potus & co

Mindketten texasiak. Egyikük kormányzója volt az államnak, a másik most tölti be ezt a posztot. Mindketten republikánusok, és mindketten vallásos konzervatívnak tartják magukat. Minden adva lenne tehát ahhoz, hogy harmonikus legyen a viszonyuk, de ez mégsincs így.

George W. Bushról és Rick Perryről van szó. Perry az után lett Texas kormányzója, hogy Busht 2000-ben elnökké választották. Perry most követné elődjét a legmagasabb politikai pozícióba is, szombaton ugyanis bejelentette, hogy beszáll a 2012-es elnökválasztásra felsorakozott republikánus mezőnybe. Több felmérés szerint is jó eséllyel pályázik a republikánus jelöltség elnyerésére, akad olyan kutatás, amely szerint ő rendelkezik a legnagyobb támogatottsággal az összes induló között.

Rick Perry - Forrás: Facebook/GovernorPerry

Ez a pozíció együtt jár azzal, hogy Perry nemcsak a demokraták, hanem a párton belüli riválisok részéről is támadásoknak van kitéve. Az azonban még így is feltűnő volt, hogy legkeményebb bírálatok épp az elnökválasztási kampánytól amúgy távolmaradó Bush környezetéből érkeztek. A korábbi elnök egykori munkatársai Perrynek arra a nyilatkozatára ugrottak rá, amely szerint szinte hazaárulással ér fel az, ha a szövetségi jegybank új pénz kibocsátásával próbál segíteni a lanyhuló gazdasági növekedés felpörgetésén. Perry a hazaárulózás mellett még azt is hozzátette, hogy ilyen esetben Texasban nem bánnának túl finoman a jegybank elnökével, Ben Bernankevel.

Bush egyik korábbi sajtósa, Tony Fratto egyből kiposztolta a Twitterre, hogy Perry megjegyzése “helytelen és egy elnökhöz méltatlan” volt. Az elnök egykori beszédírója, Pete Wehner közölte, hogy a nyilatkozat épp olyan “hetvenkedő és meggondolatlan” megnyilvánulás volt, amilyenekre Perry bírálói számítanak. A legnagyobb visszhangot kiváltó bírálat pedig Karl Rove-tól, Bush egykori főtanácsadójától érkezett, aki a Fox Newson arról beszélt, hogy nem szokás a jegybank elnökét hazaárulással vádolni, és olyan utalásokat tenni, hogy “durván bánnánk vele itt lenn Texasban”.

Elsőre meglepőnek tűnhet, hogy épp Bush környezetéből éri ilyen kemény - és összehangoltnak tűnő - kritika Perryt, de a két politikus közös múltjának ismeretében már érthetőbb a helyzet. A New York Times júliusban közölt cikket a két politikus viszonyáról, és ebből kiderül, hogy évek óta feszültség húzódik köztük. Állítólag nem is annyira személyes síkon mozog a konfliktus, hanem inkább a két politikus stábja között van ellenségeskedés, de azért maga Perry is nekiment néha Bushnak. Egyrészt nagy nyilvánosság előtt is szeret utalni rá, hogy nagyon eltérő családból érkeznek, (Bush egy gazdag dinasztiába született, Perry pedig egy szerény farmon nőtt fel), és tesz olyan megjegyzéseket, hogy míg ő egy texasi egyetemen tanult, addig Bush az egyik nagy elitiskolában, a Yale-en.

Perry nemcsak a személyes különbségeket szokta kihangsúlyozni, hanem politikailag is támadta Busht. Egy 2007-ben közzétett videón például arról beszélt, hogy Bush soha nem volt “fiskális konzervatív”, utalva arra, hogy a kormányzósága és az elnöksége alatt is elszaladtak a kiadások.

Érdekes lesz figyelni, milyen hatással lesz ez a szembenállás Perry kampányára. Ő maga egyelőre dacosan fogadja a Bush környezetéből érkező kritikákat, és kitartott a Bernanke-nyilatkozat mellett is, hozzátéve, hogy időnként szenvedélyesen szokott nyilatkozni a neki fontos ügyekben. Kérdés azonban, hogy Perry és Bush emberei meddig hajlandók elmenni ebben a konfliktusban. A New York Times egyik Bush-közeli forrása szerint ha a feszültség forrósodik, az a kormányzónak sem tesz majd jót. “Ha tényleg meg szeretnéd nyerni a jelöltséget, akkor nem akarhatod, hogy az Egyesült Államok korábbi elnöke és az ő emberei ellened dolgozzanak” - fogalmazott meg egy alig burkolt figyelmeztetést a névtelenséget kérő forrás.

2006. január 16-án Pete Rouse küldött egy feljegyzést Barack Obamának. A tapasztalt törvényhozási háttérember volt a kabinetfőnöke a szenátusba két évvel korábban megválasztott és azonnal sztárrá váló politikusnak. A feljegyzés egy esetleges elnökválasztási indulásról fogalmazott meg tanácsokat. “Van értelme annak, hogy elgondolkodj azon, vajon akarod-e használni  2006-os pozíciódat arra, hogy indulj 2008-ban, ha egy személyes és politikai tényezékből álló “tökéletes vihar” alakul ki 2007-ben.”

Ez a fenti epizód részlet David Remnick The Bridge című Obama-életrajzából (épp ma kaptam ajándékba, még nem olvastam el, csak belelapoztam, de ígérkezik annyira jónak, amennyire a kritikusok dicsérték). A feljegyzésből a kulcsszó a Rouse által idézőjelbe tett tökéletes vihar. Obamát valóban nemcsak a saját és stábjának képességei, hanem a körülmények számára szerencsés alakulása emelte az elnöki székbe. A republikánusok romokban hevertek a Bush-elnökség végén, így egy demokrata jelölt eleve nagy eséllyel indult, az eredetileg befutónak tartott Hillary Clinton azonban túlságosan beágyazott volt a hatalmi berendezkedésbe ahhoz, hogy hitelesen hirdesse a sokak által áhított változást.

Nem akarom elkiabálni, de könnyen lehet, hogy most egy újabb tökéletes vihar van alakulóban. Nem sikerült felpörgetni a gazdaságot a 2008-as pénzügyi válság után, és a szövetségi jegybank várakozásai szerint 2013-ig marad a mostani lanyha növekedés. A munkanélküliség továbbra is rendkívül magas (9,1 százalékon áll), miközben egyre többen vannak, akik fel is adják az álláskeresést, és inkább a segélyen való tengődést választják. A washingtoni politika eközben még mérgezettebb, mint korábban, pedig Obama épp a politizálás megújítását, új koalíciók építését ígérte.

A mostani állapotot tekintve tehát egyáltalán nem indul esélytelenként egy republikánus kihívó a jelenlegi elnökkel szemben. A mezőny jelenleg úgy áll, hogy a felmérések szerint Mitt Romney korábbi massachisetts-i kormányzó támogatottsága a legnagyobb, de az előválasztásokon fontos konzervatívok körében népszerűbb nála Michele Bachmann képviselő, aki szombaton meg is nyerte az Iowa államban tartott szimpátiaszavazást. Ez után az egyik, korábban esélyesnek tartott induló, Tim Pawlenty korábbi minnesotai kormányzó be is fejezte a kampányát (csak a harmadik helyet sikerült megszereznie a szavazáson), viszont beszállt a versenybe Rick Perry texasi kormányzó.

Perryt már kampányának hivatalos kezdete előtt is a három legerősebb induló közé sorolták a közvélemény-kutatások, és valóban van mitől aggódniuk a vetélytársainak. Perry egyrészt népszerű a vallásos konzervatívok körében (alig több mint egy hete tartott nemzeti imanapot), másrészt Texast, a második legnagyobb, és nem mellesleg erős gazdasággal rendelkező, államot tíz éve irányító kormányzóként elmondhatja magáról, hogy valódi vezetői tapasztalattal rendelkezik. Ha ezeket a tényezőket összesítjük, akkor jól látszik, hogy Romney és Bachmann számára is komoly veszélyt jelent. Előbbire azért, mert rá gyanakodva néznek a vallásos konzervatívok, utóbbira pedig azért, mert neki nincs igazi vezetői múltja.

Perry viszonylag későn szánta rá magát az indulásra, és döntésében állítólag isteni sugallatok segítették. Lehet azonban, hogy a vallási segítség mellett azt is érezte, hogy alakulóban van számára egy tökéletes vihar.

A Magyarországon a végül Megyerinek elnevezett híd névválasztásával ismertté vált Stephen Colbert humorista kampányolni kezdett Rick Perry texasi kormányzó mellett. Pontosabban nem Perryért, hanem Parryért. Mint a fenti videóban kifejti, azért A-val írja a nevét, mert A mint Amerika vagy A mint IowA.

Ebben az államban tartanak ugyanis szombaton egy szimpátiaszavazást az elnökválasztáson induló több republikánus politikus részvételével. A felmérések szerint legesélyesebbnek tartott Mitt Romney ezen nem vesz részt, Michele Bachmann, Tim Pawlenty és Ron Paul viszont igen. Az általános várakozás az, hogy Bachmann nyeri a szavazást, miután épp ebből az államból származik, és amúgy is népszerű az Iowában erős vallásos konzervatív tábor körében. A szavazásnak ugyan csak szimbolikus jelentősége van, de ha a szintén konzervatív üzenetekkel kampányoló Pawlenty gyengén szerepel, az még tovább erősíti majd azt a képet, hogy nincs igazi esélye arra, hogy ő legyen majd jövőre Barack Obama kihívója az elnökválasztáson.

Rick Perry ugyan még nem jelentette be hivatalosan az indulását, de a kiszivárgott információk szerint ezt szombaton megteszi. Ráadásul a hétvégén épp Iowába látogat, vasárnap felkeresi Bachmann szülővárosát, Waterloo-t is.

De visszatérve Colbert videójára: ezt hivatalosan az általa alapított politikai akcióbizottság (az amerikaiak legtöbbször csak rövidítve, a PAC-ként emlegetik ezeket), az Amerikaiak egy jobb holnapért, holnap nevű szervezet adta ki. A Jon Stewarttal egy csatornán szereplő Colbert ezzel próbál gúnyt űzni azokból az elvileg független, valójában azonban legtöbbször egyes politikusokhoz kötődő PAC-okból, amelyek egy legfelsőbb bírósági döntés értelmében korlátlanul fogadhatnak céges adományokat, és így közvetetten nagy befolyást tudnak gyakorolni a különböző kampányokra.

Ha nincs ez a nagy cirkusz az adósságplafon körül, akkor talán már kiegészült volna az elnökválasztási kampányra felsorakozó republikánus mezőny egy új és erős indulóval. Már hetek óta megy a találgatás arról, hogy Rick Perry texasi kormányzó is beszáll a versenybe, és ugyan ő hivatalosan még nem jelentett be semmit, de több olyan jelzést is adott, amelyek arra utalnak, hogy vannak ilyen szándékai. Talán csak arra vár a bejelentéssel, hogy csillapodjon a költségvetési és gazdasági ügyek körül támadt vihar, és így a lehető legnagyobb figyelmet kapjon kampányának elindítása.

Perry a második legnagyobb állam, Texas kormányzója. Épp egy korábbi elnök, George W. Bush helyét foglalta el, miután ő győzött a 2000-es elnökválasztáson. Perry azóta két rendes kormányzóválasztást is megnyert, és büszkén elmondhatja, hogy Texas azon kevés államok közé tartozik, ahol még viszonylag könnyen lehet munkát találni, ahol alacsonyak az adók, olcsó a lakhatás, és ennek megfelelően a népesség is egyre növekszik. Különösen szembetűnő mindez például a súlyos problémákkal küszködő Kaliforniához, a legnagyobb államhoz hasonlítva.

Rick Perry - Forrás: www.facebook.com/GovernorPerry

Az országra jellemző általános gazdasági problémák ugyanakkor nem kerülték el Texast sem, a fenyegető költségvetési hiányt azonban Perry nem adóemeléssel kezelte, hanem egy kemény megszorító csomaggal. Ezzel hű maradt az általa már a kezdetek óta támogatott konzervatív, az állami kiadások lefaragását követelő Tea Party mozgalom elveihez. Perry elkötelezett híve az egyes államok minél nagyobb függetlenségének, és amikor csak teheti, bírálja a szerinte túl nagyra nőtt szövetségi kormányzatot.

Ha azonban hinni lehet a spekulációknak, akkor épp arra készül, hogy megpályázza a legmagasabb szövetségi tisztséget. Az utóbbi hetekben egyre többet szerepel saját államán kívül, amit politikai elemzők annak tudnak be, hogy komolyan készül az elnökválasztási kampányra. Emellett sorra érkeznek a hírek arról is, hogy republikánus vezetők és háttéremberek győzködik az indulásról.

A különböző felmérések alapján úgy tűnik, hogy Perry azonnal előkelő pozícióba kerülne a republikánus indulók között. Egy augusztus elején közzétett Rasmussen-kutatás szerint a texasi kormányzó az előválasztásokon várhatóan résztvevő republikánus szavazók körében 18 százalékos támogatottsággal bír. Nála csak Mitt Romney-nak van nagyobb tábora (22 százalék), de ő már hónapok óta építgeti kampányát, és több jel utal arra, hogy gondjai vannak az adománygyűjtéssel, valamint az előválasztásokon rendkívül fontos konzervatív bázis szimpátiájának elnyerésével is.

Perrynek nem lennének ilyen gondjai. Ő nemcsak a költségvetési ügyekben, hanem társadalmi kérdésekben is elkötelezett konzervatív. Különösen a vallásos jobboldal számára lehet kedves azzal, hogy nemcsak hogy gyakorló hívő, de a közéleti kérdésekben is gyakran fordul a mindenhatóhoz. Áprilisban például a nagy szárazság idején arra kérte az embereket, hogy imádkozzanak az esőért. A háromnaposra meghirdetett imádkozás végül nem vezetett konkrét eredményre (nem érkezett meg a várva várt eső), Perry nem adta fel, és most szombaton egy houstoni imanapon az ország gazdasági (és egyéb természetű) válságának megoldásához kérte isten segítségét.

“Atyám, a szívünk megszakad Amerikáért. Viszályt látunk idehaza. Félelmet látunk a piacokon. Dühöt látunk a kormányzat terein és nemzetként nem felejtettük el, ki teremtett bennünket” - imádkozott Perry, aki egy júliusi nyilatkozatában is vélhetően istenre utalt, amikor arról beszélt, hogy úgy érzi, “szólítják” arra, hogy induljon az elnökválasztáson. Hamarosan kiderül, mit válaszol Perry ezekre a hangokra.