Már sokszor volt szó itt is arról, hogy sok fanyalgás kíséri a republikánus elnökjelöltségért folyó versenyt, és úgy néz ki, hogy ezt a mondatot továbbra sem lehet múlt időbe tenni. A Politico legalábbis arról ír, hogy a konzervatív elit még mindig keresi a saját maga hősét, egy olyan jelöltet, aki intellektuálisan is nehézsúlyú, és nemcsak pénze és/vagy népszerűsége van. A mostani mezőny meghatározóbb nem ilyennek látják, a Politico lesarkított összefoglalása szerint ugyanis Rick Perryt egyszerűen hülyének, Michele Bachmannt egy viccnek, Mitt Romney-t pedig egy szélhámosnak tartják.

Tényleg igaz, hogy az értelmiségi körökben talán legfontosabb konzervatív fórumnak számító Wall Street Journal több versenyben lévő jelöltnek is nekiment, a legemlékezetesebb talán Mitt Romney ekézése volt. De az ezen a blogon is többször emlegetett William Kristol, a Weekly Standrard főszerkesztője sincs elragadtatva a versenyben lévőktől, és nyíltan kampányolt amellett, hogy Paul Ryan, a képviselőház költségvetési bizottságának elnöke induljon a jelöltségért.

Ryan azonban hétfőn sokadszor közölte, hogy nem akar beszállni a versenybe, a konzervatív elit másik kedvence, a kampány elindításán komolyan elgondolkodó Mitch Daniels pedig már tavasszal jelezte, hogy nem indul a jelöltségért.

Persze az egy más kérdés, hogy egyáltalán mennyit számít az értelmiségiek fanyalgása. A versenyben lévő jelöltek láthatóan nem igazán keresik a kegyüket, és az előválasztások során fontosabbnak érezhetik az olyan konzervatív fórumokat, mint a Fox News délutáni-esti műsorai, illetve Rush Limbaugh talkshow-i. Bár a Politico megjegyzi, hogy egy szempontból mégis számítanak az értelmiségiek: a nagy adományozók odafigyelnek a szavukra, így közvetve talán hatással lehetnek az általuk egyelőre viszolyogva nézett jelöltek kampányára is.