potus & co

Elnézést a lemaradásért, tudom, hogy ez igazából tegnapi hír. Pontosabban nem is annyira hír. Nem okozott ugyanis túl nagy meglepetést, hogy Mitt Romney bejelentette, megteszi az első hivatalos lépést az elnökválasztási kampánya felé. Hétfőn egy videóüzenetben közölte, hogy felállít egy úgynevezett tapogatózó bizottságot, amellyel megnyílik előtte a lehetőség az adománygyűjtéshez és a kampányszervezet felállításához.

Romney már régóta az egyik legesélyesebb republikánus aspiránsként van számon tartva. Gyakorlatilag így van ez a 2008-as kampány óta, amelyen ugyan a rengeteg befektetett pénz - nem kis részben saját vagyonából - ellenére elbukott, de annyit sikerült elérnie, hogy országosan megismerték a nevét. Így most nem is kellett sietnie, minden politika iránt érdeklődő ember tudja, hogy ki az a Mitt Romney.

Persze ennek is megvannak a maga veszélyei. Már 2008-ban is problémát okozott számára az, hogy amikor Massachusetts kormányzója volt, akkor még kifejezetten mérsékelt politikusnak számított, így sokan képmutatással vádolták, amikor a republikánus előválasztások során hirtelen átváltozott keményvonalas konzervatívvá.

Kormányzói múltja pedig most különösen fontossá vált, hivatali ideje alatt vezettek be ugyanis Massachusetts államban egy olyan egészségügyi törvényt, amelynek egyes elemei kísértetiesen hasonlítanak a Barack Obama kezdeményezésére tavaly elfogadott, a republikánusok által keményen támadott reformhoz. Romney számíthat rá, hogy ezt sokszor az orrá alá fogják dörgölni (igazából már eddig is megtették többen) a kampány során, ráadásul nemcsak a demokraták, hanem saját pártbeli riválisai is.

Romney a hétfői videóban azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi elnökkel szemben neki van személyes gyakorlati tapasztalata az üzleti életben, így tudja, hogyan lehet munkahelyeket teremteni. Ez egy fontos üzenet, sok felmérés kimutatta ugyanis, hogy az amerikaiak jelenleg leginkább a gazdaság állapota és a munkanélküliség miatt aggódnak. Az utóbbi hónapok állásadatai ugyanakkor bizalommal tölthették el a Fehér Házat is, így egyelőre nem lehet megjósolni, mi lesz az a központi kérdés (vagy történet), amely köré a 2012-es kampány épülni fog.

Ha az lesz a kérdés, hogy ki a karizmatikusabb és inspirálóbb, akkor - mint ahogy a fenti, meglehetősen unalmas és kiszámítható videóból látszik - Mitt Romney nem nagyon fog labdába rúgni. De ha a vezetői tapasztalatokról, a gazdaságról, az állásteremtésről fog szólni, akkor komolyan számolni kell majd vele.

“Nem a dráma kedvéért csináltuk ezt ilyen későn” - jelentette ki péntek éjszaka Harry Reid, a szenátus demokrata többségének vezetője. Szerinte egyszerűen arról volt szó, hogy nagyon nehéz volt eljutni eddig a pontig, vagyis a költségvetési megszorításokról szóló megegyezésig.

Lehet, hogy nem akarták fokozni a helyzet drámaiságát a tárgyalásban résztvevő felek, de mindenesetre sikerült nekik. A tévécsatornákon már tizedmásodperceket is mutató visszaszámláló ment, és túlzás nélkül az egész világ azt figyelte, hogy sikerül-e tető alá hozni valamilyen alkut. Mindössze egy órán múlt, de végül összejött. Keleti parti idő szerint este 11 óra körül jutottak egyezségre a törvényhozás republikánusai, demokratái és a szintén demokrata kézben lévő Fehér Ház. Ez gyakorlatilag az utolsó pillanat volt, éjfélkor járt volna ugyanis le az a határozat, amely lehetővé teszi a szövetségi kormány intézményeinek finanszírozását.

John Boehner, a főszereplő - Forrás: youtube.com

A megegyezés lényege, hogy összességében mintegy 38 milliárd dolláros megszorítást hajtanak végre az idei költségvetésben. Ez nagyobb, mint amit a demokraták eredetileg szerettek volna, viszont kisebb annál, mint amit a republikánusok által uralt képviselőház korábban javasolt. A republikánusok végül feladták azt a követelésüket, hogy a megszorításoknak része legyen az abortuszokat végző Planned Parenthood nevű szervezet költségvetési támogatásának megvonása. Lemondtak arról is, hogy korlátozzák a környezetvédelmi hatóság tevékenységét, amely egy átfogó klímatörvény hiányában hatósági eszközökkel küzd az üvegházhatást okozó gázok kibocsátának visszafogásáért. (A republikánusok szerint ezzel árt a vállalkozásoknak, ezért akartak hozzányúlni a hatósághoz.)

A konzervatívok hangja

Az utolsó napokban már ezekről a nem is feltétlenül költségvetési ügyekről ment a vita. A demokraták legalábbis azt állították, hogy a számokról nagyjából sikerült megegyezni, de a republikánusok nem akartak engedni ezekben az ideológiai kérdésekben. A republikánusok viszont tagadták ezt, szerintük az utolsó pillanatokig nyitott kérdés volt a megszorítások nagysága is, de egyben küzdöttek az abortuszok és a környezetvédelmi szabályozás ügyében kitűzütt célokért is. Péntek este aztán már lehetett érezni, hogy a republikánus álláspont változni fog ezekben az érzékeny kérdésekben, miután a konzervatív szárnyhoz tartozó politikusok (például Michele Bachmann és Mike Huckabee) kezdtek el nyilatkozgatni arról, hogy ezeket a csatákat talán mégsem most kellene megvívni.

Ilyen szempontból tehát sikeresnek tűnt az a demokrata taktika, amely a republikánusokat igyekezett beállítani egy esetleges kormányzati leállás okozóiként (segítette a demokratákat az 1995-ös kormányzati leállás példája, abból a vitából ugyanis a republikánusok kerültek ki vesztesként)  Nem olyan könnyű azonban megmondani, hogy ki is ennek a drámai fordulatokban bővelkedő ütközetnek az igazi győztese. A demokraták azt hangoztatták, hogy egy kemény vitában sikerült kompromisszumra jutni, de végül a képviselőház republikánus elnöke John Boehner volt az, aki péntek éjszaka előállhatott azzal, hogy sikerült az amerikai történelem - aktuális dollárban számítva, tehát nem reálértékben - legnagyobb megszorítását elfogadtatni. És végső soron épp ez volt a céljuk a republikánusoknak, amikor belementek ebbe a vitába.

Az elnök középen

Boehnernek ráadásul sikerült úgy kikerülnie a konfliktusból, hogy - legalábbis egyelőre úgy tűnik - egyben tartotta a meglehetősen sokszínű republikánus tábort. Nem volt könnyű dolga, ugyanis a tavalyi félidős választások eredményeként sok olyan, a konzervatív Tea Partyhoz kötődő politikus került be a kongresszusba, akik kifejezetten azzal a céllal érkeztek, hogy szigorú megvonásokat eszközöljenek ki a szerintük elszabadult szövetségi költésekben. Ezek a politikusok - és persze az őket támogató csoportok - nagyon kemény nyomás alatt tartották a republikánusok mérsékeltebb szárnyához tartozó, és érzelgős pillanatairól is ismert Boehnert.

Mint egy kívülálló - Forrás: whitehouse.gov

Érdekes volt ugyanakkor figyelni azt is, hogyan viselkedik a konfliktushelyzetben Barack Obama. Az elnök láthatóan igyekezett ismét egyfajta kívülállóként, a vitás felek között - vagy felett - álló mediátorként eljárni. Bár elnökként gyakorlatilag ő az elsőszámú demokrata politikus, mégis előfordult az utóbbi napokban, hogy saját pártjáról is egyes szám harmadik személyben beszélt. Ez a szerep (bár elismerem, önmagában ennek a szónak a használata cinikus megközelítésre utal, hiszen miért ne lehetne ez őszinte hozzáállás eredménye) nem új, már a tavaly év végi adócsökkentési vitában is a demokraták és a republikánusok közé pozicionálta magát. Ez pedig nyilván nemcsak az éppen aktuális helyzetnek szólt, hanem a 2012-es elnökválasztásnak is, amelyet Obama minden számítás szerint csak akkor lesz képes megnyerni, ha maga mellé tudja állítani az egyik párthoz sem kötődő független (vagy éppen bizonytalankodó) szavazókat.

Most ennek a költségvetési csatának vége, de borítékolható, hogy az elnökválasztási kampányban elő fognak még kerülni azok a kérdések, amelyek vitája most majdnem a szövetségi kormány leállásához vezetett. Ne felejtsük ugyanis, hogy ez a mostani megállapodás csak az idei költségvetésről szól, (ráadásul a pénzügyi év eleve csak szeptember végéig tart) és még ott van a következő évi büdzsé terve, amellyel csak az utóbbi hetekben kezdett el foglalkozni a törvényhozás.

Péntekre virradó éjszaka nekifutottak még egyszer, de eredmény nélkül járt az a tárgyalás is. A képviselőház republikánus elnöke, John Boehner, a szenátus demokrata vezetője, Harry Reid és a Fehér Ház nem tudott dűlőre jutni a költségvetésről szóló vitában. Bár még mindig van néhány óra egy alku tető alá hozására, most már egyre valószínűbb, hogy szombattól le fog állni a szövetségi kormány.

Éjfélkor hatályát veszti ugyanis az a kongresszusi határozat, amely lehetővé teszi a szövetségi intézmények finanszírozását. Miután az utóbbi napokban tartott tárgyalások mind kudarccal végződtek, egyes intézményekben már meg is kezdték a kényszerszabadságolások előkészítését. A leállás ugyanakkor nem lesz teljes: a hadsereg például továbbra is működni fog, de a múzeumok, az okmányokkal foglalkozó hivatalok és egy sor más intézmény be fog zárni. Ez rossz hír sok magáncégnek is, ugyanis az egyik legfontosabb ügyfelet, a szövetségi államot fogják elveszíteni.

A tárgyalások kudarcát mutatja, hogy az utóbbi egy-két napban már nem is annyira a lehetséges megoldásokról szóltak a nyilatkozatok, hanem arról, hogy ki a felelős a helyzet kialakulásáért. A vita onnan indult, hogy az ország eladósodása miatt aggódó republikánusok kemény megszorításokat akartak bevezetni, a demokraták azonban tiltakoztak ellene, mondván, hogy ez veszélyeztetné a törékeny gazdasági növekedést.

A demokraták szerint ugyanakkor az utóbbi napokban már nem annyira a megszorítások nagyságáról, hanem ideológiai kérdésekről ment a vita. A republikánusok ugyanis előálltak például azzal, hogy a spórolás keretében vonják meg a támogatást az abortusz lehetőségének fenntartása mellett érvelő szervezetektől. Javasolták azt is, hogy csökkentsék a környezetvédelmi hatóság költségvetését is. Ezzel a szervvel az a problémájuk a republikánusoknak, hogy egy átfogó klímatörvény hiányában ez próbálja visszaszorítani az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A republikánusok szerint ezzel sérti az amerikai vállalkozások érdekeit.

Ez tehát a demokraták olvasata, a republikánusok viszont azt állítják, hogy nemcsak ideológiai kérdésekről szól a vita, hanem a számokról is. Láthatóan mindkét fél el akarja tehát kerülni azt, hogy őt tegyék felelőssé az amerikai választók a szövetségi kormányzat leállásával járó kellemetlenségekért. Több felmérés is kimutatta ugyanis, hogy a választóknak elegük van az állandó vitákból. A mostani állapotokat elnézve azonban egy darabig még muszáj lesz elviselniük őket.

Ha valaki épp szombaton szeretne ellátogatni az Egyesült Államok valamelyik nemzeti parkjába, akkor jól gondolja meg, hogy elindul-e. Könnyen lehet ugyanis, hogy a parkok dolgozói aznap nem veszik fel a munkát, és így lesz ez még több más szövetségi intézménnyel. Pénteken éjfélkor lejár ugyanis a szövetségi állam finanszírozását biztosító kongresszusi határozat hatálya, és ez azt jelenti, hogy a hosszabbítás elmaradása esetén a hadsereg és néhány egyéb szerv kivételével leáll a kormányzat.

A honlapján közzétett szerény, visszafogott stílusú videóval jelentette be Barack Obama azt a nem túl meglepő döntést, hogy indul a 2012-es elnökválasztáson. Ez egyrészt magától értetődő gyakorlatilag minden hivatalban lévő elsőciklusos elnök esetében - utoljára Lyndon Johnson döntött másképp 1968-ban, de ő is csak az előválasztások során -, másrészt már a hétvégén kiszivárgott, hogy Obama a következő napokban megteszi a bejelentést.

Az, hogy hivatalossá vált az indulása, annyiban jelent lényeges változást, hogy mostantól vonatkoznak rá a kampányszabályok, és hozzákezdhet például az adománygyűjtéshez. A 2008-as választáson rekordot döntött a befolyt és elköltött 750 millió dolláros összeggel, és most vannak olyan várakozások, hogy akár az egymilliárd dolláros határt is átlépheti. Obama stábja persze próbálja hűteni ezeket a várakozásokat, és emlékeztetnek rá, hogy most rövidebb lesz a kampány, a demokrata oldalon pedig nem is várható komoly küzdelem (míg három éve ott volt a legendás párbaj Hillary Clintonnal). Egyelőre legalábbis egyetlen meghatározó demokrata politikus sem jelezte, hogy versenybe szállna a demokrata jelöltség megszerzéséért.

Sőt, egyelőre a republikánusok is nagyon óvatosan állnak hozzá 2012-höz. A komolyabb lehetséges aspiránsok közül egyelőre Tim Pawlenty korábbi minnesotai kormányzó jelentette be hivatalosan az indulását, és Newt Gingrich korábbi képviselőházi elnök közölte, hogy ő már hivatalosan gondolkodik azon, hogy elinduljon-e. (Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de elvileg ennek is van jelentősége a kampányszabályok szempontjából.)

A 2008-as kampány azért is volt annyira emlékezetes, mert a fejlemények sorra cáfoltak rá a várakozásokra, és a kezdetben esélytelennek tartott Obamát a sok egyéb tényező mellett az juttatta el a győzelemig, hogy rendkívül lelkes önkéntesek serege segítette. Őket szólította meg Obama a videó közzététele után küldött e-mailben is, amelyben azt írja, hogy "azért csináljuk ezt most, mert a politika, amiben hiszünk nem drága tévéhirdetésekkel kezdődik, hanem veled". Az elnök azt jósolja, hogy még legalább egy évig nem indul be teljes gőzzel a kampány, de megjegyzi, hogy egy komoly szervezet felépítése időbe telik.

Egyszer már bizonyította, hogy képes erre. 2008-ban személyes tapasztalatom volt Chicagóban, hogy az egyébként méretes kampányirodában nem fértek el az emberek, a földön, a lépcsőfordulókban ülve telefonálgattak még az utolsó napokban is, pedig addigra már nyilvánvaló volt, hogy Obama fog nyerni. A most közzétett videó - amelyben maga az elnök meg sem jelenik - láthatóan ezt a közösségi érzést akarja felmelegíteni, a szlogen pedig úgy szól: It begins with us, vagyis Velünk kezdődik.

Kérdés, hogy egy elmélyülő gazdasági válság (bár most vannak optomizmusra okot adó jelek), a demokratákat megtépázó egészségügyi reformvita és több ígéret megszegése (a leglátványosabb Guantánamo bezárásának elmaradása) után ez lesz-e olyan sikeres, mint a Yes, we can volt három évvel ezelőtt.