potus & co

Ma épp nem robbant ki semmilyen kormányzati botrány, és ez elég szép eredmény a Fehér Ház számára az elmúlt néhány nap után.

Kezdődött ugye azzal, hogy pénteken újabb részletek derültek ki arról, hogyan maszatoltak bele kormányzati tisztviselők a bengázi támadásról szóló tájékoztatóba, majd még ugyanaznap nyilvánosságra került, hogy az adóhivatal politikai alapon pécézett ki magának vizsgálati célpontokat. Hétfőn pedig megtudhattuk azt is, hogy az igazságügy-minisztérium begyűjtötte az AP hírügynökség számos munkatársának telefonhívásaival kapcsolatos adatait. Ezek külön-külön is elég súlyos ügyek, így együttesen pedig elementáris hatással bírnak.

Az adóhatóságnál lezajlott belső vizsgálat azt állapította meg, hogy a hivatal különösen szigorú elbánásban részesítette azokat a konzervatív szervezeteket, amelyek adómentességi státusra jelentkeztek. A hivatalon belül olyan irányelv született, amely szerint figyelni kell azokra a csoportokra, amelyek nevében szerepel a tea party vagy hazafi szó, illetve azokra, amelyek tevékenysége kiterjed a kormányzati költések kritizálására. Ezek jellemzően olyan konzervatív - vagyis a demokratákkal szembenálló - szervezetek voltak, amelyek közvetlenül nem támogathatnak választási jelölteket, de közéleti aktivitásukkal képesek voltak a kampányok befolyásolására.

Bár az első kormányzati reakciók még arról szóltak, hogy ez csupán a hivatal alsó szintjén zajló, elszigetelt jelenség volt, most már kiderült, hogy kiterjedt működésről volt szó, és a vezetők is tudtak róla. Eric Holder igazságügyi miniszter kedden be is jelentette, hogy büntetőeljárás indul annak megállapítására, hogy az adóhivatal munkatársai elkövettek-e bármilyen bűncselekményt.

Közben azonban Holder hivatala is erős nyomás alá került, miután fény derült az AP telefonhívási adatainak begyűjtésére. A hírügynökség vezetője hétfőn közölte egy felháborodott hangú levélben, hogy a minisztérium több mint húsz telefonvonal kimenő hívásainak az információira tett szert, és erről csak utólag értesítette az AP-t. Az adatgyűjtésre egy nyomozás során került sor, amelynek célja annak kiderítése, hogy ki volt a forrása annak a tavalyi AP-sztorinak, amely egy amerikai célpont ellen tervezett terrortámadás meghiúsításáról szólt.

Lehet, hogy jogilag rendben volt az igazságügy-minisztérium eljárása, de az ügyet hatalmas felháborodás övezi ebben a sajtó szabadságára különösen érzékeny országban. Reggel a Morning Joe című tévéműsorban például a Watergate-botrányt feltáró egyik legendás újságíró, Carl Bernstein dühöngött a kormányzati akción. Nem volt ezzel egyedül, kedden több mint ötven szerkesztőség csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, amely a begyűjtött hívásadatok megsemmisítését és a hasonló esetek megelőzését célzó törvény megalkotását követelte.

Egyelőre nem világos, hogy a Fehér Háznak konkrétan mennyi szerepe volt az egyes ügyekben, és az azokra adott kormányzati reakciók is különböztek egymástól. Obama egy hétfői sajtótájékoztatón Bengáziról azt mondta, hogy felfújt ügynek tartja, az adóhivatal eljárását viszont felháborítónak nevezte. Az AP-ügyre reagálva a Fehér Ház szóvivője kedden azt nyilatkozta, hogy az elnök nem tudott a telefonhívási adatok begyűjtéséről. Eric Holder állítja, hogy ő is távoltartotta magát az ügytől, mert korábban őt is meghallgatták a kiszivárogtatás forrását vizsgáló nyomozók.

Az egyes ügyeknek talán semmi közük nincs egymáshoz, de a második ciklusát egyébként is döcögve megkezdő Barack Obama számára mégis ugyanazt a kockázatot hordozzák. Obama az egész elnökségét arra a gondolatra alapozta, hogy a kormány nem valamilyen szükséges rossz, hanem fontos és hasznos szerepet lát el. A mostani botrányok nem sokat segítenek ennek elhitetésében.

A vasárnapi politikai talkshowk valódi intézménynek számítanak az Egyesült Államokban. Bár sokszor sekélyesek (mit keres a képernyőn szinte minden héten a már rengetegszer leszerepelt Newt Gingrich?) és kiszámíthatóak (a John McCain-Lindsey Graham szenátorpáros egyike biztosan feltűnik valamelyik csatornán), ezek az étvizedek óta futó műsorok még ebben a Facebook/Twitter/Buzzfeed korban is általában viszonylag jól tükrözik azt, hogy éppen mi körül forog az amerikai politika.

Ezen a vasárnapon a vezető téma Bengázi volt. Tavaly szeptember 11-én ebben a líbiai városban halt meg négy amerikai - köztük Christopher Stevens nagykövet - a helyi amerikai képviselet ellen intézett támadás során. Azóta is heves vita zajlik arról, hogy az Obama-adminisztráció hogyan kezelte a történteket, és a héten olyan új információk kerültek nyilvánosságra, amelyek kínos magyarázkodásra kényszerítették a Fehér Házat.

Külügyminisztériumi tisztviselők tanúskodnak a kongresszusban - Forrás: AFP

Kezdődött azzal, hogy egy kongresszusi meghallgatáson megjelent több olyan külügyminisztériumi tisztviselő, akik nemcsak hogy nyíltan kritizálták a kormányzat eljárását, hanem beszámoltak arról is, hogy amikor házon belül kényes kérdéseket kezdtek el feszegetni, akkor a partvonalra lettek szorítva. Mint kiderült, a kormányzaton belül is elsősorban az okozott feszültséget, hogy az első napokban a hivatalos kommunikáció igyekezett úgy beállítani a történteket, mintha egy spontán tiltakozás fajult volna véres támadássá. Azóta a kormány is elismerte, hogy valójában szó sem volt semmilyen tüntetésről, és a támadást militánsok előre eltervezett módon hajtották végre. Azt is állították, hogy az első verzióval nem a félrevezetés volt a céljuk, hanem egyszerűen nem álltak a rendelkezésükre a megfelelő információk a támadást követő zavaros napokban.

Most azonban már tudjuk, hogy ez nem feltétlenül így történt. Pénteken az ABC News ismertette a külügyminisztérium és a CIA közötti szeptemberi e-mailváltást arról, hogy milyen információk kerüljenek nyilvánosságra. Ebből kiderül, hogy a hírszerző ügynökség már akkor azt javasolta, hogy a hivatalos tájékoztatás része legyen az, hogy a CIA több jelentést is készített arról, hogy Bengáziban korábban is értek támadások külföldi létesítményeket. Hozzátették, nem zárható ki, hogy az amerikai tisztviselők elleni támadást is olyanok hajtották végre, akik megfigyelés alatt tartották őket. A külügyminisztérium szóvivőjének válasza (amelyre cc-zve voltak a Fehér Ház tisztviselői is) erre az volt, hogy ezt az információt a kongresszus tagjai felhasználhatnák arra, hogy a minisztériumot kritizálják, amiért nem fordított figyelmet a vészjósló jelekre. “Miért akarnánk ezt táplálni?” - jegyezte meg a szóvivő.

A vonatkozó bekezdés végül teljesen kikerült a tájékoztató anyagból. Hasonló sorsra jutott az a rész is, amelyben a CIA arról számolt be, hogy a támadásban - amelyet akkor még ők is egy spontán tiltakozásból eredeztettek - az al-Kaidával kapcsolatban álló iszlám szélsőségesek is részt vettek. A tájékoztató anyagban a hírszerzők néven nevezték az al-Kaidához kötődő Anszar al-Sharia nevű csoportot mint a támadás feltételezett elkövetőjét. A külügyminisztérium szóvivőjének a Fehér Ház tisztviselőinek támogatásával sikerült elérnie, hogy ezek a részek is kikerüljenek a tájékoztató anyagból, méghozzá arra hivatkozva, hogy ezek az információk nehezítenék a folyamatban lévő nyomozást.

A Fehér Ház szóvivője magyarázkodik a kiszivárgott emailekről

A végső, meglehetősen kilúgozott verziót kapta meg aztán Susan Rice amerikai ENSZ-nagykövet, aki a Fehér Ház képviseletében végigjárta a vasárnapi talkshowkat, és mindenhol elmondta azt, hogy a támadás egy otromba iszlámellenes videó miatt indult tüntetéssorozat eredménye volt, és egy szót sem ejtett az al-Kaida szerepéről. Miután nem sokkal később egyértelművé vált, hogy valójában egy előre eltervezett akció történt, a republikánusok őssztűz alá vették Rice-t, és ezzel megfúrták Obamának azt a tervét, hogy az új ciklusban őt nevezze ki a külügyminiszteri posztra.

A Fehér Ház akkoriban azt állította, hogy a republikánusok igazságtalanul támadták az ENSZ-nagykövetet, mert ő csak azokat az információkat ismertette, amiket a hírszerzéstől kapott. Mostanra ugyanakkor világossá vált, hogy a hírszerzés sokkal részletesebb és a valósághoz közelebb álló tájékoztatást javasolt, és épp a külügyminisztérium, valamint a Fehér Ház volt az, amely egy torzított verziót engedett át.

A politikai jelentősége ennek hatalmas lehet. Bár egyelőre nem teljesen tiszta, hogy mi volt a kormányzati motiváció, a kontextushoz mindenképp hozzátartozik az, hogy akkoriban javában zajlott az elnökválasztási kampány, és Barack Obama egyik legfontosabb üzenete épp az volt, hogy Oszama bin Laden megölésével és egyéb militáns vezetők likvidálásával sikerült meggyengíteni az al-Kaidát. “Oszama bin Laden halott, a General Motors pedig él” - ismételgette a kampány során Joe Biden alelnök. Ebbe a jól hangzó történetbe nem igazán passzolt volna az, hogy az al-Kaida megölte az Egyesült Államok egyik vezető diplomatáját és három másik amerikait, nem mellesleg a 2001. szeptember 11-i terrortámadások évfordulóján.

A Fehér Háznak most szembesülnie kell azzal a váddal, hogy politikai számításból félrevezette a választókat egy fontos ügyben. Kemény hetek várnak az Obama-kormányzatra, a republikánusok és az ügy részleteire kíváncsi újságírók nem fognak leszállni róluk. És akkor azt még meg sem említettük, hogy a vasárnapi talkshowk másik vezető témája az volt, hogy az adóhivatal a héten elismerte, szigorúbb ellenőrzés alá vette a demokratákkal szembenálló, konzervatív szervezeteket.

Az Egyesült Államoknak sok sajátossága van, kezdve a nagy autóktól a rengeteg fegyverig, de ami talán még inkább jellemző, hogy itt tényleg mindenki kaphat egy második esélyt.

Richard Nixon a hatvanas évek elején egy durcás visszavonulás után nyerte meg az 1968-as elnökválasztást. New York állam egykori kormányzója, Eliott Spitzer egy csúnya prostitúciós botrányba bukott bele öt évvel ezelőtt, de aztán sorra kapta a vélhetően jól fizető tévés kommentátori állásokat. A házasságtörése miatt a CIA éléről távozni kényszerült David Petraeus pedig ugyan egy darabig biztos nem kap magas rangú kormányzati megbízatást, de addig is jó sok pénzt kereshet beszédek tartásával, a presztízsét pedig építgetheti egyetemi oktatóként.

Most egy újabb kiváló példával bővült a sor. Kedden választásokat tartottak Dél-Karolina állam egyik kongresszusi körzetében, és a győztes az a Mark Sanford lett, aki egy világraszóló botrány miatt kényszerült távozni az állam kormányzói székéből 2009-ben. Kiderült róla ugyanis, hogy nemcsak hogy megcsalta a feleségét (ez már önmagában elég nagy probléma az amerikai politikában), de még hazudott is a választóinak. Argentínába utazott az ott élő szeretőjéhez, de a távollétére adott hivatalos magyarázat az volt, hogy az Egyesült Államokban túrázik a hegyekben.

Mark Sanford visszatért - Forrás: AFP

Sokáig úgy tűnt, hogy a republikánus Sanfordnak ezzel teljesen vége, és így nagy feltűnést keltett, amikor bejelentkezett a tavaly megürült kongresszusi képviselői helyre (a poszt betöltője szenátor lett). A politikus a kampány részben azzal az üzenettel kampányolt, hogy megbánta a bűnét és a bukásából levont tanulságoknak köszönhetően sokkal jobban fogja majd szolgálni a választókat, mint korábban.

Az előválasztásokat könnyedén vette, de aztán egy viszonylag komoly ellenféllel találta magát szemben. A demokraták egy Elizabeth Colbert Busch nevű nőt indítottak, aki a politikában ugyan újoncnak számított, de az ismertség növelésében segítette az, hogy az egyik legnépszerűbb tévés humorista, Stephen Colbert az öccse.

Egy ilyen kongresszusi választás normális esetben nem kapna nagy figyelmet, de ez a felállás garantálta a hatalmas érdeklődést. Főleg, amikor olyan drámai fordulatok is bekövetkeztek, mint az, amikor Sanfordról kiderült, hogy megsértette a korábbi feleségével kötött válási megállapodást azzal, hogy bement a lakásába (a politikus azt mondta, meccset nézett a gyerekeivel). Ez után a republikánus párt országos szervezete bejelentette, hogy megvonja a támogatást Sanfordtól, akinek azonban lendületes kampányával sikerült elérnie, hogy ne elsősorban az ő magánéletéről, hanem a demokratákról szóljon a küzdelem.

Ez nyerő taktikának bizonyult, miután ez a kongresszusi körzet régóta masszívan konzervatívnak számít. Így a megszégyenült politikust a körülmények is segítették abban, hogy sok más amerikaihoz hasonlóan ő is megkapja azt a bizonyos második esélyt.

Barack Obama nagyon fegyelmezettnek tűnik a nyilvános szereplésein. Mindig higgadtan, szinte tanári stílusban beszél, és gyakran  - bírálói szerint túlságosan is gyakran - használ súgógépet. A jelek szerint azonban ő is hibázik, és ennek néha súlyos következményei is lehetnek.

Kisebb zűrzavarra utalt például az, hogy amikor a bostoni robbantások után néhány órával kiállt a nyilvánosság elé, akkor a cselekmény leírására nem használta a terrorizmus szót. Ez akár tudatos lépés is lehetett volna, ha röviddel a nyilatkozata után nem küld körbe egy e-mailt a Fehér Ház-i tudósítóknak egy névtelenséget kérő magas rangú tisztviselő, aki azt hangsúlyozta, hogy a kormányzat természetesen terrorcselekménynek tartja a robbantásokat.

Ez még nem feltétlenül bír nagy jelentőséggel, azok a nyilatkozatok azonban már sokkal inkább, amelyeket Obama a véres polgárháború által sújtott Szíriáról tett. Tavaly augusztusban egy sajtótájékoztatón egy kérdésre válaszolva közölte, hogy az Egyesült Államok számára úgynevezett vörös vonal lenne az, ha a szíriai kormány hozzányúlna biológiai vagy vegyi fegyvereihez. “Ez változtatna a képleten” - küldött Obama egyértelmű katonai fenyegetést Szíriának. Az elnök megfogalmazásából az is kiderült, hogy az amerikai kormány nemcsak a fegyverek bevetését, hanem pusztán a mozgatásukat is ilyen választóvonalnak tekintené.

Sok kritika érte ezt a nyilatkozatot már akkor is, mert többek szerint Obama ezzel lényegében hallgatólagos jóváhagyást adott a szíriai kormánynak az egyéb - tehát nem biológiai vagy vegyi - fegyverek bevetésére. Azóta azonban kiderült, hogy Bashar Al-Asszad szíriai elnök katonái nemcsak hogy mozgattak, hanem minden valószínűség szerint be is vetettek vegyi típusú fegyvert. Több olyan támadásról érkeztek jelentések, amelyekben az áldozatok sérülései vegyi fegyver bevetésére utaltak, a Fehér Ház azonban egyelőre nem szánta el magát a cselekvésre.

A Los Angeles Times karikatúrája

Bár a kiszivárgott információk szerint az elnöki stáb most már fontolgatja azt a korábban elvetett tervet, hogy fegyverekkel segítse a szíriai kormányellenes erőket, a közvetlen beavatkozással egyelőre várnak. A Fehér Ház azt mondja, hogy nagyon zavarosak a vegyi fegyveres támadásokról szóló információk, és még azt sem lehet száz százalékos biztonsággal kijelenteni, hogy a szíriai kormányerők hajtották azokat végre.

Obama most komoly nyomás alá került azok (például egyes republikánus szenátorok) részéről, akik eddig is határozottabb fellépést követeltek Szíriával szemben. Ez az egyéni értelmezéstől függően óvatosságként vagy hezitálásként jellemezhető hozzáállás mindenképp messze van attól a határozott nyilatkozattól, amelyet tavaly augusztusban tett az elnök. A helyzetet tovább színesíti, hogy a Fehér Ház legújabb magyarázata az, hogy a “vörös vonal” emlegetése csak rögtönzött elszólás volt. A New York Times által idézett, névtelenséget kérő tisztviselők egyike szerint az eredeti elképzelés az volt, hogy úgy gyakoroljanak nyomást az Asszad-rezsimre, hogy az elnök ne ragadjon bele valamilyen “előre meghatározott cselekménysorba”.

Obama azonban épp az ellenkezőjét érte el a vörös vonalas kijelentéssel. Ha pedig tényleg csak elszólás volt, akkor ez lesz a közelmúlt amerikai történelmének egyik legsúlyosabb bakija. Nemcsak arról van ugyanis szó, hogy mi lesz Szíriával, hanem az elnöki hitelességről. Iránban például biztosan kíváncsian figyelik a fejleményeket, hogy aztán levonhassák a következtetést arról, mennyire kell komolyan venniük azokat a hozzájuk intézett fenyegetéseket, amelyek szerint Obama nem fogja megengedni, hogy atomfegyvert fejlesszenek ki.

Szombat este volt a Fehér Ház-i tudósítók szokásos éves vacsorája, amelynek fénypontja mindig az épp aktuális elnök vicces - vagy annak szánt - beszéde. Barack Obama elég jól teljesített, én legalábbis több poénján is hangosan nevettem a közvetítést nézve, bár igaz, hogy a viccek többsége elég belterjes volt. Most itt van néhány emlékezetesebb megjegyzése, kiegészítve némi magyarázattal.

Egy fotó szintén a vacsoráról: Obama felesége elhíresült frufrujával kiegészülve

“David Axelrod most az MSNBC-nek dolgozik, ami egy érdekes változás, miután korábban az MSNBC dolgozott David Axelrodnak.” - David Axelrod volt Obama kampánystratégája, és a poén nem túl finom utalás volt arra, hogy a liberális érzelmű tévécsatorna elég nyíltan kiállt Barack Obama mellett a tavalyi kampányban.

“Néhányan azt gondolják, hogy továbbra sem töltök elég időt a Kongresszussal. ‘Miért nem iszol egyet Mitch McConnell-lel?’ - kérdezik tőlem. Tényleg? Miért nem iszol inkább te Mitch McConnell-lel?” - Mitch McConnell a szenátusi republikánusok vezetője, és nem éppen kedves, barátságos modoráról ismert. Neki volt az a híres mondása is még az előző ciklusban, hogy legfontosabb feladatának azt tartja, hogy Obama ne legyen újraválasztva.

“Tudom, hogy a CNN bekapott néhány ütést mostanában, de a helyzet az, hogy én csodálom az elkötelezettségüket arra, hogy egy történet minden oldalát bemutassák, hátha közülük egyik pontosnak bizonyul.” - Ez egy nyilvánvaló kritikája volt annak, hogy a bostoni robbantás után a CNN több megalapozatlannak bizonyuló információt is közzétett, többek között azt, hogy a hatóságok elfogtak egy gyanúsítottat, miközben még javában folyt a hajtóvadászat.

“Még mindig elkövetek kezdőkre jellemző hibákat. Mint amikor Kaliforniában voltam egy adománygyűjtő rendezvényen, ahol nagyon jól éreztük magunkat, és megemlítettem, hogy Kamala Harris a legvonzóbb ügyész az országban. Ahogy azt el lehet képezlni, bajba kerültem, amikor hazajöttem. Ki tudta, hogy Eric Holder ilyen érzékeny?” - Obama ezzel arra utalt, hogy kisebb vihart kavart, amikor az ügyésznőt megdicsérte külseje miatt. Többen szexizmussal vádolták emiatt, és ő bocsánatot kért a megjegyzéséért. Eric Holder pedig nem más, mint a legfőbb ügyész (és egyben igazságügy-miniszter, vagyis az Obama-kabinet tagja).

“Nem tudom, egyelőre mit mondjak 2016-ról. Úgy értem, ez a fickó [Marco Rubio] még be sem fejezte az első ciklusát a szenátusban, és már azt hiszi, hogy készen áll arra, hogy elnök legyen? Ezek a mai gyerekek!” - Obama ezzel arra utalt, hogy Marco Rubio szenátort emlegetik a következő elnökválasztás egyik lehetséges republikánus jelöltjeként, de a poén célpontja saját maga volt. Obama ugyanis szintén első ciklusában indult neki az elnökválasztásnak.

Itt megnézhető a teljes beszéd: