potus & co

Mintha nem lenne elég baja mostanában Barack Obamának és úgy általában a demokratáknak. Elbukták az adósságplafonos harcot a republikánusokkal szemben, épp egy demokrata elnök alatt fordult elő, hogy történetében először leminősítették az Egyesült Államokat, a jegybank pedig kedden közzétett egy elemzést, amely szerint 2013-ig nincs esély a gazdasági növekedés érdemi beindulására. “Ha összeszámolod a publicisztikákat, tévékommentárokat, a beszámolók hangvételét, akkor tud bárki felidézni ennél rosszabb 99 órát ebből az elnökségből?” - tette fel a költői kérdést Mark Halperin, az egyik legismertebb amerikai politikai újságíró.

Valószínűleg igaza van, és Obama talán már annyira besokallt, hogy oda sem figyelt arra, ami kedden Wisconsinban történt. Ez az az állam, ahol februárban a republikánus kormányzó nagy viták közepette megszorításokat vezetett be, és megvonta a kollektív tárgyaláshoz való jogot az állami dolgozóktól. Ezen felháborodtak a szakszervezetek, valamint a demokraták, és Obama is tiltakozott a változtatások ellen, ezzel országos jelentőségűvé téve az ügyet.

A wisconsini demokraták most megpróbáltak visszavágni azzal, hogy időközi választásokat kényszerítettek ki hat olyan szenátusi helyről, amelyet olyan republikánusok töltenek be, akik megszavazták a szigorításokat. A hat helyből ugyanakkor csak kettőt sikerült megnyerniük a keddi szavazáson, így nem tudtak többségbe kerülni a szenátusban. Jelenleg 19 republikánus és 14 demokrata van a testületben, így hármas demokrata győzelemre lett volna szükség a hatalomváltáshoz. Ráadásul hiába nyertek most kettőt, jövő héten a republikánusok kezdeményezésére (bizonyos mennyiségű aláírással lehet kikényszeríteni az úgynevezett visszahívási választást) szavazás lesz két demokrata szenátor helyéről is, és közülük az egyik csak csekély többséggel nyert 2008-ban.

Bár nem feltétlenül kell minden egyes apróbb választási eseményből messzemenő tanulságokat levonni, a jelenlegi - az átlagosnál felfokozottabbnak tűnő - politikai légkörben Wisconsin is különös jelentőséggel bír. Már csak azért is, mert a vita középpontjában ugyanazok a kérdések állnak, amelyekről országos szinten is kemény ütközeteket vívnak a pártok: kiadásokról, az állam szerepéről, szabályozási hatáskörről. Ennek nagy háborúnak a wisconsini csatáját a republikánusok nyerték.

A düh királynője - ezzel a címmel jelent meg a Newsweek magazin legutóbbi száma. A királynő alatt Michele Bachmann republikánus képviselőt értik, aki a felmérések szerint egyike a legerősebb versenyzőknek a jövő évi elnökválasztásra felsorakozott republikánus mezőnyben. A cikk arról szól, hogy Bachmann milyen szerepet tölt be a konzervatív Tea Party mozgalomban, és rámutat néhány elletmondásra nézetei és életútjának különböző állomásai között. (Például jogászként dolgozott a Tea Party-sok által utált adóhivatalnak, családi cége pedig szövetségi támogatásban részesült, miközben a konzervatív mozgalom épp a szövetségi kiadások lefaragásáért kampányol.)

Az ellentmondásokra való rávilágítás mellett a cikk hangneme és tartalma is korrekt. Ami viszont felháborodást váltott ki többekben, az a fenti képen is látható címlap. Bachmann arckifejezése ugyanis meglehetősen furcsa, zavarodottnak, kicsit talán őrültnek is tűnik rajta a politikus. “Nem kétséges, hogy Bachmann szilárdan hisz abban, amit gondol. Néhányan talán azt is gondolják, hogy őrülten hisz benne. Az ilyen címlapfotók segítenek ennek az imázsnak a megerősítésében” - írja a Washington Post egyik bloggere.

Konzervatív blogokon hevesen tiltakoznak a címlapfotó ellen, és elfogultsággal vádolják a magazint. Ami azonban taln Bachmannt sem zavarja, az az, hogy a címlapsztori önmagában azt jelenti, fontos tényezővé vált az elnökválasztási kampányban, míg néhány hónappal ezelőtt még inkább az esélytelenek között volt számon tartva. Mi sem jelzi ezt jobban, hogy a New Yorker is egy nagyobb anyaggal jelentkezett ezen a héten a képviselőről. Ezt még nem olvastam, de mentségemre szóljon, hogy ezt a cikket nem kísérte olyan figyelemfelkeltő címlap, mint a Newsweekét.

Ha nincs ez a nagy cirkusz az adósságplafon körül, akkor talán már kiegészült volna az elnökválasztási kampányra felsorakozó republikánus mezőny egy új és erős indulóval. Már hetek óta megy a találgatás arról, hogy Rick Perry texasi kormányzó is beszáll a versenybe, és ugyan ő hivatalosan még nem jelentett be semmit, de több olyan jelzést is adott, amelyek arra utalnak, hogy vannak ilyen szándékai. Talán csak arra vár a bejelentéssel, hogy csillapodjon a költségvetési és gazdasági ügyek körül támadt vihar, és így a lehető legnagyobb figyelmet kapjon kampányának elindítása.

Perry a második legnagyobb állam, Texas kormányzója. Épp egy korábbi elnök, George W. Bush helyét foglalta el, miután ő győzött a 2000-es elnökválasztáson. Perry azóta két rendes kormányzóválasztást is megnyert, és büszkén elmondhatja, hogy Texas azon kevés államok közé tartozik, ahol még viszonylag könnyen lehet munkát találni, ahol alacsonyak az adók, olcsó a lakhatás, és ennek megfelelően a népesség is egyre növekszik. Különösen szembetűnő mindez például a súlyos problémákkal küszködő Kaliforniához, a legnagyobb államhoz hasonlítva.

Rick Perry - Forrás: www.facebook.com/GovernorPerry

Az országra jellemző általános gazdasági problémák ugyanakkor nem kerülték el Texast sem, a fenyegető költségvetési hiányt azonban Perry nem adóemeléssel kezelte, hanem egy kemény megszorító csomaggal. Ezzel hű maradt az általa már a kezdetek óta támogatott konzervatív, az állami kiadások lefaragását követelő Tea Party mozgalom elveihez. Perry elkötelezett híve az egyes államok minél nagyobb függetlenségének, és amikor csak teheti, bírálja a szerinte túl nagyra nőtt szövetségi kormányzatot.

Ha azonban hinni lehet a spekulációknak, akkor épp arra készül, hogy megpályázza a legmagasabb szövetségi tisztséget. Az utóbbi hetekben egyre többet szerepel saját államán kívül, amit politikai elemzők annak tudnak be, hogy komolyan készül az elnökválasztási kampányra. Emellett sorra érkeznek a hírek arról is, hogy republikánus vezetők és háttéremberek győzködik az indulásról.

A különböző felmérések alapján úgy tűnik, hogy Perry azonnal előkelő pozícióba kerülne a republikánus indulók között. Egy augusztus elején közzétett Rasmussen-kutatás szerint a texasi kormányzó az előválasztásokon várhatóan résztvevő republikánus szavazók körében 18 százalékos támogatottsággal bír. Nála csak Mitt Romney-nak van nagyobb tábora (22 százalék), de ő már hónapok óta építgeti kampányát, és több jel utal arra, hogy gondjai vannak az adománygyűjtéssel, valamint az előválasztásokon rendkívül fontos konzervatív bázis szimpátiájának elnyerésével is.

Perrynek nem lennének ilyen gondjai. Ő nemcsak a költségvetési ügyekben, hanem társadalmi kérdésekben is elkötelezett konzervatív. Különösen a vallásos jobboldal számára lehet kedves azzal, hogy nemcsak hogy gyakorló hívő, de a közéleti kérdésekben is gyakran fordul a mindenhatóhoz. Áprilisban például a nagy szárazság idején arra kérte az embereket, hogy imádkozzanak az esőért. A háromnaposra meghirdetett imádkozás végül nem vezetett konkrét eredményre (nem érkezett meg a várva várt eső), Perry nem adta fel, és most szombaton egy houstoni imanapon az ország gazdasági (és egyéb természetű) válságának megoldásához kérte isten segítségét.

“Atyám, a szívünk megszakad Amerikáért. Viszályt látunk idehaza. Félelmet látunk a piacokon. Dühöt látunk a kormányzat terein és nemzetként nem felejtettük el, ki teremtett bennünket” - imádkozott Perry, aki egy júliusi nyilatkozatában is vélhetően istenre utalt, amikor arról beszélt, hogy úgy érzi, “szólítják” arra, hogy induljon az elnökválasztáson. Hamarosan kiderül, mit válaszol Perry ezekre a hangokra.

Egy normális napon ez diadalmas örömhír lehetett volna a Fehér Ház számára. Hónapokon át tartó vergődés után a pénteken közzétett állásadatok kedvező képet mutattak: júliusban 117 ezer új munkahely jött létre az Egyesült Államokban, és a munkanélküliségi arány egy tizedponttal 9,1 százalékra csökkent. Ez azonban nem egy normális péntek volt, miután már csütörtök délutántól kezdve attól volt hangos a világsajtó, hogy zuhannak a tőzsdék és itt az újabb globális válság, és ez a pánikjelenség még tovább súlyosbodott pénteken.

“Ez egy viharos év volt” - mondta Barack Obama elnök pénteki nyilatkozatában, hozzátéve, hogy “túl fogunk jutni rajta”, és “a dolgok jobbra fognak fordulni”. Ez biztatóan hangzik a világ egyik leghatalmasabb emberének a szájából, a probléma csak az, hogy egyelőre semmi konkrét jele nincs annak, hogy a “dolgok jobbra fordulását” miként fogja elérni az Egyesült Államok. Márpedig a tőzsdei zuhanást a legtöbb gazdasági elemző az amerikai gazdaság gyengeségével kapcsolatos félelmekkel magyarázta.

Volt ugye az a hosszú és drámai vita az adósságplafon felemeléséről, amely a hét elején végül egy nehezen kiizzadt kétpárti megállapodással lezárult. Obama láthatóan igyekezett ezen a számára politikai szempontból vereséggel felérő alkun gyorsan továbblépni, és - nem először az elmúlt egy évben - azonnal meghirdette, hogy a legfőbb feladatának ez után az állásteremtést, a valódi gazdasági teljesítmény javítását tekinti.

Túl sok eszköz azonban nincs a kezében erre, és hiába követelik tőle a demokratákhoz húzó közgazdászok, hogy indítson nagy állami programokat a gazdaság felpörgetésére, a törvényhozás nélkül ebben nem tud lépni. A költségvetési kérdésekben ugyanis a törvényhozás a főnök, és a képviselőházat uraló republikánusok már sokszor elmondták, hogy elleneznek minden újabb kiadást. Sőt, ők az egyre nyilvánvalóbb gazdasági bajok gyökerét is a korábbi állami ösztönző programokban látják. John Boehner képviselőházi elnök például közölte, hogy szerinte az állásadatok - amelyek az új munkahelyek ellenére is rendkívül magas munkanélküliségi arányt mutatnak - újabb bizonyítékát adták annak, hogy “az egész washingtoni költekezés, adóztatás és szabályozás tönkreteszi a gazdaságunkat”.

Kormányzati filozófiák és közgazdasági iskolák csapnak tehát össze, és a jelenlegi politikai felállásban egyik sem képes teljesen a másik fölé kerekedni. Hétvégén zárva lesznek a tőzsdék, addig kapnak egy kis gondolkodási időt az amerikai politikai vezetők, de hétfőn hajnalban újra szembesülni fognak a piac ítéletével.

Csütörtökön ünnepli ötvenedik születésnapját Barack Obama, de már szerda este volt egy partija Chicagóban (lásd fenti videó). Az ünneplést egybekötötte két rendezvénnyel, amelyeken újraválasztási kampányára gyűjtött adományokat. Az egyik egy vacsora volt száz vendéggel, akiknek többsége a maximum adható összeget, 35800 dollárt (6,8 millió forint) fizette a belépőért. Igaz, a jegyárnak csak egy kisebb része megy közvetlenül Obama kampányára, a többi a demokrata párt kasszáját gyarapítja.

Csütörtökön a Fehér Házban is lesz születésnapi ünneplés, és valószínűleg rá is fér az elnökre egy kis lazítás az elmúlt hetek kemény tárgyalásai után. Mint arra sokan rámutattak ezekben a napokban, Obama látványosan sokat öregedett megválasztása óta. Míg a 2008-as kampányban még szinte alig voltak őszhajszálai, addig mostanra beszürkült a haja. Az elnök viccelődött is ezen, megjegyezte például, hogy miután elmúlt 50 éves, kezdhet gondolkodni az időseknek járó ellátási jogosultságokon. Ez is egy akutális utalás, miután a republikánusokkal vívott nagy költségvetési vitákban épp ezeknek a rendszereknek az átalakítása az egyik legfontosabb kérdés.