“Az elnöki hatalom nincs rögzítve, és korlátozzák mind alkotmányos, mind politikai kényszerek. Az alkotmány fékek és ellensúlyok rendszerét írja elő, amelyben a szövetségi kormány hatalma megoszlik a végrehajtó, igazságszolgáltó és törvényhozó ágak között.

Ebben a finom egyensúlyban ugyanakkor a három ág befolyása folyamatosan változik. A viszonylagos hatalmukat nagy mértékben meghatározzák azok az egyének, akik az egyes tisztségeket betöltik, az ő képességük arra, hogy hassanak a közvéleményre, továbbá az aktuális politikai, gazdasági és társadalmi körülmények.”

Ez az idézet a washingtoni National Museum of American History egyik táblájáról származik, és azért gondoltam, hogy közzéteszem, mert a nagy csinnadrattával járó elnökválasztások közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni minderről. Az ádáz küzdelemből úgy tűnik, mintha itt egy végtelen hatalmú pozíció elnyerése lenne a tét, miközben az amerikai elnöknek több fontos területen is nagyon kis mozgástere van.

Gyakorlatilag minden belpolitikai kérdésben meg van kötve a keze, így például hiába teszik felelőssé sokan a mostani demokrata elnököt a rossz gazdasági helyzetért, ha az elmúlt két évben gyakorlatilag semmilyen saját programot nem tudott keresztülvinni a törvényhozásban erős pozíciókkal rendelkező republikánusok tiltakozása miatt. Vagy ott a példa a másik kényszerre: Barack Obama ugyan még ciklusának első felében átverte a kongresszuson az egészségügyi reformot, de idén nyáron csak hajszálon (egy szavazaton) múlt az, hogy nem kaszálta el az egészet a legfelsőbb bíróság.

És persze még sok példát lehetne hozni az amerikai történelemből. Obama elődjét, George W. Busht például nagyon erősnek tüntette fel az a tény, hogy a fél világgal szembemenve elindította az iraki háborút, viszont később még egy nyavalyás bevándorlási reformot sem tudott véghezvinni, ismét csak a törvényhozás tiltakozása miatt.

Mindezt természetesen nem azért írom, mert azt gondolnám, hogy ezzel bármilyen baj lenne, hiszen elég sokszor bizonyította az Egyesült Államok, hogy nagyszerű dolgokat tud produkálni ez a berendezkedés. Egyszerűen csak nem szabad elfelejteni, hogy a hatalmi működés bonyolultabb itt, mint amilyennek elsőre látszik, és ez persze azt is jelenti, hogy bárki is lesz a novemberi elnökválasztás nyertese, ő maga egyedül nem lesz képes egy csapásra megváltoztatni a dolgokat.