Az egyik eltávozott főszerkesztőnk a szerkesztőségre hagyta az Atlantic magazin több évfolyamát, és a folyosón járva megakadt a szemem egyiknek a címlapján. Lessons of a failed presidency (Egy kudarcot vallott elnökség tanulságai) - állt a címlapján, és az első gondolatom az volt, hogy ezek szerint észre sem vettem, hogy az Atlantic leközölt egy ilyen kemény értékelést Barack Obamáról. Aztán közelebb hajolva láttam, hogy ez valójában a 2007 szeptemberi szám, de ha már így felkeltette az érdeklődésemet, akkor magamhoz vettem (Péter, ezúton is köszönöm!).

A Bush-elnökség kudarcairól szóló írások közül a legcombosabb az, amely a befolyásos tanácsadó, Karl Rove munkásságát dolgozza fel, és nemcsak múltidézésre alkalmas, hanem elgondolkodtató adalékokat ad az elmúlt pár évnek az értelmezéséhez is. A cikk kiindulópontja az, hogy a politikatudományban mintegy ötven évvel ezelőtt megalkották az úgynevezett átrendeződés-elméletet, amely szerint az amerikai történelem során volt néhány olyan kiemelt jelentőségű, fordulópontot hozó elnökválasztás.


Rove történelmet akart csinálni - Forrás: Rove.com

Ilyennek tartják például Franklin Delano Roosevelt 1932-es győzelmét, ami után tartós demokrata uralom következett. A cikk szerint a politológusok nagyjából egyetértenek abban, hogy ilyen átrendeződéshez szükség van egyrészt arra, hogy a választók párthűsége gyenge legyen (tehát megérjenek az átrendeződésre), másrészt pedig arra, hogy legyen valami olyan, traumatikus esemény, amely elindítja magát a folyamatot.(FDR esetében ez volt a nagy gazdasági válság).

A cikk szerint Rove meg volt győződve arról, hogy Bush megválasztásakor hasonló helyzetben volt az ország, és ugyan akkor épp nem volt semmilyen traumatikus esemény, a terve az volt, hogy egy sor nagyívű program (például a társadalombiztosítás részleges privatizációja vagy a bevándorlás reformja) révén mesterségesen elindítja a nagy átrendeződést. Később megérkezett a nagy sokk is 9/11 képében, de mára tudjuk, hogy a nagy Rove-féle mutatvány megbukott, vagy legalábbis egyik nagy belpolitikai tervből sem lett semmi.

Mai szempontból azért érdekes ez a cikk, mert ugyan 2008-ből nem emlékszem az átrendeződés-elmélet emlegetésére, de arra igen, hogy sokan jósoltak egy hosszan tartó demokrata uralmat. Obama történelmi győzelmet aratott, és a demokraták kerültek többségbe a törvényhozás mindkét házában. Akkoriban sok szó esett arról, hogy az állam szerepét tekintve új korszak kezdődik, a politikai viszonyokra pedig jellemző volt, hogy a Time magazin 2009 májusában azzal a címmel közölt címlapsztorit a republikánus pártról, hogy “Veszélyeztett faj”. Azóta tudjuk, hogy ez a demokrata fölény sem tartott sokáig, bár az is igaz, hogy akár a kongresszusi republikánusok, akár az elnökjelöltségre készülő republikánus politikusok megítélését nézzük, valahogy nem érződik egy FDR- vagy Lincoln-momemtum előszele az ő oldalukon sem.

Lehet persze, hogy ez is átrendeződés, csak még arról sincs senkinek fogalma, melyik irányba.