Ha Phil hozzáállását vesszük alapul, akkor Barack Obama óriási bajban van. Az idős férfi volt az egyik vendége annak partinak, ahol tucatnyi ember gyűlt össze megnézni a demokrata elnökjelölő gyűlés utolsó napjának közvetítését. A konvenció célja elvileg az, hogy feltüzelje az újraválasztásért küzdő elnök híveit, Philnél ugyanakkor láthatóan nem érte el a kívánt hatást, ő ugyanis szinte az egész estét végigaludta egy fotelben a tévé előtt. Még akkor se rezzent fel, amikor a mellette ülők tapssal örültek egy-egy keményebb mondatnak.

A parti egyike volt annak a rengeteg konvenciónéző rendezvénynek, amelyeket Barack Obama szimpatizánsai szerveztek csütörtök estére. Ezeket a kampányhonlapon hirdették meg, és én egy olyat választottam ki, amelyet egy nyugdjas korú közgazdász, Kathy Nelson tartott a saját házában a Washington külvárosának számító Silver Springben. Ez a parti nemcsak tévénézésről szólt, hanem kampánytevékenységről is, a vendégek ugyanis a fontosabb beszédek megkezdése előtt leültek a tágas ház különböző helyiségeiben, és telefonálgatni kezdtek. Ott  volt a házban a helyi Obama-kampányszervezet egyik önkéntese, Adam, aki mindenkinek adott a kezébe egy listát. Ezeken olyan emberek nevei voltak, akikre számítani lehet önkéntesként a kampányban a demokraták adatbázisa szerint.

Phil a fotelben (baloldalon)

Végighallgattam, ahogy az egyik idős nő, Emily felhívott valakit, és először arról érdeklődött nála, hogy vajon nézi-e este az elnök beszédét, majd megkérdezte, hogy még mindig támogatja-e Obamát. Erre valószínűleg igenlő választ kapott, mert utána azt a kérdést tette fel, hogy hajlandó-e önkéntes munkát is vállalni a kampányban. Ennél viszont nemleges lehetett a válasz, mert Emily csak annyit mondott, „megértem, persze”, majd többször elismételte a telefonban, hogy „a legfontosabb, hogy elmenjen szavazni”.

Tizenöt aktivista gyűlt össze, de nem maradt mindenki a késő este, tíz óra után kezdődő Obama-beszédre. Nem sokkal a telefonok lebonyolítása után hazament például a középkorú Marvin is, aki azt mondta, hogy nem túl aktív a kampányolásban (idén ez volt az első ilyen esemény, amelyre eljött, és legfeljebb a novemberi szavazás előtti napokban vállal hasonlót), de fontosnak tartja a részvételt: „Nem elég csak nézni az eredményeket a választás napján. Ha ezt teszed, akkor lehet, hogy ott fogsz ülni csalódottan, és felteszed magadnak a kérdést, hogy vajon miért nem tettem valamit.”

A múzeumigazgatóként dolgozó Marvinnál jóval aktívabb Kathy, a házigazda, aki egy Obama 2008-as győzelmére emlékeztető pólót viselt, és évtizedekkel ezelőtt még választott tisztviselő is volt Tennessee állam egyik megyéjében. Részt vett a négy évvel ezelőtti Obama-kampányban is, és kissé csüggedten jegyezte meg, hogy most sokkal kisebb a lelkesedés, mint akkor.

Obama beszél a konvención - Forrás: AFP

Pár hete volt például a szomszédos Virginiában önkénteseket toborozni egy olyan környéken, ahol a többség Obamára szavazott a legutóbbi választáson. Tizenöt emberrel tudott beszélni, és közülük hárman voltak olyanok, akik már nem támogatják az elnököt. Egyikük egy férfi volt, aki megjegyezte Kathynek, hogy négy éve órákat álltak sorba, hogy megnézzék Obama helyi kampányrendezvényét. „Most nem megyünk” – mondta a férfi, utalva arra, hogy az elnök épp azokban a napokban jött el újra a településre.

A konvenció fontosabb beszédeinek közeledtével a többség lement az alaposan légkondicionált alagsorba tévét nézni. Itt terült el a fotelben az éberen is meglehetősen szótlan Phil, a többiek pedig gyümölcsöt és chipset eszegetve nézték a beszédeket. Obama szereplését Joe Biden alelnök vezette fel, aki ezúttal is elsütötte azt a kampányrendezvényein már kipróbált mondatát, amely szerint az elmúlt négy évet úgy lehet legjobban összefoglalni, hogy „Oszama bin Laden halott, a General Motors pedig él”. Ezt lelkesedve fogadta az alagsorban ülő öt-hat ember is, akik mindannyian nyugdíjas korúak voltak, kivéve az Obama-kampányon főállású aktivistaként dolgozó, harminc körüli Adamet.

Biden után jött Obama, mire Philt felébresztette a mellette ülő nő, de a férfi nem sokkal később megint elbóbiskolt, hiába gesztikulált hevesen az elnök a tévében, amely ráadásul Kathy hallásproblémája miatt nagyon fel is volt hangosítva.

Philtől eltekintve mindenki érdeklődve figyelte Obamát, aki szinte azonnal bele is vágott a sűrűjébe, és elkezdett arról beszélni, hogy ezen a választáson két nagyon különböző vízió között kell választania az országnak. „A mi víziónk az, hogy újraépítsük azt, ami lehetővé tette a világ legerősebb gazdaságának és a széles középosztálynak a megteremtését” – mondta, majd később kifejtette, hogy a republikánusok ehhez képest a már sokszor kipróbált – és szerinte kudarcot vallott – eszközöket, az adócsökkentést és az állami szabályozás leépítését akarják bevetni.

Obama szerint ez egy olyan országhoz fog vezetni, ahol a következő elvek fognak érvényesülni: „Ha nincs pénzed egészségbiztosításra, akkor bízzál benne, hogy nem leszel beteg. Ha egy cég szennyezi a levegőt, akkor azt vegyük úgy, hogy ez az ára a fejlődésnek. Ha pedig nincs pénzed tanulni, vagy vállalkozást indítani, akkor fogadd meg riválisom tanácsát, és kérj pénzt a szüleidtől.” A saját programja lényegében a korábban – részben már 2008-ban - elmondott ígéretek megismétléséből áll: befektetni az oktatásba és az energetikai fejlesztésekbe, adómentességgel támogatni azokat a cégeket, amelyek munkahelyeket hoznak vissza külföldről, és általában is fejleszteni a gyártási szektort az Egyesült Államokban.

Adam az előtérben, Kathy a kép baloldalán

A különböző víziók felvázolása és a saját ígéretek felsorolása mellett Obama megpróbálkozott azzal is, hogy visszahozza azt a lelkesedést, ami négy évvel ezelőtti kampányát jellemezte. Egyrészt szenvedélyesen kiállt amellett, hogy a kormánynak igenis fontos szerepe van az ország fejlődésében: „Nem hisszük, hogy a kormány meg tud oldani minden problémát, de nem hisszük azt sem, hogy a kormány minden probléma forrása”. Beszélt arról is, hogy „van, amit úgy hívunk, állampolgárság”, és „ez az ország csak akkor működik, ha elfogadunk néhány kötelezettséget”.

Felidézte a 2008-as kampányának emlékezetes jelszavait, a reményt és a változást is: „Ha elfordultok most, akkor a változás nem fog megtörténni. Ha feladjátok, és azt mondjátok, hogy a ti hangotok nem ér semmit, akkor más betölti az űrt: a lobbisták vagy a gazdagok, akik meg akarják vásárolni a választást.” Azt is mondta – és itt jött be a másik régi jelszó -, hogy soha nem volt reménytelibb, mint most, és nem azért, mert ne látná az ország problémáinak súlyát, „hanem miattatok”. Majd felsorolta néhány olyan ember példáját – köztük egy amputált lábú katonát, aki ma már biciklizik -, akik reményt adtak neki, a beszéd végén pedig mindenféle mellébeszélés nélkül egyszerűen kérte a választók szavazatait. „Ha hiszel egy olyan országban, ahol mindenki megkapja a tisztességes lehetőséget, akkor szükségem van a szavazatodra” – mondta, és hozzátette, hogy „soha nem mondtam, hogy könnyű lesz”, de együtt fognak végigmenni az úton.

„Nagyon inspiráló volt” – mondta az alagsorban tévézők egyike, Kathy férje azonban elkezdett viccelődni azon, hogy a színpad úgy néz ki, mint egy hajó, és jó lenne, ha nem süllyedne el. Felkászálódott a lábtartós fotelből Phil is, Kathy pedig megjegyezte, hogy most kezdődik majd a kemény munka a kampányban.