“Minden beszámoló ellenére nincs semmilyen megállapodás, továbbra is fontos ügyeket kell megoldani, és egy csomó rossz infó terjed odakint” - ezt az üzenetet tette közzé a Twitteren Dan Pfeiffer, a Fehér Ház kommunikációs igazgatója magyar idő szerint este hét óra körül. Néhány órával korábban Mitch McConnell, a szenátusi republikánusok vezetője a CNN műsorában még arról beszélt, “nagyon közel” vannak ahhoz, hogy a törvényhozási demokratákkal és a Fehér Házzal megköttessen egy egyezség, amelyet aztán ő elfogadásra javasol a republikánus képviselőknek és szenátoroknak.

A vasárnap is az ellentmondások jegyében telik tehát az adósságplafon körüli drámai vitában, és az állítólag körvonalazódó megegyezésről a kiszivárgott informácókból nagyjából annyit tudni, hogy alapjaiban hasonlítana arra, amelyet John Boehner képviselőházi elnök javasolt a hét elején. Ennek lényege az volt, hogy egyelőre csak szerény mértékben emelte volna meg az adósságplafont (amelyet az amerikai pénzügyminisztérium szerint augusztus 2-án fog elérni az Egyesült Államok, utána nem tud új hiteleket felvenni, és gyakorlatilag fizetésképtelenné válhat), de létrehozott volna egy kétpárti bizottságot azzal a megbízással, hogy dolgozzanak ki egy tervet a további költségvetési egyensúlyi lépésekre.

Ezt a javaslatot ugyan némi republikánus belharc után a képviselőház elfogadta, de a demokrata többségű szenátus azonnal visszadobta. Most megváltozott formában mégis újra az asztalra került, miután a szenátusi republikánusok hajlandónak tűntek ennek a konstrukciónak az alakítására.

Az a bizonyos Boehner-féle bizottság tizenkét tagból állna, hat demokratából és hat republikánusból, fele-fele arányban a képviselőházból és a szenátusból. Az elmúlt néhány hónap ugyanakkor bizonyította, hogy a két párt között olyan komoly nézetkülönbségek vannak, hogy semmi nem garantálja azt, hogy ami nem sikerült a kongresszusi vezetőknek és az amerikai elnöknek (közös nevezőre jutni a vitában), az sikerülni fog egy bizottságnak.

Az állítólagos alku fontos eleme lenne ezért az, hogy az eredményesség érdekében már jó előre nyomás alá helyeznék ezt a bizottságot, és most kikötnék, hogy ha nem tudnak megállapodni, akkor durva megszorítások jönnek az állami kiadásokban. Ez érintené a demokraták számára kedves programokat (például részben az idősek egészségügyi ellátását), de a sok republikánus által érinthetetlen védelmi költségvetést is. A javaslat mögött meghúzódó logika az, hogy ez elegendő motivációt adna ahhoz, hogy a testület tagjai megegyezésre jussanak.

Ez példás önismeretre vall, miután már sokszor bebizonyosodott, hogy a végletekig megosztott, viszont a fékek és ellensúlyok rendszerére épülő politikai rendszerük miatt együttműködésre kötelezett politikai szereplők csak akkor tudnak eljutni a közös megoldásig, ha nagyon erős külső nyomás alá kerülnek. Ez történt áprilisban a kormányzati leállással fenyegető helyzetben, és valami ilyesminek a szemtanúi lehetünk most is az adósságplafon ügyében. Bár hónapok óta lehetett tudni erről a határidőről, mégis csak az utolsó órákban érkeznek komolyan vehető információk egy állítólagos megegyezésről. Úgy tűnik, hogy most már eleve olyan megoldáson dolgoznak, amellyel fokozzák a nyomást saját magukon. Ha nem is képesek megnyugtatóan kezelni a helyzetet, legalább tisztában vannak a saját hiányosságaikkal.

Nem akarom persze a most leírtakat azonnal zárójelbe is tenni, de azért hangsúlyoznám, hogy nem véletlenül raktam egy kérdőjelet a cím mögé és kezdtem a cikket Dan Pfeiffer óvatosságra intő tweetjével. Az elmúlt néhány hét ugyanis arra is megtaníthatott mindenkit, hogy ebben a vitában nincsenek kijelentő módban megfogalmazott mondatok. Minden feltételes és minden kérdőjeles, amíg meg nem szavazzák/alá nem írják. Ha tiszteletben tartják az augusztus másodiki határidőt, akkor elvileg már nem kell sokat várni erre sem.