potus & co

Barack Obama mindig gondosan ügyelt arra, hogy ne szoruljon bele az afroamerikai politikus skatulyájába. Bár az Egyesült Államok első fekete elnökeként garantált helye van a történelemkönyvekben, ő maga meglehetősen keveset foglalkozott ezzel a választási kampányaiban és a hivatali ténykedése során. Ez a távolságtartás annyira meghatározta az elnökségét, hogy afroamerikai szervezetek időnként azzal vádolták, nem is érdeklik őt a feketék problémái.

Obama a pénteki tájékoztatón - Forrás: AFP

Most azonban Obama megmutatta, hogy ez nem így van. Pénteken váratlanul kiállt a nyilvánosság elé, és adott egy hosszú, szokatlanul személyes hangvételű nyilatkozatot a Zimmerman-ítéletről, amely heves indulatokat váltott ki az afroamerikaiak körében. Múlt szombaton egy floridai bíróság felmentő ítéletet hozott George Zimmerman ügyében, aki tavaly februárban lelőtt egy fegyvertelen fekete fiút, Trayvon Martint. Az ítéletet tiltakozó demonstrációk követték szerte az országban.

Obama már hétvégén kiadott egy közleményt, amelyben nyugalomra intette az embereket, de azóta nem szólalt meg az ügyben. Több interjút is adott ugyan a héten spanyol nyelvű amerikai csatornáknak, de a riporterek valamilyen teljesen érthetetlen oknál fogva nem tettek fel kérdést az ügyről. Ezen még a Fehér Házon belül is elcsodálkoztak (azt mondták, az interjúk előtt nem volt megszabva a feltehető kérdések témája), és valószínűleg ezért született az a döntés, hogy Obama külön nyilatkozatot tesz.

Az elnök nyilvánvalóvá tette, hogy nemcsak érti, hanem át is érzi az afroamerikaiak fájdalmát. “35 évvel ezelőtt én is lehettem volna Trayvon Martin” - fogalmazott Obama, és személyes példák sorát hozta fel arra, milyen előítéletekkel szembesült fiatal fekete férfiként. "Nagyon kevés afroamerikai férfi van ebben az országban, akinek nem volt olyan élménye, hogy bevásárlás közben követik az áruházba. Nekem is részem volt ilyenben" - mondta az elnök, és felidézte azt is, hogy szenátorrá választása előtt gyakran hallotta a közelében lévő autók zárának kattanását is.

Az elnök nyilatkozata

Obama szerint ezeknek az élményeknek az ismerete nélkül nem lehet megérteni a Zimmerman-ítéletet kísérő felháborodást. "Amikor elgondolkodunk azon, hogy legalábbis az afroamerikai közösségen belül miért övezi olyan nagy fájdalom a történeteket, akkor fontos felismerni azt, hogy az afroamerikaiak erre az ügyre a tapasztalataikon és a történelmen keresztül tekintenek" - utalt az elnök arra, hogy a feketék nyílt elnyomásban részesültek az Egyesült Államok történetének nagy részében.

Obama hangsúlyozta azonban azt is, hogy közben arról sem szabad elfeledkezni, hogy sokat javult a helyzet, és az egymást követő generációk hozzáállása a faji különbözőséghez egyre jobb. Az elnök szerint ez nem jelenti azt, hogy a rasszizmus fel lett számolva, de a gyerekeivel és az ő barátaikkal beszélgetve úgy látja, hogy “ők jobbak, mint mi vagyunk”. Ezzel az optimista felhanggal zárta Obama a nyilatkozatát, amellyel nemcsak azt mutatta meg ismét, hogy milyen árnyaltan és intelligensen tud beszélni a legkomplexebb társadalmi kérdésekről, hanem azt is, hogy nem tagadja meg a saját gyökereit.

Egy fontos és várhatóan komoly következményekkel járó beszédet mondott csütörtökön Barack Obama. A gyakorlati része az volt, hogy a jövőben megfontoltabban alkalmazzák majd a drónokat, illetve hogy újabb erőfeszítéseket fog tenni a guantánamói fogolytábor bezárására. Ezeken az amúgy önmagukban is fontos elemeken is túlmutatott azonban az, hogy az elnök lényegében a George W. Bush által meghirdetett - és 2009 után hasonló intenzitással folytatott - terror elleni háborúnak ha nem is a végét, de minimum az áthangolását jelentette be.

Obama a nagy beszéd előtti pillanatban - Forrás: Fehér Ház

"Ennek a háborúnak, mint minden más háborúnak, véget kell érnie. Ezt tanácsolja a történelem. Ez az, amit a demokráciánk követel” - fogalmazott Obama, és beszélt arról is, hogy sem ő, sem más elnök nem tud olyan ígéretet tenni, hogy a terrorizmust sikerül tejesen legyőzni: "Soha nem leszünk képesek teljesen kitörölni a gonoszt egyes emberek szívéből, és nem tudunk kioltani minden, a társadalmunkra leselkedő veszélyt. De amit tehetünk - és amit muszáj megtennünk - az az, hogy felszámoljuk a közvetlen veszélyt jelentő hálózatokat, és próbáljuk megakadályozni, hogy hasonló csoportok színre lépjenek, miközben megőrizzük a saját szabadságunkat és az eszményeinket."

Obama bejelentései egyenes következményei az eddigi nemzetbiztonsági politikájának, amelynek középpontjában az iraki és az afganisztáni háborús szerepvállalások befejezése állt. Így nem is volt benne semmi meglepő, az azonban mindenképp szembetűnő volt, hogy az elmúlt hetek viharai után milyen könnyen visszarázódott a normális elnöki szerepbe.

Egy héttel ezelőtt még attól volt hangos a média és a politika, hogy milyen súlyos botrányok rázták meg Washingtont. Ez persze igaz is volt, hiszen már önmagában az elég kínos volt a kormányzat számára, hogy kiderült, az adóhivatal az ellenőrzései során kipécézte magának az adómentességi státusra jelentkező konzervatív szervezeteket. Ezt csak súlyosbította az, hogy a Fehér Ház további magyarázkodásra szorult Bengázi ügyében (bár ebben ha kicsit megkésve is, de viszonylag jól megvédte magát), valamint hogy fény derült az igazságügyi minisztérium szokatlanul kemény - és a bírálók szerint a sajtószabadságot veszélyeztető - módszereire a kormányzati kiszivárogtatás elleni küzdelemben.

Ezeknek az ügyeknek egyelőre nincs végük, még sokáig lehet majd hallani róluk itt Washingtonban. Egyelőre azonban nincs arra utaló információ, hogy az elnöknek vagy közvetlen környezetének direkt szerepe lett volna akár a problémás kormányzati eljárások elindításában, akár az azok esetleges eltussolására tett kísérletekben. A Fehér Ház ugyan a kezdeti tagadás után elismerte, hogy az adóhivatal ügyében zajló vizsgálatról (amely megállapította a szabálytalanságokat) már menet közben értesültek, de az elnökhöz állítólag nem jutott el az információ.

Ha itt megáll a történet, akkor Obama valószínűleg viszonylag gyorsan maga mögött tudhatja ezeket a botrányokat. Persze azok, akik eddig is bírálták, most még elszántabban fogják ezt tenni, de az elnök pozícióját ez nem feltétlenül fogja megingatni. Azzal ugyan számolnia kell, hogy a mostani beszéde után republikánusok a terror elleni küzdelem felpuhításával fogják vádolni (akadt olyan politikus, aki szerint Obama kapitulált a terroristák előtt), de ez a normális, botránymentes üzemmód része.

Úgy néz ki, Barack Obama sem kerülheti az újraválasztott elnökök sanyarú sorsát. Több elődjére is jellemző volt, hogy a második ciklusukat különböző súlyú botrányok árnyékolták be, és most őt is ez a veszély fenyegeti.

Ahogy az alábbi grafikán is végigkövethető, Ronald Reagannek ott volt az Irán-Kontra-ügy, Bill Clintonnak az emlékezetes Monica Lewinsky-affér, George W. Bush kezdettől fogva turbulens elnökségének egyik legkínosabb botránya (a törvénytelen lehallgatások) pedig szintén az újraválasztását követő évre esett.

A kis felhőkre kattintva megjelennek az ügyek részletei

Az első ciklusát különösebb politikai botrányok nélkül túlélő Barack Obamának most egyszerre három üggyel is meg kell birkóznia. Egyrészt ott van a tavalyi bengázi terrortámadás kormányzati kezelése, amely azért került ismét az előtérbe, mert a múlt héten kiszivárgott belső levelezés részletei szerint az első tájékoztató anyagokból külügyminisztériumi nyomásra kerültek ki olyan részletek, amelyek kínosak lehettek volna a Fehér Ház számára. Azóta az Obama-adminisztráció közzétette a teljes levélváltást, és ez ugyan árnyalta a képet (kiderült, hogy valószínűleg a külügyminisztériumi beavatkozás nélkül is kimaradtak volna a kényes részletek), de a republikánusok várhatóan tovább fognak rugózni a témán.

Politikailag sokkal károsabbnak tűnik az, hogy pénteken kiderült, az adóhatóság különlegesen szigorú elbánásban részesítette azokat a konzervatív szervezeteket, amelyek adómentességi státusra jelentkeztek. Hasonlóan nagy felháborodást váltott ki - különösen a nyilvánosság nagy részét uraló újságírói körökben - az, hogy hétfőn nyilvánosságra került az, hogy az igazságügyi minisztérium egy kiszivárogtatás forrása után nyomozva begyűjtötte az AP hírügynökség telefonhívási adatait.

A legerőteljesebb választ az adóhivatali botrányra adta Obama, aki pénzügyminisztere útján kirúgatta az adóhivatal egyébként is csak ideiglenes státusban lévő vezetőjét. A Fehér Ház próbálkozik ugyanakkor az AP-ügy elsimításával is, szerdán bejelentették ugyanis, hogy támogatják egy olyan törvény megalkotását, amely segítené az újságírókat a titkos forrásaik megőrzésében. Bengáziról eközben továbbra is az a hivatalos álláspont, hogy az egy felfújt ügy, és a demokraták szerint valójában a cél a 2016-os választás potenciális jelöltjének, Hillary Clintonnak a befeketítése, aki a támadás idején a külügyminisztériumot vezette.

Hatalmas nyomás nehezedik a Fehér Házra (még David Axelrod korábbi elnöki tanácsadó is azt nyilatkozta, hogy nem irigyli most egykori kollégáit), de nagy kérdés az, hogy mi lesz ezeknek az ügyeknek a kifutása. A legsúlyosabb következménye annak lenne, ha kiderülne, hogy az adóhivatali botrány szálai elvezetnek az elnökhöz, egyelőre azonban nincs semmilyen erre utaló információ. (Épp a Richard Nixon bukásához vezető Watergate-botrány után született olyan törvény, amely megtiltotta, hogy a Fehér Ház közvetlenül beavatkozzon az adóhivatal ügyeibe.) A Fehér Ház azt állítja, hogy az AP telefonadatainak bekéréséhez sem volt közük.

Ha nem kerülnek elő inkrimináló részletek, akkor a vihar viszonylag gyorsan elvonulhat, bár a konzervatívokkal való eddig is feszült viszonyt biztosan tovább fogják mérgezni ezek az epizódok. Ha pedig eldurvul a helyzet, akkor Obama vigasztalhatja magát azzal, hogy elődei is viszonylag ép bőrrel megúszták a botrányokat. Ronald Reagant ma a legnagyobb elnökök között emlegetik, Bill Clinton soha nem látott népszerűségnek örvend, és még George W. Bush megítélése is javult, mióta biciklizéssel és bizarr festmények készítésével tengeti a napjait.

Barack Obama nagyon fegyelmezettnek tűnik a nyilvános szereplésein. Mindig higgadtan, szinte tanári stílusban beszél, és gyakran  - bírálói szerint túlságosan is gyakran - használ súgógépet. A jelek szerint azonban ő is hibázik, és ennek néha súlyos következményei is lehetnek.

Kisebb zűrzavarra utalt például az, hogy amikor a bostoni robbantások után néhány órával kiállt a nyilvánosság elé, akkor a cselekmény leírására nem használta a terrorizmus szót. Ez akár tudatos lépés is lehetett volna, ha röviddel a nyilatkozata után nem küld körbe egy e-mailt a Fehér Ház-i tudósítóknak egy névtelenséget kérő magas rangú tisztviselő, aki azt hangsúlyozta, hogy a kormányzat természetesen terrorcselekménynek tartja a robbantásokat.

Ez még nem feltétlenül bír nagy jelentőséggel, azok a nyilatkozatok azonban már sokkal inkább, amelyeket Obama a véres polgárháború által sújtott Szíriáról tett. Tavaly augusztusban egy sajtótájékoztatón egy kérdésre válaszolva közölte, hogy az Egyesült Államok számára úgynevezett vörös vonal lenne az, ha a szíriai kormány hozzányúlna biológiai vagy vegyi fegyvereihez. “Ez változtatna a képleten” - küldött Obama egyértelmű katonai fenyegetést Szíriának. Az elnök megfogalmazásából az is kiderült, hogy az amerikai kormány nemcsak a fegyverek bevetését, hanem pusztán a mozgatásukat is ilyen választóvonalnak tekintené.

Sok kritika érte ezt a nyilatkozatot már akkor is, mert többek szerint Obama ezzel lényegében hallgatólagos jóváhagyást adott a szíriai kormánynak az egyéb - tehát nem biológiai vagy vegyi - fegyverek bevetésére. Azóta azonban kiderült, hogy Bashar Al-Asszad szíriai elnök katonái nemcsak hogy mozgattak, hanem minden valószínűség szerint be is vetettek vegyi típusú fegyvert. Több olyan támadásról érkeztek jelentések, amelyekben az áldozatok sérülései vegyi fegyver bevetésére utaltak, a Fehér Ház azonban egyelőre nem szánta el magát a cselekvésre.

A Los Angeles Times karikatúrája

Bár a kiszivárgott információk szerint az elnöki stáb most már fontolgatja azt a korábban elvetett tervet, hogy fegyverekkel segítse a szíriai kormányellenes erőket, a közvetlen beavatkozással egyelőre várnak. A Fehér Ház azt mondja, hogy nagyon zavarosak a vegyi fegyveres támadásokról szóló információk, és még azt sem lehet száz százalékos biztonsággal kijelenteni, hogy a szíriai kormányerők hajtották azokat végre.

Obama most komoly nyomás alá került azok (például egyes republikánus szenátorok) részéről, akik eddig is határozottabb fellépést követeltek Szíriával szemben. Ez az egyéni értelmezéstől függően óvatosságként vagy hezitálásként jellemezhető hozzáállás mindenképp messze van attól a határozott nyilatkozattól, amelyet tavaly augusztusban tett az elnök. A helyzetet tovább színesíti, hogy a Fehér Ház legújabb magyarázata az, hogy a “vörös vonal” emlegetése csak rögtönzött elszólás volt. A New York Times által idézett, névtelenséget kérő tisztviselők egyike szerint az eredeti elképzelés az volt, hogy úgy gyakoroljanak nyomást az Asszad-rezsimre, hogy az elnök ne ragadjon bele valamilyen “előre meghatározott cselekménysorba”.

Obama azonban épp az ellenkezőjét érte el a vörös vonalas kijelentéssel. Ha pedig tényleg csak elszólás volt, akkor ez lesz a közelmúlt amerikai történelmének egyik legsúlyosabb bakija. Nemcsak arról van ugyanis szó, hogy mi lesz Szíriával, hanem az elnöki hitelességről. Iránban például biztosan kíváncsian figyelik a fejleményeket, hogy aztán levonhassák a következtetést arról, mennyire kell komolyan venniük azokat a hozzájuk intézett fenyegetéseket, amelyek szerint Obama nem fogja megengedni, hogy atomfegyvert fejlesszenek ki.

Szombat este volt a Fehér Ház-i tudósítók szokásos éves vacsorája, amelynek fénypontja mindig az épp aktuális elnök vicces - vagy annak szánt - beszéde. Barack Obama elég jól teljesített, én legalábbis több poénján is hangosan nevettem a közvetítést nézve, bár igaz, hogy a viccek többsége elég belterjes volt. Most itt van néhány emlékezetesebb megjegyzése, kiegészítve némi magyarázattal.

Egy fotó szintén a vacsoráról: Obama felesége elhíresült frufrujával kiegészülve

“David Axelrod most az MSNBC-nek dolgozik, ami egy érdekes változás, miután korábban az MSNBC dolgozott David Axelrodnak.” - David Axelrod volt Obama kampánystratégája, és a poén nem túl finom utalás volt arra, hogy a liberális érzelmű tévécsatorna elég nyíltan kiállt Barack Obama mellett a tavalyi kampányban.

“Néhányan azt gondolják, hogy továbbra sem töltök elég időt a Kongresszussal. ‘Miért nem iszol egyet Mitch McConnell-lel?’ - kérdezik tőlem. Tényleg? Miért nem iszol inkább te Mitch McConnell-lel?” - Mitch McConnell a szenátusi republikánusok vezetője, és nem éppen kedves, barátságos modoráról ismert. Neki volt az a híres mondása is még az előző ciklusban, hogy legfontosabb feladatának azt tartja, hogy Obama ne legyen újraválasztva.

“Tudom, hogy a CNN bekapott néhány ütést mostanában, de a helyzet az, hogy én csodálom az elkötelezettségüket arra, hogy egy történet minden oldalát bemutassák, hátha közülük egyik pontosnak bizonyul.” - Ez egy nyilvánvaló kritikája volt annak, hogy a bostoni robbantás után a CNN több megalapozatlannak bizonyuló információt is közzétett, többek között azt, hogy a hatóságok elfogtak egy gyanúsítottat, miközben még javában folyt a hajtóvadászat.

“Még mindig elkövetek kezdőkre jellemző hibákat. Mint amikor Kaliforniában voltam egy adománygyűjtő rendezvényen, ahol nagyon jól éreztük magunkat, és megemlítettem, hogy Kamala Harris a legvonzóbb ügyész az országban. Ahogy azt el lehet képezlni, bajba kerültem, amikor hazajöttem. Ki tudta, hogy Eric Holder ilyen érzékeny?” - Obama ezzel arra utalt, hogy kisebb vihart kavart, amikor az ügyésznőt megdicsérte külseje miatt. Többen szexizmussal vádolták emiatt, és ő bocsánatot kért a megjegyzéséért. Eric Holder pedig nem más, mint a legfőbb ügyész (és egyben igazságügy-miniszter, vagyis az Obama-kabinet tagja).

“Nem tudom, egyelőre mit mondjak 2016-ról. Úgy értem, ez a fickó [Marco Rubio] még be sem fejezte az első ciklusát a szenátusban, és már azt hiszi, hogy készen áll arra, hogy elnök legyen? Ezek a mai gyerekek!” - Obama ezzel arra utalt, hogy Marco Rubio szenátort emlegetik a következő elnökválasztás egyik lehetséges republikánus jelöltjeként, de a poén célpontja saját maga volt. Obama ugyanis szintén első ciklusában indult neki az elnökválasztásnak.

Itt megnézhető a teljes beszéd: