Mostanában úgy alakult, hogy egy egyéb jellegű munkából viszonylag sokat kell járnom Washington úgymond rosszabb negyedeibe, amelyek persze kelet-európai szemmel egyáltalán nem is néznek ki olyan rossznak. Ettől függetlenül nem szívesen töltenék el hosszabb időt ott én sem, azoknak a negyedeknek ugyanis nem attól rossz a hírük, hogy koszosak lennének, vagy hogy nagyon le lennének robbanva, hanem attól, hogy elég durva ott a bűnözés. Az például, hogy időnként eldurran egy-egy fegyver, - mint több helyi embertől megtudtam - teljesen megszokottnak számít.

A rendszeresen előforduló ámokfutások mellett ez is az egyik nyilvánvaló jele annak, hogy az Egyesült Államok komoly fegyverproblémával küzd, és ugyan a decemberi connecticuti mészárlás után Barack Obama elnök (és politikai szövetségesei) együtt nagy lendülettel fogott neki a megoldás keresésének, ezek az erőfeszítések egyelőre nem bizonyultak túl sikeresnek.

A Fehér Ház által januárban bemutatott csomag egyik lényeges eleme például az volt, hogy betiltanák a katonai jellegű fegyverek árusítását, ez azonban mostanra le is került a napirendről. Erről ugyanis még Obama egyik legszorosabb törvényhozási szövetségese, a szenátus demokrata többségét vezető Harry Reid is azt mondta, hogy nem látja túl sok esélyét az elfogadásának.

Így most legfeljebb a csomag másik fontos elemének megvalósítására, az úgynevezett háttérellenőrzések kiterjesztésére van lehetőség, bár ennek megszavazása is kétségesnek tűnik. Jelenleg az a helyzet, hogy ha valaki hivatalos engedéllyel rendelkező boltban vásárol magának fegyvert, akkor át kell esnie egy olyan szűrésen, amelynek során megvizsgálják, hogy vajon nincs-e eltiltva a fegyverviseléstől (például azért, mert elkövetett valamilyen súlyos bűncselekményt), viszont a bolti eladások csak egy részét képezik a fegyverkereskedelemnek. A hézagos jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy a fegyvervásárokon vagy például egy egyszerű privát adásvételnél könnyedén ki lehet kerülni a háttérellenőrzést.

A legfrissebb hírek szerint egy demokrata és egy republikánus szenátor keményen dolgozik azon, hogy ezt a kiskaput legalább szorosabbra zárják (és a háttérellenőrzést legfeljebb családon belüli vagy vadászok közötti ügyleteknél lehessen megúszni), de még ennek a javaslatnak a jövője is kétséges. Mintegy tucatnyi republikánus szenátor jelezte ugyanis, hogy megpróbálják megakadályozni már azt is, hogy egyáltalán szavazás legyen bármilyen szigorításról.

“A második alkotmánykiegészítés biztosítja az állampolgárok önvédelemhez való jogát” - írták egy közös levélben a szenátorok, akik szerint a történelem megtanított mindenkit arra, hogy a “kormány nem tud mindig mindenhol ott lenni, és a történelem figyelmeztet a kormányzati elnyomás lehetőségére is”.

Ez az egyik leggyakoribb érv a fegyvervitában. A szigorítás ellen tiltakozók szerint ugyanis ha a kormány megnehezíti a fegyverviselést, akkor az egy lépés a zsarnokság lehetősége felé. Bár még arról is elég komoly viták folynak, hogy vajon tényleg az egyéni fegyverviseléshez való jogot jelentette-e az a bizonyos alkotmánykiegészítés (és nem pedig azt, hogy az akkor még szervezett hadsereggel nem rendelkező országnak szüksége van önszerveződő alapon működő fegyveres milíciákra), sokat fogjuk ezt hallani a következő hetekben is, ahogy a törvényhozási játszma újabb fordulóiban ismét felerősödik a vita a megoldhatatlannak tűnő amerikai fegyverproblémáról.