Ismerős a helyzet. Hatalmas a tét, szorít a határidő, de nincs megoldás. Ez volt áprilisban a költségvetési krízisnél és augusztusban az adósságplafonról szóló döntésnél is. Abban a két esetben végül az utolsó pillanatban sikerült valahogy túllendülni a krízisen, most azonban egyáltalán nem biztos, hogy ez újra így lesz.

Annak az amerikai sajtóban csak szuperbizottságnak hívott testületnek a munkájáról van szó, amely épp az adósságplafonos egyezség eredményeként állt fel. Akkor a republikánusok és a demokraták képtelenek voltak megegyezni arról, milyen összetételű megszorító csomaggal próbálják egyensúlyba hozni az ország pénzügyeit. A republikánusok azt mondták, hogy csak kiadáscsökkentések jöhetnek szóba, a demokraták viszont adóemeléseket is akartak.

Miután nem sikerült megállapodni, így annyit tettek, hogy elodázták a döntést. Felállították ezt a törvényhozási szuperbizottságot - hat demokrata, hat republikánus taggal -, hogy dolgozzon ki egy egyensúlyi programot. Határidőnek november 23-át szabták meg, de ez valójában 21-ét jelenti, mivel ha születik valamilyen terv, azt a kongresszushoz való benyújtás előtt még véleményeznie kell a pártoktól független Kongresszusi Költségvetési Irodának is.

Annyira persze nem voltak naivak a pártok az augusztusi döntéskor, hogy azt higgyék, a bizottság csak úgy magától áthidaló megoldást talál a két oldal közötti totális nézetkülönbségre. Egyrészt előre meghatározták, hogyha a bizottság javasol egy tervet, akkor arról a kongresszus egyben szavaz majd, tehát nem lehet rajta módosítgatni. Másrészt - és ezt szánták erősebb nyomásgyakorlási eszköznek - eldöntötték azt is, hogy ha a testület tagjai nem tudnak megállapodni, akkor automatikus költségvetési megszorítások lépnek életbe, méghozzá mindkét oldalnak kedves területeken (a republikánusoknak a védelmi kiadások csökkentése, a demokratáknak a jóléti ellátások visszafogása fájna igazán).

A pártok azt gondolták, hogy ez elegendő ösztönzés lesz arra, hogy megegyezés szülessen. Most úgy néz ki, hogy elszámították magukat, a határidő előtti napon elhangzott nyilatkozatok alapján ugyanis a bizottság tagjai még csak közel sem jutottak egy lehetséges alkuhoz. Bár születtek tervek, de ezek vagy az egyik, vagy a másik oldalnak elfogadhatatlannak bizonyultak. A republikánusok például az utolsó napokban letettek az asztalra egy tervet, amelyben még adóemelések, illetve adókedvezmények megszüntetése is szerepelt (korábban még ennek még a gondolatától is irtóztak), viszont ezzel együtt a jövedelemadót csökkentették volna mindenkinek (köztük a leggazdagabbaknak is), amit a demokraták elutasítottak.

A sokak által várt nagy alku ugyanakkor nemcsak azért nem született meg, mert a tüzet és vizet kellene egyesíteni, hanem azért sem, mert valójában nem is volt is igazán nagy nyomás a bizottságon. Az automatikus megszorításokat ugyan egyik oldal sem akarja, de ezek nagy része valójában csak 2013-ban lépne életbe, így sokan gondolhatják azt a törvényhozásban, hogy addig még bőven ráérnek kitalálni valamit (arról nem is beszélve, hogy közben még lesz egy elnökválasztás is).

Bár vannak olyan tételek - például a munkanélküli segélyek és egyes adókedvezmények -, amelyek idén év végén lejárnak, és ha nem hosszabbítják meg őket, az károkat okozhat az egyébként is gyengélkedő gazdaságnak, de ezekről a bizottságtól függetlenül is tud majd dönteni a kongresszus. Legfeljebb azon gondolkodhatnak el, hogy akkor mi értelme is volt ennek az egész szuperbizottságosdinak.