potus & co

Délelőtt be kellett mennem Washington belvárosába, hogy a helyi áramszolgáltatónál elintézzek valamit, és miután meglepően gyorsan sikerült végezni (és az ügyintézőt a saját kérésére megtanítani a magyar "köszönöm" szó kiejtésére), sétálgattam egy kicsit a környéken. Gondoltam, elnézek a Fehér Házhoz is, az egyik közeli utcasarkon azonban belebotlottam egy lezárásba. Biciklis rendőrök irányították a forgalmat, a gyalogosokat pedig megkérték, hogy várjanak, és ne menjenek át a zebrán. Az egyik rendőr kérdésemre közölte, hogy "öt percen belül történik valami", és ezért van a rendkívüli készültség. Néhány perc múlva tényleg történt valami: áthaladt a kereszteződésen, majd behajtott a Fehér Ház bejáratán egy hosszú konvoj. Megkérdeztem utána a rendőrt, hogy az elnököt szállította-e a konvoj, mire ő igennel válaszolt. Alább megtekinthető a konvojról készült videó:

Az elmúlt napokban az esték egy részét a politikailag egyértelműen elkötelezett kábelcsatornák (MSNBC=demokrata, FOX News=republikánus) nézésével töltöttem. Ismét megállapíthattam, hogy ezek a tenyérbemászóan elfogult műsorok kis dózisban nagyon szórakoztatóak, nagyobb adagban azonban szinte fizikai fájdalmat okoznak. Ettől függetlenül nagy segítséget adnak ahhoz, hogy megértsük a különböző politikai oldalon álló emberek gondolkodását, érvrendszerét (részben azért, mert a műsorok tükrözik azokat, részben pedig azért, mert nagy hatással vannak rájuk).

A FOX-on nagyon népszerű most például egy olyan film, amelyben korábbi katonai és hírszerzési tisztviselők bírálják Barack Obama elnököt a terrorellenes akciókról  - különösen Oszama bin Laden megöléséről - kiszivárgott információk miatt. Szerintük ugyanis az Obama-kormányzat szándékosan adta ki ezeket az infókat politikai célból, hogy erősítsék az elnök kemény parancsnoki imázsát. Nemcsak szándékos szivárogtatással vádolják a videó szereplői Obamát, hanem azzal is, hogy érdemtelenül fürdőzik bin Laden megölésének dicsőségében.

A film előzetese, ide kattintva pedig megnézhető a teljes video.

A politikai célú kiszivárogtatás vádja nem új, és a Fehér Ház többször is határozottan visszautasította. Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen most, az elnökválasztási kampány felforrósodásának idején kerül elő ez a láthatóan jól megszerkesztett 22 perces videó, amelyet egy OPSECTeam nevet viselő szervezet tett közzé. A csoport szóvivője jelezte, hogy a jogszabályok szerint nem kötelesek nyilvánosságra hozni támogatóik nevét, a New York Times szerint ugyanakkor a megszólalók közül többen részesei voltak Mitt Romney kampányának, illetve a tea party nevű konzervatív mozgalom akcióinak.

Még nem tudni, hogy milyen kifutása lesz ennek a videónek, de adódik a párhuzam 2004-gyel, amikor egykori vietnami veterán támadtak neki John Kerry akkori demokrata jelöltnek, akinek egyik vélt erőssége épp háborús múltja volt. Eddig a videóig úgy tűnt, hogy a több katona által is dicsért Obamába nemzetbiztonsági alapon nem lehet belekötni, de a jelek szerint a politikai ellenfelek megpróbálkoznak azzal, hogy az erősséget fordítsák át gyengeséggé.

Nem lennék az amerikai nagymamák helyében. Nagyon úgy tűnik, hogy ha eldurvul a politikai küzdelem - márpedig ez egyáltalán nem ritka -, akkor mindig ők kerülnek veszélybe. Amikor 2009-ben és 2010-ben ment a nagy vita a demokraták egészségügyi reformjáról, akkor a tervet hevesen bíráló republikánusok azzal riogatták az embereket, hogy az Obama-kormányzat halálbizottságokat fog felállítani, amely a másvilágra küldi majd azokat, akiknek gyógyítását túl drágának ítéli meg. A finoman szólva is túlzó állításokra az elnök akkor úgy reagált, hogy közölte: “Nem húzzuk ki a dugót nagyiból.”

Akkor tehát úgy nézett ki, hogy a demokraták jelentenek fenyegetést a nagymamákra, most viszont a republikánusokon van a sor. Előkerült egy, a Youtube-ra még 2011 májusában feltöltött klip, amelyen az látható, hogy egy magas, öltönyös férfi tol egy kerekesszékben ülő idős nőt, aki először még mosolyogva élvezi a kirándulást, a végén azonban elszörnyed az arca, a férfi ugyanis egy szakadékba löki. Közben az idősek egészségügyi ellátását biztosító állami rendszerről villannak fel feliratok, amelyek a rendszer halálát jósolják. Ha pedig valakinek kétsége lett volna, hogy a klip készítői kire akartak utalni az öltönyös férfi szerepeltetésével, akkor annak a végén feltűnő felirat egyértelművé teszi, hogy Paul Ryanről, a republikánusok költségvetési felelőséről van szó.

A klip azért került most elő, mert Mitt Romney szombaton bejelentette, hogy Ryant kéri fel alelnökjelöltjének, és ezzel egyből a kampány középpontjába kerültek a politikus korábbi tervei. Ryan évek óta drasztikus megszorításokat követel, különösen a nagy ellátó rendszerek esetében, mint amilyen például a 65 év felettiek ellátását segítő (teljes fedezetről ugyanis nincs szó) Medicare. A demokraták azt állítják, hogy Ryan jelölésével nyilvánvalóvá vált, hogy a republikánusok célja a Medicare mostani rendszerének felszámolása, Romneyék viszont azt mondják, hogy valójában ők azok, akik megvédik a rendszert, még ha ehhez át is kell némileg alakítani.

A helyzet egyébként az, hogy valójában mindkét oldal egyetért abban, hogy meg kell fékezni a hosszú távon fenntarthatatlan Medicare-költségeket. Még a megtakarítások méretében is nagyjából hasonló gondolataik vannak, ahogy azonban arra a New York Times is rámutat, ezt nagyon különböző úton képzelik el megvalósítani. Ryan és Romney azt javasolja, meg kell szüntetni azt, hogy a kormányzat korlátlan elkötelezettséget vállal a költségek fedezésére. Helyette azt csinálnák, hogy az állam fix összeget biztosítana az embereknek, akik aztán akár privát ellátást is vásárolhatnának maguknak ebből a pénzből. Obama ehhez képest ott próbálna spórolni, hogy csökkentené a kórházaknak és egyéb szolgáltatóknak fizetendő összeget. Ezt egy költségellenőrzési testület felállításán keresztül oldaná meg.

A két oldal tehát nagyon hasonló diagnózist állított fel, csak a megoldásban különböznek, és ugyan a nagyik kinyírásáról szóló riogatás nyilván nagyon erős túlzás, azt viszonylag egyszerű matematikai műveletekkel ki lehet számolni, hogyha egyre több az idős ember (ahogy ez Amerikára is igaz), viszont kevesebb lesz a pénz az ellátásukra, akkor a nagymamák biztosan nem fognak túl jól járni.

Két okból teszem közzé az Obama-kampánynak ezt a videóját. Egyrészt általában érdekes látni, hogy külön spanyol nyelvű hirdetésekkel célozzák meg az egyre nagyobb jelentőséggel bíró latin szavazótábort. Másrészt ez a másfél perces klip tökéletesen összefoglalja azt, mi a reakciója a demokratáknak arra, hogy Mitt Romney a drasztikus megszorító intézkedéseket szükségesnek tartó Paul Ryant választotta alelnökjelöltnek.

Obamáék idéznek a Ryan-féle költségvetési tervekre adott különböző elemzői reakciókból, amelyek szerint a leggazdagabbak kivételével mindenki rosszul járna ezekkel az intézkedésekkel. A vészjósló mondatok mellé aztán bevágják Romney korábbi nyilatkozatait, amelyekben magasztalta a Ryan-féle programot (többek között a megszorításokhoz valahogy furcsán passzoló “csodálatos” jelzővel). No podría ser más clara, vagyis Nem lehetne ennél világosabb - szól a hirdetés végén felvillanó felirat, hangsúlyozva, hogy Ryan kiválasztásával Romney saját magáévá tette drasztikus költségvetési terveket.

Ez egy egyszerű és hatásos üzenetnek tűnik, és valószínűleg kevéssé fogja semlegesíteni az, hogy Romney azt ígéri, nem egy az egyben veszi át Ryan elképzeléseit, hanem elő fog állni a saját költségvetési tervével. Obamáék gyors reakciója azért is eredményes lehet, mert Ryan ugyan már 14 éve tagja a kongresszusnak, de az amerikai választók általában nem nagyon ismerik a törvényhozás tagjait, legfeljebb a saját államuk képviselőit.

Itt Washingtonban is azt tapasztaltam reprezentatív kutatásnak semmiképp sem nevezhető beszélgetéseim során, hogy a legtöbben eddig még csak nem is hallottak róla. Egy, amúgy a tájékozottabbak közé tartozó nő (a Washington Post régi előfizetője) például megjegyezte, hogy Paul Ryannel már az is gond, hogy nem lehet tudni, melyik a keresztneve, mert a Paul és a Ryan egyaránt elterjedtnek számít. Ha ebből indulunk ki, akkor jó esélyei lehetnek Obamáéknak arra, hogy a saját érdekeiknek megfelelően formálják a választókban kialakuló képet Romney társáról.

Emlékszik még mindenki John Kerry 2004-es szereplésére? Annak az elnökválasztási kampánynak az egyik legfontosabb témája az egyre rondábban alakuló iraki háború volt, és a demokraták azt hitték, hogy a vietnami veterán esélyes kihívó lehet majd a háborús bevetést megúszó George W. Bush-sal szemben. Ehhez képest Kerry épp ezen a ponton vérzett el. Megjelent a Swift Boat nevet viselő, háborús veteránokból álló csoport, amely azt állította, hogy a demokrata jelölt hazudott saját háborús múltjáról, és nem hajtotta végre a neki tulajdonított hőstetteket.

Bár nyilvánvaló volt a csoport politikai kötődése a republikánusokhoz, és Kerryt védelmébe vette egy sor egykori bajtársa, az intenzív kampány elérte a hatását. Sikerült rávetni a kétség árnyékát a demokrata politikus múltjára, és Bush végül - persze nemcsak emiatt - magabiztos győzelmet aratott a választásokon.

A republikánusok most attól tartanak, hogy valami hasonló fog történni ezúttal az ő jelöltjükkel, Mitt Romneyval. Ő ugyanis azzal az üzenettel szállt be a kampányba, hogy egykori üzletemberként tisztában van a gazdaság működésével, és így tudja, hogyan kell növekedést - és ezzel munkahelyeket - generálni. Mivel nincs sok esély arra, hogy a novemberi szavazásig hátralévő időben magához térjen a továbbra is gyengélkedő amerikai gazdaság, így ez egy erős alapállásnak tűnik.

Obamáék betámadják Romneyt

A hivatalban lévő elnök, Barack Obama kampánystábja azonban épp Romneynak ezt az erősségét vette célba. Elkezdték támadni azzal, hogy az általa korábban vezetett befektető cég, a Bain Capital több olyan céget is felvásárolt, amelyek aztán bizonyos nyereség megtermelése után tönkrementek, és így több százan veszítették el a munkájukat. Azt Obamáék is elismerték, hogy ezeknek az ügyleteknek a többsége 1999 után történt, amikor Romney már nem vett részt a cég tevékenységében. Csütörtökön azonban a Boston Globe közölt egy cikket arról, hogy különböző hivatalos cégiratokban az szerepel, hogy Romney 1999 és 2002 között is vezető tisztségeket töltött be a Bain Capitalnél.

Obamáék erre azonnal ráugrottak, és már konkrét bűncselekménnyel - a hatóságok félrevezetésével - vádolták meg Romneyt, pedig nemcsak a republikánus elnökjelölt, hanem független kampányfigyelő internetes oldalak is azt állították, hogy a Globe cikke nem feltétlenül mond ellent Romney korábbi kijelentéseinek. A jelölt ugyanis korábban is azt állította, hogy bár lényegében otthagyta a céget (hogy segítsen megmenteni a Salt Lake City-i téli olimpia káoszba fulladó előkészületeit), a formális kapcsolata megmaradt vele.Ez ráadásul csak az egyik olyan pontja Romney üzleti múltjának, amelyet Obamáék célba vettek. A republikánus jelöltet már az előválasztások során piszkálták akkori (szintén republikánus) riválisai, hogy miért nem hozza nyilvánosságra adóbevallását. Végül ezt még akkor megtette, de csak a 2010-est tette közzé, valamint egy előzetes adatsort a 2011-es jövedelmi helyzetéről. Ebből is kiderült, hogy vagyonának egy része svájci, bermudai és kajmán-szigeteki bankszámlákon van elhelyezve, ami ugyan törvényes, de nem mutat feltétlenül jól egy hazafias kampányt folytató politikus részéről.

Romneyék visszavágnak Obamának

Romney azt állította, hogy a vagyona egy úgynevezett blind trustra van bízva, vagyis neki nincs közvetlen hatása a befektetési döntésekre. Egyrészt azonban mint az a Vanity Fair cikkéből kiderül, nem biztos, hogy ez tényleg így van, másrészt Romney nem hajlandó nyilvánosságra hozni a korábbi adóbevallásait, pedig azokból egyértelműbbé válhatna jövedelmi helyzetének alakulása. Romney egyelőre vonakodik ezt megtenni, ami viszont Obamáék kezére játszik. A Romney körül szaporodó, tartósan ott is maradó kérdőjelek ugyanis beleégethetik a választók agyába azt, hogy valami nem stimmel ezzel a jelölttel.

Márpedig a nyár hagyományosan az alapozás időszaka az elnökválasztási kampányokban. Ilyenkor igyekeznek az egymással szembenbálló oldalak minél kedvezőbbre alakítani azt a terepet, amelyen aztán megvívják majd a csatáikat közvetlenül a novemberi szavazás előtt. Nyolc évvel ezelőtt ez a republikánusoknak ment jobban, a demokraták azonban láthatóan tanultak az akkori leckéből.