potus & co

Csak röviden a wisconsini kormányzóválasztásról: az előzetes felméréseknek megfelelően Scott Walker republikánus kormányzó győzött, kényelmes többséggel megelőzve demokrata kihívóját, Tom Barrettet.

Ahogy azt a tegnapi bejegyzésben leírtam, a szavazást szoros figyelemmel követték az államon kívül is, mert a kampány nagyjából ugyanolyan kérdések körül forgott (a republikánusok megszorításokra és az állam szerepének visszafogására törekednek, a demokraták elutasítják ezt), mint a javában zajló elnökválasztási kampány.

Épp ezért tekintettek sokan egyfajta főpróbaként a wisconsini választásra, amelynek azonban nemcsak a kampánytémák miatt van önmagán túlmutató jelentősége. Ebben az államban 1988 óta mindig a demokrata elnökjelölt nyert, és a Barack Obama újraválasztásán dolgozó stáb úgy számol, hogy most is biztosan számíthatnak a wisconsiniakra.

Legalábbis eddig minden bizonnyal így volt, és ugyan a felmérések szerint Obama továbbra is nagyobb támogatottsággal bír ebben az államban, mint kihívója, Mitt Romney, de azért lehet, hogy a chicagói kampányközpontban egy kicsit máshogy néznek majd a térképnek erre a részére.

Bő egy évvel ezelőtt már szóba került itt a blogon, hogy Wisconsin állam republikánus kormányzója, Scott Walker feldühítette a demokratákhoz húzó szakszervezeteket azzal, hogy megnyirbálta munkaügyi jogosultságaikat. A konfliktus olyannyira elmérgesedett, hogy most épp arról fognak dönteni a wisconsiniak, hogy visszahívják-e Walkert a kormányzói posztról vagy sem.

Wisconsin azon államok közé tartozik, ahol bizonyos feltételek teljesülése (pl. megfelelő számú összegyűjtött aláírás) esetén a hivatali idő letelte előtt is vissza lehet hívni a vezető tisztviselőket. A választók nem is csak a visszahívásról döntenek, hanem a cserére is lehetőségük van, egy demokrata jelölt (Tom Barrett milwaukee-i polgármester) is indul a választáson, így ha ő több voksot kap Walkernél, akkor egyből el is foglalhatja a kormányzói posztot.

Minden felmérés azt mutatja, hogy Walker az erősebb jelölt, az utóbbi napokban azonban csökkent Barrett hátránya, így kétesélyesnek tűnik a választás. Nemcsak a várható izgalom miatt lesz azonban érdemes figyelni az eredményre, hanem azért is, mert országos jelentőséggel is bír a szavazás kimenetele.

Wisconsinban ugyanis nagyjából az játszódik le kicsiben, amiről az elnökválasztási kampány is szól. A korábban súlyos adósságokkal küszködő állam pénzügyi helyzetetét Walker megszorító intézkedésekkel próbálta helyrehozni, amivel kivívta a teljes republikánus tábor elismerését. Szinte hősként tekintenek rá azért is, mert az erős lobbierővel szembeszállva megfosztotta kollektív tárgyalási joguktól a közalkalmazottakat. Walker így annak a republikánus törekvésnek lett a szimbolikus figurája, amely az állam szabályozó szerepének visszafogásában és a megszorító intézkedésekben látja a gazdaság talpraállításának egyetlen módját.

A helyi demokraták nem értenek ezzel egyet, ahogy Barack Obama elnök is azt mondja, hogy ugyan fontos egyensúlyba hozni az állami pénzügyeket, de a gazdasági növekedéshez szükség van állami beruházásokra is (és ezeket fedező adóemelésekre). Bár Obama személyesen távol tartotta magát a helyi kampánytól, a két párt támogatói az ország legkülönbözőbb részeiből beszálltak a versenybe. A New York Times szerint példátlanul sok pénzt, több mint 60 millió dollárt költöttek a kampányra, ami szintén jelzi, hogy milyen nagy tétet tulajdonítanak a különböző politikai szereplők a választásnak.

Mintha nem lenne elég baja mostanában Barack Obamának és úgy általában a demokratáknak. Elbukták az adósságplafonos harcot a republikánusokkal szemben, épp egy demokrata elnök alatt fordult elő, hogy történetében először leminősítették az Egyesült Államokat, a jegybank pedig kedden közzétett egy elemzést, amely szerint 2013-ig nincs esély a gazdasági növekedés érdemi beindulására. “Ha összeszámolod a publicisztikákat, tévékommentárokat, a beszámolók hangvételét, akkor tud bárki felidézni ennél rosszabb 99 órát ebből az elnökségből?” - tette fel a költői kérdést Mark Halperin, az egyik legismertebb amerikai politikai újságíró.

Valószínűleg igaza van, és Obama talán már annyira besokallt, hogy oda sem figyelt arra, ami kedden Wisconsinban történt. Ez az az állam, ahol februárban a republikánus kormányzó nagy viták közepette megszorításokat vezetett be, és megvonta a kollektív tárgyaláshoz való jogot az állami dolgozóktól. Ezen felháborodtak a szakszervezetek, valamint a demokraták, és Obama is tiltakozott a változtatások ellen, ezzel országos jelentőségűvé téve az ügyet.

A wisconsini demokraták most megpróbáltak visszavágni azzal, hogy időközi választásokat kényszerítettek ki hat olyan szenátusi helyről, amelyet olyan republikánusok töltenek be, akik megszavazták a szigorításokat. A hat helyből ugyanakkor csak kettőt sikerült megnyerniük a keddi szavazáson, így nem tudtak többségbe kerülni a szenátusban. Jelenleg 19 republikánus és 14 demokrata van a testületben, így hármas demokrata győzelemre lett volna szükség a hatalomváltáshoz. Ráadásul hiába nyertek most kettőt, jövő héten a republikánusok kezdeményezésére (bizonyos mennyiségű aláírással lehet kikényszeríteni az úgynevezett visszahívási választást) szavazás lesz két demokrata szenátor helyéről is, és közülük az egyik csak csekély többséggel nyert 2008-ban.

Bár nem feltétlenül kell minden egyes apróbb választási eseményből messzemenő tanulságokat levonni, a jelenlegi - az átlagosnál felfokozottabbnak tűnő - politikai légkörben Wisconsin is különös jelentőséggel bír. Már csak azért is, mert a vita középpontjában ugyanazok a kérdések állnak, amelyekről országos szinten is kemény ütközeteket vívnak a pártok: kiadásokról, az állam szerepéről, szabályozási hatáskörről. Ennek nagy háborúnak a wisconsini csatáját a republikánusok nyerték.

Wisconsin állam nem egy különösebben érdekes hely politikai szempontból. Tíz elektori szavazatával nincs kitüntetett szerepe az elnökválasztási kampányokban, bár a tavaly novemberi félidős választáson a demokraták nagyon igyekeztek, hogy megtartsák a kormányzói posztot. Ez nem sikerült nekik, és most egy Scott Walker nevű republikánus vezeti az államot, amely az utóbbi napokban az országos politikát meghatározó költségvetési harc szimbólumává vált.

Mint sok más állam, Wisconsin is súlyos anyagi problémákkal küszködik, és Walker ezt egy kemény megszorító csomaggal akarja kezelni. Bejelentette, hogy lefaragják az állami dolgozók juttatásait, és megvonja tőlük a kollektív szerződési tárgyalásokhoz való jogukat is. Ez aztán kicsapta a biztosítékot a szakszervezetekkel hagyományosan szövetségben álló demokratáknál, de nemcsak a helyieknél - akik kivonultak az állami törvényhozásból -, hanem magasabb szinten is. Beszállt a vitába Barack Obama elnök is, aki helytelenítette Walker terveit, amit viszont a washingtoni képviselőház republikánus elnöke, John Boehner nem hagyott szó nélkül. Szerinte az elnöknek a saját dolgával kellene törődnie, és nem egy olyan kormányzót kellene szorongatnia, aki végzi a munkáját.

Scott Walker megszorításokat tervez - Forrás: PBS

Mindennek a hátterében persze ott húzódik az örök harc a demokraták és a republikánusok között az állam hatáskörének nagyságáról. Miközben szombaton Wisconsinban egymás ellen tüntettek a demokraták és a konzervatív tea partysok, addig Washingtonban már egyre komolyabban számolnak azzal a forgatókönyvvel, hogy hamarosan leállhat a szövetségi állam finanszírozása. Március 4-ig van hatályban az a határozat, amely lehetővé teszi a kifizetéseket, és ha ezt nem hosszabbítják meg, akkor 1995 után ismét előfordulhat, hogy nem lesz pénz az állam működtetésére. Szombaton a republikánus többségű képviselőház megszavazta, hogy 61 milliárd dollárral csökkentsék a jelenlegi költségvetés kiadási oldalát, amit azonban a demokrata kézben lévő szenátus és a Fehér Ház azonnal visszautasított.

Jövő héten a szenátus szünetet tart, így ennyivel is kevesebb idő jut majd valamiféle kompromisszumos megoldás tető alá hozására. Bár a wisconsini vitában elhangzottak alapján ez most nem a higgadt egyezkedés időszaka lesz. Forrónak ígérkezik ez a tavasz.

* Akinek nem ugrott volna be, a cím egy idézet a rendhagyó szinkronja miatt Magyarországon nagyon népszerűvé vált Ford Fairlane kalandjai című filmből. Sértődött wisconsiniak válaszolják ezt, amikor a főszereplő michiganieknek (a tó másik oldalán elterülő állam) nézi őket

Potus & Co a Facebookon is.