A bostoni robbantások elkövetésével gyanúsított Dzsohar Carnajev jelenleg egy szigorúan őrzött kórteremben fekszik gépekre kötve, és egyáltalán nem biztos, hogy valaha meg fog még szólalni. Az amerikai hatóságoknak addig is van idejük gondolkodni azon, hogy mit kezdjenek vele, ha magához tér.

A dilemma nagyjából az, hogy vajon a 19 éves kócos fiút sima bűnözőként kezeljék-e vagy pedig ellenséges katonaként. Ha úgy döntenek, hogy az előbbi kategóriába tartozik, akkor minden valószínűség szerint bíróság elé kerül, kap egy ügyvédet, és jó eséllyel halálra ítélik. Ha katonaként kezelik, akkor sem vár rá sokkal fényesebb jövő, mert ugyan a polgári bíróságot elkerüli, de valódi jogi védelemre nem lesz lehetősége, és örökre hadifogságban maradhat.

Dzsohar Carnajev - Forrás: FBI.gov

A törvényhozás négy republikánus tagja - köztük John McCain korábbi elnökjelölt - közleményt adott ki, amelyben arra szólítottak fel, hogy Carnajevet katonaként kezeljék az amerikai hatóságok, mert szerintük ő nem számít hétköznapi bűnözőnek. Több demokrata törvényhozó ugyanakkor vitába szállt ezzel, szerintük ugyanis az amerikai állampolgársággal rendelkező Carnajev háborús ellenségként való kezelése alkotmánysértő volna.

A republikánusok közleményében az is szerepelt, hogy szerintük nem szabad megengedni, hogy “ez a gyanúsított csendben maradjon”. Ezzel arra utaltak, hogyha Carnajevet a szokásos eljárás alá vetik, akkor annak azzal kell kezdődnie, hogy felolvassák neki jogait. Ez ismerős lehet mindenkinek az amerikai bűnügyi filmekből, amelyekben a rendőrök egyből az elfogás után figyelmeztetik a bűnözőket arra, hogy joguk van ügyvédet fogadni, csendben maradni, illetve minden, amit mondanak, az felhasználható ellenük a bíróságon.

Ezt egy 1966-os legfelsőbb bírósági ítélet nyomán úgy hívják, hogy Miranda-jogok. Annak előzménye az volt, hogy a rendőrség egyebek mellett nemi erőszak gyanújával őrizetbe vett egy Ernesto Miranda nevű férfit, aki a kihallgatás során a rendőrség állítása szerint beismerő vallomást tett. Az iskolázatlan és szellemileg instabil férfi ugyanakkor később azt állította, hogy a rendőrök nem közölték vele a jogait, és a helyi bíróság ugyan később elítélte, az ügy felkerült a szövetségi legfelsőbb bíróságra, amely kimondta, hogy nem használható bizonyítékként olyan vallomás, amelyet az ügyvédhez és a hallgatáshoz való jog ismertetése nélkül rögzítettek.

Később a bíróság ezt annyival kiegészítette, hogy ha valamilyen azonnali veszély miatt közbiztonságilag indokolt, akkor a Miranda-jogok felolvasása nélkül is meg lehet kezdeni a kihallgatást, és az elhangzottakat később fel is lehet használni az eljárás során. Az igazságügyi minisztérium - amely alá az ügyészség tartozik - aztán 2010-ben egy olyan iránymutatást adott az FBI-nak, amely szerint ezt a közbiztonsági veszélyt terrorgyanús személyek esetében nyugodtan értelmezhetik meglehetősen tágan.

Az American Civil Liberties Union nevű jogvédő szervezet már jelezte, hogy szerintük a mostani esetben óvatosan kellene bánni ezzel az értelmezéssel. Ők azt mondják, hogy ha a nyomozók arról akarnak érdeklődni, hogy vannak-e egyéb bombatámadások készülőben, akkor indokolt a Miranda-jogok figyelmen kívül hagyása, de általánosabb kérdések esetében ez a lehetőség már nem áll fenn.

Az amerikai hatóságok ismét kénytelenek mérlegelni azt, hogy vajon a terror elleni harc hatékonysága vagy pedig az évszázadokon át csiszolt igazságszolgáltatási normák követése a fontosabb.