potus & co

Lilly Ledbetter már megvívta a maga harcát, de most egy újabb háborúskodás kellős közepén találta magát. Közel húsz évet dolgozott vezető pozícióban a Goodyear gumigyártó cégnél, és a nyugdíjhoz közeledve rájött, hogy férfi kollégái jóval többet keresnek nála. 1998-ban távozott a vállalattól, és egyúttal pert indított egykori munkahelye ellen nemi diszkrimináció miatt. Ezt első körben meg is nyerte, az ügy azonban felkerült a legfelsőbb bíróságra, amely egy 2007-es ítéletben megsemmisítette a Ledbetter számára kedvező korábbi döntést.

A kilencfős testület által szűk többséggel (5-4 arányban) meghozott ítélet szerint a nőnek legkésőbb 180 nappal az után kellett volna bírósághoz fordulnia, hogy megkapta az első olyan fizetését, amely alacsonyabb volt férfi munkatársai bérénél. A bíróság nem fogadta el azt az érvet, hogy minden később megvalósuló fizetéskülönbség is a megkülönböztetés bizonyítéka volt. Ez a döntés később is hivatkozási alap lett a bíróságokon a diszkriminációs ügyekben, 2009 januárjában azonban Barack Obama aláírta a Lilly Ledbetterről elnevezett törvényt, amely kibővítette a nők jogi lehetőségeit a munkahelyi diszkriminációs pereknél. Ez volt az első törvény, amelyet az akkor hivatalba lépett Obama aláírásával szentesített, és a Fehér Ház azóta is előszeretettel emlegeti ezt mint az elnök diszkriminációellenes elkötelezettségének bizonyítékát.

Lilly Ledbetter is jelen volt a törvény aláírásánál (az Obama mögött álló ősz hajú nő) - Forrás: Flickr/National Women's Law Center

A törvényt az akkor még demokrata többségű kongresszus fogadta el a republikánusok heves tiltakozása ellenére, és ez a megosztottság az, amely most ismét felszínre került. Szerdán ugyanis a Huffington Post újságírója feltette azt a kérdést Mitt Romney stábjának, hogy a várható republikánus elnökjelölt támogatja-e a Lilly Ledbetter törvényt, mire az egyik stábtag némi habozás után közölte, hogy erre inkább térjenek vissza később. Néhány óra múlva ugyan Romneyék kiadtak egy közleményt, amelyben egyértelművé tették, hogy elnökké választása esetén nem próbálkozna a törvény visszavonásával, addigra azonban Obama kampánystábja már lecsapott az epizódra, és egy hirdetést is készített róla:

Romney számára azért kényes a szituáció, mert a törvény támogatásával magára haragíthatja az őt egyébként is nehezen elfogadó konzervatív republikánusokat (ők a káros piaci beavatkozás újabb példájának tartják a jogszabályt), ha viszont ellenzi, akkor tovább romolhatnak az esélyei az egyik legfontosabb választói csoportnál: a nőknél. A New York Times által idézett felmérések szerint ugyanis már most a női voksok jelentik Romney egyik legnagyobb gyengeségét. A Washington Post és az ABC közös, eheti felmérése például azt mutatta, hogy Obama 19 százalékponttal vezet Romney előtt a nők körében, egy korábbi Gallup/USA Today kutatás pedig hasonló fölényt mutatott az elnökválasztáson döntő szerepet játszó úgynevezett swing államokban (amelyek nem kategorizálhatók be egyik párt stabil hátországaként sem).

Romney most azzal próbálkozik, hogy egyrészt kihangsúlyozza, kormányzóként rengeteg nőt nevezett ki magas pozíciókba, másrészt igyekszik meggyőzni a nőket arról, hogy Obama talán hangos támogatója a munkahelyi diszkriminációt tiltó jogszabályoknak, de ő maga sokkal alkalmasabb lenne arra, hogy munkahelyeket teremtsen, többek között a nők számára is.

Elég eseménytelenül telt a húsvét az amerikai politikában is, így jobb híján én is Mike Allen és Evan Thomas már említett e-könyvét, az Inside the Circus-t olvasgattam. Igazából olyan, mint egy nagyon hosszú újságcikk, de egyrészt annak jó, másrészt van benne azért pár olyan apró részlet, amelyeket talán még a republikánus előválasztási kampányt közelről figyelők is érdekesnek találhatnak.

1. A naptár
Az előválasztási menetrend kialakításáról még 2010-ben döntött a republikánus párt, és elvileg úgy tűnhetett, hogy az elfogadott szabályok Mitt Romneynak kedveznek majd. Akkor dőlt el ugyanis az, hogy az első fordulókban nem a győztes mindent visz elvet (amikor az adott államban győztes politikus megszerzi az összes küldötti támogatást) alkalmazzák, továbbá az, hogy egy sor nagy államot a naptár végére helyeznek el. Ez azért tűnhetett kedvezőnek Romney számára, mert már a kampány kezdetén nyilvánvaló volt, hogy szervezettségben és az adománygyűjtésben nehéz lesz vele felvenni a versenyt, márpedig az elhúzódó előválasztási küzdelemben a talpon maradáshoz ezek kulcsfontosságú tényezők.

Romneyék mégsem örültek ennek a fejleménynek, a stábja szerint ugyanis sokkal jobb lett volna számukra, ha az elején sorra kerül néhány olyan nagyobb állam, ahol nyerni tudnak, és így kiüthetik riválisaikat. Ehhez képest most ugye még mindig megy a kínkeserves kampány, bár Gingrich már saját jelöltségéről múlt időben beszél, és Santorumon is egyre nő a nyomás, hogy álljon félre.

2. Callista ráncai
Azt eddig is tudtuk, hogy Newt Gingrich legfőbb támasza felesége, Callista, és az is ismert volt, hogy az asszonynak nagy befolyása van a konkrét kampánydöntésekre is. Az egyik stábtag szerint annyira komolyan veszik őt, hogy például a róla készült fotókat csak megfelelő Photoshop-munkálatok (ráncok és kósza hajszálak eltüntetése) után küldik ki. Ez még nem feltétlenül hátráltatta a kampányolást, az viszont már igen, hogy Callista kikötötte, ő minden vasárnap haza akar menni, hogy énekelhessen templomi kórusában. Ez megnehezítette a kampányesemények szervezését az egyik stábtag szerint.

Newt Gingrich és Callista - Fotó: Newt Gingrich Facebook

3. A Santorum-könyv
Rick Santorum megerősödésére nem volt felkészülve a Romney-stáb (mentségükre legyen mondva, hogy ezzel nem voltak egyedül, még a legtapasztaltabb politikai újságírók is így voltak ezzel). Csak öt nappal az iowai caucus előtt vették észre, hogy komolyan számolni kell vele, de aztán azzal is kénytelenek voltak szembesülni, hogy nem erre nem készültek fel kellően. “Oké, nézzünk bele a Santorum-könyvbe” - adta ki az utasítást a stáb egyik vezetője, a “könyv” alatt azt az anyagot értve, amely a Santorumról szóló negatív információkat tartalmazza. Kiderült azonban, hogy míg más jelöltekről készítettek ilyet (és intenzíven használták is, elég csak Gingrich kicsinálására gondolni), addig Santorum esetében nem csinálták meg a házi feladatot. Nem volt “könyv”, és Santorum végül le is győzte Romneyt a választási szezont elindító caucuson.

4. Huntsman csapdája
Jon Huntsman annak ellenére esett ki hamar a versenyből, hogy minden jellemzője alapján ideális jelöltnek tűnt. Volt azonban egy nagy hátránya: saját - meglehetősen vagyonos - családja és a nagy Wall Street-i adományozók is jelezték, csak akkor hajlandók támogatni őt, ha bizonyítani tudja, hogy képes legyőzni Romneyt. Ehhez azonban szüksége lett volna pénzre, de mivel nem kapott, ezért nem is igazán tudott bizonyítani. Ráaádásul nem is szeretett adománygyűjtési célból telefonálgatni, igaz, ebből Romney is igyekszik kimaradni.

5.
A könyv ugyan a republikánusokra koncentrál, de azért időnként feltűnnek Obamáék is. A leírtakból úgy tűnik, hogy Obama stábjának tagjai tisztelik Romneyékat, és komoly ellenfélnek tartják őket. Egy Obama-tanácsadó megjegyezte például, hogy szerinte Romneynak szerencséje van az ellenfeleivel, mert mellettük jóval mérsékeltebbnek tűnik, mint amilyen, és ez jól jöhet majd a tényleges elnökválasztási kampányban, amikor Obamával kerül majd szembe. Azt is gondolja ugyanakkor a demokrata elnök stábja, hogy a novemberi szavazás szempontjából fontos választói tömegeket még nem foglalkoztatja a kampány, így még van idejük arra, hogy kialakítsák a saját (és értelemszerűen negatív) Romney-képüket.

Ez Mitt Romney nagy napja volt. Három előválasztási fordulót tartottak kedden, és ő mindegyiket megnyerte. Magabiztos győzelmet aratott Wisconsin és Maryland államban is legfőbb riválisa, Rick Santorum felett. Még fölényesebb volt a diadala (70 százalék) a fővárosban, Washington DC-ben, ahol Santorum nem szerepelt a jelöltek között.

A legfontosabb helyszín Wisconsin volt, ahol mindkét politikus intenzív kampányt folytatott, és korábbi felmérések még Santorum előnyét mutatták. A keményvonalas konzervatív politikus abban bízott, hogy az államban meghatározó szerepet játszó vallásos és kevésbé iskolázott szavazók magához csábításával le tudja nyomni Romneyt, de ez végül nem sikerült. A szavazatok több mint háromnegyedének feldolgozása után Romney több mint 42, Santorum pedig közel 38 százalékon állt.

A republikánus párt elnökjelöltje az lesz, aki megszerzi legalább 1144 küldöttnek a támogatását az augusztusi elnökjelölő konvenció résztvevői közül. Romney már több mint a felét (kb. 650) begyűjtötte, és Santorum (mintegy 270) tőle jócskán le van maradva a különböző összesítések szerint (pontos számok nincsenek, mert a bonyolult küldöttelosztási szabályok miatt egyelőre csak becsléseket lehet adni). A másik két, még versenyben lévő lehetséges jelölt, Newt Gingrich és Ron Paul lényegében esélytelenné vált, előbbi 135, utóbbi 51 delegáltnál tart.

Romney vezető pozícióját még az előválasztási eredményeknél is jobban mutatta talán az, hogy kedden a Barack Obama jelenlegi elnök nyílt offenzívát indított ellene. Eddig inkább az volt a jellemző, hogy az második ciklusra készülő demokrata politikus csak burkolt utalásokat tett várható ellenfelére, most azonban néven nevezte abban a beszédben, amelyben a republikánusok költségvetési tervét bírálta.

Az AP hírügynökség által szervezett ebéden közölte azt, hogy szerinte a képviselőházi republikánusok által készített megszorító csomag olyan radikális változtatásokat hajtana végre, amelyek még tovább növelnék az egyenlőtlenséget a leggazdagabb rétegek és a kevésbé jómódúak között.

A költségvetési tervet (amelyből a szenátusban többségben lévő demokraták és a Fehér Ház tiltakozása miatt biztosan nem lesz törvény) az a Paul Ryan képviselő jegyzi, aki támogatásáról biztosította Mitt Romneyt, ő pedig cserébe csodálatosnak nevezte a csomagot. Obama ezen a jelzőn jót szórakozott a keddi beszédben, és egyelőre valóban magabiztosan nézhet szembe Romneyval, a felmérések szerint ugyanis támogatottsága megelőzi a republikánus politikusét, aki a mostani előválasztásokkal újabb nagy lépést tett az elnökjelöltség megszerzése felé.

Mitt Romney éppen megint jó passzban van. Kedden újabb előválasztás következik, ezúttal Wisconsin államban (ez talán a legfontosabb mai helyszín), Marylandben, valamint Washington DC-ben, és a felmérések szerint magabiztosan vezet legfőbb riválisa, Rick Santorum előtt. Ha nyer, akkor még jobban bebiztosíthatja egyre kikezdhetetlenebbnek tűnő vezető pozícióját. Főleg, miután másik korábbi riválisa, Newt Gingrich gyakorlatilag ki is szállt a kampányból azzal, hogy stábját leépítette, és közölte, hogy az elnökjelölő konvenció előtti nyári holtidőszakra akar koncentrálni az előválasztási kampány helyett.

Ettől függetlenül azonban Romneynak továbbra is vannak súlyos problémái, és ezek nem is tűnnek könnyen megoldhatónak. Nem arról van ugyanis szó, hogy jól vagy rosszul működik-e a kampányszervezete, vagy hogy van-e elég pénze a kasszában. Ennél kevésbé konkrét problémáról van szó: a róla kialakult képről, sőt, talán ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor a személyiségéről.

Vigyáznak rá - Forrás: Romney Flickr

Ez derül ki legalábbis a Politico legújabb e-könyvéből, amelyből részleteket közölt az újság http://www.politico.com/news/stories/0412/74755.html . E szerint Romney stábján belül azzal nagyjából tisztában van mindenki, hogy Romney nem az a típus, aki könnyen kapcsolatot teremt a választókkal, aki képes lazán és közvetlenül viselkedni, viszont az a nagy kérdés, hogy miként építsék fel egy olyan kampányra, amelyben legalább annyit számítanak a személyes jellemvonások, mint a politikai programok.

A leegyszerűsítő magyarázat úgy szól, hogy kétfajta elnökjelölt szokott lenni: van, aki prózában és van, aki költészetben kampányol. Prózai volt például idősebb George Bush, míg az utóbbi kategóriába tartozik Barack Obama (legalábbis a 2008-as, most már ő is kénytelen volt visszavenni a költészetből). Nem kétséges, hogy Romney a prózában kampányoló jelöltek közé tartozik, stábjának egyik tagja például egyenesen úgy jellemezte, hogy annyi melegség van benne, mint egy Wall Street-i vezérigazgatóban.

Ez még önmagában nem lenne gond, rengeteg példa van arra, hogy prózában jártas jelöltekből lettek elnökök. Romneynál súlyosbító körülmény ugyanakkor, hogy a kampánya eddig úgy lett felépítve, hogy minden apró lépését megtervezték, és hímestojásként védték minden kockázatos helyzettől. “Szerintem csapdába szorult” - idéz a könyv egy Romneynak is dolgozó republikánus tanácsadót, aki szerint a politikust annyira félti a stábja minden esetleges negatív hatástól, hogy ezzel épp a valószerűsége veszik el. A tanácsadó a 2008-as kampányban John McCainnek dolgozott, és szerinte látványos a különbség a két jelölt között.

“Johnnak tíz perc elég volt egy városi fórumon, hogy magával ragadja a tömeget. Ugyanazokat a vicceket mondta minden alkalommal, de az emberek azt gondolták, “ő John McCain”. Tudták, hogy mi az, amit ő képvisel. Talán nem értetettek egyet mindennel, amit mondott, de tudták, hogy van van egy belső magja. Tudták, hogy ő egy valódi személy. Mitt Romney továbbra is egy nagy kérdőjel. Van ennek az embernek belső magja vagy csak egy fickó, aki azért kampányol, mert elnök akar lenni?” - fogalmazott a tanácsadó, aki szerint különösen látványos volt a görcsös megfelelési kényszer, amikor Romney egy februári konzervatív fórumon elmondott beszédében 35-ször használta azt a szót, hogy “konzervatív”. (Saját magát pedig emlékezetes módon “súlyosan konzervatívnak” nevezte.)

Látványos az is, hogy stábja mennyire elszigeteli őt a médiától. A könyv szerint Romney nagyon óvatos lett, és igyekszik elkerülni minden olyan szituációt, amelyben meghallhatják olyan mondatait, amelyeket nem a nyilvánosságnak szán. Egy tanácsadó felidézte például azt, hogy egyszer beszélgetett Romneyval egy olyan helyen, ahol biztonságos távolságban voltak az újságíróktól, de amikor a távolból felhallatszott némi zaj, akkor a politikus egy pillanatra megállt, és közölte: “óvatosan”. Vannak ugyanakkor a Romney-stábban olyanok is, akik szerint ideje lenne a nyitásnak, és többet kellene megmutatni a politikusból. Ahogy egyik stábtag fogalmazott, hagyni kellene, hogy a választók lássák, “ő egy valódi személy, akinek vörös a vére”.

Szombaton Louisiana államon volt a sor a republikánus előválasztási küzdelemben, és minden úgy történt, hogy arra számítani lehetett: Rick Santorum magabiztosan nyert a helyben meghatározó konzervatív szavazók támogatásával. A voksok közel 50 százalékát gyűjtötte be, ami arra utal, hogy még mindig komoly tényezőnek számít az egyre inkább Mitt Romney által uralt kampányban.

Fordulópontnak mégsem tekinthető ez a szavazás, nem volt ugyanis igazán komoly tétje. A végső győzelemhez az kell, hogy a nyár végi pártkonvención résztvevő küldöttek közül legalább 1144 egy jelöltet támogasson, és itt mindössze 20 delegált sorsa dőlt el (az állam maradék 26 küldöttjéről később döntenek). Santorum ezekkel együtt is csak mintegy 270 körül tart, míg Romney már ennek több mint a duplájával számolhat. Jellemző volt, hogy Santorum nem is Louisianában töltötte a választás estéjét, hanem Wisconsinban, a következő fontos előválasztási helyszínen, ahol másfél hét múlva lesz szavazás.

Santorum állítólag már jó előre gondolkodik - Forrás: facebook.com/RickSantorum

Két apróbb tanulsága azért van ennek a mostani előválasztásnak is. Az egyik Newt Gingrich látványosan gyenge szereplése. Annak ellenére szorult a harmadik helyre, hogy eddig a déli államokban (mint amilyen Louisiana is) szerepelt a legjobban. Bár Gingrich már többször elmondta, hogy nem fog kiszállni a versenyből, ezek után valószínűleg még kevesebb pénz fog hozzá befolyni, és ez talán meggyőzi a makacsságáról híres politikust, hogy számára vége a történetnek.

A másik érdekessége a szombati szavazásnak az volt, hogy Santorum a győzelmi üzenetében kijelentette, Ronald Reagan 1976-os kampánya óta nem fordult elő, hogy “egy konzervatív jelölt annyi államot nyert meg, mint mi”. Reagan akkor a hivatalban lévő republikánus elnökkel, Gerald Forddal szállt szembe, és ugyan elbukta az előválasztásokat, négy év múlva győztesként tért vissza, és végül az elnökséget is megnyerte.

Ezt a megjegyzést ezért többen úgy értelmezték, mintha Santorum arra utalna, hogy ő is hasonló pályát fog befutni, és valójában már nem is az idei választás, hanem a 2016-os jár a fejében. Ő maga ezt persze nyilván letagadná, Romney stábján belül azonban tartja magát az, hogy Santorum azért támadja Romneyt szerintük szokatlanul keményen, mert az az érdeke, hogy ne legyen esélye Obamával szemben az őszi elnökválasztáson.

Ebbe a meglehetősen spekulatív alapokon álló forgatókönyvbe illik bele az is, hogy Santorum csütörtökön egy texasi rendezvényen arról beszélt, hogy szerinte Romney annyira hasonlít Obamához, hogy ha ő lesz a republikánus jelölt, akkor ennyi erővel akár a mostani elnök is a helyén maradhat. Később aztán a párton belülről érkező bírálatok hatására sietett egyértelművé tenni, hogy ez nem jelenti azt, hogy ő maga esetleg Obamára szavazna. Bár ha tényleg 2016-ban gondolkodik, akkor ez akár logikus lépés is lehetne a részéről.