Ha valami vigasztalhatta Obamát az utóbbi napokban, akkor az az lehetett, hogy ennél mélyebbre már nem kerülhetett volna. A felmérések szerint az emberek többsége lesújtó véleménnyel van a munkájáról, még saját politikai táborában is pocséknak nevezték a nyári adósságplafonos vitában mutatott teljesítményét, most pedig még azt is képtelen volt elintézni, hogy akkor beszéljen a kongresszusban, amikor ő akar.

Múlt héten jelentette be, hogy szeptember 7-én, a nyári szünet után kezdődő ülésszak első napján akar beszédet mondani munkahelyteremtési terveiről, de amikor a republikánusok tiltakoztak, hogy az épp egybeesik a párt elnökjelölti vitájával, akkor átrakta szeptember 8-ára. Ott viszont az NFL-szezon nyitómeccsével ütközött volna, így Obamának szégyenszemre meg kellett elégednie a 8-kor kezdődő főműsoridő előtti idősávval.

Ilyen előzmények után mondta el tehát az elnök a munkahelyteremtési tervéről szóló beszédet. A munkanélküliség már régóta stabilan 9,1 százalék körül áll, ami amerikai viszonylatban rendkívül magasnak számít, közben pedig egyre sötétebb elemzések jelennek meg a gazdaság várható helyzetéről, már nem zárva ki egy újabb recesszió lehetőségét sem. Ennek szeretne elébe menni Obama a csütörtökön bejelentett programmal, amely adócsökkentésekkel és adókedvezményekkel, valamint új állami beruházásokkal (például építkezésekkel, felújításokkal) próbál életet lehelni az amerikai gazdaságba.

A nyári adósságvitában puhánysággal vádolt Obama most keményen fogalmazott, és többször felszólította a kongresszust, hogy azonnal fogadják el az általa javasolt csomagot (amely szerinte amúgy is olyan elemeket tartalmaz, amelyeket a demokraták és a republikánusok is támogattak korábban). A meglepő az, hogy úgy tűnik, van is erre fogadókészség a kongresszusi republikánusokban. Első reakcióikban Eric Cantor, a képviselőház republikánus frakciójának vezetője és John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke (mindketten az elnök legkeményebb ellenfelei voltak az adósságplafonos konfliktusban) is azt mondták, megfontolásra alkalmasnak tartják Obama terveit.

Az elnök az utóbbi hetekben még a vele általában szimpatizáló újságokban sem nagyon találkozhatott dicsérő szavakkal, most azonban elég volt ránézni a New York Times oldalára, hogy lássuk, ez is megváltozott. “A javaslat lényegesen jobb és merészebb, mint amit amire számítani lehetett” - írta Paul Krugman, aki az elmúlt hónapokban végig azért támadta Obamát, mert szerinte rendkívül gyengének bizonyult a republikánusokkal folytatott vitákban, és valódi harc nélkül adta fel pozícióit. A konzervatív David Brooks pedig arról írt, hogy Obama tervében van potenciál, és érdemes küzdeni érte.

Persze vannak kritikus hangok is - például a Wall Street Journal szerint ez a csomag csak folytatása az eddig elhibázott gazdaságpolitikai lépéseknek -, de ahogy még júniusban, a gazdasági bajok súlyosbodásának első jelénél írtam, vannak a politikában olyan fontos pillanatok, amelyeket talán úgy lehet a legjobban jellemezni, hogy megváltoznak a kérdések. Akkor jelentek meg az első adatok a vártnál rosszabb álláshelyzetről, és egy csapásra özönleni kezdtek az elnök tevékenységét megkérdőjelező cikkek, kommentárok.

Most úgy tűnik, Obamának van esélye arra, hogy egy számára kedvező fordulat következzen be. Ha a törvényhozásban elfogadják - akár részben - a javaslatát, akkor hosszú idő után arathat egy politikai győzelmet. Persze az igazi kérdés az lesz, hogy a terve működni fog-e gyakorlatban is, vagyis csökkenésnek indul-e a munkanélküliség, de az valójában már egy másik történet.