Mitt Romney éppen megint jó passzban van. Kedden újabb előválasztás következik, ezúttal Wisconsin államban (ez talán a legfontosabb mai helyszín), Marylandben, valamint Washington DC-ben, és a felmérések szerint magabiztosan vezet legfőbb riválisa, Rick Santorum előtt. Ha nyer, akkor még jobban bebiztosíthatja egyre kikezdhetetlenebbnek tűnő vezető pozícióját. Főleg, miután másik korábbi riválisa, Newt Gingrich gyakorlatilag ki is szállt a kampányból azzal, hogy stábját leépítette, és közölte, hogy az elnökjelölő konvenció előtti nyári holtidőszakra akar koncentrálni az előválasztási kampány helyett.

Ettől függetlenül azonban Romneynak továbbra is vannak súlyos problémái, és ezek nem is tűnnek könnyen megoldhatónak. Nem arról van ugyanis szó, hogy jól vagy rosszul működik-e a kampányszervezete, vagy hogy van-e elég pénze a kasszában. Ennél kevésbé konkrét problémáról van szó: a róla kialakult képről, sőt, talán ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor a személyiségéről.


Vigyáznak rá - Forrás: Romney Flickr

Ez derül ki legalábbis a Politico legújabb e-könyvéből, amelyből részleteket közölt az újság http://www.politico.com/news/stories/0412/74755.html . E szerint Romney stábján belül azzal nagyjából tisztában van mindenki, hogy Romney nem az a típus, aki könnyen kapcsolatot teremt a választókkal, aki képes lazán és közvetlenül viselkedni, viszont az a nagy kérdés, hogy miként építsék fel egy olyan kampányra, amelyben legalább annyit számítanak a személyes jellemvonások, mint a politikai programok.

A leegyszerűsítő magyarázat úgy szól, hogy kétfajta elnökjelölt szokott lenni: van, aki prózában és van, aki költészetben kampányol. Prózai volt például idősebb George Bush, míg az utóbbi kategóriába tartozik Barack Obama (legalábbis a 2008-as, most már ő is kénytelen volt visszavenni a költészetből). Nem kétséges, hogy Romney a prózában kampányoló jelöltek közé tartozik, stábjának egyik tagja például egyenesen úgy jellemezte, hogy annyi melegség van benne, mint egy Wall Street-i vezérigazgatóban.

Ez még önmagában nem lenne gond, rengeteg példa van arra, hogy prózában jártas jelöltekből lettek elnökök. Romneynál súlyosbító körülmény ugyanakkor, hogy a kampánya eddig úgy lett felépítve, hogy minden apró lépését megtervezték, és hímestojásként védték minden kockázatos helyzettől. “Szerintem csapdába szorult” - idéz a könyv egy Romneynak is dolgozó republikánus tanácsadót, aki szerint a politikust annyira félti a stábja minden esetleges negatív hatástól, hogy ezzel épp a valószerűsége veszik el. A tanácsadó a 2008-as kampányban John McCainnek dolgozott, és szerinte látványos a különbség a két jelölt között.

“Johnnak tíz perc elég volt egy városi fórumon, hogy magával ragadja a tömeget. Ugyanazokat a vicceket mondta minden alkalommal, de az emberek azt gondolták, “ő John McCain”. Tudták, hogy mi az, amit ő képvisel. Talán nem értetettek egyet mindennel, amit mondott, de tudták, hogy van van egy belső magja. Tudták, hogy ő egy valódi személy. Mitt Romney továbbra is egy nagy kérdőjel. Van ennek az embernek belső magja vagy csak egy fickó, aki azért kampányol, mert elnök akar lenni?” - fogalmazott a tanácsadó, aki szerint különösen látványos volt a görcsös megfelelési kényszer, amikor Romney egy februári konzervatív fórumon elmondott beszédében 35-ször használta azt a szót, hogy “konzervatív”. (Saját magát pedig emlékezetes módon “súlyosan konzervatívnak” nevezte.)

Látványos az is, hogy stábja mennyire elszigeteli őt a médiától. A könyv szerint Romney nagyon óvatos lett, és igyekszik elkerülni minden olyan szituációt, amelyben meghallhatják olyan mondatait, amelyeket nem a nyilvánosságnak szán. Egy tanácsadó felidézte például azt, hogy egyszer beszélgetett Romneyval egy olyan helyen, ahol biztonságos távolságban voltak az újságíróktól, de amikor a távolból felhallatszott némi zaj, akkor a politikus egy pillanatra megállt, és közölte: “óvatosan”. Vannak ugyanakkor a Romney-stábban olyanok is, akik szerint ideje lenne a nyitásnak, és többet kellene megmutatni a politikusból. Ahogy egyik stábtag fogalmazott, hagyni kellene, hogy a választók lássák, “ő egy valódi személy, akinek vörös a vére”.