Van George Clooney-nak egy nagyon jó filmje, Good Night, and Good Luck a címe, és 2005-ben mutatták be. A film a CBS csatorna legendás műsorvezetőjéről, Edward R. Murrow-ról szól, aki újságírói eszközöket bevetve - egyszerűen azzal, hogy kérdéseket tett fel - szembeszállt a kommunizmus elleni harc ürügyén boszorkányüldözést folytató Joseph McCarthy szenátorral az ötvenes években.

Murrow neve az utóbbi napokban azért került elő ismét, mert kisebb vita kezdődött arról az amerikai médiában, mennyire hasonlítható hozzá a Daily Show nevű vicces, szatirikus műsor vezetője, Jon Stewart. A kiinduló pont a New York Times vasárnapi cikke volt, amelyben a lap felvetette a kérdést, vajon Stewart lenne Murrow modernkori megfelelője az után, hogy az ő nyomására fogadott el egy törvényt a szenátus?


Jon Stewart - sokan tőle szerzik be a híreket

A jogszabály azoknak az egészségbiztosításáról szólt, akik 2001. szeptember 11-én elsőként mentek a merényletek helyszínére a mentőcsapatok tagjaként. Közülük többnél később súlyos betegségek jelentkeztek, feltehetően a szervezetükbe jutott veszélyes anyagok miatt. A republikánusok ellenezték a törvényt arra hivatkozva, hogy ez még tovább növeli a költségvetési hiányt, és sokáig a nagy amerikai tévécsatornák sem foglalkoztak a kérdéssel, Stewart azonban szabályos kampányba kezdett a jogszabály elfogadtatásáért.

Meghívott a műsorába négy olyan férfit, akik részt vettek a mentésben, és egy empatikus - persze időnként szarkasztikus poénokkal tarkított - beszélgetést folytatott velük. Stewart kifigurázta azokat a nagy tévéket is, amelyek nem foglalkoztak az üggyel, miközben más, kevésbé jelentős történéseknek nagy teret adtak. Erőfeszítéseit végül siker koronázta, december 22-én a szenátus egyhangú támogatással megszavazta a törvényt.

A javaslat elfogadtatását korábban eljárásjogi eszközökkel késleltető republikánusok számára ez nem kis megaláztatást jelentett, az ügy politikai felhangjára pedig ráerősített az, hogy Robert Gibbs fehér házi szóvivő külön meg is köszönte Stewartnak az elnök által is szorgalmazott törvény elfogadásához nyújtott segítséget. Az egyébként is demokrata szimpatizánsként elkönyvelt Stewart ez után még nehezebben fogja lemosni magáról - már ha akarja - a politikai elfogultság bélyegét, bár a műsoraiban nem szokta kímélni a liberális politikusokat és a liberális kommentátorokat sem.

Az mindenesetre a mostani történések után még egyértelműbb, hogy Stewart a legbefolyásosabb amerikai médiaszereplők egyike. Bár ő nem tartja magát újságírónak, már a 2008-as elnökválasztás idején lehetett olyan felméréseket olvasni, amelyek szerint a fiatalok nem a hagyományos tévéhíradókból vagy újságokból, hanem a napi eseményekre reflektáló vicces Daily Show-ból szerzik a közéleti információikat.

Ha kicsit megkomolyodna, és állandóvá válnának a 9/11-es törvényhez hasonló akciói, akkor Stewart talán jobban hasonlítana Murrow-hoz, bár az is igaz, hogy akkor lehet, hogy a nézői jelentős részének is búcsút mondhatna. Egyébként is - ahogy a CNN elemzője fogalmaz - annyi különbség biztos mindig lesz köztük, hogy Murrow soha nem mondott fingós vicceket a műsorában.