Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Az egyetlen csata

Csendesnek ígérkezik ez az év választási szempontból. Bár már zajlik a készülődés nemcsak a 2014-es törvényhozási választásokra, hanem a 2016-os elnökválasztási küzdelemre is, idén sehol nem lesz komoly tétre menő, országos jelentőségű összecsapás a szavazóurnák felett.

Egy hely kivételével. Virginia ugyanis idén ősszel kormányzót választ, és a szavazás fontossága túlmutat az állam határain (lesz kormányzóválasztás New Jerseyben is, de ott szinte biztosra vehető Chris Christie mostani kormányzó újraválasztása). Virginiát jelenleg a republikánus Bob McDonnell irányítja, a tavalyi elnökválasztáson azonban a demokrata Barack Obama szerezte meg a szavazatok többségét. Az idei választás adhat némi jelzést arról, hogy milyen irányba mozdul tovább ez az egykor stabil republikánus hátországnak számító, most azonban már inkább a politikailag ingadozó kategóriába tartozó állam.

A hatályos virginiai szabályok szerint a kormányzói megbízatás csak egy ciklusra szól, így McDonnell nem indulhat újra. A demokraták jelöltje Terry McAuliffe, aki ugyan eddig elsősorban üzletemberként tevékenykedett, de szoros kapcsolata volt a politikával is. A Clinton-házaspár szoros szövetségeseként tartják számon, és egy ideig a demokraták országos pártszervezetét is irányította. McAuliffe már 2009-ben is megpróbálkozott a jelöltség megszerzésével, de akkor nem jött neki össze.

Terry McAuliffe a 2008-as kampányban Hillary Clintont segítette - Forrás: AFP

A republikánus oldalon a jelölt a jelenleg az államügyészi pozíciót betöltő Ken Cuccinelli, aki keményvonalas konzervatívként ismert, és már jelenlegi pozíciójában is nyíltan politizált (ez nem feltétlenül furcsa, Virginiában az államügyészt is választják, nem pedig kinevezik). Fellépett például a melegjogok kiterjesztése ellen, és egyike volt a Barack Obama által elfogadtatott egészségügyi reform legkeményebb bírlóinak. A szerinte alkotmányellenes törvényt a hatályba lépését követően azonnal megtámadta a bíróságon.

Cuccinelli országos hírnevet szerzett magának emellett azzal is, hogy megpróbálta semmissé nyilváníttatni azt a bírósági döntést, amely kimondta, hogy alkotmányellenes az anális szexet tiltó virginiai törvény. Az államügyész végül nem járt sikerrel, a bíróság elutasította a felülvizsgálatra szóló kérelmét.

A konzervatív üzenetre még inkább ráerősít az, hogy a virginiai republikánusok a kormányzóhelyettesi posztra egy olyan jelöltet találtak, aki még Cuccinellinél is harciasabb képviselője a konzervatív nézeteknek. A jelölt egy E. W. Jackson nevű fekete lelkész, aki a melegeket “nagyon beteg” és “perverz” embereknek nevezte, az abortusz engedélyezésének fenntartásáért küzdő Planned Parenthood nevű szervezetről pedig azt mondta, hogy károsabb, mint a Ku-klux-klan.

Az ehhez hasonló nyilatkozatokat nyilván nagy örömmel fogadja majd a republikánus párt konzervatív bázisa, de kétséges, hogy lehet-e ilyen üzenetekkel választást nyerni. A republikánus pártszervezetet korábban irányító Michael Steele például a Washington Postnak azt mondta, hogy a párttársai hitetlenkedve nézik a virginiai fejleményeket. “Ez talán a ‘101 módja annak, hogyan veszítsük el a választásokat?’ Olyan nyilatkozatokkal állnak elő, amik miatt mindenkinek magyarázkodnia kell. Ezzel nagyon sok energia és idő megy veszendőbe, miközben más dolgokat kellene csinálni a jelölt megismertetéséhez” - mondta Steele.

Cuccinelli 2009-ben, az államügyésszé választása után - Forrás: AFP

Ken Cuccinelli már jelezte, hogy inkább a saját kampányára szeretne koncentrálni, és nem akar foglalkozni a többi republikánus jelölt megnyilvánulásaival. Bár technikailag valóban egymástól független kampányt folytatnak a jelöltek (így előfordulhat az is, hogy a kormányzói és a helyettesi posztra különböző pártállású emberek kerülnek), de a demokraták nyilván mindent meg fognak tenni azért, hogy a választók szemében össze legyen kötve a két jelölt.

Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy ezt a választást minden bizonnyal nem a politika szélső oldalairól, hanem középről lehet megnyerni. McAuliffe már meg is indult abba az irányba, amikor néhány nappal ezelőtt bejelentette, hogy változott a véleménye a partmenti olajfúrásokat illetően, és most már - hasonlóan a republikánusokhoz - támogatja annak engedélyezését.

A felmérések szerint egyelőre kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, de persze novemberig még sok idő van hátra, és a közvélemény-kutatásokból azt is tudjuk, hogy a virginiaiak többségének egyelőre fogalma sincs arról, kik is versengenek a szavazatukért.

0 Tovább

Békés várakozással zárul a háború

Egymás után jöttek szembe a “szavaztam” feliratú kitűzőt viselő emberek, ahogy sétáltam fel a meredek utcán, úton az egyik virginiai szavazókör felé. Egymás mellett két épület - egy tűzoltóság és egy iskola - is ki volt jelölve szavazásra, és mindkettőnél hosszú sorban várakoztak az emberek. “Két órája és húsz perce várok itt” - mondta nekem egy Charlieként bemutatkozó fiú, aki akkor már csak néhány méterre volt a bejárattól. Azt mondta, nem tudja, hogy máskor is ilyen sokat kell-e várni, mert most szavaz először, egy másik szavazó ugyanakkor azt mondta, hogy a korábbi választásokon nem voltak ilyen hosszú sorok.


Nem állt le a kampány a szavazókör előtt sem

Több oka is lehet annak, hogy ilyen sokat kell most várniuk az embereknek. Egyrészt lehetséges, hogy maga a szavazás vesz a szokásosnál hosszabb időt igénybe, a szavazólapon ugyanis nemcsak az elnökjelöltek szerepelnek, hanem törvényhozási jelöltek és helyi népszavazási kérdések (utóbbiakról saját tapasztalat szerint sok amerikai sem tudja, miről is szólnak). Másrészt viszont az is szerepet játszhat a nagy érdeklődésben, hogy Virginia az úgynevezett csatatér államok közé tartozik, tehát döntő jelentőséggel bír az elnökválasztás kimenetelében. Ennek megfelelően Barack Obama és Mitt Romney is nagyon intenzív kampányt folytatott itt, és ez talán a részvételben is meglátszik majd.

A kampány amúgy folytatódott a szavazás napján is. A közvetlenül Washington határában található - de közigazgatásilag már Virginia államhoz tartozó - Rosslyn tűzoltósága előtt várakozó embereket még most is győzködték a demokrata és republikánus aktivisták. Kampányanyagokat osztogattak, de a demokraták standján kávéhoz és szőlőhöz is hozzá lehetett jutni. Úgy tűnt, hogy a demokraták vannak túlerőben, több aktivistájukat lehetett látni a környéken, és még arra is jutott külön emberük, hogy tájékoztassa a szavazókat arról, mit kell tenniük, ha valamiféle jogi probléma akadályozza a szavazatuk leadását.


Egy demokrata aktivista a szavazók jogairól beszél

Az aktivista az én kérdéseimre nem kívánt válaszolni (mint mondta, nincs felhatalmazva nyilatkozatra), de ahogy a sorban állókkal folytatott beszélgetéseiből kivettem, a lényeg az, hogy ne hagyják magukat, hanem azonnal forduljanak jogi segítségért hozzájuk. Bár nem mondta külön, hogy csak a demokrata szavazóknak segítenek, általában a pártot támogató kisebbségieknek, bevándorlóknak szoktak problémái lenni a papírokkal, márpedig Obamáéknak nagyon fontos, hogy egyetlen támogatót se veszítsenek el jogi csűrés-csavarás miatt.

A várakozók összetételéből is látszódott az, hogy Virginia valóban csatatér állam, ugyanúgy lehetett találni demokrata és republikánus szavazókat. Amikor például megkérdeztem egy huszonéves lányt, hogy kire fog szavazni, akkor válaszként széthúzta a kabátját, és megmutatta a Romney-Ryan pólóját. Egyéb kérdéseimre nem akart válaszolni, csak annyit mondott, hogy számára természetes a döntés, mert eleve a republikánus pártnak dolgozik.


A republikánusok is felállították a standjukat

Bőbeszédűbb volt az az idősebb férfi, aki azt mondta, azért szavaz Romneyra, mert szerinte az elmúlt négy évben lejtőre került az ország. “Itt az ideje, hogy valaki olyat bízzunk meg, aki rendelkezik megfelelő tapasztalattal” - mondta a Dick Costellóként bemutatkozó férfi, hozzátéve, hogy szerinte Obama soha nem végzett semmilyen igazi munkát azon kívül, hogy politikai tisztségekre pályázott. Közbevetettem, hogy egyebek mellett a University of Chicago jogi karának oktatója volt, de Costello szerint az nem igazi munka. “Bárki ki tud állni, és beszélni” - mondta, jelezve, hogy nem tartja túl sokra az akadémiai világot.

Bár a szemem sarkából láttam, hogy a párbeszédnek ennél a részénél az egyik mellettünk álló szavazó egyet nem értőleg rázta a fejét, a republikánus és demokrata szavazók békében várakoztak egymás mellett. Nem voltak ideges párbeszédek, de még csak csúnya pillantások sem, és amikor megkérdeztem az egyik demokrata szavazót, Elizabeth Callendert, hogy mihez fog kezdeni, ha várakozásaival ellentétben mégsem Obama fog nyerni, akkor egyáltalán nem tűnt kétségbeesettnek. “Szerencsére egy olyan országban élek, ahol békés átmenetre számíthatok akkor is, ha Romney fog nyerni. Ez nem mindenhol van így” - magyarázta, hozzátéve, hogy Obama veresége esetén csalódott lenne, de “elégedett azzal, hogy a választás demokratikus volt.”

0 Tovább

Mégsem rúgták ki Obamát

“Obama elnök, mi felépítettük, te elrontottad, mi rendbe hozzuk. Ki vagy rúgva!” - egy ilyen plakát fogadott szombat délelőtt, amikor megérkeztem a Virginia állambeli Bristowba, ahova estére hirdetett meg egy nagyszabású kampánygyűlést az elnök stábja. Ebből a feliratból úgy tűnt, hogy Obama ellenséges terepre érkezik, de aztán amikor néhány órával később visszatértem a környékre, akkor azt láttam, hogy hatalmas sorokban kígyóznak az autók, hogy bejuthassanak a rendezvény területére. Pedig ekkor még több mint hat óra volt hátra a gyűlés kezdetéig.

A 2008-as kampányban szintén épp Virginiában mentem el egy Obama-gyűlésre, és akkor teljesen természetesnek tűnt, hogy a világszerte rajongással övezett elnökjelölt rendezvényére tízezrek kíváncsiak. A mostani választási küzdelemről szóló beszámolóknak ugyanakkor visszatérő eleme volt az, hogy alaposan megcsappant a lelkesedés Obama iránt. Ez volt a saját tapasztalatom is az elmúlt hónapokban, az általam megkérdezett demokrata szimpatizánsok többsége elég langyosan állt hozzá ehhez a mostani kampányhoz, és gyakran lehetett tőlük olyan megjegyzéseket hallani, hogy hát lehetett volna jobb is az elmúlt négy év. 

Ennek a hozzáállásnak ugyanakkor nyoma sem volt a szombat esti szabadtéri gyűlésen, ahol a metsző hideg ellenére órákat várakoztak az emberek. Pedig nem is volt köztük mindenki keményvonalas Obama-hívő. Több olyan résztvevővel is beszéltem, akik elmondták, hogy csak távolról figyelik a kampányt, és önkéntes munkát nem is vállaltak. Akadt olyan is, aki ugyan eldöntötte, hogy Obamára fog szavazni, de azért volt egy jó szava az ellenfélről, Mitt Romneyról is (komoly üzleti tapasztalattal rendelkezik).

Persze volt nagyon sok olyan megrögzött Obama-hívő is, mint például Stephanie Williams, aki a kampányról alkotott benyomásaira vonatkozó kérdésemre elkiáltotta magát, hogy “újraválasztjuk az elnököt, ő a legjobb ember!” Távol állt tőle az is, hogy Romneyt dicsérje, egyenesen azt mondta róla, hogy “rettegek tőle”.

A bristowi gyűlés Obama egyik legkeményebb kampánynapjának zárása volt. Az elnök tizenöt órán keresztül volt úton, és Virginiába érkezése előtt megfordult Ohióban, Wisconsinban és Iowában is. Önmagában az a tény, hogy Obamáék még késő estére is beterveztek egy rendezvényt, jelzi, hogy milyen elszánt küzdelem zajlik a felmérések szerint rendkívül szoros kampány utolsó napjaiban. Az összegyűlt tömeg nagysága, lelkesedése és nem mellesleg összetétele (nagyon sok fiatal volt, pedig a mostani Obama-kampány egyik gyengeségeként a kiábrándult fiatal támogatókat szokták emlegetni) azonban biztató jel lehet az elnök stábjának.

A kampány utolsó napjaiba fektetett hatalmas energia bizonyítéka volt az is, hogy Obama nem egyedül, hanem a demokraták egyik nagy kedvencével, Bill Clinton korábbi elnökkel együtt szerepel, és vele vett részt ezen a gyűlésen is. A helyszín egy szabadtéri koncertaréna volt (ahol a plakátok szerint többek között az Iron Maiden és a Kiss is megfordult), és a bőrdzsekit viselő Clinton a szavazásra buzdító zenész, Dave Matthews után lépett a színpadra nem sokkal fél 11 előtt.

A korábbi elnök láthatóan fáradt volt, a hangja is reszketett, aminek szerinte a rengeteg kampányszereplés az oka. A közönség ugyanakkor így is imádta, és hatalmas ujjongással fogadták a színpadra lépését, majd később a beszédének minden egyes elemét. Clinton beszélt arról, hogy milyen óriási lelkesedéssel követi és segíti Obama kampányát, és hosszan beszélt arról, hogy miért tartja őt a legjobb katonai vezetőnek, és hogy miért gondolja úgy, hogy az ő gazdaságpolitikájára van szüksége az országnak.

Beszélt ugyanakkor arról is - és a közönség ezt is szenvedélyes reakciók kíséretében hallgatta -, hogy szerinte mi a baj a republikánus jelölttel, Mitt Romneyval. Megismételte azt a már sokszor hallott gondolatmenetet, hogy a republikánus jelölt adóterve egyrészt a gazdagokat segítené, másrészt újabb terheket róla a költségvetésre, harmadrészt pedig Romney titkolózik arról, hogy milyen megszorító intézkedésekkel próbálná egyensúlyozni az adócsökkentő lépéseit.

Videoösszefoglaló a reszketeg hangú Clintonról és a laza Obamáról

Barack Obama színpadra lépését még Clintonénál is nagyobb üdvrivalgás fogadta, az emberek felálltak a székükből és a szervezők által kiosztott táblákat lobogtatták, amelyeken a kampány jelszava (Forward, vagyis Előre) volt olvasható. Obama a hosszú nap után is energikusnak tűnt, és a pulpitus mögé benézve láttam azt is, hogy a beszéd közben sokszor lazán, zsebre tett kézzel magyarázott.

Az elnök beszéde is az ismerős panelekből építkezett. Azt mondta, hogy a négy évvel ezelőtt megígért változás elkezdődött, de több időre van szükség, Mitt Romney azonban visszavinné az országot a régi, válságba torkollt útra. Megismételte itt is azt az utóbbi napokban többször hallott mondatát, amely szerint ő tudja, hogy mi az igazi változás, mert ő “harcolt érte”. Ez egyfajta reakció arra, hogy Mitt Romney elkezdte a 2008-as Obama-kampányból ismerős változás jelszavát hangoztatni.

A fő üzenete ugyanakkor Obamának az volt, hogy nem elég elmenni szavazni, mindenkinek dolgoznia kell azon, hogy minden más lehetséges támogató is részt vegyen a választáson. A hatalmas lelkesedést látva a bristowi gyűlés résztvevői megteszik majd, ami tőlük telik, és ha rajtuk múlik, akkor Obama nem lesz kirúgva.

0 Tovább

Hogyan nem láttam Mitt Romneyt?

Pedig már nagyon vártam. Napok óta ott volt az egyik hűtőmágnes alatt a kinyomtatott belépő, pénteken pedig mellé tettem az autóbérlési papírt is. Utánanéztem, pontosan mikor jár reggel a metró, hogy biztosan odaérjek időben a reptérre felvenni az autót. Előkészítettem a GPS-t, felraktam töltőre a fényképezőgépem akkummulátorát, és épp azon gondolkodtam, hol tudnék utánanézni a településekre lebontott 2008-as választási eredményeknek, amikor jött a rossz hír: a közeledő Sandy Hurrikán miatt lemondják a rendezvényt.

Az értesítés Mitt Romney kampánystábjától érkezett e-mailen szombat este. A republikánus elnökjelölt vasárnap a Washingtonhoz közeli Haymarket nevű kisvárosban tartott volna kampányrendezvényt, a szétküldött e-mail szerint azonban ezt a térségbe tervezett többi eseménnyel együtt elhalasztják.

Nagy a készültség a vihar miatt. Ebben a boltban például elfogyott szinte az összes ásványvíz. 

Nagy szomorúsággal fogadtam a hírt két okból is. Egyrészt Washington és környéke annyira erősen demokrata bázisnak számít, hogy alig lehet találni republikánusokat, ami nagy mértékben megnehezíti a tudósítói munkát (a hatalmas távolságok és a tömegközlekedés szinte teljes hiánya miatt pedig utazni nehéz). Másrészt épp most lett igazán izgalmas a Romney-kampány. Néhány héttel ezelőtt még a saját táborán belül is sokan azzal számoltak, hogy vereséget szenved Barack Obamától, az október elején tartott első elnökjelölti vita óta azonban lendületbe jött, úgyhogy nagyszerű lett volna személyesen is megnézni Romneyt és híveit.

A felmérések azt mutatják, hogy nagyon szoros a küzdelem a két jelölt között. Bár a legtöbb elemzés még mindig azt mondja, hogy továbbra is Obama az esélyes a győzelemre, a Washington Post szombaton már arról közölt cikket, hogy könnyen lehet, hogy ezt úgy éri el, hogy összességében kevesebb szavazatot kap, mint a riválisa. (Az Egyesült Államokban nem közvetlenül választják az elnököt a szavazók, hanem egy úgynevezett elektori testületen keresztül, amelybe az egyes államok delegálnak tagokat a népességük arányának megfelelően. Az államok többsége stabilan kötődik valamelyik párthoz, így az a jelölt nyer, aki az ingadozók közül tud minél több nagyobb államot megnyerni.)

A vasárnapra meghirdetett rendezvény Virginia államban lett volna, amely az egyike a legfontosabb csatatereknek. Négy éve Obamának sikerült itt nyernie, de előtte több mint negyven éven át mindig a republikánus elnökjelölteket támogatták a virginiaiak. A felmérések szerint most kétesélyes a küzdelem, úgyhogy remélhetőleg a választásig hátralévő szűk másfél hétben elvonul a hurrikán és Romney visszatér még a környékre.

1 Tovább

potus & co

blogavatar

Mi és miért történik az amerikai politikában? Egy blog egyenesen Washington DC-ből.

Utolsó kommentek