potus & co

Don Baer beszédíróként dolgozott Bill Clintonnak, és a State of the Union - az éves elnöki programbeszéd - napjai mindig nagyon idegesen teltek számára. Rendszerint mogyoróvajas-lekváros szendvicset rendelt magának, hogy ezzel próbálja nyugalomban tartani a gyomrát, de ez a trükk sem vált be. A hajnali órákban mindig ki kellett mennie az alagsori irodája melletti vécébe hányni.

Baer ezt a történetet egy kedd reggeli washingtoni fórumon mesélte el, ahol azonban kiderült az is, hogy Barack Obama munkatársai valószínűleg nyugodtabban élik meg a State of the Union beszédek napjait. A fórum moderátora például elmesélte, hogy egy házban lakik Jon Favreau-val, az elnök vezető beszédírójával, és reggel a nem túl korai órákban, háromnegyed 8-kor látta őt a parkolóban. A beszélgetés egyik résztvevője, a korábban Obama beszédíró csapatában dolgozó Adam Frankel megerősítette, hogy nyugodt légkörben szoktak zajlani ezek a napok. Mint mondta, a beszéd előkészítése hónapokon keresztül zajlik, és a szöveg ilyenkor már gyakorlatilag teljesen kész van.

Forrás: AFP

Az esti beszédet hallgatva valóban úgy tűnt, hogy a szövegíróknak nem kellett kapkodniuk, a szónoklat ugyanis nagyrészt ismerős elemekből állt. Obama régóta ismert érvekkel állt elő akkor, amikor a költségvetés rendbetételéről, a bevándorlás megreformálásáról vagy éppen a fegyvertartási szabályok szigorításáról beszélt.

Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a beszéd ne lett volna érdekes. Egyrészt figyelemre méltó volt, hogy az utóbbi hetekben főként a bevándorlásra és a fegyverkérdésre fókuszáló elnök most visszatért a költségvetés, illetve a gazdaság témájához. Ismét azzal érvelt, hogy nem lehet pusztán az állami kiadások csökkentésével rendezni a költségvetést és megteremteni az alapot a további gazdasági növekedéshez, hanem bevételekre is szükség lesz. Elismerte ugyan, hogy az államadósság leginkább az öregedő társadalom szociális ellátási költségének emelkedéséből fakad, de hozzátette, hogy a rendszer megreformálásából eredő terhek megfizetését nem kérhetik kizárólag a középosztályhoz tartozóktól. Szerinte elvárható, hogy a gazdagok egy kicsit mélyebben nyúljanak bele a zsebükbe.

A költségvetés egyensúlyba hozása állandó vita tárgya a demokraták (az elnök pártja) és a republikánusok között. Miután a republikánusok a múlt év végén elfogadtak egy adóemelést, azt várják az elnöktől és a demokratáktól, hogy menjenek bele a kiadáscsökkentésekbe. Obama ugyanakkor most jelezte, hogy további bevételnövelést akar, méghozzá egyes adókedvezmények, kiskapuk megszüntetéséből. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy hajlandó kompromisszumot kötni a nagy szociális ellátó rendszerek megreformálását követelő republikánusokkal, és azt is kijelentette, hogy mostani javaslatai egy centtel sem emelik meg a hiányt.

Obama közölte ugyanakkor, hogy a költségvetés rendbetétele csak részfeladat, a gazdasági növekedés felpörgetéséhez ugyanis többre lesz szükség. Azt mondta, hogy ehhez többet kell költeni energetikai és infrastrukturális beruházásokra, valamint az oktatásra is. Célként tűzte ki azt, hogy megerősödjön a gyáripar, és biztató jelnek nevezte, hogy több amerikai cég is a külföldi telephelyeket felszámolva új üzemeket nyit az Egyesült Államokban. Külön megemlítette, hogy újra számítógépeket fog gyártani itt az Apple, amelynek vezérigazgatója, Tim Cook egyébként ott ült a helyszínen, a first lady társaságában.

Régi ígérete volt Obamának a klímaváltozás elleni küzdelem, de első ciklusában ez a háttérbe szorult. Most ugyanakkor ismét elővette, ráadásul kifejezetten harcias hangon beszélt róla. “Többet kell tennünk a klímaváltozás elleni harcban” - jelentette ki, majd megjegyezte, hogy lehet hinni abban, hogy az erdőtüzek, viharok elszaporodása csak a véletlen szüleménye, de szerinte inkább bízni kellene a tudomány ítéletében. Ezzel üzent a republikánusoknak, akik közül sokan tagadják azt, hogy a klímaváltozás valóban létező jelenség lenne, majd dacosan hozzátette azt is, hogy ha a kongresszus nem tesz semmit, akkor “én lépni fogok”.

Ezt a kemény kijelentést igyekezett ugyanakkor tompítani azzal, hogy közölte, a republikánusok által támogatott olajkitermelést is támogatni fogja. Nem ez volt az egyetlen gesztus, amelyet a politikai riválisok felé tett. Kétszer is felemlegette például a novemberi választáson elbukott republikánus jelölt, Mitt Romney nevét. Egyrészt akkor, amikor előállt azzal a javaslattal, hogy emeljék meg és kössék az inflációhoz a minimálbért (mondván, hogy ezzel Romney is egyetértett a kampányban), másrészt akkor, amikor bejelentette, hogy kezdeményezi egy olyan független bizottság felállítását, amely a választójogi problémákat fogja vizsgálni, és ebben a testületben Romney egykori tanácsadói is helyet kapnak.

Forrás: AFP

Obama a klímaváltozás mellett is viszonylag hosszan beszélt nemzetközi ügyekről. Bejelentette például azt, hogy tárgyalásokat fognak indítani egy átfogó transzatlanti kereskedelmi egyezményről az Európai Unióval, mert szrinte ez is hozzá fog járulni a gazdasági növekedéshez (az EU és az Egyesült Államok között már így is intenzív a kereskedelem, de vannak még korlátok a két piac között). Ígéretet tett arra is, hogy nem fogják tétlenül nézni az emberi jogi sérelmeket, bár egyúttal jelezte, hogy ennek megvannak a korlátai. “Nem diktálhatjuk a változás folyamatát az olyan országokban, mint Egyiptom. De ragaszkodhatunk - és fogunk is - az emberek alapvető jogainak tiszteletben tartásához” - fogalmazott az elnök, hozzátéve, hogy nyomást fognak gyakorolni a szíriai rezsimre is, és támogatni fogják azokat az ellenzéki vezetőket, akik tisztelik “minden szíriai polgár jogait”. (Nem egyértelmű, hogy ez a támogatás mit jelent, épp a napokban derült ki, hogy a Fehér Ház megfúrta azt a külügyi és védelmi minisztériumi terveket, amelyek szerint a szíriai lázadók egy része amerikai fegyverekhez jutott volna.)

A decemberi connecticuti mészárlás óta a fegyvertartás az amerikai belpolitika egyik legfontosabb kérdésévé nőtte ki magát, és Obama is hangsúlyt adott neki azzal, hogy a beszédet ezzel a témával zárta. Ez volt ráadásul az egyetlen olyan pontja a közel egyórás szónoklatnak, amikor racionális érvelés helyett inkább az érzelmekre próbált játszani. Felidézte az utóbbi hónapok fegyveres incidenseit, és külön kiemelte egy tizenéves lány történetét, aki néhány héttel ezelőtt még az ő beiktatási ünnepségén vett részt mazsorettként, egy hete azonban fegyveres támadás áldozata lett.

Obama jelezte, tisztában van azzal, hogy a kongresszusban sokan ellenzik a fegyertartási szabályok szigorítását, de szerinte legalább annyit megérdemelnek az ő javaslatai, hogy szavazzanak róla a törvényhozók. Ez a szimpla kérés egyértelművé tette azt is, hogy elnökként valójában kevés befolyása van arra, hogy az elképzeléseiből mi valósul meg, a költségvetéstől a bevándorláson át a fegyvertartásig ugyanis minden változás elsősorban a kongresszus támogatásától függ.

Ez a kép még tavaly augusztusban készült, és azt örökítette meg, ahogy az elnök agyaggalambra lövöldözik. A fotót pénteken tette közzé a Fehér Ház, méghozzá a sajtó erőteljes nyomására. Barack Obama ugyanis a New Republicnak adott interjúban a fegyvertartási szabályokról szóló vitára reagálva beszélt arról, hogy ő maga is szokott lövöldözni a vendégeivel együtt a Camp Davidben található elnöki üdülőhelyen. Erre a megjegyzésre (különösen Obamának arra a megfogalmazására, hogy "állandóan" szokott lövöldözni) azonnal ráugrott a média, különösen a konzervatív része, amely hitetlenkedve fogadta az elnöki nyilatkozatot. Bizonyítékot követeltek, és most megkapták.

Mozgalmas volt a beiktatás óta eltelt idő, úgyhogy nem csoda, hogy elsikkadt egy apró, de valójában fontos hír. Ott volt ugye Obama sokak szerint meglepően pártos beiktatási beszéde, aztán tovább folytatódott a Fehér Ház-i stáb átalakítása (az elnök az egyik legrégebbi bizalmasát, Denis McDonough-t nevezte ki kabinetfőnöknek), arról a hatalmas botrányról nem is beszélve, hogy vajon Beyoncé playbackelve adta-e elő a himnuszt a hétfői ünnepségen (mint kiderült, igen, de a nagyon szenvedélyes tátogásból legalább megtudhattuk, hogy a szépséges énekesnő kiváló színészi képességekkel is bír).

Ehhez képest talán kevésbé tűnik érdekesnek vagy fontosnak az, hogy múlt szombaton lecserélték a rendszámtáblákat az elnököt szállító autókon. Valójában azonban komoly jelentőséggel bír, rávilágít ugyanis az Egyesült Államok politikai berendezkedésének egyik legrégebbi igazságtalanságára.

Az elnök új rendszámtáblája - Forrás: AFP

Az új rendszámtáblán ugyanis a szám-betű kombináció mellett szerepel egy felirat is: “taxation without representation”, vagyis “adózás képviselet nélkül”. Ez arra utal, hogy a fővárosban, Washingtonban élők ugyanúgy fizetik az adót, mint más amerikai állampolgárok, viszont nem rendelkeznek teljes értékű képviselettel a szövetségi törvényhozásban. Bár a képviselőházban van egy küldöttjük, ő nem bír szavazati joggal. A szenátusban még ennyi képviseletük sincs.

Ennek a hátterében az az elgondolás áll, hogy az államok egyenlősége miatt a szövetségi kormány székhelyének speciális közigazgatási státussal kell bírnia. Ahogy azonban a Huffington Post szerzője is érvel, Washington nemcsak kormányhivatalokból áll, hanem egy teljes értékű város, benne sok egyéb munkahellyel, iskolákkal, lakónegyedekkel. Arról nem is beszélve, hogy több mint 600 ezres lakosságával megelőz két államot (Wyoming és Vermont) is.

Az elmúlt hetekben több olyan törvényjavaslat is született, illetve került be újra a kongresszus elé, amely változtatna ezen a helyzeten, az elfogadásukra azonban gyakorlatilag semmi esély nincs. A legfőbb akadályt a republikánusok jelentik, akik számára komoly veszélyt jelentene, ha a washingtoniak is megkapnák az államoknak járó képviseleti jogot (ez két szenátort és a lakosság arányának megfelelő számú képviselőt jelentene). Washington az egyik legerősebb demokrata bázisnak számít, amire kiváló bizonyíték az, hogy négyévente mindig a demokrata elnökjelölt kapja magasan a legtöbb voksot.

Az elnökválasztásba ugyanis legalább van beleszólásuk a washingtoniaknak, de közben olyan alapvető önkormányzati jogokkal sem rendelkeznek, mint hogy saját maguk döntsenek a város költségvetéséről. Ezt is a kongresszus dönti el, ahol viszont ugye nincs valós képviseletük.

Az egyelőre nem világos, hogy Obama a szimbolikus lépésen túl hajlandó-e egyéb erőfeszítésekre is, hogy hozzásegítse a washingtoniakat ahhoz, hogy teljes jogú amerikai állampolgárokká válhassanak. A második ciklusára nagyon ambíciózus programmal állt elő (a fegyverszabályozás szigorítása, a klímaváltozás elleni harc, a költségvetés rendbetétele, a bevándorlás megreformálása), amelynek minden eleme hatalmas feladatnak számít külön-külön is, így nem valószínű, hogy újabb frontot nyitna.

Addig is maradnak tehát a meddő törvényhozási próbálkozások, és legfeljebb ha a washingtoniak elkeseredése tovább fokozódik, akkor a rendszámtábla szövege kiegészül még egy szóval. A teljes idézet ugyanis úgy hangzik: “az adózás képviselet nélkül zsarnokság”.

Szép dolog megünnepelni a demokráciát a beiktatás alkalmával, de azért Washington utcáin a legszórakoztatóbbnak én az Obama-óvszer árusait találtam. Nagyon béna viccekkel (például azzal az ígérettel, hogy az óvszer használójával közösülő nő first ladynek érezheti magát) igyekeztek népszerűsíteni ezt a terméket, amely egyébként - mint az alábbi interjúból kiderül - azért viseli az elnök nevét, mert egyrészt rárakták az arcképét a csomagolásra, másrészt pedig maga az óvszer fekete színű.

Tudom, hogy ez az egész egy béna poén, de engem egyben emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok nemcsak a sok próbát kiállt demokráciájára büszke, hanem a vállalkozói kultúrájára, amelynek lényege, hogy minden üzleti lehetőséget meg kell ragadni. Erre jobb példát pedig keresve sem lehetne találni ennél az árucikknél, bár hozzá kell tennem, hogy én legfeljebb csak érdeklődőket láttam, vásárlókat nem.

Miközben a Fehér Házban készülődtek Barack Obama eskütételére, az elnök több száz támogatója gyülekezett vasárnap reggel egy elegáns washingtoni hotelben, a Dupont Circle városrészben található Hiltonban. Sokan közülük Obama arcképét ábrázoló pólót viseltek, és időnként felhangzott a kampányból ismerős csatakiáltás: “Fired up? Ready to go!”

Mindannyian részesei voltak az elnök sikeres újraválasztási kampányának, és azért gyűltek össze, hogy megbeszéljék, hogyan tudnák segíteni őt a második (és az alkotmányból fakadóan egyben utolsó) ciklusában. Erre utalt elég egyértelműen a rendezvény neve is: Obama Campaign Legacy Conference (Obama Kampányörökség Konferencia).

A cél az, hogy az ellenfelek által is feltétlen csodálattal emlegetett kampányszervezetnek valahogy hasznát vegyék a kormányzás alatt is. A szervezet neve Organizing for Action (OFA), az elnöke az egykori kampányfőnök, Jim Messina, az igazgatója pedig Jon Carson, aki egészen mostanáig a Fehér Házban dolgozott.

Jon Carsont hallgatják a konferencia résztvevői

Volt egy hasonló próbálkozás a 2008-as választási győzelem után is (a mozgalom neve akkor Organizing for America volt), de az nem sült el túl jól. A kampány alatt tökéletesen működő és hatalmas lelkesedés által övezett szervezet ugyanis nem tudta hatékonyan segíteni a gazdasági mentőcsomag, az egészségügyi reform és a pénzügyi szabályozási reform elfogadtatásával küszködő elnököt. A 2008-as nagy demokrata győzelmet egy hatalmas republikánus előretörés követte a 2010-es törvényhozási választáson.

A konferencián felszólalók - többek között Messina és Carson - jelezték, hogy tanultak a korábbi hibákból. Tisztában vannak például azzal, hogy teljesen más egy választási kampány és az angolul “issue organizing”-ként, vagyis ügyekre fókuszáló szervezésként emlegetett munka. Az egyik nagy különbség például az, hogy míg egy választási kampány esetében mindenki tudja, hogy mikor lesz vége, addig egy törvényjavaslat elfogadásánál ez egyáltalán nem világos. Messina szerint ezért általánosabb és rugalmasabb célokat kell megfogalmazniuk saját maguknak.

Ezek egyébként nagyjából lefedik az elnök második ciklusára meghirdetett prioritásokat: bevándorlási reform, fegyverszabályozás, költségvetés. Carson és Messina szerint az OFA azzal tudja segíteni Obamát, hogy ráerősítenek az elnök üzenetére, terjesztik az érveit és nyomást gyakorolnak a törvényhozás tagjaira. Carson példaként hozta azt, hogy a választás után a kampány korábbi önkéntesei mentek a kongresszusi képviselőkhöz azzal a követeléssel, hogy kössenek kompromisszumot az elnökkel a fiscal cliffként emlegetett költségvetési válság rendezéséről.

Az egyik nagy kihívás ugyanakkor nyilvánvalóan az lesz az OFA számára, hogy megőrizze a kampányidőszak alatti lelkesedést. A konferenciára több ezer főt vártak, de én úgy láttam, hogy az egyébként valóban hatalmas terem koránt sem telt meg teljesen, és létszám-problémákra utalt az is, hogy egy nappal a rendezvény előtt körbeküldtek egy olyan e-mailt, amelyben arra buzdították a résztvevőket, hogy hozzák magukkal a barátaikat is.

A lelkesedéssel lehetnek tehát gondok, de az is igaz, hogy azok, akik eljöttek, alaposan fel voltak tüzelve. Legalábbis amikor a délelőtti szekció végén az egyik veterán aktivista feltette a kérdést, hogy “Készen álltok-e egy kis munkára?”, akkor egy ujjongással és tapssal kísért egyértelmű igen volt rá a válasz.