Ha tegnap azt írtam William Daley kinevezéséről, hogy ezzel Obama odaszúrt a baloldalnak, akkor a legújabb személyügyi hír jellemzéséhez valami sokkal keményebbet kellene keresnem. A kiszivárgott hírek szerint az elnök pénteken bejelenti, hogy Gene Sperlinget nevezi ki a Nemzeti Gazdasági Tanács elnökévé, vagyis egyik legfontosabb gazdasági tanácsadójává. Sperling már betöltötte ezt a posztot 1996 és 2000 között, Bill Clinton elnöksége alatt. Sokan az akkoriban hozott döntéseket okolják a 2008-ban tetőző pénzügyi válságért, de Sperling más szempontból is támadási felületet jelent.

Az utóbbi években ugyanis azoknak a nagy bankoknak a tanácsadójaként dolgozott, amelyek megmentése súlyos százmilliárdokba került az amerikai adófizetők számára. Ezek a pénzintézetek így nem túl népszerűek, és az elnök is részben ezekre az ellenérzésekre apellálva politizált az elmúlt két évben. Sperling kiválasztása most éles irányváltást jelent, és borítékolhatók a baloldalról érkező támadások. Biztosan fel fogják majd emlegetni, hogy 2008-ban közel 900 ezer dollárt kasszírozott a Goldman Sachstól a jótékonysági tevékenységről szóló tanácsaiért, illetve hogy a Bloomberggel kötött szerződése szerint 137 ezer dollárt kapott azért, hogy havonta leadjon egy 900 szavas cikket.

A Fehér Ház persze nyilván számolt ezekkel a kritikákkal, és mérlegre tette a Sperling kinevezésével járó lehetséges előnyöket és hátrányokat. Lehet, hogy elveszítenek híveket az elnök tevékenységével már amúgy is elégedetlen baloldali keménymagból, de talán ezzel a lépéssel – egy jó üzleti kapcsolatokkal rendelkező ember bevonásával – is sikerül közelebb jutni ahhoz a célhoz, hogy felpörgessék a továbbra is gyengélkedő amerikai gazdaságot. Az ugyanis mindenki számára világos a Fehér Házban, hogy ha ebben nem érnek el valami biztató eredményt, akkor 2012-ben csúnya véget ér a 2008-ban még annyira lelkesen és optimistán indult történet.