Mintha nem lenne elég baja mostanában Barack Obamának és úgy általában a demokratáknak. Elbukták az adósságplafonos harcot a republikánusokkal szemben, épp egy demokrata elnök alatt fordult elő, hogy történetében először leminősítették az Egyesült Államokat, a jegybank pedig kedden közzétett egy elemzést, amely szerint 2013-ig nincs esély a gazdasági növekedés érdemi beindulására. “Ha összeszámolod a publicisztikákat, tévékommentárokat, a beszámolók hangvételét, akkor tud bárki felidézni ennél rosszabb 99 órát ebből az elnökségből?” - tette fel a költői kérdést Mark Halperin, az egyik legismertebb amerikai politikai újságíró.

Valószínűleg igaza van, és Obama talán már annyira besokallt, hogy oda sem figyelt arra, ami kedden Wisconsinban történt. Ez az az állam, ahol februárban a republikánus kormányzó nagy viták közepette megszorításokat vezetett be, és megvonta a kollektív tárgyaláshoz való jogot az állami dolgozóktól. Ezen felháborodtak a szakszervezetek, valamint a demokraták, és Obama is tiltakozott a változtatások ellen, ezzel országos jelentőségűvé téve az ügyet.

A wisconsini demokraták most megpróbáltak visszavágni azzal, hogy időközi választásokat kényszerítettek ki hat olyan szenátusi helyről, amelyet olyan republikánusok töltenek be, akik megszavazták a szigorításokat. A hat helyből ugyanakkor csak kettőt sikerült megnyerniük a keddi szavazáson, így nem tudtak többségbe kerülni a szenátusban. Jelenleg 19 republikánus és 14 demokrata van a testületben, így hármas demokrata győzelemre lett volna szükség a hatalomváltáshoz. Ráadásul hiába nyertek most kettőt, jövő héten a republikánusok kezdeményezésére (bizonyos mennyiségű aláírással lehet kikényszeríteni az úgynevezett visszahívási választást) szavazás lesz két demokrata szenátor helyéről is, és közülük az egyik csak csekély többséggel nyert 2008-ban.

Bár nem feltétlenül kell minden egyes apróbb választási eseményből messzemenő tanulságokat levonni, a jelenlegi - az átlagosnál felfokozottabbnak tűnő - politikai légkörben Wisconsin is különös jelentőséggel bír. Már csak azért is, mert a vita középpontjában ugyanazok a kérdések állnak, amelyekről országos szinten is kemény ütközeteket vívnak a pártok: kiadásokról, az állam szerepéről, szabályozási hatáskörről. Ennek nagy háborúnak a wisconsini csatáját a republikánusok nyerték.