Egy igazán barátságos, könnyen fogyasztható téma következik: adótervek az elnökválasztási kampányban. Tudom, első hallásra nem tűnik túl szexinek, de valamiért mégis sorban döntenek úgy az elnökválasztáson induló republikánusok, hogy elő kell állniuk valamilyen nagyszabású adóátalakítási tervvel.

A legtöbb figyelmet a felmérések szerint egyébként is meglepő módon megerősödött, és a hírekben egyre többször szereplő Herman Cain elképzelése kapta, aki a 9-9-9 jegyében alakítaná át az amerikai szövetségi adórendszert. A három szám azt takarja, hogy a jövedelemadó, a forgalmi adó és a társasági adó is 9 százalékos lenne. Ez jelentős változást hozna (elég csak belegondolni, hogy a társasági adó 35 százalék), de a kampányban amúgy is üzleti múltját hangsúlyozó Cain azt állítja, hogy ilyen radikális lépésekre - lényegében egy egykulcsos adórendszer bevezetésére - van szükség ahhoz, hogy lendületbe hozzák a gyengélkedő gazdaságot.


Herman Cain - Forrás: http://www.facebook.com/THEHermanCain

Először még csak egyik riválisa, Jon  Huntsman kötött bele Cain tervébe azzal a poénnal, hogy a 9-9-9 inkább hasonlít egy pizza árára (ezzel utalva arra, hogy Cain korábban a Godfather pizzérialáncot vezette), de aztán szaporodtak a szakmaibb jellegű kritikák is. Adózással foglalkozó szervezetek - és persze demokrata kampányolók - kiszámolták például, hogy ebben a rendszerben a háztartások több mint 80 százaléka számára emelkednének meg az adóterhek. Cain végül meg is hátrált, és bejelentette, hogy egyrészt a szegények kedvezményt fognak kapni, illetve lesznek olyan, magas munkanélküliség által sújtott földrajzi övezetek, ahol enyhébbek lesznek a cégekre nehezedő közterhek.

Ez persze már nem éppen az egyszerűség irányába mutat, és hasonló csapdába esett bele Rick Perry is. A texasi kormányzó szintén egy egykulcsos, 20 százalékos jövedelemadó-kulcsot jelentett be, de ő már egyből hozzá is tett egy apróbetűs részt. A javaslatában szerepel ugyanis az is, hogy ha valakinek mégis jobban megéri a mostani rendszer szerint adóznia, akkor az választhatja azt. Az ötletet kísérő, jól hangzó ígéret az, hogy ha ez megvalósul, akkor az amerikaiak megszabadulnak egy csomó papírmunkától, és egy képeslapon is elintézhetik majd az adóbevallásukat. Ahogy azonban az Economist bloggere nagyon józanul rámutat, ez után mindenkinek kétszer (egyszer a jelenlegi, egyszer az új rendszer alapján) kell számolgatnia ahhoz, hogy dönteni tudjon, ami éppenséggel inkább bonyolítani fogja a helyzetet.

És akkor olyan apróságokról még nem is volt szó, hogy vajon ezek az új adórendszerek hogyan viszonyulnának a költségvetés kiadási oldalához. Itt persze viszonylag egybevág a republikánusok válasza: megszorításokra, a kiadások csökkentésére van szükség. Az ügyetlenkedések is jelzik azonban, hogy az adókkal kapcsolatos üzeneten még van mit finomítani.