potus & co

"Ma emlékeztetőt kaptunk arról, milyen törékeny a gazdaság" - Barack Obama amerikai elnök ezzel a félmondattal utalt arra az amerikaiak számára nem túl örömteli hírre, hogy az előzetes várakozásokhoz képest gyengébben teljesített az amerikai gazdaság a második negyedévben. Obama ezzel az utalással is igyekezett nyomást gyakorolni az úgynevezett adósságplafon felemelését célzó, de jelenleg épp a képviselőházi republikánusoknál megakadt folyamatra.

A Fehér Házban adott rövid nyilatkozatában levezette, hogy ha nem emelik fel az adósságplafont (vagyis nem vehet fel további hiteleket az állam), akkor nem tudják finanszírozni a kormányzat működését, nem lesznek képesek fizetni a nyugdíjakat, a vállalkozói számlákat, és ez súlyos károkat okoz a gazdaságnak.

Obama nyilatkozik - Forrás: whitehouse.gov

Obama azt is mondta, hogy "majdnem kifutottunk az időből" (a pénzügyminisztérium szerint augusztus 2-án érik el az adósságplafont), és szerinte egyértelművé vált, hogy csak kétpárti megoldás jelentheti a kiutat.

A helyzet azonban az, hogy az elnök ezt már sokszor elmondta, és egyelőre semmi jele nincs annak, hogy a demokraták és a republikánusok közel lennének a megállapodáshoz. Elvileg pénteken lesz egy szavazás a képviselőházban a republikánus házelnök, John Boehner javaslatáról, de ezt már kétszer elhalasztották, miután kiderült, hogy a párton belül is többen ellenzik (erről részletek ebben az [origo]-s cikkben). Arról nem is beszélve, hogy még ha át is menne a javaslat a képviselőházban és felkerülne a szenátusba, az ott többségben lévő demokraták előre közölték, hogy biztosan leszavazzák majd. Nekik is van ugyan egy javaslatuk az adósságplafon felemelésére, de azt meg a republikánusok utasítják el.

Obama azt kérte a választóktól, hogy tartsák nyomás alatt Washingtont. Ugyanezt a kérést megfogalmazta már hétfőn, és szót is fogadtak neki, a telefonvonalak és a levelezési rendszer is leállt egy időre. Látható eredménye ugyanakkor nem lett ennek, és egyre inkább úgy tűnik, Obama sem tud újat hozzátenni a vitához. A labda most a törvényhozásban pattog, a meccset ott kell lejátszani.

Írtam ma egy hosszabb cikket az [origo]-ra arról, hogyan és miért szabadultak el az indulatok az adósságplafonos vitában a demokraták és a republikánusok között, de úgy néz ki, hogy most már külön az utóbbiak körében is durvul a helyzet. Azt lehetett tudni, hogy a John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke által bedobott, a korábbiaknál szerényebb összeget tartalmazó kiadácsökkentő csomag nem aratott osztatlan sikert a keményebb megszorításokat követelő képviselőtársai körében, de volt köztük olyan, akinek stábja konkrét lobbizásba kezdett ellene (leveleket küldött konzervatív szervezeteknek, hogy kezdjenek kampányolni).  Erre egy képviselőházi tanácskozáson - a Politico információi szerint - kórusban kezdték el kiabálni a tisztviselő főnökének, hogy "rúgd ki, rúgd ki".

Ha ezzel még nem lett volna elég az indulatokból, akkor Boehner - szintén a rendszerint jólértesült Politico szerint - közölte a húzódozó republikánus képviselőkkel, hogy jó lesz, ha szépen "behúzzák a sorba a seggüket" a javaslata mögé, mert különben így nem jutnak sehova. Egyre forróbb tehát a légkör, és csak halkan jegyezném meg, hogy augusztus 2-a nagyon hamar itt lesz, miközben egyelőre nem látszik, hogyan lesz a Boehner által erőltetett, a demokrata törvényhozási tagok és a Fehér Ház által ellenzett javaslatból törvény. Izgalmas napok következnek.

Csak röviden arról, hogy még tovább bonyolódik az adósságplafonos vita. Kedden a képviselőház republikánus frakciójának több tagja is elutasította ugyanis azt a javaslatot, amellyel John Boehner republikánus képviselőházi elnök állt elő. Egy részük azt mondja, hogy túl kevés kiadáscsökkentést tartalmaz, mások viszont azt mondják, hogy eleve nem is kellene felemelni az adósságplafont (ha ez így lesz, akkor az amerikai kormány nem tud majd hitelt felvenni, és nem tudja finanszírozni működését, így döntenie kell, hogy például épp a nyugdíjakat vagy a hitelkamatok fizetését állítja le).

Boehner javaslatának lényege, hogy ezermilliárd dollárral emelnék meg a plafont, amelyet egy 1200 milliárdos kiadáscsökkentés kísérne, de egy új bizottság jövőre újabb megszorításokra tenne javaslatot. Ezt utasítja el nemcsak a Fehér Ház és a törvényhozás demokrata tagjai, de - mint most kiderült - a republikánusok egy része is.

A tiltakozók jellemzően az úgynevezett Tea Party mozgalomhoz tartoznak, akik azzal kampányolva nyertek a tavaly novemberi választásokon, hogy keményvonalas költségvetési politikát fognak folytatni, és megállítják a szerintük féktelen költekezésbe kezdett Obama-kormányzatot. Most nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak Obamáéknak, hanem saját pártjuk vezetőinek is hajlandók nekimenni. A határidő augusztus 2-a, az amerikai pénzügyminisztérium szerint akkor éri el az adósságkorlátot a szövetségi kormány.

Most már annyi javaslat van az adósságplafon emelésére, hogy talán a történet szereplői is elvesztették a fonalat. A Barack Obama elnökkel folytatott tárgyalásokról múlt pénteken kivonuló John Boehner képviselőházi elnök hétfőn egy olyan elképzeléssel állt elő, hogy legyen egy ezermilliárd dolláros plafonemelés, amelyet kísérjen egy 1200 milliárdos kiadáscsökkentés, majd üljön össze egy kétpárti bizottság, amely jövőre készítsen egy tervet egy további 1600-1800 milliárdos megtakarításra.

Ha ez átmegy a törvényhozáson, és az elnök is aláírja, akkor ez azt jelentené, hogy 2012-ben újra le kell majd játszani ugyanezt a meccset, a plafon ezermilliárdos megemelése ugyanis nagyjából egy évre lenne elegendő.

És itt jönnek számításba érdekes politikai szempontok. Obama arra törekedett, hogy egy nagyszabású, tíz évre szóló költségvetési programot fogadjanak el, és ha ez összejött volna, egy komoly fegyverténnyel a kezében indult volna neki a jövő évi elnökválasztásnak. Most ez valószínűleg nem fog neki sikerülni, és miután a republikánusok telekürtölték a médiát azzal, hogy igazából az ő csökönyössége miatt vallottak kudarcot a tárgyalások (a Fehér Háznak persze más verziója van a történtekről), még az is lehet, hogy vesztesként fog kijönni az egész vitából.

Ha azonban a 2012-es választások szempontjából vizsgáljuk a mostani történéseket, akkor lehet, hogy nem történik más, mint hogy a republikánusok szépen belesétálnak egy saját maguk által felállított csapdába. Legalábbis ez a konzervatív publicista, David Frum gondolatmenetének lényege, aki szerint saját magukkal tolnak ki a republikánusok, ha megteszik azt a szívességet a demokratáknak, hogy a jövő évi kampány központi témájává nem a munkahelyteremtést, hanem a megszorításokat teszik.

Ebben az esetben ugyanis nemcsak elvi szinten kell majd kiállniuk a valóban nemes gondolatnak tűnő kiadáscsökkentés mellett, hanem válaszolniuk kell majd olyan gyakorlati kérdésekre is, hogy mi lesz az állami nyugdíjjal vagy az idősek egészségügyi ellátásával. Ezeknek a népszerűnek is mondható állami programoknak hagyományosan a demokraták a védelmezői, így biztos kapnak majd az alkalmon, hogy a republikánusokat könyörtelen kapitalistáknak állítsák be, akik semmibe veszik a kisemberek érdekeit, és nem számít nekik semmi a magánrepülőkkel repkedő milliárdosok érdekeinek védelmén kívül.

Nem mondom, hogy pont ez a forgatókönyv fog bekövetkezni (és természetesen a címben feltett kérdés is hatalmas túlzás), de az biztos, hogy a most egymásnak feszülő politikusoknak legalább annyira jár az eszükben 2012, mint az a bizonyos augusztus másodika.

Sokat lehetett volna írni a héten az adósságplafonról szóló tárgyalásokról, de most látszik igazán, mennyire nem lett volna értelme. Először volt szó arról, hogy az elnök lehetőséget kapna, hogy saját hatáskörben emelje fel a plafont, persze ez nem járt volna egy átfogó költségvetési megállapodással. Aztán előállt az úgynevezett hatok bandája - három demokrata és három republikánus szenátor - egy átfogó és nagyösszegű csomaggal, ami megtetszett Obamának, és felcsillantotta a reményét annak, hogy mégis lesz egy nagy megállapodás. Csütörtökön már arról szivárogtak ki hírek, hogy a felek közel állnak az alkuhoz, de aztán a szóvivők óvatosságra intettek, hogy ez még nincs így.

Pénteken aztán a leghisztisebb házassági veszekedéseket megszégyenítő jelenetek közepette összeomlottak (vagy felrobbantak, kinek melyik tetszik jobban) a tárgyalások. Obama mérgesen szidta a republikánusokat a sajtótájékoztatón (akik szerinte annyira merevek, hogy képtelenek elfogadni a legnagyobb engedményeket is), John Boehner képviselőházi elnök pedig azzal vádolta az elnököt, hogy megszegte a saját szavát, és korábbi részmegállapodásokat rúgott fel az egyébként is rendkívül nehézkesen zajló tárgyalásokon. (Aki nem követte a vitát, annak rövid összefoglaló: a republikánusok kemény kiadáscsökkentést akarnak, a demokraták ezt csak adóemeléssel együtt hajlandók elfogadni, és ez az a pont, amin nem tudtak túljutni.)

Egy mérges pillanatban - Forrás: whitehouse.gov

Obama szombat délelőttre ismét magához rendelte a kongresszusi vezetőket, de nemcsak az a kérdés, hogy ott jutnak-e bármilyen eredményre, hanem az is, hogy egyáltalán engedelmeskednek-e neki. A Politico beszámolója szerint ugyanis Obama (a világ leghatamasabb országának vezetője) napokon át hiába hívta telefonon Boehnert, ő elérhetetlennek bizonyult, és amikor hajlandó volt visszahívni, akkor annak időpontját is ő szabta meg. A tárgyalások tehát végül személyes konfliktussá is fajultak, pedig amúgy - eddig legalábbis - mindketten mérsékelt és visszafogott stílusú politikusnak tűntek. (Pár hete még golfozni is elmentek együtt.)

Most bő egy hetük van a megállapodásra a demokratáknak és a republikánusoknak. A pénzügyminisztérium számításai szerint ugyanis augusztus 2-án érik el az adósságplafont, és ha nem emeli meg a kongresszus, akkor az Egyesült Államok története során először fizetésképtelenné válik. A kormány és számos közgazdász szerint ennek beláthatatlan következményei lennének nemcsak az Egyesült Államokra, hanem a továbbra is a pénzügyi válságot nyögő világgazdaságra is.

A drámai fordulatokban bővelkedő tárgyalási fordulók során néha - sőt, megkockáztatom, sokszor - úgy tűnt, mintha a tárgyalófelek már nem is a probléma megoldására koncentrálnának, hanem arra, hogy kudarc esetén a másikat hibáztassák majd a választók. Lehetséges azonban, hogy nemcsak a költségvetési alkudozásban taktikázták el magukat, hanem ebben a másik játszmában is. A pénteki fejleményekre reagálva a Washington Post egyik blogja legalábbis arra a következtetésre jutott, hogy ennek a meccsnek csak vesztesei lesznek. Egy eheti Washington Post/ABC News felmérés szerint a lakosság 80 százaléka elégedetlen azzal, ahogy Washingtonban intézik a dolgokat, amihez hasonlóan rossz arány közel húsz éve nem volt. És ez a kutatás még az előtt készült, hogy összeomlottak volna a tárgyalások, nem lenne meglepő, ha most még lesújtóbb lenne a kép.