potus & co

Újabb szereplővel bővült a 2016-os elnökválasztás körül már most javában zajló spekuláció. Rick Perry texasi kormányzó hétfőn bejelentette, hogy mostani mandátumának 2014-es lejárta után nem indul újra a tisztségért. A bejelentéskor ugyan nem utalt arra, hogy milyen tervei vannak a továbbiakban, de nem adta a jelét annak sem, hogy teljes visszavonulást tervezne a közéletből. Ez pedig a találgatásokban gazdag amerikai politikában bőven elég ahhoz, hogy beinduljon a sugdolózás vélt vagy valós elnökválasztási terveiről.

Perry papíron erős indulónak tűnik. Az egyik legnagyobb és legerősebb államot kormányozza már több mint tíz éve, ráadásul kellően konzervatív ahhoz, hogy elnyerje a republikánus párt aktívan politizáló szimpatizánsainak szimpátiáját.

A gond csak az vele, hogy Perry már tavaly is próbálkozott a republikánus jelöltség megszerzésével, és csúfos kudarcot vallott, pedig nem volt éppen túl erős a mezőny. A legemlékezetesebb bénázása az volt, amikor az egyik tévévitában elkezdte sorolni annak a három kormányzati szervnek a nevét, amelyeket be szeretne zárni, de csak kettőig jutott, mert a harmadik nem jutott eszébe. A szinte fájdalmasan kínos jelenetet még betetőzte azzal, hogy zavartan vigyorogva annyit tudott csak kinyögni, hogy “upsz”.

Rick Perry híres bénázása

Perry végül már az előválasztások elején kiszállt a versenyből, és azóta az országos politikában nem is sokat lehetett róla hallani. Néhány hete azonban megint bekerült a hírekbe, miután az egyik helyi demokrata szenátor június végén megakasztotta a kormányzó által szorgalmazott új, az abortusz engedélyezésének szigorítását célzó törvényt. A Wendy Davis nevű szenátornak azzal sikerült megfúrnia a jogszabályt, hogy 11 órán keresztül beszélt folyamatosan az épp ülésszakának végéhez érő texasi szenátusban, és így nem maradt idejük a republikánus törvényhozóknak, hogy elfogadják a törvényt.

A szenátor - és rózsaszín sportcipője - azonnal országos ismertségre tett szert, Perry pedig egyrészt azonnal rendkívüli ülésre hívta össze a szenátust, másrészt belepiszkált kicsit Davis magánéletébe. Szerinte ugyanis a szenátor a saját példájából megtanulhatta volna, hogy “minden élet számít”. Perry ezzel arra utalt, hogy a jelenleg középkorú Davis tizenévesen lett anya. A kormányzó megjegyzését sokan bárdolatlannak és ízléstelennek tartották, bár ő utóbb azt mondta, hogy valójában bóknak szánta.

Ha tényleg komolyabb politikai tervei vannak, akkor tehát nem árt még gyakorolnia a nyilvános szereplést. Erre most elvileg lesz ideje, mert már csak egy év van hátra a kormányzói megbízatásból, és az elnökválasztásnak akkor legfeljebb még csak a helyezkedési szakaszában fog tartani.

Ha esetleg úgy alakul, hogy Rick Perry eltűnik az elnökválasztási kampány süllyesztőjében, azt biztosan mindenki bánni fogja, aki a politikára nemcsak véres komolysággal, hanem mint a szórakoztatóipar egyfajta sajátos leágazásaként tekint. Perry már megajándékozott bennünket egy kínosan szórakoztató pillanattal az egyik tévévitában, most pedig egy választási fórumon mondott két nagy hülyeséget. Ráadásul mindezt sikerült egyetlen rövid mondatban megtennie.

Perry számít a fiatalok szavazatára - Forrás: Rickperry.org

A texasi kormányzó a New Hampshire-i Manchasterben találkozott főiskolai diákokkal, és viccelődve megjegyezte nekik, nagyon örömmel fogadná a szavazatukat, már ha 2012. november 12-ig betöltik a 21. életévet. Ezzel a poénnal csak két gond van: egyrészt az Egyesült Államokban 18 évtől jár a választójog (bár a felnőtté válásnak valóban egyfajta határa a 21 év, onnantól lehet például alkoholt vásárolni), másrészt az elnökválasztás nem 2012. november 12-én, hanem november 6-án lesz.

A CNN szerint Perry láthatóan nem jött rá arra, hogy hibázott, de a közönség tagjai közül többen nevettek. Valószínűleg ők is azok közé tartoznak, akik bánni fogják, ha Perry kiesik a mezőnyből.

Rick Perry stábja az utóbbi hetekben lebegtette, hogy a texasi kormányzó esetleg kihagyna néhány tévévitát. Végül mégis elment a legutóbbi, szerda esti fórumra, amelyet a Michigan állambeli Rochesterben tartottak a jövő évi elnökválasztáson indulni akaró republikánus politikusok között. Most feltehetően azt kívánja, bár ne tette volna. Perry ugyanis akkorát - nincs rá jobb szó - égett, amekkorát még újonc, sokadvonalbeli politikusoktól se nagyon látni, nemhogy egy olyan embertől, akinek évtizedes kormányzói tapasztalata van, és egy szuperhatalom vezetője akar lenni.

Ahogy a fenti videóban is látható, az történt, hogy Perry fel akart sorolni három olyan kormányzati szervet, amelyet megszüntetne, ha elnökké választanák. A gond az volt, hogy csak kettőig jutott a felsorolásban, és ugyan előbb próbálta viccel elütni a dolgot, de aztán az újságíró kérdésére (most akkor melyik is a harmadik intézmény?) kénytelen volt kimondani azt, amit politikus szájából ritkán hallani: "Nem tudom."

Később ugyan egy másik kérdésre reagálva közbevetette, hogy most már eszébe jutott, az oktatási és a kereskedelmi minisztérium mellett az energiaügyi minisztérium lenne a harmadik, amelyet bezárna, nyilvánvaló, hogy kármentésnek ez már kevés volt. Az augusztusi kampánykezdetkor még a felmérések élén álló texasi kormányzó támogatottsága folyamatosan csökkent, ez a csúnya hiba pedig akár meg is pecsételheti a sorsát.

Egy igazán barátságos, könnyen fogyasztható téma következik: adótervek az elnökválasztási kampányban. Tudom, első hallásra nem tűnik túl szexinek, de valamiért mégis sorban döntenek úgy az elnökválasztáson induló republikánusok, hogy elő kell állniuk valamilyen nagyszabású adóátalakítási tervvel.

A legtöbb figyelmet a felmérések szerint egyébként is meglepő módon megerősödött, és a hírekben egyre többször szereplő Herman Cain elképzelése kapta, aki a 9-9-9 jegyében alakítaná át az amerikai szövetségi adórendszert. A három szám azt takarja, hogy a jövedelemadó, a forgalmi adó és a társasági adó is 9 százalékos lenne. Ez jelentős változást hozna (elég csak belegondolni, hogy a társasági adó 35 százalék), de a kampányban amúgy is üzleti múltját hangsúlyozó Cain azt állítja, hogy ilyen radikális lépésekre - lényegében egy egykulcsos adórendszer bevezetésére - van szükség ahhoz, hogy lendületbe hozzák a gyengélkedő gazdaságot.

Herman Cain - Forrás: http://www.facebook.com/THEHermanCain

Először még csak egyik riválisa, Jon  Huntsman kötött bele Cain tervébe azzal a poénnal, hogy a 9-9-9 inkább hasonlít egy pizza árára (ezzel utalva arra, hogy Cain korábban a Godfather pizzérialáncot vezette), de aztán szaporodtak a szakmaibb jellegű kritikák is. Adózással foglalkozó szervezetek - és persze demokrata kampányolók - kiszámolták például, hogy ebben a rendszerben a háztartások több mint 80 százaléka számára emelkednének meg az adóterhek. Cain végül meg is hátrált, és bejelentette, hogy egyrészt a szegények kedvezményt fognak kapni, illetve lesznek olyan, magas munkanélküliség által sújtott földrajzi övezetek, ahol enyhébbek lesznek a cégekre nehezedő közterhek.

Ez persze már nem éppen az egyszerűség irányába mutat, és hasonló csapdába esett bele Rick Perry is. A texasi kormányzó szintén egy egykulcsos, 20 százalékos jövedelemadó-kulcsot jelentett be, de ő már egyből hozzá is tett egy apróbetűs részt. A javaslatában szerepel ugyanis az is, hogy ha valakinek mégis jobban megéri a mostani rendszer szerint adóznia, akkor az választhatja azt. Az ötletet kísérő, jól hangzó ígéret az, hogy ha ez megvalósul, akkor az amerikaiak megszabadulnak egy csomó papírmunkától, és egy képeslapon is elintézhetik majd az adóbevallásukat. Ahogy azonban az Economist bloggere nagyon józanul rámutat, ez után mindenkinek kétszer (egyszer a jelenlegi, egyszer az új rendszer alapján) kell számolgatnia ahhoz, hogy dönteni tudjon, ami éppenséggel inkább bonyolítani fogja a helyzetet.

És akkor olyan apróságokról még nem is volt szó, hogy vajon ezek az új adórendszerek hogyan viszonyulnának a költségvetés kiadási oldalához. Itt persze viszonylag egybevág a republikánusok válasza: megszorításokra, a kiadások csökkentésére van szükség. Az ügyetlenkedések is jelzik azonban, hogy az adókkal kapcsolatos üzeneten még van mit finomítani.

Bár elvileg a sokadik alkalommal már unalmasnak kellene lenniük ezeknek a republikánus tévévitáknak, azért időnként vannak érdekes villanások. Így volt a keddi Las Vegas-i rendezvényen is, ahol a felmérések alapján a legerősebb jelöltnek számító Mitt Romney állt a támadások kereszttüzében. Különösen kemény ütéseket próbált bevinni Rick Perry, aki az elmúlt néhány vitában halvány teljesítményt nyújtott, most viszont láthatóan úgy döntött, hogy keményebb arcát mutatja meg.

A fenti videó azt a részletet mutatja be, amikor Perry nekiment Romneynak, azt állítva, hogy illegális bevándorlókat alkalmazott kerti munkák elvégzéséhez. Romney ezt tagadta, szerinte csupán arról van szó, hogy az általa megbízott cégnél voltak illegális bevándorlók, de ő erről csak később szerzett tudomást, és akkor felmondott a vállalkozásnak. (A történet amúgy nem új, az alapja egy 2006-os Boston Globe-cikk, és az ügy téma volt az előző, 2008-as kampányban is.)

Nem is a konkrét vádak az igazán érdekesek, hanem az, hogy mennyire személyeskedővé vált a vita. Romney és Perry egymás szavába vágva beszélnek, és szokatlan módon még hozzá is érnek egymáshoz. Vajon mit hoznak majd a következő viták?