Bár Rick Santorum most biztosan örül, én nem lennék a helyében. Több felmérés szerint hirtelen megnőtt a támogatottsága az elnökválasztási versenyben, és így talán megszorongathatja a fő esélyesnek tartott, de nem túl fölényesen vezető Mitt Romney-t a keddi iowai caucuson. Azért nem lennék Santorum helyében, mert sok ilyen látványos felívelést láttunk az elmúlt hónapokban, de aztán mindegyiknek az lett a vége, hogy a megerősödött politikusok (Rick Perry, Herman Cain, Newt Gingrich) összeomlottak a hirtelen médiafigyelem és a riválisok támadásai alatt.

Santorum ugyan állandó szereplője volt a késő tavasszal megindult kampányszezonnak, de a kevésbé izgalmas versenyzők közé tartozott. Nem voltak sem nagyobb hibái, sem feltűnően jó húzásai sem. Nem épített ki komoly háttérszervezetet és nem jeleskedett az adománygyűjtésben sem. Úgy tűnt, hogy végig megmarad a futottak még kategóriában, az utóbbi pár napban azonban már nemcsak a kampányról szóló cikkek mélyén jelenik meg a neve, hanem a címekben és címlapokon is.


Santorum eddig nem tűnt ki a mezőnyből - Forrás: Facebook

Santorum először 1990-ben, 32 évesen került be a szövetségi törvényhozásba a képviselőház tagjaként, majd négy évvel később bejutott a szenátusba. 2000-ben újraválasztották, de 2006-ban elbukott a demokrata riválisa elleni harcban, és ezzel megtört az addig látványosan felívelő karrierje (a szenátusi republikánusok között harmadik helyen áll a rangsorban). Már törvényhozóként is kitűnt azzal, hogy keményvonalas konzervatív volt, különösen szociális kérdésekben (például abortusz, melegek jogai), és ilyen üzenetekkel kampányol most is.

Hasonló nézeteket képvisel ugyanakkor a republikánus elnökjelöltség megszerzéséért folyó küzdelem többi versenyzője is, így ez önmagában nem ad magyarázatot hirtelen felemelkedésére. A valódi ok egyrészt az lehet, hogy a Mitt Romney-val elégedetlen republikánus szavazók (és a felmérések szerint ilyenből elég sok van) továbbra is keresik a jelöltjüket: ennek a folyamatnak volt része a már említett Perry, Cain és Gingrich felemelkedése, majd bukása. Másrészt pedig egyszerűen az is magyarázhatja Santorum megerősödését, hogy kitartóan kampányolt az előválasztások első helyszínén, Iowa államban, és ez a sok munka most meghozza a gyümölcsét.

„Az egykori pennsylvaniai szenátor megtestesíti a régi politikai közmondást: dolgozz keményen és a végén tiéd lesz a szerencse” – írja az iowai Des Moines Register politikai riportere, Kathie Obradovich a Santorum-jelenségről. A cikk szerint Santorum több mint száz napot töltött kampányolással Iowában, többet mint minden más induló. Iowában ráadásul az előválasztásnak egy speciális formája, a caucus működik, amelynél különösen fontos a személyes ismertség. A választók ugyanis nem egy fülkébe mennek leadni a voksukat, hanem este összegyűlnek iskolákban, templomokban, egyéb helyeken, majd órákon át tartó, egymás meggyőzésével járó procedúrákon eldöntik, kit tartanak a legjobb jelöltnek. Mindehhez hozzájön még az is, hogy Iowa egyébként is konzervatív terepként van számon tartva, így hálás közönségre találhatott az egykori szenátor a vallásos értékekre alapozott üzeneteivel.

Több felmérés szerint Santorum egy hét leforgása alatt a második helyre ugrott, és csak néhány százalék választja el Romney-tól. Az ugyan kétséges, hogy képes lesz-e megerősödni annyira a caucusig hátralévő egy napban, hogy meg is nyerje azt, de az előválasztásokon nem is feltétlenül csak a győzelmek számítanak. Sokszor többet ér az, hogy milyen trendek olvashatók ki az eredményből, és ha keddről szerdára virradó éjszaka az látszik majd, hogy Santorum az új erős ember, akkor azzal elhomályosíthatja a tényleges győztest is. Persze ha így alakulnak a dolgok, kénytelen lesz megtapasztalni ennek az árnyoldalait – a múltjában való vájkálást, a támadó hirdetéseket, a kemény kérdéseket – is, és igazán komolyan csak akkor kell vele számolni, ha azt is túléli.