potus & co

Két okból teszem közzé az Obama-kampánynak ezt a videóját. Egyrészt általában érdekes látni, hogy külön spanyol nyelvű hirdetésekkel célozzák meg az egyre nagyobb jelentőséggel bíró latin szavazótábort. Másrészt ez a másfél perces klip tökéletesen összefoglalja azt, mi a reakciója a demokratáknak arra, hogy Mitt Romney a drasztikus megszorító intézkedéseket szükségesnek tartó Paul Ryant választotta alelnökjelöltnek.

Obamáék idéznek a Ryan-féle költségvetési tervekre adott különböző elemzői reakciókból, amelyek szerint a leggazdagabbak kivételével mindenki rosszul járna ezekkel az intézkedésekkel. A vészjósló mondatok mellé aztán bevágják Romney korábbi nyilatkozatait, amelyekben magasztalta a Ryan-féle programot (többek között a megszorításokhoz valahogy furcsán passzoló “csodálatos” jelzővel). No podría ser más clara, vagyis Nem lehetne ennél világosabb - szól a hirdetés végén felvillanó felirat, hangsúlyozva, hogy Ryan kiválasztásával Romney saját magáévá tette drasztikus költségvetési terveket.

Ez egy egyszerű és hatásos üzenetnek tűnik, és valószínűleg kevéssé fogja semlegesíteni az, hogy Romney azt ígéri, nem egy az egyben veszi át Ryan elképzeléseit, hanem elő fog állni a saját költségvetési tervével. Obamáék gyors reakciója azért is eredményes lehet, mert Ryan ugyan már 14 éve tagja a kongresszusnak, de az amerikai választók általában nem nagyon ismerik a törvényhozás tagjait, legfeljebb a saját államuk képviselőit.

Itt Washingtonban is azt tapasztaltam reprezentatív kutatásnak semmiképp sem nevezhető beszélgetéseim során, hogy a legtöbben eddig még csak nem is hallottak róla. Egy, amúgy a tájékozottabbak közé tartozó nő (a Washington Post régi előfizetője) például megjegyezte, hogy Paul Ryannel már az is gond, hogy nem lehet tudni, melyik a keresztneve, mert a Paul és a Ryan egyaránt elterjedtnek számít. Ha ebből indulunk ki, akkor jó esélyei lehetnek Obamáéknak arra, hogy a saját érdekeiknek megfelelően formálják a választókban kialakuló képet Romney társáról.

Először is elnézést az elmúlt hetek hallgatásáért. Részben annak a dolognak az előkészületei okozták, amelyet most egyfajta szolgálati közleményként be szeretnék jelenteni. Az amerikai politikát eddig tisztes távolságból, Budapestről követő blog ugyanis a belátható jövőben a tűz közelében készül majd. Méghozzá a közvetlen közelében, ugyanis egy ösztöndíjnak köszönhetően a következő tíz hónapot az Egyesült Államok fővárosában, Washington DC-ben fogom tölteni.

Így sokkal életszagúbb - és ígérem, gyakrabban frissülő - blogot lehet majd találni ezen a címen. Bár megesküszöm rá, hogy nem volt semmilyen egyeztetés Mitt Romney kampánystábjával, az érkezésem időzítése abból a szempontból is szerencsésen alakult, hogy épp szombaton jelentette be a republikánus elnökjelölt, hogy Paul Ryant, a drasztikus megszorításokat követelő képviselőházi tagot kéri fel alelnökjelöltnek. Ez egy merész lépés az eddig éppen óvatosságáról megismert Romney részéről, és egyben azt is jelezheti, hogy úgy érezte, valamilyen radikális húzásra van szüksége ahhoz, hogy lendületet adjon meglehetősen vérszegény kampányának.

Nemsokára jönnek aztán a pártok elnökjelölő konvenciói is, és teljes gőzzel beindulnak a kampányok. Minden jel arra utal, hogy nagyon kemény harcot fog vívni a két oldal, amelyben nem riadnak meg a nemtelen eszközöktől (lásd azt a demokrata hirdetést, amely közvetetten Romneyt teszi felelőssé egy rákbeteg nő haláláért) sem. A Potus a frontvonalból fog tudósítani ezekről az ütközetekről és persze az amerikai közélet egyéb érdekességeiről.

Ez Mitt Romney nagy napja volt. Három előválasztási fordulót tartottak kedden, és ő mindegyiket megnyerte. Magabiztos győzelmet aratott Wisconsin és Maryland államban is legfőbb riválisa, Rick Santorum felett. Még fölényesebb volt a diadala (70 százalék) a fővárosban, Washington DC-ben, ahol Santorum nem szerepelt a jelöltek között.

A legfontosabb helyszín Wisconsin volt, ahol mindkét politikus intenzív kampányt folytatott, és korábbi felmérések még Santorum előnyét mutatták. A keményvonalas konzervatív politikus abban bízott, hogy az államban meghatározó szerepet játszó vallásos és kevésbé iskolázott szavazók magához csábításával le tudja nyomni Romneyt, de ez végül nem sikerült. A szavazatok több mint háromnegyedének feldolgozása után Romney több mint 42, Santorum pedig közel 38 százalékon állt.

A republikánus párt elnökjelöltje az lesz, aki megszerzi legalább 1144 küldöttnek a támogatását az augusztusi elnökjelölő konvenció résztvevői közül. Romney már több mint a felét (kb. 650) begyűjtötte, és Santorum (mintegy 270) tőle jócskán le van maradva a különböző összesítések szerint (pontos számok nincsenek, mert a bonyolult küldöttelosztási szabályok miatt egyelőre csak becsléseket lehet adni). A másik két, még versenyben lévő lehetséges jelölt, Newt Gingrich és Ron Paul lényegében esélytelenné vált, előbbi 135, utóbbi 51 delegáltnál tart.

Romney vezető pozícióját még az előválasztási eredményeknél is jobban mutatta talán az, hogy kedden a Barack Obama jelenlegi elnök nyílt offenzívát indított ellene. Eddig inkább az volt a jellemző, hogy az második ciklusra készülő demokrata politikus csak burkolt utalásokat tett várható ellenfelére, most azonban néven nevezte abban a beszédben, amelyben a republikánusok költségvetési tervét bírálta.

Az AP hírügynökség által szervezett ebéden közölte azt, hogy szerinte a képviselőházi republikánusok által készített megszorító csomag olyan radikális változtatásokat hajtana végre, amelyek még tovább növelnék az egyenlőtlenséget a leggazdagabb rétegek és a kevésbé jómódúak között.

A költségvetési tervet (amelyből a szenátusban többségben lévő demokraták és a Fehér Ház tiltakozása miatt biztosan nem lesz törvény) az a Paul Ryan képviselő jegyzi, aki támogatásáról biztosította Mitt Romneyt, ő pedig cserébe csodálatosnak nevezte a csomagot. Obama ezen a jelzőn jót szórakozott a keddi beszédben, és egyelőre valóban magabiztosan nézhet szembe Romneyval, a felmérések szerint ugyanis támogatottsága megelőzi a republikánus politikusét, aki a mostani előválasztásokkal újabb nagy lépést tett az elnökjelöltség megszerzése felé.

Már sokszor volt szó itt is arról, hogy sok fanyalgás kíséri a republikánus elnökjelöltségért folyó versenyt, és úgy néz ki, hogy ezt a mondatot továbbra sem lehet múlt időbe tenni. A Politico legalábbis arról ír, hogy a konzervatív elit még mindig keresi a saját maga hősét, egy olyan jelöltet, aki intellektuálisan is nehézsúlyú, és nemcsak pénze és/vagy népszerűsége van. A mostani mezőny meghatározóbb nem ilyennek látják, a Politico lesarkított összefoglalása szerint ugyanis Rick Perryt egyszerűen hülyének, Michele Bachmannt egy viccnek, Mitt Romney-t pedig egy szélhámosnak tartják.

Tényleg igaz, hogy az értelmiségi körökben talán legfontosabb konzervatív fórumnak számító Wall Street Journal több versenyben lévő jelöltnek is nekiment, a legemlékezetesebb talán Mitt Romney ekézése volt. De az ezen a blogon is többször emlegetett William Kristol, a Weekly Standrard főszerkesztője sincs elragadtatva a versenyben lévőktől, és nyíltan kampányolt amellett, hogy Paul Ryan, a képviselőház költségvetési bizottságának elnöke induljon a jelöltségért.

Ryan azonban hétfőn sokadszor közölte, hogy nem akar beszállni a versenybe, a konzervatív elit másik kedvence, a kampány elindításán komolyan elgondolkodó Mitch Daniels pedig már tavasszal jelezte, hogy nem indul a jelöltségért.

Persze az egy más kérdés, hogy egyáltalán mennyit számít az értelmiségiek fanyalgása. A versenyben lévő jelöltek láthatóan nem igazán keresik a kegyüket, és az előválasztások során fontosabbnak érezhetik az olyan konzervatív fórumokat, mint a Fox News délutáni-esti műsorai, illetve Rush Limbaugh talkshow-i. Bár a Politico megjegyzi, hogy egy szempontból mégis számítanak az értelmiségiek: a nagy adományozók odafigyelnek a szavukra, így közvetve talán hatással lehetnek az általuk egyelőre viszolyogva nézett jelöltek kampányára is.

Azt hiszem, lassan megszületik egy új átok a 2012-es elnökválasztáson indulni akaró republikánus aspiránsok között: Írjon rólad szerkesztőségi cikket a Wall Street Journal! Ez egy konzervatív értékeket valló újság, így alapesetben a demokratákat szokta ekézni, az utóbbi napokban azonban a republikánus jelöltségre pályázó politikusok szétcincálásával töltik az idejüket a véleményoldal szerkesztői.

Múlt héten ott volt ugye Mitt Romney, most pedig Newt Gingrichnek mennek neki. Gingrich fénykora a kilencvenes évek közepén volt, amikor a képviselőház vezéreként vívta meccseit Bill Clintonnal. Ő volt az egyik motorja a Clinton elleni felelősségrevonási eljárásnak is a Lewinsky-ügyben, de aztán sokat veszített hitelességéből, amikor fény derült saját házasságtöréseire.

Gingrich össztűz alatt - Forrás: Facebook

Gingrich lemondásra is kényszerült képviselőházi helyéről, és ugyan soha nem tűnt el teljesen a nyilvánosságból, az igazi politikai visszatérést a mostani elnökválasztási kampány jelenthetné számára. Most azonban az a téma a Wall Street Journalhez hasonló konzervatív fórumokon is, hogy vajon már most végleg befellegzett neki, vagy pedig még húzza egy darabig.

Azt hányják Gingrich szemére, hogy egy vasárnapi tévéműsorban kritizálta azt a tervet, amellyel az idősek egészségügyi ellátását reformálná meg a képviselőház költségvetési bizottságának elnöke, Paul Ryan. A javaslat lényege, hogy míg most az állam fizeti az idősek gyógyításának költségeit, addig 2022-től az 55 év alattiak számára egy új rendszer lépne életbe, amelyben az emberek támogatást kapnának ugyan az államtól, de biztosítóval kellene szerződniük. Ez az elképzelés része Ryan átfogó kiadás- és hiánycsökkentési programjának.

Mivel a szenátusban többségben lévő demokraták hevesen ellenzik a tervet, így egyelőre semmi esély nincs rá, hogy törvény legyen belőle. A republikánusok mégis felsorakoztak mögötte (bár volt némi bizonytalankodás néhány politikus részéről), így Gingrich kritikáját többen egyfajta árulásnak tekintik (például a WSJ is).

Gingrich ráadásul nemcsak hogy bírálta a tervet (amely szerinte túl radikális), hanem egyúttal jelezte, támogatja azt, hogy az embereket ösztönözzék arra, egészségbiztosítást kössenek. A vasárnapi interjúban mondottakat úgy is lehetett értelmezni, hogy épp a kötelező egészségbiztosítást bevezető Obama-kormányzat szándékait támogatja, ami eretnekségnek számít republikánus körökben, így Gingrich később egy videóüzenetben bizonygatta, hogy semmi sem áll tőle távolabb, mint Obama reformjának támogatása.

Az biztos, hogy nem ilyen kampánykezdetről álmodtak a republikánusok. A demokraták ugyanakkor valószínűleg nem bánják. Ahogy a Wall Street Journal viccelődve megjegyezte: Biztos, hogy imádják ezt az egészet a Fehér Házban.

Update szerda reggel 7:47-kor: helyi idő szerint kedd késő délután Gingrich telefonon beszélt Ryannel, és utóbbi szerint bocsánatot kért a nyilatkozatáért. Gingrich maga is beszélt újságíróknak arról, hogy a vasárnapi interjúban talán túl keményen fogalmazott.