potus & co

Hétfőnként egy legendás amerikai újságíró, Haynes Johnson egyetemi órájával szoktam kezdeni a napot, és legutóbb azzal az intrukcióval fejezte be a szemináriumot, hogy figyeljünk oda egy bizonyos Menendez-ügyre. A veterán politikai riporter mosolyogva hozzátette azt is: “Minden megvan benne egy klasszikus botrányhoz.”

Ez valóban így van: kevés jobb sztori van annál, mint amikor a politikai visszaéléseket egzotikus helyszíneken, prostituáltak állítólagos részvételével követik el. Márpedig Robert Menendez demokrata szenátort most valami ilyesmivel vádolják, és ugyan ő maga határozottan visszautasítja, hogy bármilyen tisztességtelenséget követett el, sorra jelennek meg az ennek ellentmondó információk.

Robert Menendez szenátor - Forrás: Facebook

A New Jersey államot képviselő Menendez egy floridai orvoshoz, Salomon Melgenhez fűződő kapcsolata miatt került most kényes helyzetbe, aki jelentős adományokkal segítette a kampányát (és más demokrata politikusokét is). Először kiderült az, hogy Menendez 2010-ben két alkalommal is Melgen költségén utazott el a Dominikai Köztársaságba, az orvos nyaralójába. A szenátoroknak be kell számolniuk az ilyen ajándékokról, Menendez azonban ezt nem tette meg, és emiatt most etikai vizsgálat indul majd ellene. A politikus azzal próbálta ezt jóvátenni, hogy két évvel az utazások után, tavaly kiállított egy 58500 dolláros csekket Melgennek. Menendez azzal próbálta magyarázni a történteket, hogy megfeledkezett arról, ki is fizette a karibi utazásokat.

Ez önmagában elég lenne egy politikus pályájának megrengetéséhez, a kínos kérdések azonban még csak ez után jönnek. Egyrészt lapértesülések szerint a dominikai üdülések során Menendez prostituáltakkal is érintekezett, bár a politikus ezt határozottan tagadja. Azt azonban már a saját munkatársai is elismerték a Washington Postnak, hogy Menendez közbenjárt Melgen érdekében, amikor az egészségügyi hatóságok szaglászni kezdtek az orvos gyanús ügyletei körül. Feltűnt ugyanis nekik, hogy szokatlanul nagy összegekről nyújt be számlát állami finanszírozású kezelések után, és ezért vizsgálatot indítottak.

Menendez többször is szóba hozta az üggyel foglalkozó egészségügyi hatóságok vezetőinek Melgen ügyét, és felhívta a figyelmüket arra, hogy nem lenne tisztességes, ha a számlázási szabályok esetleges kétértelműsége miatt kár érné az orvost. A politikus intelmei ellenére a nyomozás folytatódott, és múlt héten már házkutatást is tartott az FBI az orvos rendelőjében. 

A kiszivárgott információk szerint Melgen a hatósági eljárás során a nyomozók előtt kérkedett befolyásos barátaival. Emlegette Menendez nevét is, akinek a lehető legrosszabbkor jött ez a botrány. Épp most került a szenátus befolyásos külügyi bizottságának élére, ráadásul aktívan részt vesz az egyik legfontosabb törvényhozási ügynek számító bevándorlási reform előkészítésében. Ezek rendszerint sok szerepléssel és interjúval járnak, Menendez szenátor azonban most vélhetően pont erre vágyik a legkevésbé.

Ez a kép még tavaly augusztusban készült, és azt örökítette meg, ahogy az elnök agyaggalambra lövöldözik. A fotót pénteken tette közzé a Fehér Ház, méghozzá a sajtó erőteljes nyomására. Barack Obama ugyanis a New Republicnak adott interjúban a fegyvertartási szabályokról szóló vitára reagálva beszélt arról, hogy ő maga is szokott lövöldözni a vendégeivel együtt a Camp Davidben található elnöki üdülőhelyen. Erre a megjegyzésre (különösen Obamának arra a megfogalmazására, hogy "állandóan" szokott lövöldözni) azonnal ráugrott a média, különösen a konzervatív része, amely hitetlenkedve fogadta az elnöki nyilatkozatot. Bizonyítékot követeltek, és most megkapták.

Az elmúlt években visszatérő sirám volt az, hogy végletekig megosztott az amerikai politika, és ezek a panaszok nem is voltak alaptalanok. A demokraták és a republikánusok évek óta képtelenek megegyezni a költségvetési kérdésekben, a fegyvertartás szabályozása körül szenvedélyes vita dúl, a viták általános hangnemére pedig jellemző, hogy nem kell különösen extrémnek lennie senkinek ahhoz, hogy megkaphassa a szélsőjobboldali vagy a kommunista bélyeget.

Ehhez képest most itt van egy ügy, amelyben egy erősnek tűnő szövetség formálódik a Fehér Ház, valamint meghatrozó demokrata és republikánus törvényhozási vezetők között. Ez az ügy a bevándorlási reform, amely az egyik legsúlyosabb társadalmi problémája az Egyesült Államoknak. A több mint 300 milliós lakosú országban él 11 millió illegális bevándorló, akiknek többsége már berendezkedett itt - dolgozik, családja van -, de papírok híján a kitoloncolás veszélye fenyegeti őket.

A helyzet rendezése évek óta az egyik legérzékenyebb kérdésnek számít. Az egyik oldalon vannak azok (jellemzően demokraták), akik szerint meg kell adni a lehetőséget a dolgozó és törvénytisztelő bevándorlóknak a legális tartózkodásra, a másik oldalon viszont vannak azok (jellemzően republikánusok), akik szerint ez a fajta engedékenység újabb lökést adna az illegális bevándorlásnak, és ehelyett inkább a törvényszegők megbüntetésére és a határőrizet szigorítására kellene koncentrálni.

Sokáig úgy tűnt, hogy ezeket az egymásól távoli álláspontokat nehéz lesz kibékíteni, de az elmúlt napokban egy 4-4 demokrata és republikánus szenátorból álló csoport előállt egy reformtervezettel, amelynek lényege, hogy ötvöznék a két megoldást, és egyrészt megnyitnák a legális tartózkodás előtti utat, másrészt megerősítenék a határőrizetet, valamint új eszközökkel küzdenének az illegális bevándorlók munkahelyi alkalmazása ellen.

John McCain (középen) és Chuck Schumer (jobboldalon)

A szenátorokat a “nyolcak bandája” néven emlegeti a média, bár ketten közülük a Politico szerda reggeli fórumán megjegyezték, hogy nem igazán tetszik nekik ez az elnevezés. “Legyen csak csoport!”. “Legyen nagy amerikaiak!”. Így viccelődött egymás szavába vágva John McCain republikánus és Chuck Schumer demokrata szenátor, akiknek beszámolójából kiderült, hogy a hétvégén bemutatott tervezet előkészületei már hónapokkal ezelőtt, a novemberi elnökválasztás utáni napokban megkezdődött.

Schumer elmesélte, hogy egy szombati napon kapott egy telefonhívást Lindsey Graham republikánus szenátortól, aki közölte, “a banda visszatért, vágjunk neki a bevándorlásnak”. A bevándorlási reform téma volt az elnökválasztási kampányban is, de ott még nagyon különböző álláspontot képviselt a két oldal. Barack Obama a bevándorlók számára kedvező ígéreteket tett (és konkrét intézkedést is hozott az országba gyerekként érkezett, a társadalomba beilleszkedett bevándorlók védelme érdekében), míg Mitt Romney a keményvonalas republikánusok merev, szigorpárti vonalát vitte.

Ennek a hozzáállásnak meg is lett az eredménye: Obamát támogatta a bevándorlási szempontból érzékeny latin szavazók több mint 70 százaléka. A szerdai beszélgetésen McCain is elismerte, hogy ez komoly figyelmeztetés volt a pártja számára. Szerinte a “republikánus párt nem volt képes megérteni ennek a problémának a súlyát”, most azonban fel kell fogniuk, hogy máshogy kell hozzáállni a latin szavazókhoz, ha nem akarnak hosszú távon háttérbe szorulni. Hozzátette, hogy ez a felismerés az egyik “mocskos kis titka” annak, hogy most kétpárti megállapodás formálódik a bevándorlási reformról.

A nagy egymásra találás üzenetére erősített rá az is, hogy a két szenátor egymással versengve dicsérgette a másik oldalt. McCain külön is méltatta Schumert, aki szerinte nagyon mérsékelten és megértően áll hozzá az ügyhöz, míg Schumer a legkedvesebb szavait a nyolc szenátorból álló csoport egyik kulcsfigurájának, Marco Rubiónak tartogatta. “Komoly erőt mutatott fel” - mondta a szenátor Rubióról, aki kubai bevándorlók gyerekeként személyesen is érintett ebben a bonyolult politikai kérdésben.

Rubio azért játszik fontos szerepet, mert népszerű a republikánus párt konzervatív köreiben, ahol a többség eddig csak a szigort volt hajlandó elfogadni a bevándorlási probléma megoldásaként. Különösen nagy az ellenkezés a konzervatív talkshowk házigazdái részéről, mint amilyen például Rush Limbaugh, Rubio azonban interjút adott többek között neki is, és sikerült is valamennyire megpuhítania a harsányságáról ismert műsorvezetőt. Schumer ezt egyfajta hőstettként emlegette a szerdai beszélgetésen, szerinte ugyanis Rubio “bement az oroszlán barlangjába”.

Bár a két szenátor elég optimistának tűnt, McCain megjegyezte azért, hogy talán túlságosan is rózsás képet festenek. Valójában ugyanis elég komoly akadályokon kell még átverekedniük magukat ahhoz, hogy a néhány papírlap terjedelmű javaslatból egy vaskos, minden részletre kiterjedő törvényszöveg legyen. Több republikánus politikus jelezte már, hogy elfogadhatatlannak tartja a tervezetet, és ahogy McCain megjegyezte, Schumernek sincs könnyű dolga a liberálisok meggyőzésével.

Fontos szempont az is, hogy mit tud hozzátenni a történethez Barack Obama, akinek egyik legfontosabb kampányígérete volt a bevándorlási reform megvalósítása. Épp kedden tartott egy nagyobb beszédet a témában, és ebben ugyan üdvözölte a szenátorok javaslatát, de jelezte azt is, hogy ő a reform egyik sarokpontjának azt tartja, hogy megnyíljon az illegális bevándorlók előtt a lehetőség az állampolgárság felé. Ezt a republikánus oldalon berzenkedve fogadják, ők ugyanis nem mennének ilyen messzire, de még ezzel együtt is szokatlanul nagy az egyetértés most az amerikai politika fő erői között.

Mozgalmas volt a beiktatás óta eltelt idő, úgyhogy nem csoda, hogy elsikkadt egy apró, de valójában fontos hír. Ott volt ugye Obama sokak szerint meglepően pártos beiktatási beszéde, aztán tovább folytatódott a Fehér Ház-i stáb átalakítása (az elnök az egyik legrégebbi bizalmasát, Denis McDonough-t nevezte ki kabinetfőnöknek), arról a hatalmas botrányról nem is beszélve, hogy vajon Beyoncé playbackelve adta-e elő a himnuszt a hétfői ünnepségen (mint kiderült, igen, de a nagyon szenvedélyes tátogásból legalább megtudhattuk, hogy a szépséges énekesnő kiváló színészi képességekkel is bír).

Ehhez képest talán kevésbé tűnik érdekesnek vagy fontosnak az, hogy múlt szombaton lecserélték a rendszámtáblákat az elnököt szállító autókon. Valójában azonban komoly jelentőséggel bír, rávilágít ugyanis az Egyesült Államok politikai berendezkedésének egyik legrégebbi igazságtalanságára.

Az elnök új rendszámtáblája - Forrás: AFP

Az új rendszámtáblán ugyanis a szám-betű kombináció mellett szerepel egy felirat is: “taxation without representation”, vagyis “adózás képviselet nélkül”. Ez arra utal, hogy a fővárosban, Washingtonban élők ugyanúgy fizetik az adót, mint más amerikai állampolgárok, viszont nem rendelkeznek teljes értékű képviselettel a szövetségi törvényhozásban. Bár a képviselőházban van egy küldöttjük, ő nem bír szavazati joggal. A szenátusban még ennyi képviseletük sincs.

Ennek a hátterében az az elgondolás áll, hogy az államok egyenlősége miatt a szövetségi kormány székhelyének speciális közigazgatási státussal kell bírnia. Ahogy azonban a Huffington Post szerzője is érvel, Washington nemcsak kormányhivatalokból áll, hanem egy teljes értékű város, benne sok egyéb munkahellyel, iskolákkal, lakónegyedekkel. Arról nem is beszélve, hogy több mint 600 ezres lakosságával megelőz két államot (Wyoming és Vermont) is.

Az elmúlt hetekben több olyan törvényjavaslat is született, illetve került be újra a kongresszus elé, amely változtatna ezen a helyzeten, az elfogadásukra azonban gyakorlatilag semmi esély nincs. A legfőbb akadályt a republikánusok jelentik, akik számára komoly veszélyt jelentene, ha a washingtoniak is megkapnák az államoknak járó képviseleti jogot (ez két szenátort és a lakosság arányának megfelelő számú képviselőt jelentene). Washington az egyik legerősebb demokrata bázisnak számít, amire kiváló bizonyíték az, hogy négyévente mindig a demokrata elnökjelölt kapja magasan a legtöbb voksot.

Az elnökválasztásba ugyanis legalább van beleszólásuk a washingtoniaknak, de közben olyan alapvető önkormányzati jogokkal sem rendelkeznek, mint hogy saját maguk döntsenek a város költségvetéséről. Ezt is a kongresszus dönti el, ahol viszont ugye nincs valós képviseletük.

Az egyelőre nem világos, hogy Obama a szimbolikus lépésen túl hajlandó-e egyéb erőfeszítésekre is, hogy hozzásegítse a washingtoniakat ahhoz, hogy teljes jogú amerikai állampolgárokká válhassanak. A második ciklusára nagyon ambíciózus programmal állt elő (a fegyverszabályozás szigorítása, a klímaváltozás elleni harc, a költségvetés rendbetétele, a bevándorlás megreformálása), amelynek minden eleme hatalmas feladatnak számít külön-külön is, így nem valószínű, hogy újabb frontot nyitna.

Addig is maradnak tehát a meddő törvényhozási próbálkozások, és legfeljebb ha a washingtoniak elkeseredése tovább fokozódik, akkor a rendszámtábla szövege kiegészül még egy szóval. A teljes idézet ugyanis úgy hangzik: “az adózás képviselet nélkül zsarnokság”.

Szép dolog megünnepelni a demokráciát a beiktatás alkalmával, de azért Washington utcáin a legszórakoztatóbbnak én az Obama-óvszer árusait találtam. Nagyon béna viccekkel (például azzal az ígérettel, hogy az óvszer használójával közösülő nő first ladynek érezheti magát) igyekeztek népszerűsíteni ezt a terméket, amely egyébként - mint az alábbi interjúból kiderül - azért viseli az elnök nevét, mert egyrészt rárakták az arcképét a csomagolásra, másrészt pedig maga az óvszer fekete színű.

Tudom, hogy ez az egész egy béna poén, de engem egyben emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok nemcsak a sok próbát kiállt demokráciájára büszke, hanem a vállalkozói kultúrájára, amelynek lényege, hogy minden üzleti lehetőséget meg kell ragadni. Erre jobb példát pedig keresve sem lehetne találni ennél az árucikknél, bár hozzá kell tennem, hogy én legfeljebb csak érdeklődőket láttam, vásárlókat nem.