Egy pillanatra úgy tűnt, hogy mindjárt megütik egymást. Mitt Romney közelített Barack Obamához, egymás szavába vágtak, és egyre jobban felemelték a hangjukat. Pedig a téma alapján nem igazán lehetett az indulatok elszabadulására számítani: Romney ugyanis épp arról faggatta Obamát, hogy vajon mennyivel fogta vissza az állami földeken kiadott engedélyeket az energiacégek számára. A feszültség ugyanakkor olyan nagy volt a két ember között, hogy még egy ilyen, a választók többségét vélhetően nem igazán lázba hozó kérdésnél is felforrósodott a levegő.

Ez az egyetlen, néhány másodperces epizód is jelezte tehát, hogy milyen hatalmas volt a tét az elnökjelöltek második tévévitáján. A rövid jelenet jól mutatta azt is, hogy mennyire más volt ez a vita, mint az első. Akkor nagyon féloldalas volt a teljesítmény: Romney felkészült volt, frappáns és energikus, Obama pedig úgy viselkedett, mintha semmi tétje nem lenne a vitának, és néha egyenesen úgy tűnt, csak arra vár, hogy vége legyen az egésznek, és hazamehessen a feleségéhez (akivel egyébként épp aznap ünnepelték a házassági évfordulójukat).

Kemény ütközeteik voltak - Forrás: AFP

Az a vita hatalmas fordulatot hozott a kampányban, a felmérések ugyanis azt mutatták, hogy Romney behozta a korábban még csekély, de stabilnak tűnő előnnyel rendelkező Obamát. A vita hatása nemcsak a számokban tükröződött, hanem hatalmas csalódottságot is okozott a demokraták köreiben. Egy múlt heti kampányrendezvényen például nekem is arról panaszkodott az egyik demokrata aktivista, hogy nagyon elkeserítette Obama vitában nyújtott teljesítménye.

Hatalmas várakozás előzte meg tehát a keddi vitát, és a nézőknek nem kellett csalódniuk. Kemény, pörgős, izgalmas másfél óra volt (kicsit még hosszabb is), amelyben két profi politikus mérkőzött meg egymással. Felkészültek és koncentráltak voltak, ügyeltek arra, hogy ne hagyjanak a levegőben egyetlen labdát sem, és ugyan nagyon kemény ütközeteket vívtak meg egymással, közben azért figyeltek arra is, hogy az udvariasság elemi szabályain ne lépjenek túl, és személyesen ne sértegessék egymást.

A múltkori gyenge teljesítménye után a kontraszt természetesen Obama esetében volt az erősebb. A vita első perceiben ugyan kissé bizonytalannak tűnt, legalábbis ennek a jeleként lehetett értelmezni azt, hogy bár az első kérdés arra vonatkozott, hogy milyen lehetőségeik lesznek a mai diákoknak arra, hogy később munkát találjanak, ő néhány mondat után elkezdett előadni egy átfogó kormányzati programot, és így gyorsan elkanyarodott például az energiafüggőség felszámolásának irányába.

Összecsapás az energiapolitikáról

Később azonban a bizonytalanság jelei teljesen eltűntek, és lényegében az elnök volt az, aki uralta a vitát. Ezt egy nagyon egyszerű módszerrel érte el: minden egyes válaszát úgy építette fel, hogy előbb beszélt a saját intézkedéseiről vagy terveiről, majd az egészet összevetette Romney elképzeléseivel, amelyeket persze igyekezett a lehető legkedvezőtlenebb színben feltüntetni. Ezzel sikerült úgy alakítania a vitát, hogy Romney szinte végig beragadt egyfajta védekező pozícióba, és az ideje egy részét azzal töltötte, hogy a moderátorral vitatkozott azon, hogy van-e ideje hozzászólni vagy sem.

Ugyan Romney is többször nekiment az elnöknek, de furcsa módon ezeket mindig valamilyen mellékesnek tűnő részletkérdésnél tette meg. Az állami földekre kiadott energiacéges engedélyek mellett például még azzal a kérdéssel is ostrom alá vette Obamát, hogy vajon meg szokta-e nézni a nyugdíjalapjának a befektetéseit. Ezzel ugyan azt akarta bizonyítani, hogy nemcsak neki vannak befektetései kínai érdekeltségekben, hanem az elnöknek is, de Obama az egész kérdést elütötte egy olyan poénnal, amelynek a lényege az volt, hogy az ő nyugdíjbefektetése nagyon csekély Romneyéhoz képest, és ezért nem is szokta nézegetni.

Romney nem igazán tudott mit kezdeni az egyik legnagyobb ziccerhelyzetével sem. A kérdések között szerepelt a Líbiában szolgáló amerikai diplomatákat ért halálos támadás kezelése, amely miatt az Obama-kormányzat kínos magyarázkodása kényszerült az utóbbi hetekben. Egyrészt ellentmondásos nyilatkozatokat adtak ki arról, hogy mi is történt pontosan, másrészt kiderült, hogy a líbiai képviselet már korábban jelezte Washington felé a biztonsági aggályaikat, de ennek ellenére sem kaptak fokozott védelmet. Ez komoly támadási lehetőséget jelenthetett volna Romneynak, aki egyébként is gyakran szónokol arról, hogy erőtlennek tartja Obama külpolitikáját, a republikánus jelölt azonban ennél a résznél remegő hangon, szinte hebegve-habogva beszélt, és nem tudott igazán erőteljes ütést bevinni az ellenfelének.

Obama bevetette a teljes arzenált - Forrás: AFP

Változást jelentett az előző vitához az is, hogy Obama most bevetette a Romney ellen folytatott negatív kampány teljes arzenálját. Tett utalásokat arra, hogy a republikánus jelölt által korábban vezetett befektető cég olyan ügyleteken tett szert profitra, amelyek miatt sokan elveszíttették a munkájukat. Beszélt arról is, hogy Romney ugyan a kampányban keményen támadja Kínát, de közben az általa vezetett cég olyan vállalatokba fektetett be, amelyek külföldre - köztük Kínába - vittek amerikai munkahelyeket. És persze nem hagyta ki Obama azt sem, hogy egy kiszivárgott felvétel szerint Romney arról beszélt egy zártkörű rendezvényen, hogy a választók 47 százaléka a kormánytól függ, és áldozatnak érzi magát.

Ezt ráadásul kiváló ütemérzékkel épp az után dobta be, hogy Romney szenvedélyes hangon közölte, ő az összes amerikai (a száz százalék) érdekeit szem előtt tartja. Obama szúrására pedig nem is tudott reagálni, mert ezek a százalékos megjegyzések már a zárószövegekben kerültek elő, és az elnöké volt az utolsó szó (az első megszólalás pedig Romneyé volt).

Ez a vita más stílusú volt, mint az első (és mint amilyen az utolsó lesz jövő hétfőn), itt nem egy moderátor, hanem a közönség tagjai tehettek fel kérdéseket. Bár ezek elég széles területet fedtek le, az egész estén végigvonult az, hogy milyen nagy különbség van a két jelölt között abban, hogy mit kezdenének a választókat leginkább foglalkoztató gazdasági problémák kezelésével. Erről a két politikus a kampány során már rengeteg alkalommal elmondott érveket ismételte el újra. Romney azt mondta most is, hogy adócsökkentést hajtana végre, és visszafogná a kormányzati szabályozást, Obama viszont azt mondja, hogy szükség van a leggazdagabb rétegek adóterhelésének növelésére, és az állam szerepét sem lehet leépíteni, mert sok olyan terület van - például oktatás és infrastruktúra -, ahol szükség van kormányzati befektetésekre.

A kampány szempontjából a nagy kérdés az, hogy Obamának sikerült-e megállítani ezzel a szereplésével Romney előretörését, vagy pedig ez már túl későn jött. Az első vita után készült felmérések szerint jelentősen megugrott Romney támogatottsága, és vannak olyan kutatások, amelyek azt mutatják, hogy a republikánus jelölt meg is előzte a két héttel ezelőtt még csekély előnnyel rendelkező Obamát. Az elnök számára még aggasztóbb az a fejlemény, hogy Romney előretört több csatatér államban is. A Politico által idézett felmérések szerint a republikánus jelölt vezet Floridában és Virginiában is, bár Obama még mindig jobban áll nála Ohióban.

A kutatásokból az is kiderült, hogy látványosan megugrott a republikánusok körében a lelkesedés Romney iránt. Ez fontos tényező, egy ilyen kiélezett versenyben ugyanis döntő jelentőségük van az önkénteseknek és aktivistáknak, akik azon dolgoznak, hogy minden lehetséges támogató elmenjen szavazni. Meg kell várni a számokat, hogy kiderüljön, vajon Obama szereplésének milyen hatása lesz a demokraták önbizalmára és lelkesedésére, de ha abból indulunk ki, hogy a párttal általában szimpatizáló MSNBC csatornán a vita után áradoztak az elnökről, akkor borítékolható a demokraták számára pozitív fejlemény.