Egymás után jöttek szembe a “szavaztam” feliratú kitűzőt viselő emberek, ahogy sétáltam fel a meredek utcán, úton az egyik virginiai szavazókör felé. Egymás mellett két épület - egy tűzoltóság és egy iskola - is ki volt jelölve szavazásra, és mindkettőnél hosszú sorban várakoztak az emberek. “Két órája és húsz perce várok itt” - mondta nekem egy Charlieként bemutatkozó fiú, aki akkor már csak néhány méterre volt a bejárattól. Azt mondta, nem tudja, hogy máskor is ilyen sokat kell-e várni, mert most szavaz először, egy másik szavazó ugyanakkor azt mondta, hogy a korábbi választásokon nem voltak ilyen hosszú sorok.


Nem állt le a kampány a szavazókör előtt sem

Több oka is lehet annak, hogy ilyen sokat kell most várniuk az embereknek. Egyrészt lehetséges, hogy maga a szavazás vesz a szokásosnál hosszabb időt igénybe, a szavazólapon ugyanis nemcsak az elnökjelöltek szerepelnek, hanem törvényhozási jelöltek és helyi népszavazási kérdések (utóbbiakról saját tapasztalat szerint sok amerikai sem tudja, miről is szólnak). Másrészt viszont az is szerepet játszhat a nagy érdeklődésben, hogy Virginia az úgynevezett csatatér államok közé tartozik, tehát döntő jelentőséggel bír az elnökválasztás kimenetelében. Ennek megfelelően Barack Obama és Mitt Romney is nagyon intenzív kampányt folytatott itt, és ez talán a részvételben is meglátszik majd.

A kampány amúgy folytatódott a szavazás napján is. A közvetlenül Washington határában található - de közigazgatásilag már Virginia államhoz tartozó - Rosslyn tűzoltósága előtt várakozó embereket még most is győzködték a demokrata és republikánus aktivisták. Kampányanyagokat osztogattak, de a demokraták standján kávéhoz és szőlőhöz is hozzá lehetett jutni. Úgy tűnt, hogy a demokraták vannak túlerőben, több aktivistájukat lehetett látni a környéken, és még arra is jutott külön emberük, hogy tájékoztassa a szavazókat arról, mit kell tenniük, ha valamiféle jogi probléma akadályozza a szavazatuk leadását.


Egy demokrata aktivista a szavazók jogairól beszél

Az aktivista az én kérdéseimre nem kívánt válaszolni (mint mondta, nincs felhatalmazva nyilatkozatra), de ahogy a sorban állókkal folytatott beszélgetéseiből kivettem, a lényeg az, hogy ne hagyják magukat, hanem azonnal forduljanak jogi segítségért hozzájuk. Bár nem mondta külön, hogy csak a demokrata szavazóknak segítenek, általában a pártot támogató kisebbségieknek, bevándorlóknak szoktak problémái lenni a papírokkal, márpedig Obamáéknak nagyon fontos, hogy egyetlen támogatót se veszítsenek el jogi csűrés-csavarás miatt.

A várakozók összetételéből is látszódott az, hogy Virginia valóban csatatér állam, ugyanúgy lehetett találni demokrata és republikánus szavazókat. Amikor például megkérdeztem egy huszonéves lányt, hogy kire fog szavazni, akkor válaszként széthúzta a kabátját, és megmutatta a Romney-Ryan pólóját. Egyéb kérdéseimre nem akart válaszolni, csak annyit mondott, hogy számára természetes a döntés, mert eleve a republikánus pártnak dolgozik.


A republikánusok is felállították a standjukat

Bőbeszédűbb volt az az idősebb férfi, aki azt mondta, azért szavaz Romneyra, mert szerinte az elmúlt négy évben lejtőre került az ország. “Itt az ideje, hogy valaki olyat bízzunk meg, aki rendelkezik megfelelő tapasztalattal” - mondta a Dick Costellóként bemutatkozó férfi, hozzátéve, hogy szerinte Obama soha nem végzett semmilyen igazi munkát azon kívül, hogy politikai tisztségekre pályázott. Közbevetettem, hogy egyebek mellett a University of Chicago jogi karának oktatója volt, de Costello szerint az nem igazi munka. “Bárki ki tud állni, és beszélni” - mondta, jelezve, hogy nem tartja túl sokra az akadémiai világot.

Bár a szemem sarkából láttam, hogy a párbeszédnek ennél a részénél az egyik mellettünk álló szavazó egyet nem értőleg rázta a fejét, a republikánus és demokrata szavazók békében várakoztak egymás mellett. Nem voltak ideges párbeszédek, de még csak csúnya pillantások sem, és amikor megkérdeztem az egyik demokrata szavazót, Elizabeth Callendert, hogy mihez fog kezdeni, ha várakozásaival ellentétben mégsem Obama fog nyerni, akkor egyáltalán nem tűnt kétségbeesettnek. “Szerencsére egy olyan országban élek, ahol békés átmenetre számíthatok akkor is, ha Romney fog nyerni. Ez nem mindenhol van így” - magyarázta, hozzátéve, hogy Obama veresége esetén csalódott lenne, de “elégedett azzal, hogy a választás demokratikus volt.”