potus & co

Nem sokáig tartott a politikai idill Barack Obama számára. Múlt héten közzétették a várakozásnál jobb állásadatokat. Hétfőn kijött egy felmérés, amely szerint hosszú idő után először 50 százalék fölé került a megítélése. Kedden nagyot bukott a várható elnökválasztási riválisa. Eközben pedig ő maga vidáman szórakozott a Fehér Házban egy cukorágyúval.

Az elmúlt néhány napban azonban ismét forrong a levegő az elnök körül. Az egész konfliktus egy részletkérdésnek tűnő intézkedéssel kezdődött, amely az egészségügyi reform alkalmazásával függött össze. A reform része az, hogy a munkaadók által nyújtott egészségbiztosításnak a fogamzásgátlásra is ki kell terjednie, és ugyan az Obama-kormányzat hozott egy rendeletet arról, hogy az egyházak kivételt képeznek ez alól, azt is egyértelművé tették, hogy ez a kivételezés nem vonatkozik az egyházi kötődésű intézményekre (például iskolákra). Ez volt az, ami miatt kirobbant a politikai háború.

Obamáék egy egyházi szertartáson - Forrás: Flickr White House

Keresztény szervezetek (elsősorban a fogamzásgátlást leghevesebben ellenző katolikus egyház vezetői) és republikánus politikusok tiltakoztak a döntés ellen, amely szerintük súlyos megsértése a vallásszabadsági jogoknak. A képviselőház republikánus elnöke, John Boehner szerdán azzal vádolta a Fehér Házat, hogy “veszélyesen túlmerészkedett az alkotmányosság határain, és olyan módon avatkozik be a vallásszabadságba, ami amerikaiak millióira van hatással és sérti a nemzet legfontosabb intézményeit”. A republikánusok bejelentették azt is, hogy törvényi úton próbálják megakadályozni a vitatott rendeletnek az alkalmazását.

A Fehér Ház szóvivője ugyan szintén szerdán azt mondta, hogy az elnök nem fog meghátrálni (“minden amerikai nőnek a munkahelyétől függetlenül hozzáférést kell kapnia ugyanahhoz az egészségügyi ellátáshoz, beleértve a fogamzásgátlást is magában foglaló megelőző szolgáltatásokhoz), kissé bizonytalannak tűnik a kormányzati reakció. Egyrészt kiszivárgott, hogy Obamát alelnöke és kabinetfőnöke is óva intette a várható konfliktustól, másrészt az elnök egyik legközelebbi bizalmasa, az újraválasztásán dolgozó David Axelrod kedden arról beszélt egy interjúban, hogy szerinte a Fehér Ház biztosan nyitott valamilyen kompromisszumra az ügyben.

Axelrod nem véletlenül szólalt meg, Obama ugyanis választási szempontból kínos helyzetbe került. Bár felmérések szerint a többség támogatja az elnöki rendelkezést, a konfliktus okozhat politikai problémákat. Ha meghátrál, akkor magára haragíthatja a női szavazókat, akik 2008-as megválasztásában is fontos szerepet játszottak, és egy legutóbbi felmérés szerint is az átlagosnál nagyobb mértékben támogatják. Ha viszont nem változtat az álláspontján, akkor egyrészt feldühíti a katolikus választók egy részét (akik több, az elnökválasztáson kulcsfontosságú államban is nagy számban élnek), másrészt további muníciót ad republikánus ellenfeleinek azokhoz a támadásokhoz, hogy ő egy olyan államot épít, amely beavatkozik az emberek életébe.

A keddi előválasztási fordulókban meglepően jól szereplő Rick Santorum már egyenesen arról beszélt győzelmi szónoklatában, hogy az elnök lábbal tiporja az első alkotmánykiegészítést (amely a szólásszabadság mellett a vallásszabadságot is garantálja), és “rá akarja erőltetni saját szekuláris értékeit ennek az országnak az embereire”. Ráadásul nemcsak a republikánusoktól érkezik kritika, hanem - némileg enyhébb formában - a demokraták egy részétől is. Igaz, ők nem a teljes szabályozás eltörlését, hanem csak puhítását akarják, de ezek a megnyilvánulások is jelzik, hogy mennyire kényes szituációba került az elnök.

Miközben a republikánus politikusok ádáz küzdelmet folytatnak egymással a legújabb előválasztási fordulókban, addig Barack Obama is a háborúskodás jegyében tölti az időt a Fehér Házban. Kedden olyan diákokat fogadott, akik tudományos újításokon dolgoznak, és ezek egyike egy olyan légfegyver, amely a marshmallow (magyarul mályvacukorként emlegetik) nevű édességet lövi ki. Itt megtekinthető a videó:

Ha nem tudod megakadályozni, állj az élére. Valami ilyesmivel próbálkozik most Barack Obama kampányfinanszírozásügyileg. Az történt ugyanis, hogy ugyan Obama volt az egyik leghangosabb bírálója a politikai kampányokban egyre fontosabb szerepet játszó úgynevezett super PAC-eknek (a PAC a political action committee, vagyis politikai akcióbizottság nevet takarja), most a kampánystábja mégis ezekre próbál építeni.

Hogy meg lehessen érteni, miről is van szó, előbb pár szó arról, hogy egyáltalán mik is azok a super PAC-ek. Ezek olyan kampányszervezetek, amelyek jellemzően egy-egy politikushoz kötődnek, de hivatalosan tőle függetlenül működnek. Nem adnak neki pénzt, nem egyeztetik vele a tevékenységüket, de azt persze nem tiltja nekik semmi, hogy távolról - rendezvényekkel, reklámszopotokkal - támogassák őt. Ilyen szervezetek már a negyvenes évek óta léteznek, de a jelentőségük az utóbbi két évben nőtt meg. A legfelsőbb bíróság 2010-ben hozott ugyanis egy olyan döntést, amely szerint a PAC-ek korlátlan mennyiségben fogadhatnak el pénzt nemcsak magánszemélyektől, hanem szakszervezetektől és cégektől is.

A döntés ellen hevesen tiltakozott Obama, és 2010-es szokásos országértékelő beszédében azt mondta, a legfelsőbb bírósági határozat “hatalmas győzelem a nagy olajcégeknek, a Wall Street-i bankoknak, az egészségbiztosítóknak és más befolyásos érdekcsoportoknak”. (A főbírók ott ültek a kongresszusban, és láthatóan kényelmetlenül fogadták a kemény elnöki szavakat.) Obama érvelése az volt, hogy a korlátlan adományok eltorzítják az erőviszonyokat, és indokolatlanul nagy befolyáshoz jutnak a gazdagok és hatalmasok az átlagemberekhez képest.

Jim Messina kampányfőnök (balra) - Forrás: White House Flickr

Ennek megfelelően az elnök és környezete nem is támogatta super PAC-ek létrehozását és támogatását. Hűvösen fogadták azt is, amikor egy korábbi Fehér Ház-i tisztviselő, Bill Burton tavaly áprilisban megalapította a Priorities USA Action nevű politikai akcióbizottságot. Nyilván visszatetsző lett volna, ha Obama vagy stábja ennek a szervezetnek a támogatására szólít fel, miközben ők maguk tiltakoztak a leghevesebben a PAC-ek felturbózása ellen. Most ebben történt egy óriási, 180 fokos fordulat, Obama kampánystábja ugyanis hétfőn bejelentette, arra fogják kérni a támogatóikat, hogy adjanak adományokat a Priorities USA Actionnek.

A döntést a stáb azzal indokolta, hogy a republikánus oldalon olyan hatalmas erőnek bizonyultak a super PAC-ek, hogy a demokraták nem engedhetik meg maguknak, hogy ezt tétlenül szemléljék. “Nem fogjuk ezt a harcot egyik kezünket hátra kötve megvívni” - mondta Jim Messina, Obama kampányfőnöke, aki nem titkolta, hogy a döntésben szerepet játszottak a legújabb kampányfinanszírozási adatok. Ezekből ugyanis az derült ki, hogy míg az elnökválasztáson indulni akaró republikánus politikusokat támogató PAC-ek mintegy 40 millió dollárt, az általában republikánus ügyekért kampányoló American Crossroads és a Crossroads GPS (mindkettő Karl Rove segítségével jött létre) pedig 51 milliót gyűjtött össze, addig az Obama mögött álló Priorities USA Action kasszájába mindössze 19 millió folyt be az elmúlt egy évben.

Nagy kérdés azonban, hogy mennyire lesznek hajlandók az Obamához közel álló politikai akcióbizottságot támogatni azok a demokrata szimpatizánsok, akiknek eddig végig azt sulykolták, hogy PAC-nek pénzt adni rossz dolog.

Persze az is igaz, nem lehet nekik szokatlan az, hogy Obama valamilyen fontos kampányfinanszírozási kérdésben meggondolja magát. A 2008-as választásnak is úgy indult neki, hogy vállalta, a felső költési korláttal járó közfinanszírozás keretében fogja lebonyolítani a kampányát. Amikor azonban szembesült azzal, hogy milyen irdatlan mennyiségben ömlenek hozzá az adományok, akkor meggondolta magát, és végül a magánfinanszírozás mellett döntött. Bár többen vádolták akkor képmutatással, a lépés végül eredményesnek bizonyult, a befolyt 750 millió dollárral megdöntötte a korábbi rekordokat, és egyértelműen uralta a terepet a kampányban.

Már áradoztam többször is arról, hogy mennyire profi, filmszerű reklámszpotok készülnek a kampányban. Ezek jellemzően republikánus megrendelésre készültek, most azonban egy valódi filmsztár, nem mellesleg korunk egyik legmegbízhatóbb és díjakkal alaposan kidekorált rendezője, Clint Eastwood szállított le egy hirdetést, amely minden jel szerint Barack Obama támogatására szólít fel. Azért mondom azt, hogy minden jel szerint, mert egyébként ez nem egy hivatalos kampányfilm, hanem a Chrysler autógyár reklámja, amelyet a Super Bowl félidejében játszottak le.

Nincs benne egy árva szó sem Obamáról vagy az elnökválasztásról, mégis képtelenség máshogy értelmezni, mint a mellette való kiállásként. Szigorúan véve ugyan arról szól, hogy az amerikai autóipar hogyan állt talpra egy súlyos válság után, de egyrészt a detroiti autógyáraknak adott mentőcsomag is Obama döntése volt, másrészt Eastwood általánosabb dolgokról - például munkanélküliségről - is beszél, ráadásul az üzenete is egyértelmű, "Amerika félidőnél tart, és a második félidőnk kezdődik".

Ha úgy alakul, hogy Mitt Romney lesz Barack Obama kihívója a novemberi elnökválasztáson, a szavazók világos döntéshelyzet elé kerülnek. Egyrészt ott lesz egy, az állam szerepét a társadalom és a gazdaság alakításában fontosnak tartó jelölt (Obama), másrészt egy, az állam szerepének visszafogását szorgalmazó, az egyéni szabadságban mint társadalomszervező erőben hívő politikus (Romney).

Lesz azonban még egy segítség a választói döntéshez: az énektudásuk. Hétfőn Romney dakadt dalra (egy kampányrendezvényen Floridában, ahol kedden tartanak előválasztást, amelynek ő a toronymagas esélyese), néhány héttel ezelőtt pedig Obama. Most itt megtekinthető mindkét videó.

Romney dala

Obama éneke