potus & co

Az elnökválasztási kampányoknak hagyományosan része a jelöltek egészségügyi állapotának firtatása, ez a mostani epizód azonban mintha egy kicsit korai lenne. Még az előválasztásoktól is messze vagyunk, a republikánus jelöltségre pályázó Michele Bachmann mégis azzal töltötte az elmúlt néhány napot, hogy a fejfájásáról magyarázkodott.

A Daily Caller című - több más újság által is konverzatívnak minősített - híroldal számolt be először arról, hogy Bachmannt több esetben is akadályozták munkájában migrénes rohamok. Több ilyen epizódot a Politico számára is megerősítettek különböző névtelen források. 2006-ban a képviselői kampányát kellett félfüggesztenie egy hétre, 2010 júliusában pedig több képviselőházi szavazást hagyott ki erős fejfájása miatt. Tavaly októberben pedig egy adománygyűjtő rendezvényen lett rosszul, és elvonult a házigazda egyik szobájába lefeküdni.

A sztori végigfutott az amerikai sajtón, és már Bachmann egyik riválisa, a szintén minnesotai Tim Pawlenty egykori kormányzó is megfogalmazott burkolt kritikát. Amikor megkérdezték Bachmann migrénjéről, akkor azt mondta, hogy ez alapvetően orvosi kérdés, de hozzátette, hogy “a jelölteknek tudniuk kell demonstrálni, hogy képesek a munka teljes elvégzésére, minden időben”.

Bachmann egy keddi rendezvényen elismerte, hogy migréntől szenved, és hogy emiatt gyógyszert szed, de tagadta, hogy ez akadályozná a munkában. Szerdán pedig a politikus közzétette a képviselőház orvosának levelét, amely szerint rendszertelen időközönként migrénje van, de különböző gyógyszerekkel ezt kontrollálni tudja.

Furcsa módon Bachmann talán még örülhet is annak, hogy a fejfájásával ilyen hosszan és ilyen széles körben foglalkoztak. Ez ugyanis azt jelzi, hogy a Tea Party konzervatív mozgalom egyik kedvenceként számon tartott, harcias nyilatkozatairól ismert jelöltet egyre komolyabban veszik a riválisai és az újságírók is. Ezt tükrözik a felmérések is, sőt, egy friss - igaz, demokrata kötődésű cég által készített - kutatás szerint Bachmann támogatottsága a legnagyobb (21 százalék) országos szinten a republikánus indulók között.

Már az első kérdés megadta az alaphangot: Hogyan fognak munkahelyeket teremteni? Egy New Hampshire-i lakos kérdezte ezt attól a hét republikánus politikustól, akik részt vettek az első igazán komoly elnökválasztási tévévitán helyi idő szerint hétfőn este. Név szerint: Mitt Romney egykori massachusestts-i kormányzó, Tim Pawlenty egykori minnesotai kormányzó, Michele Bachmann képviselő Minnesotából, Newt Gingrich egykori képviselőházi elnök, Ron Paul képviselő Texasból, Rick Santorum korábbi szenátor Pennsylvaniából, Herman Cain egykori üzletember.

Jó eséllyel közülük fog kikerülni az, aki a jövő novemberben esedékes elnökválasztáson szembeszáll Barack Obamával. Igaz, nem volt ott a tévévitán Jon Huntsman korábbi pekingi nagykövet, aki minden bizonnyal hamarosan hivatalosan is elindítja a kampányát, és mivel az előválasztások csak jövő év elején kezdődnek, elvileg még bárki beszállhat közben. Ehhez hasonló vitából is lesz még jó néhány a következő egy évben.

Pörgős vita volt -  Fotó: Cnn.com

A felmérések szerint az amerikaiak többségét foglalkoztató nyitó kérdésre nagyjából hasonló válaszokat adtak mindannyian: alacsonyabb adók, kisebb bürokrácia és visszafogottabb szabályozás. Szerintük a kormány hatáskörét és szerepét csökkenteni kell, és nagyobb szabadságot kell adni a vállalkozásoknak és állampolgároknak. Abban is egyetértettek, hogy Barack Obama rossz irányba viszi az országot, és nemcsak hogy nem találja a megfelelő válaszokat a nagy gazdasági kihívásokra, de politikájával még rosszabbá teszi a helyzetet. “Nem Obama okozta a válságot, de még rosszabbá tette” - jelentette ki például Mitt Romney.

A nagy egyetértésben fel sem tűnhetett, hogy ezek a politikusok igazából egymás ellenfelei a republikánus elnökjelöltségért folyó küzdelemben. A felmérések szerint a legnagyobb támogatottsággal (és legkomolyabb szervezeti háttérrel) Mitt Romney rendelkezik, és a korábbi kampányok alapján nem lett volna meglepő, ha a többiek odaszurkálnak neki. Ilyen azonban nem történt, a vitázók nagyon udvariasan viselkedtek egymással, és egy embert támadtak: a már említett Barack Obamát.

Egyetlen feszültebb pillanat volt, az is csak a CNN kitartóan kérdező műsorvezetőjének, John Kingnek volt köszönhető. King emlékeztetett rá, hogy Pawlenty korábban a demokraták által elfogadott, a republikánusok által keményen bírált egészségügyi reformot Obamney-care-nek nevezte. Ez utalás arra, hogy Massachusetts kormányzójaként Mitt Romney egy hasonló egészségügyi törvényt fogadtatott el, mint az Obama-féle reform (mindkettőnek központi eleme, hogy kötelezővé teszi az egészségügyi biztosítás megkötését). Pawlenty először mellébeszélt, majd csak King sokadszori kérdésére válaszolta azt (láthatóan kicsit elkomorult arccal), hogy azért használta az Obamney szót, mert maga az elnök beszélt arról, hogy a massachusettsi törvényt mintának tekintette.

Nem ugrott rá senki arra a lehetőségre sem, amikor elhangzott az a kérdés, hogy továbbra is kampánytémának tekintik-e azt, hogy Romney a politikai pályája során változtatta álláspontját abortusz-ügyben (korábban liberálisabb nézeteket vallott, a 2008-as elnökválasztási kampányra viszont áttért a konzervatív térfélre). “Case closed”, vagyis “az ügy lezárva” - hangzott a válasz a többi jelölttől, amit Romney minden bizonnyal nagy megkönnyebbüléssel nyugtázott magában.

A nagy egyetértés közben abban volt egy kis vita a jelöltek között, hogy mihez kezdjenek a Medicare-rel, az időseknek nyújtott állami egészségügyi ellátással, amely minden számítás szerint fenntarthatatlan hosszú távon. Van egy republikánus terv ennek rendezésére, amely komoly megszorításokat vezetne be. Newt Gingrich megismételve egy korábbi nyilatkozatát közölte, hogy szerinte le kell lassítani ennek a vitáját, mert másképp nem lehet megnyerni ezekhez a fájdalmas intézkedésekhez a lakosságot. Herman Cain viszont azt mondta, akkora az adósság, hogy sürgős megoldásra van szükség, nem szabad várni.

Volt némi nézetkülönbség arról is, hogy a jelöltek támogatnának-e egy olyan alkotmánykiegészítést, amely tiltaná az azonos neműek házasságát. A hét résztvevő közül öten igennel válaszoltak, Ron Paul viszont azt mondta, hogy a kormánynak semmi köze a házasságokhoz, Herman Cain pedig úgy érvelt, hogy az egyes államoknak a joga eldönteni ezt a kérdést (jelenleg is ez a helyzet).

Nehéz megmondani, hogy volt-e igazi nyertese ennek a vitának. Vesztese talán nem volt, mert komoly hibát nem követett el senki, bár feltűnő, hogy Romney minden tapasztalata ellenére mennyire mereven, gépiesen viselkedik továbbra is vitahelyzetekben. (A szervezők-műsorvezetők dicséretére legyen mondva, dinamikus volt a műsor, sok személyre szabott kérdéssel, visszakérdezéssel.) Magabiztosan és összeszedetten viselkedett viszont Newt Gingrich, annak ellenére, hogy épp a napokban omlott össze a kampányszervezete. A radikálisan libertariánus nézeteket valló Ron Paul hozta a formáját, és helytállt a mezőnyben a legkevesebb politikai tapasztalattal rendelkező Herman Cain is, akinek talán a legfrappánsabb volt a bemutatkozása is: “Nem politikus vagyok, hanem egy problémamegoldó.”

Középkorú, csinos, republikánus és harcias megszólalásairól ismert. Elsőre valószínűleg a legtöbb embernek Sarah Palin jut eszébe ennek hallatán, de nem ő az egyetlen amerikai politikus, akire illik ez a jellemzés. Itt van Michele Bachmann, aki már négy éve tagja a szövetségi képviselőháznak, ismertsége pedig folyamatosan nő, különösen mióta lebegteti indulását a 2012-es elnökválasztáson.

A CNN névtelen forrásra hivatkozva számolt be arról, hogy Bachmann egyre közelebb áll a hivatalos bejelentéshez, ő maga pedig úgy nyilatkozott a csatornának, hogy ez egy nagyon komoly döntés, amit meg kell fontolnia. Az biztos, hogyha beszáll, akkor azzal izgalmasabbá és színesebbé válik a verseny (amely, tegyük hozzá, igazából még meg sem kezdődött).

Bachmann a félidős választás napján - Forrás: facebook.com

A minnesotai politikus a konzervatív Tea Party mozgalom egyik nagy kedvence (egy hasonlóság Palinnel), és ő alakította meg a képviselőház Tea Party-frakcióját is. Nemcsak a költségvetési ügyekben konzervatív, hanem szociális kérdésekben is: egyik legkeményebb kritikusa a melegházasságnak és az abortusz engedélyezésének.

A republikánusok körében ugyanakkor nem éppen osztatlan a népszerűsége (még egy hasonlóság Palinnel). Ezt jól mutatta, hogy amikor a novemberi félidős választások után feljebb akart jutni a ranglétrán (a képviselőházi republikánusok negyedik legmagasabb tisztségét nézte ki magának), akkor visszapattant a vezetőség ellenállásán. Azt is rossz szemmel nézték többen, hogy az elnök szokásos State Of The Union beszédére külön nyilatkozatban reagált, miközben hagyományosan egyetlen politikus szokott válaszolni a párt részéről.

A bírálók számára ráadásul sokszor maga Bachmann is szolgál muníciókkal. Többször voltak szerencsétlen elszólásai (egy újabb hasonlóság Palinnel), legutóbb például az előválasztások szempontjából kulcsszerepet játszó New Hampshire-ben idézte tévesen egy 1775-ös nagy történelmi csatának a helyszínét. Az ilyen bakik persze sokáig kísérteni fogják, hívei számára azonban biztosan kedvesebben hangzanak harcias kijelentései, például amikor Barack Obama jelenlegi elnökről még a 2008-as kampányban azt mondta, hogy szerinte Amerika-ellenes nézetei vannak. Ha tényleg úgy dönt, hogy indul az elnökválasztási kampányban, akkor még sok ilyet hallhatunk tőle.