potus & co

Bár Rupert Murdoch birodalmát továbbra is az Egyesült Királyságban érik a legsúlyosabb csapások (pénteken épp a főnök kedvenceként számon tartott Rebekah Brooks brit helytartó kényszerült lemondásra), az ausztrál médiamágnás mostanra már az amerikai érdekeltségeit sem érezheti biztonságban az egyre dagadó botránytól. Először egy demokrata szenátor, John D. Rockefeller állt ki a nyilvánosság elé azzal, hogy az amerikai hatóságoknak vizsgálniuk kellene, a Murdoch-érdekeltség által elkövetett lehallgatásoknak nem voltak-e amerikai sértettei is, majd ehhez csatlakozott több párttársa és egy republikánus képviselő is, és végül a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI nyomozást is indított.

Az eljárás közvetlen kiváltó oka a politikusi felszólítások mellett az volt, hogy egy brit lap, a Daily Mirror (konkurenciája a Murdoch-lapoknak) azt írta, a botrány miatt múlt hétvégén bezárt News of the World korábban megkeresett egy egykori New York-i rendőrt és pénzt ajánlott neki azért, hogy szerezzen adatokat a 2001. szeptember 11-i támadások áldozatainak telefonhívásairól. Az egykori rendőr állítólag visszautasította a megrendelést, de nem tudni, hogy a News of the World újságírói ez után felhagytak-e a próbálkozással.

Minden kiadásnak a címlapján - Forrás: Time.com

Az amerikai sajtó eddig is kiemelten foglalkozott az alapvetően nagy-britanniai üggyel (a New York Times weboldala többször átalakított, breaking news-formátumban tálalta a fejleményeket, Rupert Murdoch pedig rákerült a Time magazin és a Businessweek címlapjára is), a hatósági eljárás és a szaporodó politikai megnyilvánulások azonban egyre inkább amerikai belüggyé tehetik a sztorit. Márpedig a Murdoch-birodalom üzletileg legfontosabb vállalkozásai nem Nagy-Bitanniában, hanem az Egyesült Államokban vannak: ezek közül a legismertebbek a filmstúdió (20th Century Fox), a tévécsatornák (ezek közül több szintén Fox névre hallgat), egy harsány bulvárlap (New York Post) és egy patinás hírügynökség (Dow Jones) a hozzá tartozó üzleti lappal (Wall Street Journal).

Nagy-Britanniában azért is lett akkora ügy az illegális és etikátlan újságírói módszerekből, mert rávilágított a politikai elit és Murdoch-vállalat közötti szoros összefonódásra, a veterán üzletember amerikai érdekeltségei azonban szintén komoly politikai tényezőnek számítanak. Ez leginkább a Fox News csatornára igaz, amely a konzervatív (sokszor szimplán liberálisellenes) nézetek legfontosabb televíziós fóruma. Bár a csatorna szlogenje az, hogy tisztességes és kiegyensúlyozott (fair and balanced), a délutáni és esti talkshowknál egyértelmű a republikánusokhoz (azon belül is a konzervatív szárnyhoz) való húzás. A két legismertebb arc Bill O’Reilly és Sean Hannity, akik rendszerint azzal töltik meg a műsoridőt, hogy elmondják, miért is helytelen az, amit a demokraták csinálnak, és miért jó az, amit a republikánusok képviselnek.

Ez a hozzáállás nyílt konfrontációhoz is vezetett az Obama-kormányzattal, amelynek előbb tisztviselői bírálták a Foxot, mondván, hogy az igazából a republikánus párt meghosszabbított karja, majd egy tavaly szeptemberi interjúban maga az elnök is megszólalt, és a tévécsatornát egy olyan álláspont képviselőjének nevezte, amely szerinte káros az ország hosszútávú érdekei számára. A nyilatkozatok mellett volt komolyabb izmozás is a Fehér Ház és a csatorna között, miután az elnöki stáb próbálta távol tartani a tévét bizonyos eseményektől, arra hivatkozva, hogy igazából egy politikai szervezetről van szó.

Azt nem mondom, hogy az Egyesült Államokba átgyűrűző botrányt kihasználva a demokrata párt azonnal intézményesen nekiugrik a Murdoch-érdekeltségeknek, de a sokat látott üzletembernek fel kell készülnie arra, hogy az eddiginél is sokkal nagyobb figyelem irányul majd cégeire és azok módszereire nemcsak a politikusok, hanem a rivális médiavállalatok részéről. Ez ki is jár minden hozzá hasonló befolyásos embernek, de azért remélhető, hogy a nagy vizsgálódásban nem felejti el senki, hogy egyrészt más tekintélyes médiavállalatoknál is történtek súlyos hibák (hogy kettőt említsünk: Washington Post és Janet Cooke, illetve New York Times és Jayson Blair), másrészt hogy a könyörtelen üzletember hírében álló médiavállalkozó nevéhez nemcsak szennylapok felfuttatása, hanem olyan fontos és jelenleg is minőségi munkát végző újságok életben tartása is fűződik, mint például a Wall Street Journal és a londoni Times. Mindenesetre bárhogy is alakul, izgalmas lesz figyelni a britektől eredt botrány amerikai kifutását.

Hogy ki ez a nagyon nyájasan beszélő és hosszan hálálkodó ember? Ő Jim Messina, az Obama elnök újraválasztásán dolgozó kampánycsapat főnöke, és a fenti videóban épp azt jelenti be, hogy mennyi adományt gyűjtöttek az elmúlt három hónapban (pontosabban a második negyedévben, azaz áprilistól június végéig). Ha valaki nem kíváncsi a konkrét számokra, és nem akarja a posztot tovább olvasni, illetve a videót végigpörgetni, annak tömören összefoglalom: nagyon sokat.

A kifejezetten az Obama-kampányra összpontosító Obama for America szervezet több mint 47 millió dollárt, az általában a demokrata kampányokon dolgozó Democratic National Committee pedig több mint 38 millió dollárt gyűjtött össze. Messina kerekítése szerint ez összességében megközelíti a 86 millió dollárt, a New York Times szerint pedig ezzel felülmúlták minden korábbi elnökválasztási kampánynak ezt az időszakát.

Az adatok különösen érdekesek, ha összehasonlítjuk a republikánus mezőnyt vezető Mitt Romney számaival: ő az elmúlt három hónapban 18,2 millió dollárt gyűjtött össze, miközben stábjának egyik tagjának nyilvánosságra került levele szerint az első hat hónapra 50 millió volt a cél (az első negyedben csak 1,8 milliót gyűjtött Romney). A képet persze árnyalja, hogy Obama egyedül van a demokrata oldalon, míg a republikánusoknál nyitott a verseny, ráadásul - mint arra Messina is utal a videóban - vannak olyan csoportok (úgynevezett PAC-ek, political action committee-k, vagyis politikai akcióbizottságok), amelyek kívülről, nemhivatalosan támogatják az egyes jelölteket.

Az adatok némi megnyugvással tölthetik el az Obama-stábot. Messina szerint több mint 550 ezer adományozójuk volt, és a túlnyomó többségük (98 százalék) 250 dollárt vagy annál kevesebbet adott. Ez egyrészt azt mutatja, hogy minden csalódottság ellenére sokan kitartanak az elnök mellett, másrészt úgy tűnik, hogy ezúttal is be fog válni a három évvel ezelőtti nagy trükk. A 2008-as kampányban az volt ugyanis Obamáék újítása, hogy nem a nagy összegű adományokra alapoztak, hanem az internet lehetőségeit kihasználva kisebb tételekre mentek rá, és ebből jött össze a végül minden rekordot megdöntő 750 milliós összeg. Ha most úgy folytatják, ahogy elkezdték, akkor simán meghaladják azt is.

Pedig pár napig úgy nézett ki, hogy valami nagy fordulat fog bekövetkezni a hónapok óta húzódó költségvetési vitában. Barack Obama elnök és John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke múlt héten tárgyalt egy tíz évre szóló, összességében 4 ezer milliárd dolláros kiigazító csomagról. Ennek háromnegyede kiadáscsökkentésből állt volna, a maradék viszont bevételnövelésből, tehát adóemelés valamilyen formájából (például egyes adókedvezmények eltörléséből).

Ez áttörést jelentett volna a demokraták és a republikánusok között feszülő vitában, de a hétvégén nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy alkuból nem lesz semmi. Vasárnap este volt egy találkozó a Fehér Házban az elnök és a törvényhozás vezetői között, de már előtte lehetett tudni, hogy nem lesz előrelépés. Boehner ugyanis szombaton este kiadott egy közleményt, amely szerint értelmetlennek tartja a 4 ezer milliárdos csomagról való tárgyalást, és vissza akar térni az eredetileg meghatározott 2-3 ezer milliárdos sávhoz. A képviselőházi elnök azzal indokolta a döntését, hogy a Fehér Ház ragaszkodik a republikánusok által ellenzett adóemelésekhez. Ez után a vasárnapi találkozón már nem történt semmi érdemleges, a tárgyalófelek anélkül álltak fel az asztaltól, hogy lett volna bármilyen bejelentenivalójuk.

Obama és Boehner még januárban - Forrás: flickr.com/whitehouse

A történet hátterének megértéséhez vissza kell menni legalább tavaly novemberig, a félidős választásokig. A republikánusok azzal az üzenettel kampányoltak, hogy véget kell vetni az állam terjeszkedésének/költekezésének, és sokszor elmondták azt is, hogy a nehéz gazdasági helyzetben elleneznek minden adóemelést. Ez pozitív fogadtatásra talált a választók köreiben, és a republikánusok rég nem látott arányú győzelmet arattak: megerősödött a pozíciójuk a szenátusban, a képviselőházban pedig biztos többséget szereztek. A képviselői helyek egy jelentős részét olyan politikusok foglalták el, akik vagy eleve a költségvetési ügyekben keményvonalasan konzervatív álláspontot hirdető Tea Party mozgalomból érkeztek, vagy bírták a szervezet támogatását.

Boehner tehát kockázatos játszmába kezdett akkor, amikor elkezdett tárgyalni a potenciálisan adóemeléseket is tartalmazó 4 ezer milliárdos csomagról. Utólag az sem tűnik túl bölcs megoldásnak, hogy az egyeztetés nem nyíltan, hanem titokban tartott megbeszélésekkel kezdődött. Így Boehner saját párttársai is kiszivárgott információkból tudták meg, hogy az addigi merev adóügyi állásponttól eltérő irányba indultak el a tárgyalások. A képviselőházi elnök nehéz helyzetben találta magát: nemcsak hogy a 2012-es elnökválasztásra készülő republikánus aspiránsok bírálták a formálódó alkut, de még a képviselőház republikánus frakciójának vezetője, Eric Cantor (formálisan a második ember Boehner alatt) is nyíltan tilakozott ellene.

Nem mintha Obama sokkal kényelmesebb pozícióban lett volna. A demokrata pártból szintén kemény bírálatokat fogalmaztak meg többen, amiért a készülő megállapodás megszorításokat is tartalmazott volna, és érintette volna a Medicare és Medicaid egészségügyi ellátó rendszert. A tárgyalások összeomlásával kicsit enyhült a nyomás a két vezetőn, most már csak az a kérdés, hogyan fogják megoldani azokat a súlyos költségvetési problémákat, amelyekkel az Egyesült Államok szembesül.

Update 17:45-kor: Obama hétfőn délelőtt (helyi idő szerint) sajtótájékoztatót tartott (két héten belül már a másodikat, ami szokatlan gyakoriságot jelent), és sürgette a republikánusokat, hogy ne adják fel a nagyobb csomagról való tárgyalást. Szerinte ha komolyan gondolják, hogy hosszútávú megoldást akarnak, akkor a most jött el az ideje.

Az amerikai munkaügyi minisztérium péntek reggel tette közzé azt a jelentést, amelyből kiderül, hogy 18 ezerrel bővült a munkahelyek száma az Egyesült Államokban. Ha pusztán ezt nézzük, akkor talán még egy kicsit örülni is lehetne ennek az adatnak, valójában azonban ez a bővülés visszaesést jelent, a népesség - és ezzel a dolgozók számának - gyarapodásával ugyanis nem sikerült tartani a tempót, tehát a munkanélküliségi ráta a május 9,1 százalékról 9,2-re nőtt.

Két év telt el azóta, hogy véget ért a 30-as évek nagy gazdasági világválsága utáni legdurvább recesszió, és a amerikai gazdaság láthatóan még mindig nem tért magához. Több mint két éve van hivatalban Barack Obama elnök, aki ugyan már többször elmondta, hogy legfőbb feladatának az állásteremtést jelenti, láthatóan nem tud komoly eredményeket felmutatni. A Fehér Háznak ugyan visszatérő érve az, hogy Obama intézkedései - a nagy ösztönző csomag és az autóipar megmentése - nélkül még rosszabb lenne a helyzet, de egyrészt ezt nehéz számszerűen bizonyítani, másrészt egy évekkel korábbi történéssel nem lesz könnyű nekifutni a 2012-es elnökválasztásnak.

Obama személyesen reagált - Forrás: whitehouse.gov

A júniusi adat azért is nagy hír, mert az előzetes elemzői várakozások jobb számokról szóltak. Ráadásul ugyanez volt májusban is, amikor hirtelen megállt az év első hónapjainak kedvező trendje. És ugyan vannak olyan gazdasági adatok, amelyek bizakodásra adnak okot - például a kiskereskedelemben -, az amerikai viszonylatban rendkívül magas munkanélküliségi arány az, amire a legtöbben figyelnek.

Különösen igaz ez a republikánusokra, akik már eddig is támadták Obamát, amiért szerintük képtelen kezelni a gazdasági problémákat, és ez most csak erősödni fog. A képviselőház republikánus elnöke, John Boehner nem egészen öt perccel a munkaügyi jelentés közzététele után kiadott egy közleményt, amely szerint “az amerikai emberek még mindig azt a kérdést teszik fel, hogy hol vannak a munkahelyek”.

A munkanélküliségi adat jelentőségét mutatja, hogy Obama személyesen - a Fehér Ház rózsakertjében - reagált a hírre. Egyrészt azt mondta, a jelentés megerősíti, hogy hosszú még az út a gazdaság megerősítésében, másrészt közölte, hogy “nehéz ellenszélbe” kerültek az elmúlt egy-két hónapban. Nyilatkozatából kiderült, hogy ez alatt többek között természeti katasztrófákat ért, de külön kiemelte a görög válságot és a miatta kialakult kényes európai helyzetet, amely szerinte hezitálásra kényszeríti a befektetőket.

Obama felsorolt egy sor olyan dolgot, amellyel szerinte akár azonnal is lehetne javítani a helyzeten. Például be lehetne indítani olyan infrastrukturális fejlesztéseket, amelyek munkát adhatnának a házépítések leállása miatt munka nélkül maradt építőipari dolgozóknak. Másrészt hatályba léphetne az új szabadalmi törvény, amely segítené az újításokon munkálkodó cégeket. Emellett új kereskedelmi egyezményeket is lehetne kötni, amelyek szintén hozzájárulhatnának a gazdaság felpörgetéséhez. Ezeket mondta tehát Obama, de nem felejtette el hozzátenni, hogy ezek mind a kongresszustól függnek, vagyis egy elegáns mozdulattal visszadobta a labdát a törvényhozásban erős pozíciókkal rendelkező republikánusoknak.

Eddig csak privát vetítései voltak, és hosszabb részletek sem szivárogtak ki (legalábbis én kerestem, de nem találtam) az Undefeated című filmnek, de most megjelent egy hivatalos trailere, és július közepétől játszani fogják több amerikai moziban is. Ez az a film, amely Sarah Palin megrendelésére készült azzal a céllal, hogy bemutassa az igazi énjét. A trailer alapján érző szívű anya, de legalább olyan kemény, mint a tengerészgyalogosok, és egymaga elintézi nemcsak a begyöpösödött republikánus pártot, hanem a hatalmas olajlobbit is, a liberális médiáról nem is beszélve. Most már tényleg csak az a kérdés, hogy mi a film valódi célja: puszta szórakoztatás (esetleg ismeretterjesztés) vagy pedig az, hogy előkészítse a terepet egy elnökválasztási kampányhoz?