg most, mert múlt héten volt alkalma személyesen is találkozni vele, és átbeszélni a dolgokat.

Santorum egy februári fotón - akkor még támadta Romneyt - Forrás: Flickr/Rick Santorum

Bár nagyon meleg szavakkal méltatta egyori riválisát, nem próbált teljesen fátylat borítani a küzdelmeikre. „Az előválasztási kampány egyértelművé tette, hogy Romney kormányzó és köztem vannak különbségek. De van sok fontos terület, amelyekben egyetértünk” – írta Santorum, hozzátéve, hogy a legfőbb közös pont az, hogy mindketten azt gondolják, Obamát le kell győzni.

A mélykonzervatív nézeteiről ismert Santorum támogatása segíthet Romneynak abban, hogy tovább csillapítsa a republikánus párt fontos bázisát jelentő vallásos konzervatívok kétkedését vele szemben. Persze egyben kényes is lehet Santorum közelsége, mert a végső győzelemre akkor van igazán esélye Romneynak, ha sikerül valamennyire távolságot tartania a pártok mellett el nem kötelezett választók számára túlságosan vad nézeteket (például az abortusz teljes tiltása, vagy Santorum mondatai arról, hogy a sátán garázdálkodik az Egyesült Államokban).

Érdemes lesz tehát figyelni, hogy Romney mennyire fogadja meg Santorumnak azt a tanácsát, hogy stábjába vegyen fel minél több konzervatív elkötelezettségű embert. Obamáék valószínűleg örömmel fogadnák, miután már eddig is igyekeztek úgy beállítani Romneyt, mint egy szélsőségesen konzervatív figurát.

Romney kitartó ekézése után Obamáék előálltak egy pozitív üzenetű hirdetéssel is. A hétvégi hivatalos kampánynyitó után most hétfőn közzétették az alábbi egyperces videót, amely úgy foglalja össze az elmúlt bő három évet, hogy Obama örökölt egy csomó problémát, és ugyan még mindig nem sikerült mindent megoldani, de már elkezdődött a talpraállás. A szlogen pedig nemes egyszerűséggel annyi: forward, vagyis előre.

Ennek az üzenetnek a legkényesebb pontja az, hogy vajon hogyan rezonál ez a diadalittas üzenet annál a sok-sok választónál, akik továbbra is bizonytalanságban élnek, és képtelenek például munkát találni. Obama stábja ezt úgy próbálja megoldani, hogy a derűs helyzetleírást azonnal árnyalják is azzal, hogy persze még nem tartunk ott, ahol kellene, folytatni kell a munkát.

Romneyék eközben láthatóan úgy gondolják, hogy van azért fogás ezen a jól hangzó üzeneten, és vasárnap közzétettek egy olyan szpotot, amely a nem túl biztató pénteki állásadatokról megjelent kommentárokból gyűjti össze a legsötétebbeket.

Nagyon eltérő képet fest tehát a két rivális oldal, de igazából semmi meglepő nincs ebben a kampányban. Az a lényeg, hogy kinek a történetét fogja majd elhinni a választók többsége. Ezt értelemszerűen még nem tudjuk, de egész jó számszerű megközelítés olvasható Nate Silver nagyszerű blogjában (aki nem akarja végigolvasni, annak röviden: Silver következtetése az, hogy talán a most tapasztalható gyengébb gazdasági növekedés - és az ezzel járó állásteremtés - is elég lehet Obama újraválasztásához).

Továbbra is a gazdaság a fő témája a kampánynak, de azért időnként előkerülnek külpolitikai ügyek is. Ezek jellemzően akörül forognak, hogy vajon melyik jelölt képes határozottabban képviselni az amerikai érdekeket (és értékeket) külföldön. A legtöbb esetben a kérdés leegyszerűsíthető arra, hogy vajon ki a keményebb, és ez a játszma a mostani kampányban is elkezdődött.

Az általánosító leírás szerint a demokraták a puhányabbak, a republikánusok pedig a harciasabbak, de persze mint minden általánosítás, ez sem mindig állja meg a helyét. A stílusa alapján Obama is inkább konfliktuskerülő kategóriába tartozna, és valószínűleg ennek a hozzáállásnak szólt például az, hogy a megválasztását követő évben már meg is kapta a Nobel-békedíjat. Persze már a díj átvételekor feltűnő volt, hogy beszédének hangsúlya nem annyira a békén, hanem a háborún, pontosabban annak időnkénti szükségességén volt, azóta pedig konkrét tettekkel bizonyította, hogy puhánynak sem éppen nevezhető.

Obama Afganisztánban - Forrás: Flickr White House

Példátlan mennyiségű drone-támadásra adott parancsot terroristának tartott emberek ellen, és ezektől az sem tartotta visssza, hogy az ilyen akciók többsége civil áldozatokat is követel. Keménységre vallott az is, hogy Obama parancsot adott egy amerikai állampolgárságú al-Kaida-tag megölésére, ami miatt komoly bírálatok érték a demokrata párthoz általában közelebb álló liberális körökből is.

És akkor még nem is beszéltünk a legnagyobb trófeáról, Oszama bin Laden megöléséről. Bár Obama minden ezzel kapcsolatos eddigi megszólalásában az akciót kivitelező kommandósokat méltatta, most - az egyéves évfordulóval egybekötve - kampányának is fontos eleme lett. Nemcsak hogy igyekeztek mindent megtenni azért, hogy emlékeztessék az amerikai választókat arra, milyen bátor döntést hozott a kockázatos akció elrendelésével, de még attól sem riadtak vissza, hogy odaszúrjanak a nemzetbiztonsági területen általában keményebbnek tartott republikánusok színeiben induló riválisnak, Mitt Romneynek.

Az alábbi hirdetésben egyenesen azt sugallják, hogy Romney talán nem adta volna ki a parancsot Oszama bin Laden megölésére:

Ez a szpot még egyes liberálisokból  - például a Huffington Post alapítójából, Ariana Huffingtonból - is ellenérzéseket váltott ki, mondván, hogy Obama olcsó kampánycélokra használ fel egy ilyen fontos nemzetbiztonsági történést, de közben azért Romney sem hagyja magát. Láthatóan ő is keresi azokat a gyenge pontokat, ahol ki tudja kezdeni Obamát. Ilyennek ítélte meg például a házi őrizetéből megszökött kínai aktivista, Csen Kuang-csen esetét, aki először a pekingi amerikai nagykövetségre menekült, majd kissé zavaros körülmények között távozott onnan.

Bár az amerikai diplomaták állítják, hogy az aktivista saját elhatározásából, a feleségét ért fenyegetések miatt döntött a távozás mellett, megjelentek olyan hírek is, hogy a nagykövetség érdekében állhatott az, hogy Chen - még az épp közelgő amerikai-kínai tárgyalások előtt - elhagyja a képviseletet. “Ha ezek a jelentések igazak, akkor ez egy sötét nap a szabadságnak, és szégyen az Obama-kormányzat számára” - fogalmazott Romney.

Nem valószínű, hogy ezzel maradandó sérülést okozott riválisának, de a játszma nem áll meg. A két oldal abból indul ki, hogy egy gyengének tűnő jelölt nem tud nyerni, és mindent meg fognak tenni azért, hogy a másikat ilyennek fessék le.

Nem gondoltam volna, hogy a kutyák ilyen központi szerepet fognak játszani a kampányban. Először ott volt ugye Mitt Romney története arról, hogy a kutyáját az autó tetejére kötözte (egy dobozban) az egyik családi kiránduláson. Most pedig itt van az a sztori, hogy Barack Obama kutyát evett gyerekkorában. Ez sem egy vadonatúj információ, az elnök még első életrajzi könyvében, a Dreams From my Fatherben számolt be róla, hogy az Indonéziában töltött gyermekévek alatt evett kutyából készült ételt (ami elég kemény volt, de nem annyira mint a kígyóhús), és ezt a Daily Caller nevű konzervatív oldal előszedte.

Az apró érdekesség azóta önálló életre kelt, elég csak megnézni a Twitteren az #ObamaEatsDog-os bejegyzéseket. A Daily Caller már azt firtatja, hogy vajon az állatvédők miért nem támadják Obamát, és persze nagy kérdés az is, hogy vajon biztonságban van-e Bo, az elnöki kutya. Az amerikai sajtó egy részében eközben megy a siránkozás, hogy milyen sekélyes témákról szól a kampány, de az a helyzet sok más nagyon nem történik. Vagy legalábbis semmi látványos, mert történések azért vannak.

A jelenlegi állás ugyanis az, hogy a legfrissebb felmérések szerint nagyjából azonos a támogatottsága Obamának és Romneynak. És nemcsak az erőviszonyok tűnnek kiegyenlítettnek, hanem ahogy arra a New York Times rámutat, hasonló az induló pozíció is. A választók többségét továbbra is a gazdaság aggasztja leginkább, és míg Obama építhet arra, hogy a javulás jelei látszódnak a gazdaságban, addig Romney számára lehetőséget jelent az, hogy a választók egy jelentős része továbbra is bizonytalanul látja a saját helyzetét.

Bár a választók nagy tömegei még nem égnek az elnökválasztás lázában, ez a mostani építkezős időszak kulcsfontosságúnak bizonyulhat a kampányban. Most mindkét jelölt (hivatalosan persze csak nyár végén lesznek azok) a saját pozitív (amit ígérnek) és negatív (ahogy igyekeznek beállítani az ellenfelet) üzeneteiket csiszolgatják. Obama például láthatóan igyekszik Romneyt az átlagemberektől elszigetelődött gazdag fiúként lefesteni a választók előtt, míg Romney szerint az elnök egy gazdasági analfabéta, aki intézkedéseivel tönkreteszi az országot.

Ez tűnik egyelőre a fő iránynak, de biztos lesznek még változások, és talán még a kutyák is előkerülnek majd újra.