potus & co

Bár egyelőre semmi konkrétumot nem tudni arról, hogy mi volt az indítéka annak, aki szombaton meglőtte Gabrielle Giffords arizonai demokrata képviselőt és megölt hat másik embert, egyre többen vetik fel, hogy az elmérgesedett politikai légkörben kell keresni az okokat. Az alaphangot Clarence Dupnik, az arizonai Pima megye sheriffje adta meg, aki már szombaton arról beszélt, felháborító az “a düh, a gyűlölet és bigottság, ami az országban folyik”. A Giffords kampányait támogató, liberális sheriff hírében álló Dupnik hozzátette, hogy ez különösen igaz Arizona államra, amely “az előítélet és bigottság Mekkája lett”.

A demokrata párt más hívei sem késlekedtek a felelősök megnevezésével, és aktivisták különböző internetes fórumokon a republikánus párt konzervatív szárnyát hibáztatták annak a légkörnek a kialakulásáért, amely a feltételezések szerint az ámokfutáshoz vezetett. Felemlegették például, hogy Sarah Palin még tavasszal közzétett egy térképet azokkal a képviselői körzetekkel, amelyeket szerinte vissza kell szerezni a demokratáktól. Ezeket célkereszttel jelölték meg, és köztük volt Giffords körzete is.

A konzervatív Tea Party mozgalom egyik csoportosulásának alapítója, Judson Phillips szerint azonban képtelenség ilyen vádakkal illetni őket. “Még semmilyen tényt nem lehetett tudni, Giffords képviselőt épp csak elvitték egy hordágyon, még az állapotáról sem tudtunk semmit, de a háború már megkezdődött. A keményvonalas baloldaliak már elkezdték hibáztatni a Tea Partyt” - fogalmazott Phillips.

Giffords egy, a mexikói határ őrizetéért felelős katonatiszttel - Forrás: flickr.com/photos/gabriellagiffords

Arizona valóban a politikai háborúskodás egyik legjelentősebb terepe volt az utóbbi egy évben. Az állam törvényhozása tavasszal elfogadott ugyanis egy rendkívül szigorú bevándorlási törvényt, amely körül hisztérikus vita alakult ki. A törvény legvitatottabb pontja az, hogy a rendőrök számára kötelezővé teszi, hogy igazoltassanak mindenkit, aki a gyanú szerint illegális bevándorló. Bírálói - köztük a szövetségi kormány - szerint ez a latinok elleni diszkriminációhoz vezet, támogatói szerint azonban szükség van kemény eszközökre az egyre súlyosabbá váló illegális bevándorlás megfékezésére.

Giffords ugyan tiltakozott a törvény ellen (aminek hatályba lépését amúgy időközben megakadályozta egy bírói döntés), de azzal ő is egyetértett, hogy a Mexikóval közös határvonalat az eddigieknél jóval szigorúbban kell ellenőrizni. Ez a mérsékelt hozzáállás jellemző egész poltizálására is. Bár támogatta a republikánusok által keményen bírált egészségügyi reformtörvényt (és a szavazás után be is törték irodájának ablakát), a fegyverviselési jogot tekintve már inkább a konzervatívokhoz áll közel. Eltért a pártja hivatalos irányvonalától azzal is, hogy azon kevés demokrata képviselő közé tartozott, akik nem támogatták Nancy Pelosi korábbi házelnököt abban, hogy a párt képviselőcsoportjának vezetője legyen.

Giffordst nem lehet tehát könnyen beskatulyázni politikailag, és lehet, hogy kiderül, az ellene végrehajtott brutális támadásnak nincs is köze a politikához. Az azonban már biztosnak tűnik, hogy az amerikaiak nem tudják megspórolni maguknak azt a vitát, hogy vajon mennyire káros az a marakodó, féligazságokon alapuló, durva stílusú politizálás, ami elharapózott az országban.

Ha tegnap azt írtam William Daley kinevezéséről, hogy ezzel Obama odaszúrt a baloldalnak, akkor a legújabb személyügyi hír jellemzéséhez valami sokkal keményebbet kellene keresnem. A kiszivárgott hírek szerint az elnök pénteken bejelenti, hogy Gene Sperlinget nevezi ki a Nemzeti Gazdasági Tanács elnökévé, vagyis egyik legfontosabb gazdasági tanácsadójává. Sperling már betöltötte ezt a posztot 1996 és 2000 között, Bill Clinton elnöksége alatt. Sokan az akkoriban hozott döntéseket okolják a 2008-ban tetőző pénzügyi válságért, de Sperling más szempontból is támadási felületet jelent.

Az utóbbi években ugyanis azoknak a nagy bankoknak a tanácsadójaként dolgozott, amelyek megmentése súlyos százmilliárdokba került az amerikai adófizetők számára. Ezek a pénzintézetek így nem túl népszerűek, és az elnök is részben ezekre az ellenérzésekre apellálva politizált az elmúlt két évben. Sperling kiválasztása most éles irányváltást jelent, és borítékolhatók a baloldalról érkező támadások. Biztosan fel fogják majd emlegetni, hogy 2008-ban közel 900 ezer dollárt kasszírozott a Goldman Sachstól a jótékonysági tevékenységről szóló tanácsaiért, illetve hogy a Bloomberggel kötött szerződése szerint 137 ezer dollárt kapott azért, hogy havonta leadjon egy 900 szavas cikket.

A Fehér Ház persze nyilván számolt ezekkel a kritikákkal, és mérlegre tette a Sperling kinevezésével járó lehetséges előnyöket és hátrányokat. Lehet, hogy elveszítenek híveket az elnök tevékenységével már amúgy is elégedetlen baloldali keménymagból, de talán ezzel a lépéssel – egy jó üzleti kapcsolatokkal rendelkező ember bevonásával – is sikerül közelebb jutni ahhoz a célhoz, hogy felpörgessék a továbbra is gyengélkedő amerikai gazdaságot. Az ugyanis mindenki számára világos a Fehér Házban, hogy ha ebben nem érnek el valami biztató eredményt, akkor 2012-ben csúnya véget ér a 2008-ban még annyira lelkesen és optimistán indult történet.

Csak egy rövidhír: nem kellett sokáig várni rá, hogy Obama bejelentse azt, amiről már pár napja szó volt: William Daley-t nevezi ki új kabinetfőnöknek. A bankár Daley kiválasztása jó üzenet az üzleti világ számára, akik úgy érzik, ellenséges velük a Fehér Ház, de persze megvan a hátulütője is. A baloldalon nem túl népszerű ez a lépés, a MoveOn.org nevű liberális (az amerikai terminológiában ez inkább baloldalt jelent) szervezet már ki is adott egy tiltakozó közleményt arról, hogy nem szép dolog egy dúsgazdag bankárt kinevezni, amikor a munkanélküli amerikaiak millió szenvednek.

Daley a bemutatkozó tájékoztatón

Nem ez persze az első szúrás a baloldalnak. Elég csak emlékezni az adómegállapodásra, amelyet tavaly év végén kötött Obama a republikánusokkal.

Nem akarok nagyon sok bőrt lehúzni erről a dologról, de ha a tegnap esti bejegyzésben már amúgy is bedobtam, akkor itt van a videó John Boehner beiktatásáról, amelyben az érzelmes politikus ismét könnyektől csillogó szemét törölgeti. Sajnos ebben a videóban nagyrészt elődje, Nancy Pelosi beszél, és csak a végén, 11:30 körül kezd látványosan könnyezni Boehner, de még a házelnöki poszttal járó hatalmas kalapács átvétele előtt is megfigyelhetjük érzelgős gesztusait.

1. Hányszor fogja elsírni magát a pulpituson John Boehner, a képviselőház új elnöke?

2. Mikor fogják megpuccsolni Nancy Pelosit? (A korábbi demokrata házelnök a csúfos novemberi választási vereség után is ragaszkodott ahhoz, hogy a párt frakciójának vezetője legyen, de nem lennék túl nyugodt a helyében, a szerdai szavazáson ugyanis húsz demokrata a jelenlévő közel 193-ból ellene szavazott.)

Pelosi még az előző ciklusban - Forrás: flickr.com/photos/speakerpelosi

3. Milyen viszonyt alakít ki a republikánus többségű képviselőház a demokrata Fehér Házzal?

4. Hogyan birkózik majd egymással a képviselőház a szenátussal, ahol még mindig a demokraták vannak többségben?

5. Milyen húzásokkal próbálják elérni a republikánusok az Obama-adminisztráció eddigi legnagyobb büszkeségének, az egészségügyi törvénynek a visszavonását?

6. Hogyan jönnek ki a mérsékeltebb republikánusok a konzervatív Tea Party támogatásával bekerült képviselőkkel és szenátorokkal?

7. Mit fog csinálni az új törvényhozás a hatalmas költségvetési hiány lefaragására? (Az USA történelmében a tavalyi évben volt a második legnagyobb a hiány, közel 1,3 trillió dollár. Az igazán nagy gond az, hogy a valaha legnagyobb az előző évben volt: 1,4 trillió)

8. Mennyire lesz kemény Darrell Issa? (Ő a képviselőház befolyásos kormányzati reformbizottságának új elnöke, és így az ő hatásköre a kormányt érintő vizsgálatok elindítása és lebonyolítása. A Fehér Ház nem számíthat túl sok jóra, miután nemrég azt nyilatkozta, Obamát tartja a valaha volt legkorruptabb elnöknek. Később ezt úgy finomította, ezt nem feltétlenül büntetőjogi értelemben gondolja.)

Darrell Issa, egy fontos ember - Forrás: flickr.com/photos/darrellissa

9. Képes lesz-e bármilyen együttműködésre a két párt a 2012-es elnökválasztás árnyékában?

10. Megpróbálkozik-e az elnökválasztással a törvényhozás valamelyik tagja? (Nem valószínű, Obama előtt utoljára John F. Kennedy volt az, aki szenátorként elnökválasztást nyert. Mindketten viszonylag fiatalok voltak, és még nem állt mögöttük egy sor olyan törvényhozási szavazás, amit aztán az orruk alá dörgölhettek a kampányban.)

11. Mi lesz a filibusterrel? (Így nevezik azt, amikor a törvényhozásban valamilyen eljárásjogi eszközzel - például egy végtelen beszéddel - próbálják megakadályozni egy törvény elfogadtatását. Ennek kivédésére legalább 60 fős többség kell a 100 fős szenátusban, és miután a republikánusok állandóan éltek a filibusterrel a legutóbbi ciklusban, így a demokraták most egyre hangosabban követelik a szabályok változtatását.)

Na, hát többek között ezek a kérdések merülnek fel a 112. kongresszusról, amely szerdán ült össze Washingtonban a novemberi félidős választások eredményeinek megfelelően. Ha valami fontos kérdést kihagytam, várom a kommentek közé.