potus & co

Megcsillant a fény az alagút végén. Mint arról már korábban írtam, az elmúlt hetekben egyre inkább kezdett úgy tűnni, hogy a költségvetési kérdésben kialakult patthelyzet a kormányzat leállásához vezethet, pénteken azonban elkezdett kirajzolódni egy kompromisszumos megoldás. A képviselőház republikánus vezetői álltak elő egy olyan javaslattal, amelynek értelmében két héttel meghosszabbítják a március 4-én lejáró, a kormányzati intézmények működését biztosító határozatot. A republikánusok cserében azt várják el, hogy a demokraták egyezzenek bele 4 milliárd dollárnyi megszorításba. Az első nyilatkozatok alapján ők ezt el fogják fogadni, már csak azért is, mert olyan megszorításokról van szó, amelyekre Obama szintén javaslatot tett korábban.

Patthelyzet a Kongresszusban - Forrás: saját fotó

Így most március 18. az új határidő. Addig kell egy újabb, esetleg hosszabb távra is érvényes kompromisszumot tető alá hozniuk a képviselőházat uraló republikánusoknak és a szenátusban többségben lévő demokratáknak. Ez azonban a pénteki fordulat után sem tűnik könnyű feladatnak. A republikánusok továbbra is jelentős, 61 milliárdos megszorítást szeretnének végrehajtani a jelenlegi költségvetési évben, míg a demokraták szerint ez súlyos károkat okozna a gazdaságnak. A két oldalon ráadásul sorra teszik az olyan kategorikus kijelentéseket, amelyek arra utalnak, hogy a republikánusok és a demokraták is a végsőkig el vannak szánva. Amikor John Boehner képviselőházi elnököt megkérdezték, mit szól ahhoz, hogy a megszorítások miatt utcára kerülhet egy csomó szövetségi alkalmazott, akkor ő elintézte azzal, hogy “hát úgy legyen”. Obama elnök pedig jelezte, nem haboz élni a vétójogával, ha a szerinte kockázatos költségvetési javaslatok az asztalára kerülnek.

A meccsnek tehát még közel sincs vége, a pénteki kompromisszumos megoldás egy dolgot azonban világossá tett. A megszorításokat követelő republikánusok is szeretnék elkerülni a kormányzati leállást. Bill Clinton idejében egyszer már megjárták emiatt, ugyanazt a hibát nem akarják kétszer elkövetni.

A fél ország Scott Walker wisconsini kormányzón nevet. Vagy legalábbis nemcsak a demokraták, hanem még saját párttársai, a republikánusok is. Mike Huckabee korábbi arkansasi kormányzó legalábbis azzal viccelődött egy rendezvényen, hogy Walker bedőlt egy átverős telefonnak. A költségvetési intézkedései miatt országos vita középpontjában álló Walkert egy internetes újságíró (a Buffalo Beast nevű oldaltól) hívta fel azzal, hogy ő valójában David Koch, a konzervatív ügyeket támogató milliárdos. Walker ezt el is hitte, és hosszan elbeszélgetett arról, hogyan próbál borsot törni demokrata ellenfelei orra alá.

A kormányzó egyik legbőkezűbb támogatója Koch volt, így nem csoda, hogy örömmel beszélgetett volna vele. David Koch és Charles nevű testvére milliárdos iparmágnások, akik sok pénzt adtak az utóbbi években a gazdasági konzervatív értékeket képviselő szervezeteknek, és lelkes adományozói voltak az egyre népszerűbb Tea Partynak is. Támogatni szoktak olyan kampányokat is, amelyek kétségbe vonják azt, hogy a klímaváltozást emberi tevékenység okozza, így emberi válaszokra is van szükség ellene. A nyilvánosságtól rejtőzködő Koch-fivérek a liberálisok körében kifejezett mumusokká váltak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a liberális szellemiségű New Yorker honlapján tavaly augusztusi megjelenése óta még mindig a legnépszerűbb anyagok között van a Koch-fivérekről szóló (amúgy elég jól sikerült) cikk.

Ahogy arra a felmérések alapján számítani lehetett, Rahm Emanuel fölényes győzelmet aratott a keddi chicagói polgármesterválasztáson. Miután a voksok több mint 50 százalékát kapta, nem lesz szükség második körre. Még az éjszaka folyamán fel is hívta egykori főnöke, Barack Obama (aki nem mellesleg szintén chicagói lakos), és gratulált neki. A harcias stílusa miatt sokak által csak Rahmbónak becézett politikusra nagy kihívások várnak, a nagyváros ugyanis súlyos anyagi gondokkal küszködik. Emanuelnek (aki számára a kampányban az egyetlen nehézséget egy furcsa per jelentette) így nagyon jó munkát kell majd végeznie, ha meg akarja ismételni elődje, Richard Daley bravúrját, aki 22 éven át állt Chicago élén.

Chris Christie már külsejével is kilóg az amerikai politikusok többsége közül. Bár az utóbbi hónapokban sikerült leadni pár kilót, és már kicsit buggyosodnak rajta a régi nadrágjai, továbbra is komoly túlsúllyal küszködik. Az átlagpolgárok körében ezzel még nem keltene feltűnést (az amerikaiak elhízottságáról szóló legendák nem alaptalanok, bár személyes észrevételem, hogy rengetegen futnak, bicikliznek vagy sportolnak más módon), viszont a politikában nem sok kövér embert látni. Ez annyira így van, hogy amikor Christie 2009 őszén kampányolt New Jersey kormányzói székéért, akkor ellenfele, Joy Corzine elég alattomos módon az inge alól kilógó hurkákról készített kampányvideót.

Ez a sunyi húzás nem jött be, és az államot addig irányító demokrata Corzine elbukott Christie-vel szemben, aki azóta országosan ismert politikussá, a republikánusok nagy reménységévé nőtte ki magát. Ezt részben annak köszönhette, hogy a korábbi ügyészi munkája során tanúsított keménységgel és hajthatatlansággal kezdett hozzá a súlyos anyagi problémákkal küszködő New Jersey pénzügyeinek rendbetételéhez. Megszorító intézkedéseket vezetett be, szembeszállt a befolyásos tanárlobbival az iskolák átalakításánál, és megvont bizonyos előjogokat az állami dolgozóktól. Ezekkel a kiadáscsökkentési lépésekkel különösen népszerű lett a konzervatív tea partysok körében, akik kedvelik szókimondó stílusát is.

Chris Christie kormányzó - Forrás: www.state.nj.us

Christie üzenete ugyanis az, hogy olyan súlyos válsághelyzetbe került az ország, hogy az emberek már nem a mézesmázos ígéreteket, hanem a fájdalmas igazságot akarják hallani. Szerinte nincs idő tétlenkedésre, azonnal hozzá kell kezdeni a nagy és drága rendszerek: a társadalombiztosítás és az egészségügyi ellátás átalakításának (ez pedig a gyakorlatban minden bizonnyal megvonásokat jelentene). Azzal elvileg mindenki egyetért, hogy reformokra van szükség, a demokraták - élükön Barack Obama elnökkel - azonban azt mondják, hogy nem szabad sietni, mert a kapkodás végső soron komoly károkat fog okozni.

A kormányzó azonban nem skatulyázható be egyszerű Obama-bírálóként. Ő például sok más republikánus kollégájától eltérően nem támadta meg bíróságon az elnök egészségügyi reformtörvényét, méghozzá egyszerűen arra hivatkozva, hogy nem akarja költséges jogi eljárásokra pazarolni az adófizetők pénzét. Nemrég pedig finoman odaszúrt az amerikaiak kivételességében rendületlenül hívő konzervatív tábornak, amikor arról beszélt, hogy az amerikaiak épp attól lehetnek kivételesek, ha hajlandók meghozni olyan nehéz döntéseket, amelyekre más nemzetek nem képesek.

Christie erről is akkor beszélt, amikor múlt héten Washingtonba ment, és felszólalt az American Enterprise Institute nevű konzervatív intézetben. Szereplését országos jelentőségű politikusnak kijáró figyelem kísérte, és végig ott lebegett az a kérdés, hogy a beszéd vajon esetleges elnökválasztási kampányának előkészületét jelenti-e. Ő ugyan a lehető leghatározottabban tagadta, hogy indulna (bár elismerte, hogy az újságírókat valószínűleg csak az győzné meg, ha megölné magát), pusztán a találgatások is azt jelzik, hogy komoly politikai tényezővé vált. Persze ennek a jelenségnek van egy másik üzenete is: annyira nyitott a republikánus mezőny a 2012-es elnökválasztás előtt, annyira kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, hogy időről időre elő fognak bukkanni politikusok, akik a szétaprózodott sereget maga mögött felsorakoztató vezér szerepében tűnnek fel. Most épp Christie került sorra, de jövő héten talán más következik.

Potus & Co a Facebookon is.

Wisconsin állam nem egy különösebben érdekes hely politikai szempontból. Tíz elektori szavazatával nincs kitüntetett szerepe az elnökválasztási kampányokban, bár a tavaly novemberi félidős választáson a demokraták nagyon igyekeztek, hogy megtartsák a kormányzói posztot. Ez nem sikerült nekik, és most egy Scott Walker nevű republikánus vezeti az államot, amely az utóbbi napokban az országos politikát meghatározó költségvetési harc szimbólumává vált.

Mint sok más állam, Wisconsin is súlyos anyagi problémákkal küszködik, és Walker ezt egy kemény megszorító csomaggal akarja kezelni. Bejelentette, hogy lefaragják az állami dolgozók juttatásait, és megvonja tőlük a kollektív szerződési tárgyalásokhoz való jogukat is. Ez aztán kicsapta a biztosítékot a szakszervezetekkel hagyományosan szövetségben álló demokratáknál, de nemcsak a helyieknél - akik kivonultak az állami törvényhozásból -, hanem magasabb szinten is. Beszállt a vitába Barack Obama elnök is, aki helytelenítette Walker terveit, amit viszont a washingtoni képviselőház republikánus elnöke, John Boehner nem hagyott szó nélkül. Szerinte az elnöknek a saját dolgával kellene törődnie, és nem egy olyan kormányzót kellene szorongatnia, aki végzi a munkáját.

Scott Walker megszorításokat tervez - Forrás: PBS

Mindennek a hátterében persze ott húzódik az örök harc a demokraták és a republikánusok között az állam hatáskörének nagyságáról. Miközben szombaton Wisconsinban egymás ellen tüntettek a demokraták és a konzervatív tea partysok, addig Washingtonban már egyre komolyabban számolnak azzal a forgatókönyvvel, hogy hamarosan leállhat a szövetségi állam finanszírozása. Március 4-ig van hatályban az a határozat, amely lehetővé teszi a kifizetéseket, és ha ezt nem hosszabbítják meg, akkor 1995 után ismét előfordulhat, hogy nem lesz pénz az állam működtetésére. Szombaton a republikánus többségű képviselőház megszavazta, hogy 61 milliárd dollárral csökkentsék a jelenlegi költségvetés kiadási oldalát, amit azonban a demokrata kézben lévő szenátus és a Fehér Ház azonnal visszautasított.

Jövő héten a szenátus szünetet tart, így ennyivel is kevesebb idő jut majd valamiféle kompromisszumos megoldás tető alá hozására. Bár a wisconsini vitában elhangzottak alapján ez most nem a higgadt egyezkedés időszaka lesz. Forrónak ígérkezik ez a tavasz.

* Akinek nem ugrott volna be, a cím egy idézet a rendhagyó szinkronja miatt Magyarországon nagyon népszerűvé vált Ford Fairlane kalandjai című filmből. Sértődött wisconsiniak válaszolják ezt, amikor a főszereplő michiganieknek (a tó másik oldalán elterülő állam) nézi őket

Potus & Co a Facebookon is.